Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-03 / 283. szám
Szerda, 1985. december 4. 3 Népfrontküldöttek Nem jövedelmező gmk Valaki azt ajánlotta — a Hazafias Népfront ' VIII. kongresszusának megyei küldöttei közül — mindenekelőtt Szépfalusi Péterről írjak, ö volt az, aki az egyik legértékesebb hozzászólást mondotta el a megyei népfrontértekezleten. Az ajánláshoz még az is hozzátartozott, hogy a kőolaj- és földgázvállalat termelőmestere nagy aktivitással — immáron öt esztendeje — dolgozik a népfront gazdaságpolitikai munkabizottságának tagjaként, és országos tanácstagként. Miről szólt a megyei küldöttértekezleten? A fizikai dolgozók munka- és életkörülményeiről, arról, hogy az olajmezőkön bizony nem ritka az, amikor félkész vagy működésképtelen berendezésekkel, gyakori üzemzavarokkal küszködnek. Nem jó ez senkinek, sem a népgazdaságnak, sem az ott dolgozó embereknek. A másik gond amiről beszélnie kellett — bár ki ne tudná —, a másodállás, a gmk, a munka utáni hajtáj, amelynek gazdasági hasznossága nem kérdőjelezhetö meg, de annál inkább érződik családromboló hatása. Szépfalusi Péter a munka • sok gondjait, problémáit nem hirekböl, hanem saját közvetlen tapasztalataiból ismeri, hiszen a nagykanizsai szakközépiskola elvégzése után gépkezelőként kezdte az algyői kőolajnál. Aztán volt műszakvezető, majd gépipari technikus — és két éve — termelömester. „Világéletemben szereltem a köz érdekében nyüzsögni, mozgolódni" — mondja tömör válaszként a kérdésre, miért vállalta e'. e társadalmi megbízatást fél évtizeddel ezelőtt. A gazdaságpolitikai munkabizottságban azért érzi jól magát, mert egyszersmind átfogó kéDet kap a mindennapok „pénzes" gondjairól, s ugyanakkor lehetősége nyílik bepillantani a gazdasági vezetés mikéntjébe is. Segítő láncszemnek érzi magát. mert úey hiszi, a kis ember ügvesbaios dolgainak tolmácsolása városi, megyei, országos fórumokon fontos teendő a közért. S a fordított út: a felsőbb „szférákban" hallott háttér-információk megismertetésével, közvetítésével úgyszintén a köz javát tudja szolgálni. Szabad ideje mostanság kevés van és lesz, mert^ i VIII. kongresszusra való felkészüléshez többek között szükségeltetik az elmúlt öt esztendő munkáját értékelő vaskos beszámolók áttanulmányozása is. Azt mondja, ha jut rá idő, feltétlenül szeretne felszólalni a népfront legfelsőbb szintű tanácskozásán. Elmondaná — vagy inkább tolmácsolná — mindazokat a gondolatokat, javaslatokat, amelyek megyénk lakóit foglalkozatják. Szólni kíván az életszínvonal kapcsán a nők túlterheléséről. a gyerekruhák magas áráról és egyéb gazdasági problémákról. Mondandójában természetesen helyet kap itthoni felszólalásának két legfőbb felvetése is. a fizikai dolgozókra háruló egyre nagyobb terhek, a túlmunka szülte számtalan otthoni feszültség. Bár Szépfalusiék há/i pénztára is elbírná a férj túlmunkával keresett többletjövedelmét, ő mégsem géemkázik, mert vallja: a családdal, a gyerekeivel eltöltött idő — hosszú távon — többet kamatozik. Furcsa hallani — ebben az önzésre nevelő világban —, hogy azt mondja: inkább vállal kevesebb pluszmunkát jelentő, másokért való társadalmi megbízatást, mint a családtól elidegenítő, mindennapos maszekolást. Ez az ö egyszemélyes géemkája. K. K. Formát váltva Vízen marad-e a hattyú ? Ha valaki a Patyolat Vállalat egyik-másik, nagy alapterületű felvevőhelyén leadja a masni való inget, lepedőt, nem biztos, hogy üres kézzel kell hazamennie. Meglepetten láthatja a szem elé kitett sok kabátot, öltönyt, kötött holmit. Hát ennyien nem váltották ki, amit bevittek tisztítani? Egy kis kérdezősködés után kiderül, hogy pár száz forintért mindegyik eladó. Zsikó István igazgatótól kérdem, honnan ez a sok gazdátlan holmi. — Ez csak egy a sok próbálkozásunkból. A MÉH-től, Temaforgtól és más forrásokból felvásároljuk az általunk használhatónak vélt holmikat, melyek zöme nyugati