Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

12 Szombat, 1985. december 21. NEM IGAZ A NOTA... Ácsok, vasasok, búvárok, hajósok A nóta ugyanis azt mondja, hogy a Tisza feneke márvány köböl van. Hát nincs. Tudom, láttam. Már beszámoltunk róla, hogy Szemes és Csongrád között új vasúti híd épül a Tiszán. A folyó fölött a régi hid és az új már kes/ darabjai. A vízen az Ady Endre úszödaru (januárban lesz 40 éves, a háború után a térdre rogyott budapesti hidakat segítségével emelt ékYi), genije messze nyúlik. Kapitánya. Dómján József büszkén vezet végig a birodalmán: a férfiak lakta kabinokban rend, tisztaság. Meg egy cica — a parton fogták, nevclgctik. Hét közben ő a család. Az Ady Endre hét végén sem lehet felügyelet nélkül — mindig tan tehát, aki csak kéthetente látja az otthoniakat... Vezetőnk. Németh Kálmán, a Hidépitö Vállalat föépitésvezetöje „taxit" hiv. A munkaterület csak motorcsónakkal vagy a túlsó partról közelíthető meg. A hid mederpillérének betonozásával a vízszint fölé ériek. Most már majd le lehel bontani a Tiszái kizáró „ketrecet": a II méter mély, döbbenetes méretű akna falait iszonyú erővel támadja a sodrás. A fenekén — vagyis a Tisza fenekén — állva látszik, mennyire behajlította, görbére nyomta a szerkezetet a viz. Csodálatos és félelmetes látvány. Valami, amire azt szokták mondani — ha nem találnak jobb kifejezési — az ember győzött az elemek felett. Nem találtam jobbat, A túlsó partot ringatózó pallón lehel elérni. Az egész területen, a munka legapróbb fázisaiban jelentősége van minden lépésnek, minden mozdulatnak. Aki nem tette le tavasszal a/ úszóvizsgát, nem mehet a viz fölé. A I is/a nem bolondozik. A pallókat is komolyan kell venni. Itt sem lehet semmit magára hagyni. Állandó őrség van: a szivattyút, a gépeket mindig figyelni kell. A Tisza is okoz meglepetéseket. Általában egy műszakban dolgoznak, ha szorii az idő, megh.úzzák. Ottjártamkor nappalos és éjszakás műszak is volt. A nappalosokkal a busz, sötét hajnalban indul, késő éjjel érkezik. Az éjszakásokkal fordítva. Okot Ötvös Sándor mérnök-művezető vigyázza, a másik műszakot Mátó Sándor. „Békeidőben" ö az egyetlen művezető. 1969 óta cpit hidakat. Tapasztalta, hogy a „hidesinálásnál" sosem lehet nyugodt az ember, sosem tudhatla. még azt se, hol áll a határidővel. Meglehet, minden jól halad, aztán egys/crcsak megmakacsolja magát a folyó, és egy lel évig nem ereszti közelébe az embert. „Hogy melyik hid a legkedvesebb? Ila több gyereke van az embernek, tud közülük legszeretettebbet választani ? " Murányi István, a fővállalkozó Ganz-MAVAG brigádvezetöje, 33 éve dolgozik hidakon. Ide az Árpád hidról jött. „Még nem láttam készen, csak a tévében ". Még a lágymányosi hidon szerelne majd dolgozni, aztán nyugdíjba készül. „ Ennyi idő alatt úgy ál lehel fázni, ugy meg lehet unni a távollétet a családtól — nem hiszem, hogy hiányozni fog. Ott vannak a gyerekek, az unoka..." Hidász lesz? — kérdeztem. f.egyint. „Láány..." Az építkezésen egy takarító nénin kívül csak a raktárvezető nő. Ha kell, ö is ti/enkétórázik. „Nagyok már a gyerekeim, önállóak, én jól érzem itt magam." Litauszkv István brigádja amolyan ,mindenes"-brigád. Segédmunkások, vasasok, lakatosok, hegesztők. „Meg kellett szokni az asszonynak, meg nekünk is. Azért hajtottunk most rá, mert a karácsonyt otthon akarjuk ünnepelni. Nem szabud mindig magunkra gondolni — ha szükség van ránk, menni kell." Igy vannak ezzel a többiek is. Jakab József, Jordán Sámuel. Bíró I aszló. Torok István brigádja, a Fehér-brigád. Ácsok, vasasok, búvárok, hajósok. Cibakházáról, Öcsödről, Kunszentmártonból, Cserkeszőlőröl. Mindszentről, Hódmezővásárhelyről, Nagyrétről — és még nem teljes a lista. A gyereket heteken át csak alva lát jak. Aki talán nehezen érti meg, hogy édésapjának mindent megér a pillanat, mikor a hid középen összeér. Hallojtam már, láttam már embert próbáló dolgokat. Szerencsére. Nagyon s/égyelltem volna, ha egyszerűen