Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-23 / 300. szám

Szombat, 1985. december 28. 7 99 Három király mi vagyunk Elhagyottak karácsonya „Londonban" 99 „Végig a vámson nem csilingel' a szan, mint gyermek­koromban. Nem gőzölög a hó fazó. lovak hatan." (Babits Mihály.) Tavaszi langyos fuvallat az idei decemberi szél, nem úgy, mint tavaly, amikor viztócsák .jégszoknyáját zörgette... Felnőtek rohangálnak az utcákon. Boltból ki, áruházba be, ormótlan papírdobozokban gyűjtik a kará­csonyi ajándékokat. Kalácsszagú gyerekek várják a gyer­tyák, csillagszórók es a fenyő illatát. De jaj azoknak, akik magukra maradtak, mert a karácsony nemcsak meghitt családi ünnepet jelent, hanem könnyeket pergető szomo­rúságot is. Gyermekeiket váró szülők, szüleiket váró gye­rekek reménykednek, hátha betoppan .. . A sarki négylépcsős kocsmából cigarettafüst, savanyú fröccsök, zavaros sörök és keritésszaggató vegyes pálinka gőze menekül az utcára. Szemben, a 15. szám alatt, fiú­nevelő intézet. Ablakszemeiben gyerekkönnycseppek . . . Anyákat várnak, dédelgetőt, puha kezűt, mindig megbocsá­tót. Apákat várnak, kemény markút, védelmezőt, erőset. A lestben szétáradó szeretetről álmodnak, s a remény mindig bennük van, nappal nevetve, este sírva „Szeress hát minket is Ikoidusokat! Lelkünkben gyújts pici (gyertyát sokat. Csengess éjünkön át. |s csillantsd elénk törékeny játékunkat, |a reményt." (Babits Mihály) Ügyeletes fogad a kapun belől és máris kísér az ün­nepi terembe. Csinosan öl­tözött lurkók sorfala között lépkedek ügyetlenül. Meg­simogatom a szőke, fekete, barna üstököket, csillogó szemek háláját kapom. Az egyik megfogja a kezem: — Te vagy a Mikulás? Műsor kezdődik. Együtt énekelnek a „dalstafétával", verseket mondanak a Tél­apónak, aztán mind a nyolc­vanan becsukjak a szemü­ket es rágondolnak azokra, akikkel együtt szeretnék ün­nepelni a karácsonyt ,. Anyám-angyal, angyalom edes, álmok mögül figyellek téged..." (Katona Judit). Szomorú vagyok, hiszen annyira megható az elha­gyottak karácsonya. Leg­többjüknek einek a szüleik, mégsem érezhették soha a szülői ház meleget. Arról sem tehetnek, hógv'a világ­ra jöttek, ráadásul a gyer­mek elhagyását nem bünte­ti törvény! „Adjon, Isten Jézusunk. I Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — (biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts édes Istenem." Balla Gyuszi az egyetlen nyolcadikos. Közgazdasági szakközépiskolába készül. Március 3-án lesz 14 éves. öt éves koraban került „Londonba". (Így hívják a gyerekek a Londoni körúti nevelőotthont). — Arra meg most is em­lékszem, hogy nagyon sír­tam. — Miért kerültél nevelő­otthonba? Élnek a szüleid? Hosszú c*end telepszik közénk. Idegesen babrál az előbb kapott ajándékon, el­fordítja az arcát, torka ösz­szeszorul: — Nagyon nehéz erről •beszélni — megtörli a szemüvegét, aztán hozzáte­szi : — Apám meghalt 82-ben, anyám él. — A karácsonyt az inté­zetben töltöd? — Van egy patronálom, Ibolyka néni. Minden hét­végén ott vagyok, a kará­csonyt is együtt töltjük. Ajándékot is viszek neki. de ez titok. Olyan jó, amikor azt mondja. Gyuszikám! — Kit szeretsz a legjob­ban? * — Édesanyámat. Sajnos oda nem mehetek (megtörli a szemét), rosszak az* élet­körülményei. — Mi volt a legnagyobb örömöd? — i Amikor egy lapot knp­lam édesanyámtól! — Milyen embernek tar­tod magad? — Eléggé befelé forduló­nak. — Mit jelent számodra a barátság? — Örömet! — A