Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

>Sf(áv-c VDLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam 302. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART Havi előfizetési díj: 43 forint 1985. december 27., péntek SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1.80 forint Mindennapi ajándékainkat... A

karácsonyfa még áll, talán harckész csillagszóró is maradt valamelyik ágán, de az ajándékozással járó első örömöt lassan elfelejtjük Hétköznapivá lett az ing, a pulóver, szerelőre vár a szuper csillogó-kanyargo-bukfencezö autó, gondos, összepakolásra is kész mamát remél a lego. A vásárlás pedig Szerencsére már csak emlék a zsúfolt áruház, a pultoknál vívott könyökharc, a „sajnos elfogyott" S legfeljebb a pénztárcáink emlékeztetnek arra — ez mind igaz volt, bármilyen hihetetlen is. Egy-két hét múlva gondolom pontos statisztikák ts megjelennek arról, mennyit költöttünk ajándékokra. De valamit statisztikák nélkül is biztosan tudhatunk — életszinvonalunk változását, az oly gyakran hangoztatott nehezebb gazdasági körülményeinket egy réteg az idén sem érezte meg. Hogy kik? Természetesen gyerekeink Nemrég hallottam egy előadótól: vajon egészseges-e, hogy a jövő nemzedéke semmit sem tud a család gondjairól? Hiszen egy szülő akkor is megvásárolja a legdrágább játékot új lakásába, ha még a szék is hiányzik a konyhából: akkor is lesz mini irhabunda az iskolába indulónak, ha az apja ötödik éve nyüvi télikabátját. S miközben a nagymama látja lánya-fia hétköznapi filléres gondjait, a segítséget irányíthatós autóval nyújtja, természetesen az unokának A kérdésekre úgy tűnik, csak nagy általánosságban várunk választ, karácsonykor pedig Körülbelül idáig jutottam a fa alatti gondolkodásban, amikor egy kérdés nem hagyott nyugodni. Biztos", hogy csak legféltettebb csemetéink élvezik ezt a kivételezett helyzetet? Ha egy kicsit elfelejtjük az utóbbi néhány nap hangulatát, gondolatban elhajózunk szürke hétköznapjaink vizeire, már azonnal érthető, mire gondolok. Hiszen ajándékainkat év közben osztogatjuk csak igazán. Sorolhatom a példákat is. Osztjuk, mint főnök a rossz munkáért. Mert aligha érezheti megszolgált pénznek fizetését az a kőműves, aki után az úgynevezett „garanciás" sorra csempézi újra a lakásokat, az a tetőfedő, aki után a lakókkal perben áll cége, az az útburkoló, aki pár nappal átadás után már csákányozza is termékét egy-egy kifelejtett cső miatt. 'S hogy ki fizeti ezeket az ajándékokat? Szerintem ugyanaz a polgár, aki valami hihetetlen kereset-jövedelem számítás alapján ingyen kollégiummal, menzával ajándékozza meg a kistermelő Volkswagennel egyetemre járó, „első kategóriás" gyermekét, s ugyanígy iutalmazza — hiszen kénytelen! — a munkaidőben hozott (netán lopott?) anyagból maszekoló gázszerelöt, tapétázót, lakatost. S