import. Kitisztítjuk, gusztusosabbá, bizalomgerjesztőbbé tesszük, és így árusítjuk. A vállalat nyereségességet függ tőle, hogy mindegyik üzletünknél valamilyen módon felszámoljuk a veszteségforrásainkat. A gazdasági kényszer vitt rá bennünket, hogy üzlethálózatunkat fokozatosan felülvizsgáljuk. Három szalonunkalj szerződéses formában üzemeltetjük, kisebb felvevőhelyeinkből jó párat kiadunk albérletbe. Az egyikben például ' virágárusítás mellett jutalékért veszik át a tisztítandó holmikat. Mórahalmon viszont a Szelkával közös helyen vagyunk, felezzük a költségeket. A megye területén harminc helyen kell az adottságoknak megfelelő megoldást megtalálni, "hogv az állandó forgalom melletti növekvő kiadásainkat ellensúlyozzuk. Üi szolgáltatásokkal is próbálkozunk, például tolltisztitással, bőrből készült holmik rendbe hozásával. — Mi az a közgazdasági környezet, ami hirtelen enynyi teendőt ad? — A szolgáltatóvállalatok azért kerültek nehéz helyzetbe, niert a szabályozóik az ipari, termelő vállalatokéval azonosak. A többletelvonások és az olcsó, gyors igénykielégítés összhangját nem könnyű megtalálni. Az áremelés veszélyes fegyvernek bizonyulna, hiszen nekünk meg kell tartani megrendelőinket. Ey. a lépés biztosan csökkentené az igényeket, a drágább szolgáltatás már egyre kevesebb ember számára lenne megfizethető. Emiatt a Patyolat Vállalat gazdálkodása is borotvaélen táncol. Így az év elején úgy döntöttünk, hogy egyszerűsített, kisvállalati formában működünk. El kellett mozdulni a holtpontról. Dolgozóink keresete elmaradt a környező munkahelyekétöri, így létszámgondjaink miatt már a határidőket sem tudtuk tartani, szaporodott a panasz a munkánkra. A régi formában a nagy állóeszközállományunk miatti, és a kényszerű gyorsabb keresetnövelés okozta adókat nem bírtuk volna elviselni. A kisvállalat adóztatása kedvezőbb. u bruttó jövedelem utáni 15 százalékot kell csak fizetnünk, tgy most már az eddig szokásos 4-5 százalék helyett 8-9 százalékkal nőnek a keresetek. A nagyobb teljesítményeket pénzzel is tudjuk honorálni. Üj ösztönzőrendszert alkalmazunk, a dolgozók a saját és mások munkáját is maguk minősítik. Már látszik az eredmény, csökken a munkaerővándorlás. — A formaváltáshoz hogyan• kapcsolódik az új vállalatirányítási rendszer? — November elsejétől a küldöttgyűlés általános irányítása alapján dolgozunk. A nagy különbséget a megnövekedett felelősségben érzem. A dolgozók a küldöttektől is számonkérik, hogy mit végeztek. Emiatt mélyebben kell foglalkozniuk a felmerült problémákkal. A határozatok végrehajtásáért ők is felelősek, az ő érdekük is, hogy úgy mozgósítsák munkatársaikat, hogy elképzeléseink megvalósuljanak. Több ember javaslata, véleménye valószínű, hogy hitelesebben tárja fel hosszú távú feladatainkat. A kétszázhúsz fős kollektívának egytizede vesz részt ebben a munkában. Az első próbatétel a jövő évi és a hetedik ötéves terv meghatározása. A valós helyzetet jól ismerik, ők találkoznak a lakosság által m eg foga 1 m ázott igén yek ke 1. Szükség lesz az ötletekre az üzlethálózatunk felülvizsgálatánál is. A jövő év áprilisától érvényes új bérleti díjak, melyek fokozatosan az eddigiek kétszeresére nőnek, feladják a leckét. Az eddigi kezdeményezéseink mellett újabbakra lesz szükség, hogy minél kevesebb üzletet kelljen bezárnunk. Ez csak az utolsó lépés lehet, előbb minden más lehetőséget meg kell ragadnunk. A döntések kockázatait együtt könnyebben vállalhatjuk. T. Sz. I. Szülői kételyek A lelkiismeret egyfolytában gyötör. Nem tudom, vajon jó szülő vagyok-e, olyan, aki ha bün. tet, ha szeret, megtalálja az egyedül üdvözítő mértéket. Jól teszem-e, ha tiltok, s helyes-e. ha „megengedő magatartást" tanúsítok. Akkor vagyok-e jó „anyamodell", ha megtagadom gyermekemtől azt, ami luxus Ugyan, de „bezzeg a többinek megadatik, avagy elhalmozom mindazzal, amire pénztárcámból telik. Neveljem-e