rácsodálkozom mindenre, amit ök természetesként élnek meg. De a/t nem szégyellem, hogy tisztelem őket. REGÖS É\ A -5= uipe/vt tr l.ll'l'AI I AMAS RAJZA Szeged körtöltése és feltöltése Szeged 1879. évi pusztulása és azt kövelő újjászületés alapjait a norvég ácsból leti magyar vállalkozó, Cregersen Cuilbrund teremtette meg, u Lechner Lajos-féle újjáépítési tervnek megfelelően. Gregersen azonban már korábban is, 1859-ben kapcsolatba került Szegeddel, ugyanis ajánlatot lelt, hogy a Tisza vizét a városba vascsöveken bevezeti, közkuiakat állít, s a házakba is biztosítja a vizet. A hatóság azonban a kedvezőtlen anyagi helyzetben, az ajánlatot nem tudta elfogadni. A második, az 1879. évi találkozás Szeged és Gregersen között már eredményesebb volt. Újszegeden, a Szőregi úton ő épitett egy barakkkórházat a város betegei számára, külön konyhával, házi kápolnával lürdőszobával. F.z az építmény nyolcbarakkból állott. Az újjáépítési munkálatok első lépése a szádfal építése, hogy a városban lévő vizet elválasszák, majd kiszivattyúzzák, a külső ártól. Ebben a hatalmas munkában is reszt vett Gregersen. Külön értékelni kell azt a lényt, hogy 75 nap alatt elkészültek vele, sok helyen 2-3 méter mély víz nehezítette a munkálatokat. A körtöltés kiépítése a Tisza felső folyásánál kezdődött, körülölelve a várost, csatlakozva a vasúti töltésekhez. A töltéskoronát a 0 pont lelett + 10,00 méterre alakították ki. Ez a külső védőfal a legnagyobb biztosíték a Tisza áradásai ellen, közel 12 km hosszan. Ezen belül 38 méter szélesen, 4 km távolságú, a 0 pont felelt -i 7,00 méter magas nagy körutat, ettől 400 méter távolságban 30 méter széles, a 0 pont felett +8,22 méter magas kiskörutai alakítottak ki. Ezekkel igy, együtt tulajdonképpen háromszoros védőgyürüt épilettek a város köré. A feltöltéshez 700 ezer köbméter földet terveztek, de végül is másfél millió köbmétert lett ki az ténylegesen. Á feltöltés munkálatainak elnyerés sére pályázatot nyújtott be a hódmezővásárhelyi Kovács József és társa, a Pick és Klein-cég. v alamint Gregersen. Gregersen ezt megelőzően a peresorai töltési munkálataira is nyújtott be ajánlatot, azonban ár miatt nem tudtak egyezségre jutni. Viszont az Alföldi vasuli szádl'elbontást Gregersen és Fodor Antal vállalkozók végezték. Mindenesetre a körtöltés kiépítése és a város feltöltése igen komoly munkát jelentett. A körtöltést Kovács és társa késziteltc, Algyő felöl kezdve egészen a Makkos erdőig, a következő szakaszát a Gregersen-cég végezte, de részi vállalt benne u Temesváry és társa cég Szegedről, valamint a szabadkai KopJ-eég. A körtöltés építését 1879 szepiembeicbcn kezdték meg, és 1880 májusára elkészülték vele. A város feltöltésének munkálatait. amit legnagyobbrészt a Gregersencég vegzett, 1880 júniusában kezdték. A tőidet főleg Szöregről hozták, de Szentmihálytelekről, Újszegedről és a város más környékéről is termeltek ki feltöltöanyagol. A város területén olasz „digó"-ival Gregersen 136,2 kai. holdnyi területet töltött fel. Ha élihez hozzászámítjuk a város, más vállalkozók és a magánosok állal végzett feltöltéseket, akkor mintegy 155 kai. holdra tehető az összes feltöltött terület. A feltöltést úgy oldották meg, hogy a városban rendes nyomtávú lóvontalású és keskeny nyomtávú vasutat építettek. A szőregi bányából a vasúti hídon keresztül történt a szállítás. Összességében 35 km hosszúságú vasúti pályái fektetlek le. A városba szállított földmennyiség napi átlaga elérte a/ ötezer köbmétert. A feltöltési munkálatoknál foglalkoztatottak száma meghaladta a/ 1600 főt. Dolgoztak itt szegedi kubikosok, de a munka dandárját a lombardiai olaszok végezték, ök készítenék a lórékat is, amelyek tulajdonképpen a keskeny vágányú vasút télhordó kocsijai voltak. A kiskörúton kivül csak az olaszok öszvérei húzták a terhet. A belső feltöltéseket négy mozdonnyal és 150 lóréval végezték. A - 30 lóerős mozdonyok óránként 22 km-es sebességgel közlekedtek. De ki vojt ez