Droljam tovább? Szóljunk esetleg azokról, aki ket hibátlannak éppen nem nevezhető adórendszerünk ajándékoz meg évente japán autóval, kastélynak beillő házzal, vagy akik a Hiánytól (igen, van ilyen is: nagybetűs, általános, kézzel soha meg nem fogható hiány) kapják a mindennapi jattot, csú szópénzt, hálapénzt (mondjuk úgy, ahogy leginkább illőnek érezzük), ajándékba, a könyörgő tekintet ki- \ séretében átadott százasokat — „csak kész legyen mester!" És a telsorolásnak még mindig nincs vege. Felvásárló rendszerünk ajándéka például a megtermelt gyümölcs és zöldség árrése, kapcsolatrendszerünk ajándéka pedig az óvodai, iskolai és munkahelyi férőhely — fogalmazzunk így: nem éppen jogosult és rátermett utódoknak. De megajándékozzuk mi jó pár száz forinttal (ma már másfel ezernel is többel) cipőiparunkat a télire szánt, de nem vízálló termékekért éppúgy, mint bútorgyárainkat az azonnali cserére ítélt ülőgarnitúrákért. Csupán az összeg változik. De ugyebár ajándékősszegnek ne nézzük a fogát. Azt hiszem, most kell abbahagyni, mielőtt konkréttá válnának a példák. Ez pedig illetlenség ünnepek idején A fennálló jogszabályok értelmében gondolkodni viszont nem. S kérdezni sem. Például azt: hány karácsonyi csillagszóró szenved még ki a fán addig, amíg ezek a gondolatok kikopnak a fa alól? Bátyi Zoltán r Szobáinkba költöztek a fenyők... Oktatási központ Nigériának Harminc tanteremből álló, pont végleges elkészítéséhez 3500 négyzetméter alapterü- é~ átadásához így a helyszijetü szakközépiskolát épített nen csupán 16 magyar szakfel Nigériában az Industrial- ember kivitelező munkájára exporttal együttműködve a volt szükség, székesfehérvári 26-os Állami A trópusi változat után a Építőipari Vállalat. A Modul .,, . . ._,.., . . , . , , 0 , . , . vallalat idokozben kido gozSystem szabadalom alapjan gyártott elemekből álló ta a Modul System mérséépületeket konténerként kelt, valamint hideg égövi szállították a helyszínre, és változatait is, és elkészítette ott két konténer egybefor- a protótinusokat Ezek a ditásával alakítottak ki egy- konténerként szállítható egy tantermet, majd nyom- épületek egyaránt alkalmaban elvégezték a különböző sak tantermek, tanműhelyek, szakmáknak megfelelő be orvosi rendelők, szállásherendezését Az 544 tanuló ré- lyiségek. éttermek és raktászére készült oktatási köz rak gyors telepítésére k^í ennyezetig érti jenyöfa költözik a lakásba, és amíg a felnőttek színes gömbökkel, szaloncukorral terhelik ágait, addig a nagyapák kirakatnéző sétára indulnak unokáikkal. A készülődés utolsó órái Schmidt Andrea képein. Narancsszállítmányok A fehér karácsony az igazi. Valahogy minden ünnepélyesebbnek, tisztábbnak tűnik, ha lomha hópelyhek rakódnak az emberek szemöldökére, ha tejfehér párát lehelnek fuvaroslovak a telepről hazafelé tartva. Ilyenkor jó hallani a járdán öszszegyűlt víztócsák jégroppanását. Varázslatos karácsony reggeli hangulat kerít hatalmába Ezen a napon mindig nehezen jött álom a szememre. Régen tudtam már, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat. mégis meghagytam a szüleimnek azt az örömöt, hogyv hiszek a csodákban. Ezen a napon hajnalban ébredtem. Megnéztem a három lurkót. A gyerekek álmukban a legszebbek . . Nóra megérezte a közelségem, mert lágy, pici puha kezével átfogta a nyakam. A fiúk izgalmas íutballcsaták hangulatát élték. Bence nagyot rúgott a paplan alatt, Laci jóízűen felkacagott. Márta a gyerekek örömét élte álmában. Es ezt csak az anyák érezhetik igazán ... Rohanó emberek futkosnak mellettem. Szatyrokat cipelök, elkésett ajándékokat vásárlók, olyanok, mint én, mindent az utolsó pillanatra hagyok.. Az áruházban hatéves kislány bömböl az egyik szuperjáték láttán; — Nekem ezt vedd meg karácsonyra! — Kislányom, nincs anynyi pénzem — próbálja nyugtatni az édesanya. — Nekem akkor is ez kell! Kinn az utcán köd szitál, minden olyan fátyolosan szürke... Két srác beszélget a sarki dohánybolt kirakatánál: — Mit vettél a faterodnak? — Egy doboz Malrborót. Szereti a jó cigi kel. — Én egy tollal teszek a fa alá. Havat lapátolnak gondolatban. Egy hógolyó milliónyi pehelyre hullik szét, amint elpukkan egy hirdetőtáblán. Minden olyan fehér és kristálytiszta . .. Tegnap még üresen ásítoztak a játszóterek. A késői karácsony délután gyerekhanggal telíti a más/.ókák, hinták környékét. Mire hazaérnek, a szülök feldíszítik a karácsonyfát. Fenyőillata van az utcának. esőcseppek szórnak csillagot hópelyhek helyeit. A karácsony akkor is karácsony! Néhány eltévedt ember bolyong a délutáni szürkületben. Aztán egyszercsak elnéptelenednek az utcák. Nagy ünnepélyes csend borul a városra. Pezsgőspoharak koccannak a meleg szobákban, s nem jön álom a gyerekek szemére ... Zene szól. Ilyenkor érzi az ember, hogy karácsony nélkül mennyivel szegényebb lenne. Az örömszerzés csodás ünnepe ez. Elfelejtünk minden rosszat, amikor "szobánkba költöznek a fenyőfák ... Durcásra dagadt kalács illatos lehellete, dión hizlalt pulykamell sercegése, gyertyák és csillagszórók fénykavalkádja idézi az elmenteket. a meg nem érkezőket. Ilyenkor rájuk is gondolunk . . . A fehér karácsony az igazi. Most mégis esöcsepp koppan az ablakszemeken, de fenyőillata van az utcáknak és zene szól. Néhány hétre szobáinkba költöztek a fenyők .. Bagaméry László Magyar párlküldöttség utazott Indiába Az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) Párt meghívására csütörtökön az MSZMP /Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében küldöttség élén Indiába utazott Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára, hogy részt vegyen a párt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából Bombayban rendezendő ünnepségeken. A küldöttség tagja Kisfalvi János, az MSZMP KB Külügyi Osztályának munkatársa. Az év végi ünnepekre összesen 10 ezer tonna narancs érkezett és még érkezik hazánkba. Képünk a Dclkcr budapesti, Harsányi úti telepén készült, ahol a szállítmányokat kirakodják, minőségileg vizsgálják és továbbítják az üzletekbe. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aravinda Ramachandra Deo, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI)