Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

Vasárnap, 1985. november 10. 5 „Mert ez műanyag..." Belecsíp orromba, fülem­be a hideg hajnali szél. amikor kilépek a háromna­pos ünnep második napján lakásom ajtaján, A troli­megállóban csak néhányan várakozunk. Rész. vétpi Hán­tások következnek, és egy kis megnyugvás, nem csak nekem kétnapos a három­napos ünnép. Alig múlt 6 óra. és a Marx téri piac már „él". Sorokban kígyóznak az em­berek az árusok között. Az asztalokon a tavasz zöldié: pompázó melegágyi saláták, karfiolok, újhagyma és pap­rikahegyek. * A piac büféjében egy fia­talember pezsgővel kezdi a napot, de összecsendülnek a ffóccsöspöharak is. A jobban „menő" üzletek még /árva. a bazárosok, rö­vidárusok már pakolnak. Idős néni rendezgeti kis bódéjának kínálóipultján a bugyigumikat. — Hogy megy az üzlet? — Megy eget. — Mi a sláger? — A gumik, a cérnák ... — És mi az. amit meg sem kérdeznek a vásárlók? Mennyibe kerül? — Príma hajcsavaróim vannak. Fél évvel ezelőtt még hiánycikk volt. Manap­ság meg ... Rá .si-m néznek. Valószínű, a mai fiatalok nem is tudják használni. Egyszerűbb fodrásznőhöz járni. Pénzűk van rá, vagy kapnak a szüleiktői . „Mert ez műanyag. ..." — hallom a tévéreklám szöve­gét. és megborsódzik a há­tam. Gyermekjátékok pvc­özone szakad rám a bazáro­sok utcájában. A vadí.tó színektől káprázik a sze­mem. A távcsöves elefánt­ölő puskától a golyósgóróig, a bizsu gyűrűktől, a rette­netesen csúnva bábákig, minden megtalálható. Rá­adásul a lejárt lemez. ..Jedi is visszatért". Uveggólya bólogat egy vizzel lelt kis­pohár felé. — Anvúűú! — Üvölti egv 4 év korüli kislanv. — Vedd meg nekem ezt a gólyát. Nézd. milyen aranyosan iszik . . — Jézus Mariam! Még csak ez hiany/.ik. Nem ve­szék gólyát — jelenti ki az édesanya, majd pirulva a barátnőjéhez fordul: — Ki­től örökölte ez a kölyök a£ elferdült ízlését, nem tu­dom?! A kislanv bömböl, aztán dacosan kivagja: — Csak arra gondoltam, hátba meg­eszi azt a csúnya zöld por­celánbékát. amit aputól kaptál a szülinapodra! * Sült kolbász illata terül a környékre. Szemben az ajándékboltban árubőség, ömlesztve. Szálas és csere­pes művirágok között buj­kálok. — Ezekből a művirágok­ból van. aki vásárol? — Miért ne vinnék! — szói rám mogorván az egyik tulaj. — Ha szeretik, ha nem, előbb-utóbb minden­ben ráállunk a műanyagra. (En tényleg legszívesebben csak ráállnék!) Elvégre praktikus. Nem kell locsol­ni nem hervad el! (Ettől a véleménytől én hervadok leginkább ...) A polcon gipsz- és porce­lánfigurák. Szerelmespár, galambok, rénszarvas, med­vék. Piroska kezében kis­kosárral. Vad zöld és vad piros műanyagkerelben tük­rök. — Falusiak vásárolják? — Inkább városiak. Ma­napság mar olt tartunk, hogv esküvőre is elmennek az emberek 100 forintos ajándékkal. A ,,seft"-utcaban szokat­lanul nagy a csend. Nem kínálnak „zsebből-árut". nem látok kipakolva olcsó lengyel piperecikkeket, ju­goszláv Napóleon Vinjakot. Vegetát Odacsoszog viszont es- szánalomra méltó öl­tözékű öregember. Diszkré­ten a fülembe sűeia: — ..Kvarcóra nem érdekli?" — És már mutatja is. „Ez víz­hatlan. Az egyiken dél van, a másikból csak az elem hi­anvzik." Mondanom sem kell. nem kötünk üzletet! — Mit akar 280-ért? Tán toronyórát lánccal? — ka­pom a lelolást. * A