az idegen nevű vállalkozó, akit a szegedi mesterek nem is fogadlak jó szivvel, mert úgy tartották. hogy a helybeli építési vállalkozók közül 25 is akadt volna alkalmas erre a munkára. Az apát lalvi születésű, S/egeden tanult, niajd.itt is tevékenykedett Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői eímü munkájában többek között e/eket írja róla: „1850ben Pozsonyba került... Fz időben végezte a Vág és az Ipoly fölött emelt hidak építését és az Esztergom és Érsekújvár közötti vasútépítési munkálatokat. Mint híd- és vasútépítésben specialista, Gregersen csakhamar jó hírnévre telt szert, s számos fontos alkotást bizlak rá. Ö vezette: a szolnoki vasúti hid építését, a szegedi hid alapozási munkálatait, többnemű töltési munkálatokat, a budai vasún indóház, a híres budai alagúl építési munkálatait és a létényi vasútvonal épitéset, az oravicza-sleyerdorji vasút munkálatait... 1865-ben megvásarolta a Luczenbucber János-féle fűrész- és fatelepet, és ezzel megvetette alapját annak a nagyszerű üzletnek, amelyet ma az egész ország közönsége a legelőnyösebben ismer... A vasútépítési munkálatok közül, amelyeket ö teljesben .felemlítjük a károly vár-marosvásárbelyi, u kolozsvár-géresi, a nugyvárud-eszéki, az eszlergom-ipolvsági, a brassóitemesi vonalakat... Eközben számos vasún liidat épitett, éspedig Zákány mellett, a Tiszán, 1 eröcze, Iluszi, Szalmát mellett, az Ungon, a Korosokon, a Latorczán... átulakitoiiu a hatvani pályaudvart, épitett számos indóházat... Nagyszerű erődítési munkákat vállalt Herczegovináhan, a Kutturói-obölhén, s ezzel majdnem egyidejűleg részi vett az 1879-1 árvíz által elpusztított Szeged újjáépítésében. Szegeden ő teljesítette a nagy töltési munkálatok jó részét, ö emelte a sövényházi töltéseket, ö teljesítette az összes csatornázási munkálatokat, s az új tiszai híd ulapozását is. Rendkívüli munkaképességéről tesz tanúságot az is, hogy ugyanazon időszakban teljesítette a budapesti központi indóház óriási cölöpözési munkálatait... Ö készítette a Népszínház — a későbbi (azóta lebontott) Nemzeti Színház, B. J. —, az Operaház, a Roosevelt téri Lloydpalota összes faipari és ácsmunkálalait. A Gregersen-cég építette fel a fiumei, később a konstantinápolyi obol partjaiul és mólóit ts. A Gregersen-féle ipartelep terjedelméről és fontosságáról némi fogaimul alkothatunk, ha kiemeljük, hogy az a nugv munkaidőben több mint hatszáz munkást foglalkoztatott. ..Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával is számos nagy épületet emelt, de valamennyi között legszebb volt az ő saját pavilonja, mely a Városligetben még ma is áll, melynek stylje s kivitele egyaránt dicséretére válik a cégnek." A leltár korántsem teljes. Szegedi szerepe is többet kívánna. Egyes feljegyzések szerint 400 házat épített fel a rászorulóknak, ingyen. Tehát nem egyszerű üzletembernek kell tekintenünk. Cégé létesítette a szegedi szivattyútelep gépházait. Mindkél telepépülelet egészen egyenlő alakú, gyárszerű külsőbe foglalta. Burger Józsefné Mérei utcai kétemeletes lakóházát Gregersen építette fel. Majd egy évtizedes szegedi tevékenységéért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét és 1884-ben a magyar nemességet. Gregersen Guilbrand a norvégiai Strand faluban született 1824-ben. Dániai, németországi és ausztriai útja utan jutott el hozzánk. Itt alapított csaladot. Felesége, Sümegh Alojsiu 19 gyermeket szült, akik közül tizetjkcllöt nevellek fel, s közülük egy kivételével mindegyikei a vállalatban fogta munkába. Nyaranta Szobon laktak, majd megvásárolta Gregersen a ferencvárosi Két nyúl (ma Szamuely) utcai palotát. A norvégok olyanok mellett tisztelik, mint Ibsen, Björnson Gregersen!, aki 75 éve, 1910. december 24én hall meg, igen gazdag életművet hagyva maga után, és ebből Szegednek is gazdagon adott. Neve Kováls István és Sümegh Mihályéval együtt, 1984. jún. 16. óla az árvízi emléktábla egyik márvány posztamensét? megörökítést kapott. BÁIVAIJKN'Ö