Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-16 / 294. szám

41 Hétfő, 1985. december 16. Meghalt Oláh István honvédelmi miniszter Mély megrendüléssel cs fájdalommal tudatjuk, hogy Oláh István elvtárs, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége 1985. december 15-én elhunyt. Temetésének megszervezésére bizottság alakult — közli a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma. Oláh István 1926. december 16-án, sokgyermekes parasztcsaládban született, Nádudvaron. A szülői ház forradalmi szellemű nevelésének hatására közvetlenül a felszabadulást követően aktív tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. A debreceni ideiglenes nemzeti kormány 1944. december 23-i felhívására az elsők között önként jelentkezett, az akkor szerveződő új demokratikus hadseregbe. Az a szándék vezette őt is, mint azt a sok ezer haladó gondolkodású magyar embert, akik a fegyveres harc vállalásával is kifejezték: a magyar nép legjobbjai szembe fordulnak a hitleri Németországgal, a rájuk kényszerített idegen elnyomás kiszolgálóival, a hazaáruló és népellenes politikával. Ifjúkori döntése életreszóló volt, végleg elkötelezte magát a demokratikus átalakulás, a szocializmus ügye, a haza fegyveres szolgálata mellett. 1945 tavaszán a szovjet hadsereg oldalán alakulatával ausztriai hadműveleti területre vonult. Hazatérve folytatta a katonai szolgálat miatt megszakított tanulmányait. 1947-ben a debreceni tanítóképzőben tanítói képesítést szerzett. Felismerve és megértve a néphatalom védelmének fontosságát, a párt megbízásából 1947-ben útja ismét a néphadseregbe vezetett. 1947—49. között a Kossuth Akadémia hallgatója lett, ahol kitűnt kimagasló képességeivel. 1949ben hadnagyként avatták tisztté. Katonai pályája során az ország számos helyőrségében szolgált, és szakaszparancsnoktól szinte minden parancsnoki beosztást betöltve, jutott el a honvédelmi miniszteri tisztségig. Szívelégtelenség miatt bekövetkezett hirtelen halálával nagy veszteség érte a magyar forradalmi munkásmozgalmat és néphadseregünket. Oláh István részese volt a párt honvédelmi politikája formálásának, gyakorlati megvalósításának. Munkáját nagy hozzáértéssel, töretlen akarattal, szorgalommal és előrelátással végezte. A Magyar Néphadsereg fejlesztésében az ország lehetőségeire épülő, a szövetségesek körében is elismerést kiváltó megoldások kezdeményezője volt. Mint kommunista katonai vezető, minden beosztásában nagy figyelmet fordított arra, hogy sokoldalúan ismerje a hadsereg életét, beosztottjainak szolgálati körülményeit. A szocializmus építésének és védelmének kérdéseit mindig egységben szemlélte, és javaslatait is ennek szellemében fogalmazta meg. A béke megóvásának igaz híve volt. Katonai feladatait minden beosztásában áldozatkészen, a szocialista hazáért, a nemzetért érzett felelősséggel, példamutató kommunista elkötelezettséggel látta el. Hivatásának teljesítése mellett nagy aktivitással vette ki részét a közéletből is. Több mint egy évtizede tagja az MSZMP Központi Bizottságának, alelnöke a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének. Fáradhatatlan munkálkodása, humánus gondolkodása, igazságérzetf tiszteletet és megbecsülést váltott ki társadalmunkban, a fegyveres erők és testületek körében. Oláh István igaz hazafiként és internacionalistaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarszovjet barátság erősítésében, a Varsói Szerződés hadseregei közötti fegyverbarátság elmélyítésében, a Magyar Néphadsereg nemzetközi kapcsolatainak ápolásában. Eredményes munkájának elismeréseként magas hazai és külföldi kitüntetésekben