tömeg egyre csak özön­lik.' Telnek a bevásárló­szatyrok, nem győzik sütni a halat, hurkát. kolbászt. Elkel néhány divatjamúlt póló. pvc-génpisztolyt akasztanak az üvöltő kissrác nyakába, bólogató kutyát vesz egy autótulajdonos. Hatalmas kakas piheg há­rom kisgalamb mellett. Még kukorékolni is van kedve, mintha tudná, hogy a har­madik ünnepnapion jóllakott emberek sétálnak a Marx téri piac „utcasorai" között. Ruhabódék. Ha jól körül­néz az ember, talál is né­hánv egyedi darabol. Ezek ára viszont tartja az orszá­gos ..magaspiafont".. Szőke, pattanásos arcú ti­nédzser próbál egy farmer­dzsekit. A papa szótlanul megpödri magvaros baju­szát. látszik ra5'" nem tet­szik. A testes néne meg­böki. — Hagyd mán rá. Dógo­zott öleget a szüretnél. Eny­nyit mögérdemöl. ha mán ez vót a vágva. — Flanc ez anyjuk. Ezön a pézön vöhetne négy ma­lacot. Miközben a két öreg el­diskurál, a srác boldog arc­cal becsomagoltatja a „ka­mu" farmert. Egy viszont eredeti rajta. Mégpedig a Levi's címke. A cukorkás már a Miku­lásra. a karácsonyra vár. A cukor (gnóm)-állatkák mellett, keleti édesség, (nyu­gati kit érdekel) virágok, töltetlen (fogakat ölő) cu­korcsomagok. Gyerek para­dicsom ... Az egyik édesapa három zacskóval vásárol a gyerekeknek. A hat év kö­rüli kislány csillogó szem­mel szájába gyömöszöl egy nagy cukor-málnaszemet, é.s azonnal rágni kezdi önfe­ledten. (A fogorvosi ügyelet száma egyébként benne van lapunk Mi? Hol? Mikor? rovatában!) * Dél körül csökken a for­galom. A vásárlók kezdik kipihenni a vásárlás okozta fáradalmakat. Az eladók pe­dig összerendezik portékái­kat. Aztán zsebbe.' kasszába nvúlnak. hogy megszámol­ják az aznapi bevételt. Csak egy kis önhipnózis kell hoz­zá. hogy elhiggvük vala­mennyien: ezen a napon mindenki jol járt! Bagamcry László Igazi lokálpatrióta volt Aigner Károly emlékezete Akit egykoron Tisza La­jos és Kállay Albert méltó utódaként emlegettek, már ötven éta" nincs közöttünk. Aigner Károly, tehetségevei, szívós és kitartó munkabí­rásával a nagy elődök mun­káját kívánta folytatni. Hosszú, eredményes közéle­ti szereplése méltán fémjel­zi elhivatottságát. Régi szegedi család le­származottaként, 18K4. má­jus 27-én született Szege­den. Középiskoláit a piaris­ták gimnáziumában végezte, Kolozsvárott tanult jogot, ügyvédi oklevelét Maros­vásárhelyen szerezte. 1910­tól gyakorló ügyvéd. Az el­ső világháborúban a Hon­védkerületi Hadbizottság referense. 1920. május 19-én Szeged kormánybiztos főis­pánjává nevezték ki, majd ez év szeptember 13-án fő­ispánná. 1922. június 7-től szeptember 9-ig Csongrád vármegye (székét is) hivd­1alat is betöltötte. 1922. ja­nuár ll-lől 1924. február 22-ig Csongrád vármegye és Szeged lakásügyi bizto­sa. 1924. január 8-tól meg­bízást kap — egyben — a hódmezővásárhelyi szék be­töltésére. Ezt a hivatalt 1927.