karácsony? •— A szeretetet! „Isten fia. jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Ügy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye." Mrsan Pali 15 éves, épü­letburkoló szakmát tanul. Markáns, izmos srác. A sport a hobbija, „badizik". Négy testvére van. akik a szülői házban élnek. — Nem szerettem tanulni. Biztos én voltam a hibás, hogy nevelőotthonba ad­tak. — Mikor voltál otthon? — Novemberben. Apámék megígérték, hogy az általá­nos iskola elvégzése után kivisznek. Aztán később hoz­zátették, bírjam még ki ezt a három évet. Azóta nem emlékszem, hogy örültem volna valaminek, szomorú viszont voltam elégszer. — Milyenek az osztálytár­said? — Sok rendes srác van köztük. de olyan is, aki ..Gettósoknak" nevez ben­nünket. Ha tudnák mekko­ra fájdalmát okoznak ezzel, biztosan nem csúfolnának! — Aztán gyorsan elköszön, mert mozijegye van az es­ti előadásra ... „Adjon Isten Megváltó, IMegváltó! Jöttünk meleg országból. Fötl kolbászunk mind (elfogyott, fényes csizmánk is Imcgrogyott, hoztunk aranyat hat Imarékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerceseny király." Balogh Zsolt 1(1 éves. A legújabb divat szerint apró­kockás szövetnadrág, NIKE­trikó rajta. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakkö­zépiskolába jar, műszaki cikk eladónak készül. „Örült jó fej!" — mondanák rá a lányok. Igaz is, John Travolta elbújhat mellette. — Születésem óta állami gondozott, azaz intézeti va­gyok. Évekig vártam arra, hogy valaki betoppan és azt mondja, kisfiam! Ma már nem gondolok erre, nem is kívánom, hogy va­laha is megismerjem a szü­leimet Kot év óta van ne­velőanyám. öt szeretem a legjobban. Imádom a discót, az Alphaville a kedvencem, a kötöttséget viszont nehe­zen viselem. , — Ha igaz lenne a mese és három kívánságod telje­sülne, mi lenne az? . — Hogy állandóra kime­hessek az intézetből, legyen pénzem es szerencsém az életbyn . . . „Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át, alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind • (muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves háromkirályok, jóéjszakát kívánok!" Bagaméry László Ilyen az, amikor kiássák a csatabárdot az indiánok persze játékból Tündér a padláson • Gyerekdarab a Kisszínházban A színpad: egv padlás. Amolyan régi pad'lás, ami­lyent városi gyerek talán sose látott: Jó kis zegzugok­kal, ideális búvóhelyekkel, pókhálókkal, összekötözött hajdani iskolakönyvekkel, öreg, szúette, kiselejtezett bútorokkal. Varga Mátyás színpada nosztalgiákat éb­reszt a felnőttekben, a gve­reknézök szemében pedig irigylésre méltó „dühöngő" képzetét keltheti. Olyan hely t>z, ahol háborítatlanul csatározhatnak a sziu indiá­nok, elrejthetők a féltve őr­zött kincsek, hordható a leg­toprongyosabb trikó, ráadá­sul mindenféle (mai) varázs­latok is megtörténhetnek. Mint például . . . De tartsunk sort. A pad­láshoz tartozó családi ház­ban három fiú lakik, a ma­mával és a nagyszülőkkel, mert a papa— meghall. A fiúk elevenek. Nem csoda, ha a mama „idegalapon van", s ezért egyhetes pihe­nőre szánta el magát, el­utazott. A gyerekek nagy­ban élvezik a viszonylagos szabadságot, amikor betop­pan közéjük — egy lány. Ki­jelenti, ezentúl ö is itt akar lakni, mert itt sokkal jobban érezné magát, mint pénzsó­vár, lelketlen, Piri nevű ne­velőanyjánál, aki kivette őt a „lelencből". A bonyodal­mak többfélék. A darab ar­ról szól, hogyan fogadják