szívem szerint szerénységre, szorgalomra, udvariasságra, tisztességre, miközben tudom, harcképtelenné teszem a bokán s állon rugdosókkal, a trágár. szavúakkal, a rágalmazókkal, az irigyekkel, a stréberekkel. a szabálytalanul előzőkkel szemben. Miközben tudom, normáim szerinti önértékelése nem lesz adekvát környezete ítéletével, ezért csalódást, fájdalmat okozok neki. Kétségeim közepette pedagógiai és lélektani könyvekhez fordulok, de megnyugtató választ nem kapok. Attól tartok, nem én vagyok egyedül széles e hazában. akinek efféle gondolatok forognak a fejében. Föltűnően sok szó esik manapság a gyerekeinket fenyegető veszedelmekről. Még a narkózás tényét !őrző hét pecsét is fölpattant, s a Szegeden rendezett tanácskozáson azzal a kijelentéssel döbbentette meg hallgatóságát a pszichiátérnő: egyetlen család sem lehet biztos abban, hogy gyermekét nem csábítja el a „bandaszellem". Hát valóban tehetetlenek vagyunk a szemünk fényeit fenyegető veszedelmek ellen? — gondoltam, miközben gépkocsikat, kirakatokat fqltörő, verekedő, fosztogató, emberéletre kezet emelő tizenévesekről olvastam a minap. Az nem lehet, hogy lelkiismeretes, tisztességes, művelt szülők szárnyai alól kirepülő „fiókák" irányt tévesszenek. Reménykedem, de a tények — amelyeket legutóbb egy gyermek- és Ifjúságvédelmi tanácskozáson hallottam —\ önmagukért beszélnek. Hiába teremtettünk az elmúlt 40 évben kedvezőbb körülményeket a felnövő nemzedéknek, nem csökkent a hátrányos helyzetű fiatalok száma, a népbetegséggé vált alkoholizmus „megfertőzi" a tinédzsereket is, s egyre több lesz közülük bűnöző. Az elmúlt tizenöt évben Szegeden 18 ezer új lakás épült föl, mintegy 55—80 ezer embernek teremtve új otthont. Ez azt jelenti, hogy a lakosság egyharmada jobb életkörülmények közé került. Mégis szembe kell néznünk azzal a ténnyel: a veszélyeztetettség szempontjából — úgy tűnik —, mindegy, hogy a gyerekek hol élnek, a szülők melyik társadalmi réteghez tartoznak. Nem ritka a félresiklott életű gyermek vezetők és értelmiségiek családjában sem. A vizsgálatok szerint a hátrányos anyagi helyzetnél, a család magatartási hibáinál nagyobb súllyal esik latba a nevelés, a gondozás, a felügyelet hiánya, a szülők heiyfelen életvitele, torz erkölcsi normái. Az életmódot persze számos külső tényező is befolyásolja, amelyek közül jó néhány — micsoda ellentmondás! — éppen a fejlődés számlájára irható. Hogy saját pátriánknál maradjunk: Szegeden rohamosan megnőtt a lakónépesség, a bejárókkal. az itt tanulókkal együtt pedig tavaly 200 ezerre tették a városban nappal tartózkodók számát. Jóllehet, az emancipáció és a gazdaság oldaláról nézve pozitív eredmény, hogy nőtt a nők foglalkoztatottságának aránya. hatása azonban korántsem egyértelműen hasznos a családi élet szempontjából. Különösen nem az itt, a megyében, s ezen belül Szegeden, ahol viszonylag — Budapest után — a legtöbb a dolgozó nő. A textiliparban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a szolgáltatások, az egészségügy területén munkát vállalt asszonyoknak különösen nagy gondot jelent, miként oldják meg gyermekük felügyeletét. Ma már egyre kevésbé lehet számítani a nagyszülők, a rokonok közreműködésére, hiszen a hagyományos nagycsalád fölbomlott, a kölcsönös segítségnyújtáshoz nem kedvez mái életmódunk, életkörülményünk. Miként szinte örök lelkiismeretfurdalással igyekszünk megfelelni szülői hivatásunknak, úgy érezzük, nem sikerül igazán eleget tenni gyermeki kötelességeinknek sem, amikor saját, idős. beteg anyánkról, apánkról is nekünk kellene gondoskodnunk. Sajnos cseperedő fiúnktól, lányunktól nemcsak a kenyérkereső foglalkozás rabolja el az időt. a figyelmet, hanem — az életszínvonal megtartása miatt hajszolt — többletmunka is. Miközben a család anyagi helyzete javul, gyermekünk nyakába lakáskulcsot akasztunk, de lelki gondjai előtt nem tárjuk ki az ajtót. Sokuknak jut