Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

12 Szombat, 1985. december 21. Tisza-parti fények SOMOGYI KÁROLYNÉ FOTÓI A kommunisták ÍL.ÍI osíihj'Í. .íoyntioiooüj IOIÍ>JVIX sa.tvurui,' ficrtctalc^oR'.oi jtrfliwht iöjf,...«»•••. iMüfú-iftV . M

anapság világszerte, igy hazánkban is, sok szó esik a család válságáról. Igen eltérő véleményekkel találkozunk: egyesek szerint a család idejétmúlt, magát túlélt társadalmi képződmény; mások szükséges rossznak tartják; s akadnak, akik úgy vélik, hogy a család eszméje szent, istentől adott, örök és megváltoztathatatlan. A család a társadalmi fejlődéssel együtt jelenik meg az emberiség életében, és annak változásával, a tulajdonviszonyok alakulásával formálódik és módosul. Míg a feudális jellegű családban nem csak a vagyon, hanem a feleség és a gyermekek felett is az apa rendelkezett, addig a szocialista társadalmi viszonyok között éppen a tulajdonviszonyok megváltozásával új normatívák alakulnak ki a családban is. A régi családi viszonyok alapját, az adás-vételt nemcsak nyelvünk őrzi „eladó lány", „vőlegény" (vevő), hanem őrzik a hagyományok, a szokások, amelyek tudvalevően erősek, mélyen gyökereznek, s a társadalmi alapok változását is csak lassan követik. Alapjában e helyzetből származnak a konfliktusok: modern korban, szocialista viszonyok között élünk, mégis olykor a családban kísért a múlt. Ez kétségtelenül sajátos válsághelyzetet teremt, aminek eredője nem a családban, mint az emberi együttélés e nagyon összetett képződményében kereshető, hanem egyrészt az egyénben, annak gondolkodásában, magatartásában, a hagyományokban, amelyeket átörökítettek az előző nemzedékek, és amelyeket a jelenlegiek is esetlég tovább adhatnak. A párttagok élete sem mindig mentes az ilyenféle ellentmondásoktól. A magánélet gyakorlata és a kommunista eszmék között nemegyszer ellentét keletkezik. Vannak, akik elveinket jól ismerik, a közéletben és a munkájukban helyesen érvényesitik, azonban a magánszférákban, az otthon falai közölt már kevésbé képesek erre. Némelykor a régi és az új összeütközése miatt egyfajta „tudathasadás" alakul ki: a munkahelyén megbecsült párttag otthon elviselhetetlen despota, szinte középkori nevelési elveket vall és gyakorol. Pedagógusok a megmondhatói, hogy értelmes, tanult emberek is mennyire elmaradott felfogást tanúsítanak a gyermekükkel való bánásmód tekintetében. „Engem is vert az apám, de embert faragott belőlem", — mondják és követik ezt az embertelen gyakorlatot. Pedig szocialista énjükkel bizonyára tudják, hogy a veréssel „faragott" (nem nevelt) ember személyisége károsodik, nemegyszer agresszívvé vagy meghunyászkodóvá, alattomossá vagy elkeseredetté válik. A családi élet harmóniáját veszélyezteti az uralkodási vágy, amikor a kölcsönös megbecsülés és egyenjogúság helyett valamelyik, vagy éppen mindegyik fél a ntásik feletti hatalmat szeretné megkaparintani, akaratit a többiekre ráerőltetni. Számtalan konfliktusforrás rejlik a család anyagi helyzetével kapcsolatos kérdésekben. Az anyagi javak megszerzése, gyűjtése egyeseknek valóságos szenvedélyévé válik. Minden eltörpül e céljuk mellett, végül az is, amire hivatkoznak, vagyis, hogy a családjuk erdekében teszik, mégis olykor szinte fékezhetetlenül semmitől sem riadnak vissza. A nagy szerzési lázban sokan elfelejtkeznek azokról, akikért úgymond „hajtanak". Csak a pénzt, a vagyont látják. Közben a család szétesik, a gyermekek elés a család • i kallódnak, vagy érzelmileg eltávolodnak a szülőktől. Később legfeljebb a pénzre, a könnyű életre, a luxusra tartanak csupán igényt, de a szülőre nem. A család látja kárát annak is, ha könnyelműen, felelőtlenül bánnak a pénzzel, ha ésszerűtlenül gazdálkodnak, ha nem tesznek különbséget az ember testi-lelki gyarapodását biztosító fontos, és a kevésbé fontos, szükségtelen, csupán a státusszimbólumokat gyarapító kiadások között. Ez általában civódás, vádaskodás s egyre élesebb szembenállás forrása. Úgyszintén az is, ha valamelyik szülőt káros szenvedély keríti hatalmába. A leggyakoribb az italozás, amely, miközben aláássa az egyén fizikai, erkölcsi, lelki erőnlétét, szétrombolja a családi kötelékeket. A kommunisták erkölcsi eszményeik alapján a családi életben is azokat a normatívákat tartják mérvadónak, amelyeket a társadalomban, az emberi együttélés más formáiban követnek. Mi nem tekintjük elavultnak a családot, nemcsak azért, mert az a társadalom legkisebb építőeleme, közössége, hanem mert az új nemzedék a család keretei közölt nevelődik és illeszkedik be a nagyobb közösségbe, s válik a szocialista társadalom hasznos, tagjává. Ezt a nevelést nem pótolja egyelőre semmi, ezért a kommunistáktól joggal várható el, hogy eleget tegyenek ennek a tisztes kötelességüknek is. A család értékmegőrző és gyarapító szerepe mellett kifejezésre jut a felelősségteljes gondolkodás, amely nem csupán az utódokra, de az elődökre is vonatkozik. A gyermekek nevelése, a róluk való gondoskodás minden felnőtt embernek természetes emberi kötelessége, de az is, hogy erejét vesztett, öreg szüleivel törődjék, tisztelje, támogassa, gondjukat viselje. Akármilyen szépen beszél valaki az elvekről, eszmékről, ha nem c szerint cselekszik, szavai hamisan esengenek. A kommunistáknak ügyelniük kell arra, hogy a szavak és tettek egysége e téren se szenvedjen csorbát. Gyakorta a párttagoktól a környezetük aszerint vélekedik, hogy miként élnek, milyen a családjuk. A példás családi élet, a becsületes életvezetés, a tisztességesen és tisztességre nevelt gyermekek az egyén tekintélyét megsokszorozzák. A