* március 1-jéig tartotta meg, hogy minden idejét szülovarosa javára szentel­je. Kitűnő adminisztrátor és jó politikus, ám emellett ki­váló szociális érzéke van. 1930-ban, főispánságának ti­zedik évfordulója alkalmá­ból Szeged közönsége meleg ünneplésben részesítette. A közgyűlés nevére húszezer pengős alapítványt létesített, azzal a céllal, hogy kama­tqjl minden évben az általa kezdeményezett „gyermek­barát mozgalomra" fordít­ják, melynek keretében fel­ruházzák az ínséges csalá­dok gyermekeit. Nevéhez fűződik, hogy Szegeden az országban első­ként sikerült megteremteni a társadalmi és felekezeti békét. Nagy tapintattal, ha kellett, szigorral, munkálko­dott az ellentétek kiküszö­bölésén. Jelentősek érdemei a fogadalmi templom to­vábbépítésében és befejezé­sében Széles körű társadal­mi gyűjtést szervezett, melynek százmillió korona eredménye lett. 1930-ban az egyetem elhelyezése körül szerzett érdemei elismerése­képpen a Ferenc József Tu­dományegyetem az állam­tudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Ugyaneb­ben az évben kapta meg a Signum Laudist. Kezdemé­nyezésére indult el az a mozgalom, amelyben Zala György elkészítette a Nem­zeti Megújhodás cimű em­léktábláját, ami a csonka­torony falában kapott ál­landó kiállítási helyet. A jelenlegi Béketelepet, me­lyet korábban Csányi János alapított. 1925-ben Aigner­telepre keresztelték. Az el­ső világháború ulán a vá­ros nem segítette a telep fejlődését. Aigner Károly azonban lépéseket tett érte. Közhivatali tevékenysé­gét megelőzően, jelentékeny publicisztikai munkát is ki­fejtett a Szegedi Naplóban, ahol komoly tudásra valló vezércikkei és elbeszélései jelentek meg. Kerülte a feltűnést, soha sem kívánt szerepelni. Tizenkét évet töltött el Aigner Károly a szegedi közélet élén, csakis a benne rejlő lelkierő se­gítségével. „Nyugodtan al­hatik ezután is a város minden rendű és rangú, be­csületes lakója, még én őr­ködöm felette, jogtalanság nem érheti" — mondotta a főispáni instellációján. 1932 nyaráig töltötte be felelős hivatalát, majd nyugdíjazá­sát kérte. 1932-től korán be­következett haláláig néhai Kószó István közjegyzői irudájál vezette. 1934. októ­ber 9-én hunyt el, nagy részvét mellett temették el a belvárosi temetőben. Igazi lokálpatrióta volt, a szó nemesebb érielmeben. Aigner Jenő Kidobófiúból énekes Tisza Gyöngye. Éjfél előtt néhány perccel. A Baltimo­ra Tarzan Boys-a, Madonna és a Modern Talking termet, fület-töltő zenéje után igazi revűmüsor szórakoztatja a tiniket. Aztán egyszercsak „placcra" lép egy srác, és három takarítónőnek énekli, hogy „Minden éjjel látom az arcát". A záróképben ismét énekel, óriási vastaps kísé­retében. Volt „kocsmáros", „kidobófiú" és még sorol­hatnám az idézőjeles szak­mákat. Aztán egyszercsak gondolt egyet, kezébe kapta a mikrofont, és még legádá­zabb ellenségeit is elkápráz­tatta hangjával, mozgásával. Ha arra gondolok, hogy mi­lyen szegényes a magyar popéneklés férfi mezőnye,­nagy vétek volt eddig más­sal foglalkoznia. Percek szaladnak le, mire a gratulálok gyűrűjében kö­zelebb kerülök Kovács Lászlóhoz, — A gépipariban érettsé­giztem. A színművészeti és a képzőművészeti pálya von­zott. Ennek ellenére, szüle­im tanácsára, hogy kenyér legyen a kezemben, szakmát tanultam. Pódiumra először a katonaságnál léptem. A le­szerelés után voltam pincér, kidobófiú, üzletkötő büféve­zető. Nem titok, pénzt akar­tam keresni ahhoz, hogy gür­Kovács László cölés nélkül énekelhessek. Azt ugyanis láttam, hogy kollé­gáim azért énekelnek, hogy megéljenek. Én viszont azért akarok élni, hogy énekelhes­sek. Ügy gondoltam, csak akkor élhetek teljes oda­adással az éneklésnek, ha megteremtem magamnak a gondtalan életet. Hogy kezdődött