osztályrészül az egyik szülő elvesztésének érzése is, bár nem törvényszerű, hogy a válás a gyerektől való megválást is jelentse. Szeged egyébként a bontási perekben is élenjár: tavaly 1000 házasságot kötöttek a városban és 451et bontottak föl, nyolcvannal többet, mint az országos átlag. Itt tehát nem csak a nagy. hanem a kis család kötelékei is lazábbak, mint máshol. Nem lehet ezektől az ellentmondásos tényektől függetlenül vizsgálni a ma és itt élő gyermekek életét. Egy SZOTE-fölmérés szerint a középiskolások, szakmunkástanulók csaknem 60 százaléka napi, ill. heti rendszerességgel fogyaszt alkoholt, s amit anyáink még mélyen elitéltek, egyre több fiatal nő nyúl a pohár után — gondjai enyhülését remélve. A gyermek ideggondozóban egymásnak adják a kilincset a serdülő fiúk és lányok: a narkózis, a prostitúció. az öngyilkossági kísérlet után vezetett ide útjuk, a bíróságra meg az elkövetett bűnesetek miatt kerültek. Tavaly például 214 fiatalkorú ellen emeltek vádat Szegeden. írom a cikket, s egyre jobban furdal a lelkiismeret. Féltve a magam és a más gyerekét, kérdem: hol rontottuk el, hol ronthatjuk el? Mert mi, szülők mutogathatunk ugyan mindenre és mindenkire. bűnbakot keresve, a saját felelősségünk alól azonban nem menthetjük föl magunkat. Bármilyen nehéz is gyereket nevelni ebben az ellentmondásos korszakban, bármilyen erős is a fiatalokat rossz irányba húzó bandaszellem, nekünk okos szervezéssel, áldozatok árán is teljesítenünk kell emberi hivatásunkat: egészséges, tisztességes, boldog ifjút kell átsegítenünk a fölnőtt kor küszöbén. Ezernyi kételyem között ^ van ugyanis egy biztos támpont: olyan otthont kell teremtenünk, amelynek érzelmi erőtere vonzóbb minden más erőtérnél. Akkor, azt hiszem, elengedhetjük útkeresésre induló gyermekünk kezét; nem fog eltévedni — és tévelyegni — a nagyvilágban. Nekünk pedig ez lesz a boldogító „fizetség" a nevelés aggodalommal és sok örömmel teli éveiért. Chikán Ágnes Tisztújító közgyűlés Születésnapi köszöntés Képünkön (bal ról) az ünnepelt Tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Szociológiai Társaság hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia székházában. Az 1986-ban Új-Delhiben rendezendő szociológiai világkongresszus előkészületeiről Cseh-Szombathy László, a szociológiai tudomány doktora, a világkongresszus szervezőbizottságának elnöke számolt be a tanácskozáson. A szociológiai társaság 1985-ben végzett munkájáról liul im Antal tudományos titkár tájékoztatta a résztvevőket A közgyűlésen átadták az Erdei Ferenc-ernlékérmeket. A kitüntető cihiben részesültek Bokor Ágnes és Pokol Béla tudományos munkatársak. A tisztújító közgyűlés megválasztotta a Magyar Szociológiai Társaság vezetőségét. Az elnök Kulcsár Kálmán akadémikus, a titkár Bőhm Antal kandidátus lett. alelnökökké CsehSzombathy Lászlót és Judorka Rudolf kandidátust választották. (MTI) Nyugdíjasként sem unatkozik Fehér András, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa. A szegedi munkáskórus elnöki teendőit is elvállalta, s a Tarján II. pártszervezetben is tudják, mindig számíthatnak rá. A 80. születésnapját ünneplő Fehér András fiatalon került kapcsolatba a szervezett munkásokkal. 1924-től aktív tágja a pártnak, az illegalitásban röplapokat terjesztett, plakátokat ragasztott. Hangsúlyozta, tette a dolgát igazságérzete, később meggyőződése szerint 1944-ben került az újjászervezett demokratikus rendőrség kötelékébe, olt teljesített szolgálatot nyugdíjazásáig. Közéleti munkásságát magas kitüntetésekkel ismerték el, tulajdonosa egyebek mellett a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Szolgálati Érdeméremnek. Tegnap, hétfőn születésnapja alkalmából köszöntötték Fehér Andrást a megyei rendőr-főkapitányságon és a városi pártbizottságon. A párttestületek nevében Koncz János, a megyei, Schmidt József, a városi pártbizottság titkára köszöntötte