Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

A magyar gobelin 1945—1985 A kulturális Fórum tiszteletere rendezett kiállítások sorából kiemelkedik a Műcsarnok új tárlata, mely a magyar kárpitszövés Jelszabadulás utáni történetén kalauzol végig. Az igényes, nagy mesterségbeli tudással, drága anyagokból készült gobelinek a középkor végétől kezdve a főúri reprezentáció elmaradhatatlan kísérői voltak, olyannyira, hogy a királyok, hadvezérek, a nagy csaták idején még sátraikban is felaggatták. A várak, kastélyok, paloták falait díszítették Franciaországban, Flandriában, majd Európa más országaiban is. Magyarországon a X V. századtól kezdve számolnak be a hagyatéki leltárak falkárpitokról, melyek a szülelés, a rang előkelőinek otthonait díszítették. A jubileumi tarlat változatos képet nyújt a műfaj megszaporodott művelőinek munkásságáról és különböző irányú stilustörekvéseiről. A palettán a képigényű alkotásoktól a teljesen absztrakt, dekoratív megoldásokig mindenfajta művel találkozhatunk. TASSY KLARA: KAKAS PERELI ZSUZSA: VISSZAJÖTTEK A ZENESZEK Reális valóságismeret — megújuló szocializmuskép A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK FELADATAI ES FELELŐSSEGE — A társadalmi folyamatok elemzése, számszerűsítése, szintetizálása és az ezekből levonható következtetések az utóbbi időben igencsak emelték a társadalomtudományok presztízsét. E szerepváltással együtt természetesen a kutatók felelőssége is növekedett. Vajon ez a fokozott társadalmi igény mennyire játszódik u nyilvánosság előtt, s hogyan segíti a politikai döntéseket ? — Ha valahol, hál nálunk, Magyarországon a társadalomtudósok sohasem zárkózhattak clelánlesonttoronyba. Ma a társadalomtudományokat'művelő szakemberek az elmélet és gyakorlat sajátos összefüggésrendszerében dolgoznak. Mind" fokozottabb a társadalmi igény és a politikai vezetés kívánalma, hogy érvényesítse a társadalomi adományok által feltárt tudásanyagot, lényeket, adatokat adjon a döntéshozók kezébe, előkészítsen a maga elemzéseivel, tapasztalati tényeivel és következtetéseivel fontos társadalmi feladatmeghatározásokat. Ezek az igények a közvélemény számára is mind ismertebbek és nyilvánvalóbbak. Minden komolyan gondolkodó társadalomkutató ezzel egyetért és tevékenységét ebben a szellemben gyakorolja. Felelőssége óriási, hiszen megállapításai, tudományos eredményei alakító tényezőként szerepelnek a döntési folyamatokban. Van itt azonban egy sajátos ellentmondás. A politikai gyakorlat döntései előtt bizonyosságot akar, ezért veszi igénybe a társadalomtudományok eredményeit. A tudós viszont — éppen munkájának természetéből adódóan -- sohasem abszolutizálhatja következtetéseinek eredményeit, egyetlen alkalommal sem mondhatja ki, hogy abszolút igazságokat hirdet. Hiszen életeleme éppen a kétkedés, áz elemzések újbóli felülvizsgálata, a társadalmi változásokkal együtt mozgó, alakuló újabb és újabb módosítások. Tehát nem vállalhat ja ezt a politika részéről elvárt funkciót. Ezért a gyakorlati megvalósításban föllelhetek homokszemcsék, lazább kapcsolódások, politikai mozgáslehetőségek és a társadalom számára is bizonyos kitérési terepek. Ha nem is tudunk minden fölmerülő kérdésre bizonyossággal válaszolni, törekvéseink mai szintjén hajhatós segítséget nyújthatunk a döntési folyamatokban, a közvélemény alakításában, a visszajelzések regisztrálásában. És vállalnunk is kell ezt a lehetőséget, nemegyszer éppen a gyakorlat igazolja következtetéseinket, elemzéseink eredményeit. — Meglehetősen sok ma hazánkban a figyelmeztető társadalmi jelenség, a konfliktushelyzet, érzékelhető ideológia és gyakorlat ellentmondása. Sok területen — válások száma, alkoholizmus, kábitószerfogyasztás, a