énekesi pályafutásod? — Megkerestem a Szeged Bárban Kovács Gábort és Kovács Évát. ök inspiráltak nekik köszönhetem, hogy el­indulhattam a pályán. Kitű­nően sikerült a vizsgám az OSZK-ban. és büszke va­gyok arra, hogy Garay Attila és Szendró Mária kurzusába kerülhettem. Az pedig külön1 szerencsém, hogy Kiss Esz­ter lehetőséget adott arra, hogy a „Gyöngyében" fellép­hessek. — Kedvenceid? — Lionel Richie, a Times, Village People, Stevie Won­der, George Bensőn es A1 Jarreau. A hazaiak közül az LGT. az Edda és Vikidál Gyula. — Óriási sikered van. pe­dig csak két hónapja kezd­ted az énekesi pályát. Válto­zott-e az egyéniséged azóta, hogy a kiszolgáló személy­zetből főszereplővé léptél elő? — Én csak a fellépés ide­jére változom meg, azután ugyanolyan leszek, mint vol­tam. Nincsenek sztárallür­jeim. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell tanul­nom. Egy biztos, ha nincs egyénisége egy énekesnek, csak középszerű' lehet. Sze­rencsére Magyarország leg­színvonalasabb diszkó bárjá­ban énekelhetek, igényes, vájtfülü közönség előtt. A barátok, ismerősök jelenléte mindig feldob, bátorságot ad. B. L. m Irósztár a popsztár? Egy estém Sacival Kérték, ugorjak be, vállaljam el a nyilvános interjút. Hiába szabadkoztam, nem olvastam a könyvet, s nem is láttam a Nem vagyok én apáca című kötetet, mert pult alatt sem lehetett kapni. Körülbelül két perc alatt elme­sélte, nagyjából miről szól — őszinteseg és sok szex —, úgyhogy kérdezzek nyugodtan. Zalatnay Saroltát utoljára élőben húsz evvel ezelőtt láttam. Siófokon az egyik étteremben zenész barátai­val sörözött, borozott vagy kólázott. Könyvérőt már so­kat hallottam, főleg a sze­xuális gondokkal küszködő középkorú hölgyektől, ter­mészetesen botránykőnek tartva sorait. Amikor tele­fonon felhívtam, tudtam, hogy vállalom. Csak ab­ban nem voltam biztos, hogy ismeretlenül belemegy a nyilvános szereplésbe. Vál­lalta. Még az sem zavarta, hogy nem olvastam a köny­vét. Nyolc óra előtt 5 perc­cel találkoztunk a Royal Szálló előtt, arra sem volt idő, hogy megbeszéljük, ml lesz az esti. műsor. A JATE­klub zsúfolásig megtelt diá­kokkal, jó sztorikra várva figyeltek a bevonulást — é.s természetesen könyvet is akartak a népszerű énekes­nőtől. Kormos Tibor klub­yezető csak arra kért, ke­ményen kérdezzek. Bíztat­tam, megteszek minden tő­lem telhetőt. Állítólag az est jó sikerült. Éjjel 1 óra­kor lakásomon telefonon többen követelték Sacit, vár­ják a Szeged bárban, én is jöjjek nyugodtan. Ö ekkor már Budapesten lehetett 'Am a hívásból arra követ­keztettem, Saci valóban őszinte és közvetlen volt, de a szituációt egyesek fél­reértették. Saci Igazán jó fej, aranyos, közvetlen em­ber, s a mai tizenévesek nyelvét is kitűnően. érti­Fiatalságát megőrizte, csinos és rendkívül érzékeny, oly­annyira, hogy kicsit agresz­szivnek tűnik. Aki ismeri, tudja, hogy ez csak önvé­delem a világgal, az önző, mindenkit letaposni akaró alakokkal szemben. Most pe­dig következzék az az inter­jú, amelyet néhány nappal az egyetemi fellépés után készítettem, hiszen a klub­est után még sokan érdek­lődtek, mi van a könyvvel? * — Negy évvel ezélött má­jusban kezdtem írni. Mely­pontra jutottam, úgy érez­tem, kifutott alólam a ta­laj. Gyerekel akartam, és nem sikerült. Elkeseredé­semben