maguk közé a fiúk a kis­lányt, s miként igyekeznek bujtatni a nagyszülők elöl — a padláson. A történet — ugyebár — könnyen átlekinthdtö, teljes megértése valószínűleg nem okoz gondot egyetlen mai iskolásgyereknek sem. Ha feltesszük, tudják, mit je­lent állami gondozottnak lenni, „idegalapon" lenni, van fogalmuk a nagypapai szenilitás mibenlétéről, s az sem teljesen ismeretlen ügy számukra, hogy „új- apuka" is van a láthatáron (a da­rabban a család orvosa, Kálnrán doki csapja a sze­let a mamának). A mai gye­rekek alighanem mindezt tudják — ha elmúltak már 10—1,2 évesek. Következésképpen: ha ilyen korú gyerekek mennek éf a Kissifnházbíi. megnézni a Tündér a padláson című, Kopecz Zsuzsa—Pataki Éva vígjátékából. Angyal Mária által rendezett előadást — a siker nem marad el. Mert tűnjék bár első hallásra tú­lontúl kiagvaltnak a szturi, néhány igen jól jellemzett, karakteres " figura, s a ko­mikus helyzetek sorozata fe­ledtetni képes az írói mes­terkéltség nyomait. A vasárnap délelőtti be­mutatón meg-megdöccent még az előadás ritmusa, an­nak ellenére, hogy kifejezet­ten érződött: a rendező ép­penhogy a tempó fölgyorsí­tásával igyekezett volna észrevétlenné tenni tartalmi ismétlődéseket, s a textus ©n \ új film líw Színes amerikai film. Irta: Sylvcster Stallone és Nor­man YVexler. Fényképezte: Nick McLean. Zene: The Bee Gees — Barry. Robin és Maurice Gibb. Rendezte: Sylvcster Stallone. Főbb sze­replök: John Travolta. Cynthia Rhodes. Fiola Hughes, Stevett Inwood. Hát végre ideért John Travolta us. Ha vesszük, hogy hét-nyolc esztendővel ezelőtt. a diszkókorszak fénykorában készült, állító­lag ferenetikus sikert ara­tott filmjei, a Szombat éji láz és a Grease után az első nagy siker, a Szombat iái laz legelső dalának címét vi­selő — talán igy a kontinui­tást. hangsúlyozandó? —, hozzánk elért frissebb orfusz imígyen karácsonyi ajándék­nak is tekinthető, akar még örülni is lehetne. A kérdés ksupán az: mihez képest? Életben maradni Mondjuk először — nem (a klasszikussá vált kabaré­tréfa helyett) a Vasedény­hez, hanem a szabvány kar­riertörténetekhez képest. Ez esetben viszont nem örven­dezni kell, hanem inkább kárörvendeni: lám, akár Travolta. akár nem. — ama bizonyos Nagy Kiugrás útja­módja legalább annyira örök, mint a Broadway kb. kismilliomodszorra bemuta­tott fényözön-világa. Mert ez a Travolta-íiú — úgy néz ki, mint egy 25 korüli ita­liano, aki azonnal tőrt ránt, ha valaki a nőjére néz — pompásan táncol ugyan, de hogy valami lehessen belőle, meg kell tanulnia kivel (és hogyan!) érdemes jóban len­ni s az eredmény természe­tesen nem is marad el. Kez­dő karrieristáknak akár ro­ceptkönyvkéni is fölfogható mindez: hajts rá egy nagy­menőn'. dobj Ix- apait-anya­it, s noha később szükség­szerűen konfliktusaid tá­madnak ugyan, azért sínen vagy. Ami a konfliktusokat illeti, erőteljesen hangsú­lyoztatnak (lásd szerelmi há­romszög-históriák, teljes avitt fegyverzetben), végtére is a nevelő szándék se ku­tya. Más kérdés, hogy min­den valamirevaló ifjú kar­rierista betéve tudja a fenti útmutatást, legföljebb a ne­mi szerepek változnak, no­de ez természetes, tudjuk. 11a a dramaturgia kívánal­mai felöl nézzük a mihez képesl?