társadalom perifériáján élők, számának növekedése, az új szegénység, stb. — számszerűsíthetők és értékelhetők ezek a jelenségek. Más területeken viszont összemosódnak, nem karakterizálódnak, nem artikulálódnak megfelelő módon. Nem aze ennek az oka, hogy netp hiteles mai valóságtérképünk s nem túlhaladotte a szocializmusról alkotolt elképzelésünk? —• Valóban úgy érzem, ezek a piai szocialista Magyarország legégetőbb problémái. A legsúlyosabb kérdések, amelyre rövid időn belül korrekt válaszokat kell adnunk. Hangsúlyozom, hogy a mai társadalmi valóságról alkotott kép és a szocializmuskép nem ugyanaz, nem egymást lefedő fogalmak. A társadalmi valóságról kialakult képünket zavarja, hogy nem tiszta a szocializmusról alkotott elképzelésünk. Ez talán ellentmondásnak vagy tautológiának tűnik, de nem az. Meggyőződésem, hogy nem a statisztikai tény kevés, nem empirikus jelzésekből, nem hiteles adatokból van hiány ahhoz, hogy ismereteink teljesek' legyenek. Nem ez a probléma. Az utóbbi időben szinte minden társadalomtudományi ágazat — belső öntörvényű fejlődésének és a társadalmi kihívásnak eredményeként — sok tényt tárt fel, sok adatot gyűjtött össze, sok elemzést végzett el. Gondoljunk csak a szociológia, a demográfia vagy a statisztika tudományának előtérbe kerülésérc. Am ez a rengeteg részeredmény nem áll össze egységes egésszé, rendszerré, hiányzik a megfelelő mélységű általánosítás. E szintézis megteremtésének első lépésére kísérletet tettünk, amikor a mai magyar társadalom viszonyait igyekeztünk történetileg értelmezhető folyamatból levezetni. Nem kiszakítva a kontinuitásból és környezetéből, hanem a történeti folyamatok összefüggésrendszerébe ágyazva meghatározni legkarakteresebb vonásait. Ennek következtetései között szerepel a magyar társadalom megkésettségi állapota, környezetéhez képest mássága és a felgyorsított modernizáció ellentmondásossága. E probléma Kelet-Közép-Európa jó néhány országának alapvető kérdésköre. Ezeknek tudományos felderítése elkezdődött, a következő esztendőkben a munka folytatódik. Célunk, hogy a társadalomról való ismereteink ne mozaikképpé álljanak össze, ne egyes részeit hangsúlyozzuk, hanem hiteles, koherens, összefüggő egészként láthassuk. — Hogyan kapcsolódik ehhez az átfogó társadalomkutatási problematikához a szocializmuskép megújításának szándéka ? — A társadalmunkról alkotott reális kép megrajzolását nehezíti szocializmuselképzelésünk tisztázatlansága. Jó néhány ideológiai fék lassítja a kérdések újragondolását, a jelen összefüggésrendszerének elemzését. Gyakorlatilag a ma létező szocializmus képe meghatározott történelmi időben és körülmények között, szükséghelyzetben született. E régió az elmúlt évtizedekben rengeteget változott, módosultak a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok, megpróbáltunk kiszakadni saját megkésettségi állapotunkból, igyekeztünk kimunkálni a modernizáció sajátos módjait, a magunk viszonyaira igazítani az általános világtendenciákat. Szocializmusképünk viszont sok szempontból idejétmúlt, bizonyos elemei megkövesedtek, társadalmi fejlődésünk meghaladta. Ezek az összetevők akadályozzák a továbblépést. Természetes, hogy szocializmusképünk idejétmúlt elemeihez társadalmunk sok szintjén és helyén jelentős érdekviszonyok fűződnek. Ebből az érdekeltségi helyzetből, hatalmi pozícióból éppen ezeket az ideológiai jelenségeket jó néhányan igyekeznek fölerősíteni és azonosítani a szocializmus egészével. Ez pedig nemcsak ellentmondásokat szül. nemcsak erősiti az amúgy is meglévő kövületeket, de gátat szab a nyilt vitáknak, megújítási törekvéseknek is. Elkövetkezendő feladatunk nem lehet más, mint tudományosan megalapozni