Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

f • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELM AöYAROR SZAG t 75. évfolyam, 263. szám 1985. november 10., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Emberi kapcsolatok S

zeged villanegyedében lépkedek, szemet gyögyörködtetően, szivet fájdítóan szép házikók között. A tapintható jólét talán beérkezettségnek is nevezhető, hiszen ezek az emberek elérté* céljaikat, álmaik kőből-cserépböl-íivegböl itt állnak előttünk. Életük további szakaszában élvezzék, amit megszereztek, örüljenek és példázzák a boldog állampolgárt. Így mélázok, amikor ordítást hallok, amit gyermekvisitás követ. S mint a hangokból kivehető, az egyik szép házban nevelés folyik. Ügy, mint) ama ha^ani kültelki negyedben, ami ennek a mai gazdagnak sáros elődje volt. És akkor tán természetesen is hangzott a durva szó, hiszen olyan nyomorúságosak voltak az emberi életkörülmények, szinte mindenkié, és olyan nagyon különbözött ezektől az újságok, rádió, gyűlések hangja, hogy az emberek indulatosak lettek. Barátom feje vörös a méregtől. Percek óta mondja elsöprő érveit; hozzászólásként elhangzottak volna, ha elmegy a társadalmi összejövetelre. De nem ment, mert szerda délután háromra hívták, tehát munkaidőben, és mi tagadás, meccsközvetítések évadján. Igaza van, munkaidőbe szervezni lakossági beszélgetést legalábbis átgondolatlan vállalkozás. Mégsincs igaza, mert ha tényleg olyan fontos neki, akkor akár meccs helyett is elmegy. A lényeg persze az, hogy a kapcsolat maradt el, ami az ügyintéző hivatal embere és a lakosság eme emberpéldánya között létrejöhetett volna. Megtudhatták volna egymásról, miképpen vélekednek a hivatal javaslatáról, sőt még valami párbeszédféle is kikerekedhetett volna a találkozásból. Folytatva az álmodozást, akár oda is eljuthatnának, hogy hivatal és polgár egyet akar, esetleg kinyilvánított formában. Egy apuka meséli — hál' istennek, más megyéből —, hogy gyermekeinek iskolája kirándulást szervezett, ahová a szülőket is meghívták. A buszon megrökönyödve észlelte, hogy az egyik tanító néni pálinkával kínálja a kedves szülőket, amit azok készségesen elfogadtak. Visszafelé valamelyest girbe-gurbán jött a busz, a sok táncos láb és szilaj nóta csak a gyerekeket zavarta. Egyébként jó buli volt, összejött a csapat, aki kimaradt, magára vessen, az: iskola az életre nevel. Persze, tényleg meggondolandó, nem lett volna helyesebb a szülőket otthon hagyni, és csak a gyerekeknek szervezni programot? Tisztségviselőről hallom, nem tud mosolyogni. Faarccal beszélget azokkal, akik megválasztották, bizalmat szavaztak neki. Különben rendes ember, de talán azt hiszi, mosolyogni illetlen dolog, esetleg tekintélyvesztés, hiszen olyanná tesz, mint a többi ember. Az is lehet, hogy egyszerűen fél, nem bízik magában. Akárhogy is van, újabban fölvetik — háta mögött egyelőre —, hogy rosszak az emberi kapcsolatai, túlságosan merev. Megérti vagy sem, rajta áll, de hogy a saját jövője szempontjából sem közömbös, ez mára nyilvánvaló. Olyan korszak felé menetelünk erős tempóban, ahol döntőek lehetne a korábban lebecsült emberi kapcsolatok. A megértés, ami összeköt, a személyes viszonyok láncolata, ami segít elviselni a hatalom torzító gögjjfségét. Végül is> milyenek ma nálunk az emberi kapcsolatok? Egyetlen szóval nem lehet válaszolni. Bizonyosan nem olyan erősek és bajba jutott társainkat megtartóak, mint szeretnénk, de talán szégyenkeznünk sem kell más népek előtt. Hiszen, mint egy most megjelent könyv is tanúsítja, annak idején százezer lengyel katonát mentettek meg apáink, miközben bőséggel áldozták életüket hazánkért. Lehet mondani, ezek az ö életük eseményei, melyekhez nekünk, utódoknak, vajmi kevés hozzátehető cselekedetünk van. De a történelem azt mutatja, hogy a nemzet élete mindig folytatás, ahol tanulni kell az elődöktől, és okulni példájukon. Persze, ma békés viszonyok között élünk, noha megfeledkezni az itthoni és külhoni, szenvedőkről, vétkes ostobaság, amit nem menthet a tájékozatlan butaság. Néhány évvel ezelőtt heves vita dúlt nálunk arról, miért nincsenek kis hazánkban közösségek, amelyek segítséget nyújtanának a bajba jutottaknak, és fogódzót, viselkedési mintát adhatnának a felnövekvőknek? Ahogy már lenni szokott, ez a vita is személyeskedésbe torkollott, különösebb tanulsághoz nem vezetett. Inkább csak azt bizonyította, amit más oldalról igazol az alkohol, sót a kábítószer növekvő de legalábbis a kellő környezet hiányától. Gyötrődnek jelenléte, hogy túlságosan sokan szenvednek egyedül, de legalábbis a kellő környezet hiányától. Gyötrődnek magányuktól, mert az ember közösségi természetű, mások számára gyarapítja a világot. Ezt a tulajdonságot akár természeti törvénynek is tekinthetjük, tehát olyannak, amely végigkíséri minden, jobbra törő ember életét. Ezért úgy kellene élnünk, hogy valamiként segítsünk kibontani ezt a közösségért sóvárgó szándékot magunkból és környezetünkből. R