-el. valahol a legal­só. a békahátsó alatti ré­giokban kell kereskedni. Mi­vel a Rocky hires'alakitóju­nak műve cselekmény, jelle­mek és hasonló, esztétikai célzatú eszközök szempont­jából, fölöttébb nagyvonalú­an, az originalitasnak leg­haloványabb nyomait sem mutatja. Igaz, a Tony Ma­nero, tehát még hangzásra is tökéletesen digós nevezetű főhős táncos megdicsőülésé­hez. nincs szükség ilyesmire: csekély gyakorlattal úgy a huszadik perctől kiv.dve bár­ki bizton megjósolhatja, mi minden lesz mondjuk a nyolcvanadikban. Persze a látványhoz, és a főként nem filmes természetű teljesítmény minőségi köve­telményeihez képest Jiagy lehet az örömünk: amit az. utolsó negyedórában, A Sá­tán utcája című Broadway­produkció előadásából látha­tunk, szemkápráztató. A Travolta-filmiikböl megszo­kott Bee Gees-muzsika ki­váló, a filmbéli előadás pe­dig egyszerűen pyrádés. Mármint lehet(ett). Mert noha az. egész előző, jó egy­órás vacakolás végső soron ezért van. sajna, csak sejt­hető. milyen szédületes, el­söprő erejű, dinamikus és pompás kiállítású lehet egy ilyesféle táncos darab. Úgy­hogy én a (film eme részé­hez képest örvendezhettem, ha már itt a karácsonyi meglepetés, azaz hogy Tra­volta Magyarországra érke­zett. Persze ebbe az örömbe is jókora üröm vegyül: az aposztrofált show-ból csak morzsák jutnak. Holott szí­vem szerint az egész. Stal­lone-attrakció helyett végig ezt néztem volna. Így jár, aki karrierhistória helyett másra vágyik. Domonkos László helyenkénti üresjáratait. Angyal Mária a szerepek ki­osztásakor sem lehetett irigylésre méltó helyzetben, megérthető, ha kissé korosi­totta a gyermekeket . . . Var­sa Mátyás. Goda Márta és Szabó Maria kapta a három fiút. A középsővel, Ádám­mal, szerencsésen járt Goda Márta — es a közönség is. Nemcsak azért, mert a da­rab legkarak teresebb figu­rája ez az Ádám; az érzé­kenységét, jószívűségét és eleset tseget flegmatikusság­gal és némi arroganciával titkoló kiskamaszt pompás azonosulással, sok telitalála­tos ötlettel játszotta Goda Márta. Ellenállhatatlanok voltak „zsebkendőjelenelei": a mindig szipogó, orrát tö­rölgető fiú valahányszor elő­húzta zsebkendőjét, szerte­gurultak „kincsei". A zseb­ben tárolt kacattömeg guru­ló kacagást fakasztott a né­zőtérén. Varsa Mátyásnak igen kevés játéklehetőség adatott, Szabó Mária „vers­ben besiélö korában", a já­ték második részében tudta feledtetni, hogy — „nem is fiú"... Vadasi Tünde ked­ves „lelenclány", Fodor Zsó­ka okos és szép mama volt, akinek kedvéért Kálmán do­ki (Szántó Lajos) igazán el­vállalhatta a plusz egy gyer­meket is, merthogy — min­den jó, ha jó a vége — a' kislányt örök befogadták. A tündéri mama aranyszívű szüleit, a mindent értő nagyszülőket l)éry Mária és Flórián Antal formálta, korrekt eszközökkel Egyedi Klára Piri nénije a világ legizléstelenebb ruhájában tEk Erzsébet tervezte a jel­mezeket) olyan önző liba volt, akinek igazán nem le­hetett. helye a családi pad­láson . . . Nekünk viszont — felnőt­teknek és gyerekeknek — aligha haszontalan egy pil­lantást vetnünk, így kará­csonytájt, az egymás iránti megértés és szeretet eme mesebeli, romantikus fész­kébe .. Í Sulyok Erzsébet Emléktábla A második világháború idején a márianosztrai fegy­házban raboskodott magyar és jugoszláv kommunista és antifasiszta nőkre emlékez­tek szombaton Márianoszt­rán. Az ez alkalomból ren­dezett ünnepségen a politi­kai foglyok tevék'T a 'megörökítő cin. avattak, amelyen a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, a HNF Ors'áe.os Tanácsa. Pest megye es a község képviselői, valamint löbb egykori politikai fo­goly helyezte el koszorúit.

Next

/
Thumbnails
Contents