nyúltam tollhoz. Senki nem segített írni. Sok­szor éjszakákon át magnóra diktáltam vallomásomat, és edesanyám másnap gyors­írásban levette a szöveget. — Kapott biztatást vala­kitől a könyviráshoz? — Eleinte senkitől. Al­momban sem mertem volna gondolni, hogy a könyvem­nek ilyen nagy sikere lesz. Másfél év alatt irtam meg a könyvet, és hónapról hó­napra éreztem egyre job­ban belejövök ebbe a meló­ba. A kéziratot megmutat­tam két írónak, Hernádi Gyulának és Karinthy Fe­rencnek. Hernádi arra biz­tatott, meg őszintébben. Ka­rinthy pedig visszafogásra intett, szerinte túl őszinte vagyok, s erre nem vevő a magyar olvasótábor — Ha másfél év alatt el­készült a könyv, miért csak négy év után jelenhetett meg? — Több kiadónál kilin­cseltem, de mindenült visz­szautasítoltak. Végül is Her­nádi Gyula járta ki, hogy megjelenhessen. A minisz­tériumban például egyszer azt a választ kaptam, in­kább énekeljek. Aki ezt mondta, nem is olvasta a kéziratot. — Végül is ki jelentette meg a könyvét? — Természetesen a mi­nisztérium engedélyezte, és egy gmk nyomta ki. Az idén májusban 50 ezer, au­gusztusban 80 ezer példány­ban jelent meg, s most re­mélem, a harmadik kiadás 60 ezres lesz. A Skála, a Művelt Nép és más nagyobb Cég terjeszti. Ez a inagy példányszám tehát üzletnek sem rossz, körülbelül 5-6 forint hasznom van egy kö­teten. Persze az első kiadás hasznát elvitte a nyomda­költség, de valójában na­gyon jól jártam, mert a könyvkiadók kergettek egy kitűnő üzletbe azáltal, hogy nem vállaltak fel. De én se reméltem, hogy fél év alatt 120 ezer példány is elmegy. — Minek tulajdonítja a nagy sikert? — Olyan érzelmeket moz­gatok meg, amit csak az őszinteséggel lehet. Érdeke­sen reagáltak a különböző korosztályok. A tinik több­nyire azt mondták, ha csak ynnyi történt velem, az nem sok. Az en generációm tár­gyilagosan elfogadta, amit írtam. Tartottam az időseb­bektől, mondván, hogy én ilyen meg olyan nő vagyok. Kellemesen csalódtam. Kap­tam ugyan leveleket, ame­lyek sértegettek, de kemé­nyebbeket vártam. A nők irigyelték azt a miliőt, ami­ben éltem, a könnyedséget, az utazást, a fiúkat. A „sé­relem" csak ennyi. Ugyan­akkor sokan azok közül, akik korábban nem fogadtak el, most közelednek hozzám. — Hallom, színpadi bemu. tatkozásra is készül. — Verebes István rock­operát akar csinálni köny­vemből.' olyat, mint a pop­fesztivál. Zeneszerző Somló Tamás, de még egyetlen színházzal sem tárgyaltunk. — Barátai, ismerősei csak szignóval szerepelnek, de mindenkiről ki lehet talál­ni, kicsoda. Nem sértődtek meg az őszintesége miatt? — A kéziratot mindenki­nek megmutattam, volt aki egy-két sort ki is húzott, de hozzájárultak, hogy a könyvben szerepeljenek. — És most, a siker után, hogyan tovább? — Az éneklést tovább sze­retném folytatni s most le­mezfelvételre készülök. Nem fordítok hátat a popéletnek, de az irás után az emberek lélektana még jobban érde­kel. Hozzákezdek egy másik könyvhöz, de hogy az miről szól nem árulom el. Sokszor szenvedek a magánytól, és az egyedüllétemet csak egy gyerek tudná lelök:., a. Férjhez nem akarok menni, mert hosszú ideig senkit seift tudok elviselni. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy magamban élek. Halász Miklós t t : w

Next

/
Thumbnails
Contents