részesült. Megkapta többek között a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérmet és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Személyi változások D Moszkva (MTD Mihail Scsadovot, a Szovjetunió szénbányászati miniszterének eddigi első helyettesét nevezte ki szénbányászati miniszterré a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. Borisz Bratasenkót, a korábbi minisztert egészségi állapota miatti nyugdíjba vonulása kapcsán ugyanakkor felmentették a tárca vezetőjének funkciójából. Mihail Scsadov 1927-ben született, bányaimérnök, több mint 35 éve tevékenykedik a szénbányászatban. A Tádzsik Kommunista Párt Központi Bizottságának szombati ülésén felmentették tisztéségéből Rahman Nabijevet, a Központi Bizottság első titkárát, mert megromlott egészségi állapotára való tekintettel nyugállományba vonul. Helyére Kahar Mahkamovbt, a Tádzsik SZSZK Minisztertanácsának elnökét választották meg Személyi változások voltak a Kazah Kommunista Párt élén is. Felmentették megbízatása alól K. K. Kaaibajevet, a Kazah KP KB titkárát, a KB Irodájának (politikai bizottságának tagját, aki más munkahelyre került út. A KB titkárává választották Z. K. Kamaligyenovot, a Kazah SZSZK állambiztonsági bizottságának elnökét. A KB Iroda tagjává nevezték ki Sz. M. Mukasevet, a köztársaság legfelsőbb tanácsa elnökségének elnökét. A tanácskozáson a KB Iroda további két tagját iis felmentették eddigi viselt tisztségéből : B. A. Asimov nyugállományba vonult, K. M. Auhagyijev pedig imás megbízatást kap. Kizárták az SZKP tagjai közül A. D. Kojcsumanovot, az alma-atai városi pártbizottság vált első titkárát, önéletrajzi adatainak meghamisítása, szerénytelen magatartás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. aranykapu - ezüstvasárnap Félmilliárdot költöttek a fenyőfák alá árui, természet nyújtotta cikkek (kevés van!), meg a kolorban szúrnak szemet a méregdrága (sok van!), de kosárfonó remekei, de ki- zsebet bizsergető áruvevő váncsivá tesznek a gyönyö- tumultussal. Csak röviden: rűen hímzett terítők és kel- a Centrumban (és a Divat mék is. Ki mindezt látta, Centrumban) a tegnapi vamegpihenhet az algyői cuk- sárnapon 2 millió 2 ezer forászmester székein, hogy rint értékű árut vásároltak, édesítse száját, fogyassza a Nagyáruházban pedig 2 kávéját. milli forint maradt a pénzaranyos" az Aranykapu, tárban. Ez utóbbi bevétel a „ezüstös" az Ezüstvasárnap, tavalyinal 31 százalékkal A két nagy áruházban jár- több- Es még egY Ez utób" va, szimpatikus látvány az biban két színes tévét is árubőség és a vásárlótö- sorsoltak. A szerencsések: meg. Nem szeretném fárasz- Ba0» Jánosné (Székely-sor tani az ajándékozásban 3> es Abraham Lajosne amúgy is kimerült (minden (Boszorkanysziget utca 30.). módon?) olvasót a hiány- A. S. Juhi or not tubi" Berlin, Alexander Platz. Szeged, Marx tér. Két mondat, két tér. De összefügg! Miért? A vásár miatt. Kezdjem az itthonival: Aranykapu a B-pavilonban, az ipari vásár területén, amely Szilárda napjától Ádám-Éváig nyitva az ajándékozók előtt. Pontosítok: naponta reggel 7-től délután 5-ig. Az előző, az NDK fővárosa, ami Európa „kufárkodásában" a leghíresebb, mert ott vernek sátrat december elsején, hogy ami szem-szájnak ingere, kínálhassa magát a kedves vevőnek karácsonyi ajándékként. Szeged is első. Éspedig abban, hogy a kisipa.rosok közös és „primőr" árukínálatát láthatják-vehetik apróknak és nagyoknak. Nehéz lenne rangsorolni a Kiosz városi alapszervezetének kezdeményezését azon európai városok sorában, ahol évente rendeznek hagyományosan szabadtéri karácsonyi vásárokat. Kár ezen törni a fejet, jobb örülni