kommunisták sem eszményien makulátlan emberek, nem tévedhetetlenek és csalhatatlanok, előfordulhatnak botlások a magánéletben, a családi kötelékekben náluk is, sőt olykor a legjobb szándék is ellenkezőjére fordulhat. A lényeges az, hogy idejében, a figyelmeztető szóra hallgatva képesek legyünk felismerni ha rossz úton haladunk, és legyen erőnk, bátorságunk, tisztességünk változtatni azon, ami hibás. Arra törekedve, Itogy kommunista meggyőződésünktől vezérelve úrrá legyünk olyan helyzeteken, amelyek esetleg zsákutcába vihetik magunk és családunk életéi. Ösi igazság: tévedni emberi dolog, de a tévedéseket kijavítás helyett magyarázni, vagy éppen erényként feltüntetni — néha ez is előfordul — összeférhetetlen a kommunista emberről vallott felfogásunkkal. TAKÁCS CVÖRGYM;, az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese BELLA ISTVÁN Sanzon a „Még egyszer" versekből Milyen szerelem volt, milyen ?! Akár a vízbe/tilók harca, — meg nem marad a fövenyen, magát elfedi, kitakarja, jön-megy, mint a viz, szüntelen. Milyen szerelem volt, milyen ?! Kél késdobáló hideglelései — de Iwl a kés, liol a porond már, s mégis: köröttem, homlokomnál remeg szemed lángoló kése. Milyen szerelem volt, milyen?! Két idő, egymásba akadva visszafordít hatatlan leszen, két van a voltra és volt a vanra szűnik, születik szüntelen. Mégis szerelem volt, igen! Viz, fény szakadó szívverése, mit kidobogtam és kidobogtál, ami nincs még és ami voh már, igen és nem. Mégis és mégse. LŐDI FERENC Kékmadár Édes fiam, te elsőszülött gyermek, kiben születtem újra, úgy legyen. A tájra nézek s feljajdul velem, tudliudd, üresek már a kincses kertek. Mesét fiamnak, jó szavukból fűzért, 5 apádról annyit: a helyén megállt. Ne bántson az, hogy engem mennyi tűz ért, tisztított is és önkörömbe zárt. Akár zarándok, batyut hoztam Iwion és megáldalak messzi idegenben, bár érzem, terhem víz alá nyom, de kapaszkodom benned, hitelemben. Láttam, ő volt, a Kékmadár, szegény, tollászkodott a Pilátus begyén. L.u/.crn, 1985. szeptember Szeged műemlékei 11. WAGNLR-HÁZ A Klauzál tér 7. számú épület „Műemlék jellegű , Wagner-liáz' a XIX. század elejen klasszicista stílusban építették át. " Szeged egyik legrégebbi lakóháza, a régi Széchenyi tér déli, egyemeletes házsorának hírmondója. Két összeépített házból álló egységes főpárkányú épületegyüttes, földszintjén üzlethelyiségekkel klasszicista udvarral és lépcsőházzal. Az iratok 1843-ban már „erős matériából" épült házként — mint Zseravicz János tulajdonát — emlegetik. 1861 -es hagyatékában azonban már nem szerepel. Érdekes. hogy az épületegyüttest egy 1848-as metszet és Csaló 186l-es vízfestménye íves kapuval ábrázolja. Letzter 1872-es fényképén azonban a mai látvány tárul elénk, üzlethelyiségeit négy kereskedő bérli, mig „Wagner F. A. menyasszonyhoz" címzett „ V'ászonkereskedése" a szomszéd házban van. Ekkortájt Felmayer Antalé az épület. A nagyárvizkor már „Hágner E. A. " tulajdona a ház. „károsultak: Nett József liszt kereskedő és TiII Emma rövidárus"