ideológiai rendszerünket, és megrajzolni a korszerű szocializmusképet. Azt az összetett ideológiai és gyakorlati viszonyrendszert, mely korunkhoz tapadó, lényege a valóság elemzése, a reális tendenciák fölmérésén alapuló történeti következtetések megfogalmazása, azoknak az értékeknek fölmutatása, amelyek elbizonytalanodásainkban fogódzót jelenthetnek. — Egy ilyen átfogó tudomáyos vállalkozáshoz, a társadalmi tudat átformálásához az eddiginél nagyobb nyilvánosságra van szükség, a tartalékok mobilizálására, a tudomány és a tudományos eredmények demokratizálására. — A tudományok szerepének növekedésével — teljesen egyértelmű — erősödnek a regionális akadémiai bizottságok feladatai is. Ha a növekedés tartalmára igyekszem utalni, azt mondhatom, hogy „törekvés a déeentralizációra". Azt a szemléletet szeretnénk a gyakorlatba átültetni, hogy lehetőleg mindent ott kutassanak, ahol a legtöbb szellemi kapacitás és eszköz koncentrálódik, ahol a döntéshozók érdekei megfogalmazódnak. A mi viszonyaink közölt van értelme és jelentősége az ország egyes részein tudományos decentrumok támogatásának. Ebben az általános tendenciában felértékelődik a vidéki bázisok szerepe. Nyomai is vannak e szándéknak: a kormány elé került településfejlesztési előterjesztés munkálataiban az Akadémia megbízásából jelentős szerepet vállallak a helyi akadémiai bizottságok. Van olyan elképzelés, hogy indokolt esetben bizonyos jelentős tudományos kutatásokat vidéki központokra bízunk. Viszont a vidékiség nem szabad. Hogy pejoratív vidékiséget jelentsen. Ezt azért hangsúlyozom, mert érzékelhető bizonyos ódzkodás a vidéken folyó tudományos kutatómunkától. Míg a két világháború között az ország nagyvárosaiban működő egyetemeken jelentős szellemi erő koncentrálódott, tehát nem volt dehonesztáló vidéken tevékenykedni, addig most bizonyos esetekben alig-alig lehet rábeszélni kutatókat a vidékre településre. Persze ebben közrejátszhat az infrastruktúra szegényessége, a körülmények szűkös volta, a fogadókészség hiányossága. Hogy jó példát is említsek, Pécsett megalakult és eredményesen dolgozik a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatóközpontja. Hasonlóra másutt is van igény, ám ez hosszú program és nem biztos, hogy csak úgy valósitható meg, ha intézeteket, kutatócsoportokat telepitünk egy-egy városba. Sikeresnek ítélhető a támogatás, a pályázatok cs értékelések új rendszere, amely az ország különböző pontjain meglévő szellemi kapacitásokat mobilizálhatja. Ez azonban az éremnek csak az egyik fele. A másik fele a helyi igény és igényesség, tehát az objektív feltételek megteremtése, a tudományos presztízs elismerése és az a magas mérce, amely az igényességből és tudományosságból jottányi engedményt sem lesz. TANDI LAJOS DOMANOVSZKY ENDRE: HALÁSZ Csütörtök, 1985. november 7. mim TÁRSADALOMTUDÓSAINK MIND TÖBBET FOGLALKOZNAK VAI.ÓSÁGEI.KMZÉSSEL. A SZOCIALIZMUS ESZMERENDSZERÉNEK ÉS TÁRSADALMI VALÓSÁGNAK SZEMBESÍTÉSÉVEL. SOKFÉLE ELLENTMONDÁS KÉSZÉI. NAPJAINKBAN E KÉRDÉSEK KÖRÉI.. IDEOLÓGIAI TÉTELEINK ÉS A MAI VAI.ÓSÁG REALITÁSAI KÖZÖTT ELKENTÉTEK FESZÉLNEK; TÖRTÉNELMILEG ÁTGONDOLT. TÁRSADALMILAG FELDOLGOZOTT, ADEKVÁT POLITIKAI CÉLRENDSZERÜNK IS HIÁNYOS — VAGY TÚL ÁLTALÁNOSAK EZEK A PROGRAMOK. VAGY KIZÁRÓLAG A JEI.EN TŰZOLTÓMUNKÁIRA ÖSSZPONTOSÍTANAK. NEM ATTÓL LEHET ÁTFOGÓ ÉS REÁLIS KEPÉNK MAI VALÓSÁGUNKRÓL ÉS A I.ÉTEZÖ SZOCIALIZMUSRÓL, FIOGY KONKRETIZÁIJUK A MA MÉG KIDOLGOZATLAN ELMÉLET RÉSZSIKEREIT, HANEM CSAKIS ATTÓL, HA A JELEN VALÓSÁGÁT MÉLYEBBEN MEGISMERJÉK, ŐSZINTÉBBEN FELTÁRJUK. PRECÍZEN KARAKTERIZÁIJUK. EZEKRŐL A RENDKÍVÜL FONTOS ÉS SZORÍTÓ KÉRDÉSEKRŐL BESZÉLGETTÜNK KULCSÁR KÁLMÁN AKADÉMIKUSSAL, AZ MTA FŐTITKÁRHELYETTESÉVEL