a remélhetően rendszeressé váló év végi bőséges — és míves — kisiparos árukínálatnak! Valaha kézművesnek titulálták — szépen — a mai kisiparosokat. Az a huszonegynéhány iparos most közösen tárja keze művét a nyilvánosságnak. Név szerint kár lenne bárkit kiemelni, mi több, nem is való. Ugyanis: az összkép a lényeg. Ez viszont színes: piros például a mézeskalácssziv (ami inkább a régi korra emlékeztet, mintsem giccses), ezüst színű az ezüstműves „tárlata", tarka a kötő (ha úgy tetszik hurkoló) pavilonja, barna árnyalatokban pompáznak a bőrdíszművesek praktikus „Lenni vagy nem lenni", mondja Hamlet dán királyfi magyar színpádokon, s hiányos angol műveltségünkből is futja annyira, hogy tudjuk az eredetijét, „To be or not to be...". Azaz, kiejtve: tu bi or not tu bi, ami tegnap és tegnapelőtt a Marx téri B pavilon divatcikkárusokkal megszokott csarnokában annyit jelent egészen szabad(os) fordításban, hogy tubi (vagyis galamb) vagy nem galamb. Remélem, világos, mert a felelet a hétszáz, ketrecben toporgó kecses „magasszállókeringö" és bumfordi texán húsgalamb, valamint a röptetésre szánt és szépségükkel hivalkodó díszgalambok láttán csak az lehet: galamb hát! A javából. A szegedi és a szabadkai, nagybecskereki tenyésztők a legszebb példányaikat hozták el az ezüstvasárnapi forgatagba, hogy kedves látnivalót kínáljanak a nagy számú érdeklődőnek. Egy pillanat, és szertefoszlik a galambimádat lila ködfelhője. Mert akkora ricsajt csapva követel magának figyelmet egy óriási és egy törpekakas, mint egy hivatásos vekker, és egy törpetyúkba oltott tihanyi visszhang. Írom is: a Szegedi Kocsis József Galambés Kisállattenyésztök Egyesülete rendezte nemzetközi galambkiállításon díszbaromfiak is voltak. A tegnapi nap „galambszakos" csemegéi közé tartozott a Postagalamb Szövetség Dél-Tisza Kerülete rendezésében a textilművek ifjúsági klubjában nyílt kiállítás is, amelyen Csongrád és Békés megye legjobbjai (tenyésztők és versenygalambjaik) szerepeltek. Aligha nyílhatott volna méltóbb helyen a kiállítás, mint városunkban, hiszen a legutóbbi postagalamb olimpiáról az ezüstérmet szegedi galamb hozta el — Portugáliából. I. Zs. Rakodási csúcs volt a hét végén a vasutakon. Vasárnap a MÁV Miskolci Igazgatóságánál 1810 vasüti kocsi kirakodására számítottak, azonban a vállalatok már a délutáni órákig jóval többet raktak ki. Ennek köszönhető, hogy az e napra kért valamennyi kocsiigényt ki tudta elégíteni a miskolci vasúti igazgatóság. A szállíttató vállalatok 1500 vagont igényeltek, s ezt meg is kapták. Különösen sok kicsit rakott meg a borsodi szénbányák, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek, az ózdi Kohászati I Üzemek, a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombinát, a tiszai Kőolajipari Vállalat, valamint a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát. A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén — ahol szombaton és vasárnap mintegy harmincötezer tonna árut raktak ki a vagonokból, illetve rakta be a vasúti kocsikba — szintén a vége felé közeledik a cukorrépa szállítása. Orosházáról Mezőhegyesre, Bajáról, Bácsbokodról, Kiskunlacházáról Hatvanba az utolsó szerelvényeket indították útnak a cukorgyáraknak. Az idényben a tervezett egymilliószázezer tonna répából már egymillió-negyvenezer tonnát eljuttattak a feldolgozóüzemekbe, így előreláthatóan a tavalyinál több héttel előbb, még karácsony előtt befejeződik e területen a cukorrépa-szállítás. A szegedi vasüti igazgatóságtól kapott tájékoztatás szerint a vállalatok többsége példásan megszervezte a nekik érkező áruk hét végi kirakását. Ünnepkészület