omló gazdasági lehetőségek, nehezülő életviszonyok közepette egyre csökkennek a hátrányos helyzetűek kitörési esélyei — és válnak életfogytig tartó foglyaivá helyzetüknek. Tanácsot adni Önnön fontosságunk fitoglatására vallana, hiszen gyerekes válasz a bölcselkedés mások küzdelmén. Reménykedni a szeretet országának eljövetelében, ezeréves vigasza hívőknek. Nekünk, többieknek azonban egyetlen lehetőségünk marad; cselekedni a jobbításért, éleszteni az egymásra figyelő emberi szeretetet. Tráser László az üvegházban Sört most sert} vittem, pedig pont olyan meleg volt tegnap is az üvegházban, mint áprilisban, amikoris ottjártamkor az egyik „gebines", Havasi Béla, a habzó üdítőt hiányolta az algyői út melletti kertészetben. Tolakodtam újra, mert kegyes volt az ősz, a kíváncsiság buzdított, hogy mennyit kaptak (nyertek?) a részes művelők az idei szezonban. A szabadon termett paradicsom itt-ott még kapható, vehető piacon és boltban. Az üvegházban termelt viszont utóiérte a szabadföldit. — 'Többre számoltunk, de így is megérte. Tudja, a növény nem akkor terem, amikor ára van. Így jártunk az uborkával, a paradicsom viszont tavasszal hozott a konyhára. Ezt a felesége mondta. Az asszony a Felszabadulás Tsz dolgozója. Hallotta, hogy kivehető 500 négyzetméteres parcella, s a plusz pénz reményében belevágott a plusz munkába. Harmincezerre számoltak, húszat kerestek. Mégis megérte — miként mondták —, ez olyan, mint a lottó: most a terv nem sikerült, de jövőre hátha' lesz jól fizető „négyes" találatunk. * — A zöldségesnél tegnap öt forintért kínálták a salátát. Én talán 2-3 forintot kapó* érte holnap. Ezt Jankó László ágazatvezetőtől tudom, ö a fóliában locsolt. A sajátjában. Néhányan az „üvegváros" mellett csináltak télen is termő földet.Ez is 500 négyzetméteres, s az itt termett növény áráról, a bevételről érdeklődtem: — Erre nem válaszolok! Senki sem tudja, hogy mennyi munka van ebben. Néhányan kévéséinél, mások irigykednének .. , Igaz, sok a munka, napszámost kell fizetni a phiántázásnál, pedig a család is besegít. Ez is kiadás. A „gazda" mondta azt is, hogy a befektetett pénz és a számolatlan munkaóra többet kamatozik, mint az OTP. Érdekesek ezek az emberek (is)! Jövedelmüket véka alatt tartják (vajon van-e ebhez közöm?), ám aki dolgozik, kapja meg a jussát. Vecsernyés Mátyásné szófukar. ö az uborkát kacscsazta, amikor kérdeztem: — Csupán annyit mondok, hogy az első félév jó volt. Milyen lesz a második? Nem tudom. Képzelje el, mikor a családot is segítségül kell hívni, hogy haladjunk a munkával. Szívesen segítenek, de ... — Mások is a sok munka miatt panaszkodtak, önnek mi a gondja? — Másra nem válaszolok. * „Részesmüvelök, figyelem! November 11-én paradicsom- és uborkaszedés. A zöldmunkákat és a gyomláJást, valamint a műtrágyázást aki nem végezte el, annak a téesz 90 forint órabérért a részesművelő terhére elvégezteti!'* E felhívás az üvegház „iskolatábláján'' utasít mindenkit. Acs S. Sándor Támogatás termálvízhasznosításra Az Állami Fejlesztési Bank szegedi fiókja újabb, geotermikus energiát hasztposító támogatási szerződés előkészítését végezte el. A Csongrádi Városi Tanács a bökényi városrész termálvizes fűtéséhez kért és kapott 28,3 millió forint vissza nem fizetendő állami támogatást. A fejlesztés befejezése után a fűtőmű, az SZTKrendelőintézet és a szakiskola kazánjai üzemelnek majd geotermikus energiával. Így évente ft millió 534 ezer forintot lehet megtakarítani. A beruházást még az idén decemberben elkezdik, s várhatóan jövő év novemberében befejezik. A tanács tervében szerepel még további száz lakás és a szakiskola kollégiumának megépítése, amelyeket ugyancsak a termálvizes rendszerre lehetne kapcsolni. A fűtésből kikerülő meleg vizet pedig a Vörös Csillag Mgtsz kertészeti telepének megépítése után fudnák hasznosítani. Ha ezek az utóbbi tervek is valóra válnak, a most megkezdett beruházás hatékonysága még tovább növekedhet.