Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Csütörtök, 1985. november 7. 7 MAGAZIN JÓZSA GÁBOR RAJZA GALAKTION TAB1DZE Szél forog y Szét forog, szét forog, szél forog, szárászéi szállnak a levelek... Hajlongnak ügetek, fasorok; hol lehetsz, hol lehetsz, hol lehetsz? Hogy esik, havazik, havazik, nem lelem sehol a nyomaid! Arcod űz, jár velem, jön velem: mindenhol, mindenkor, mindenen! Bút, ködöt, szitálnak távolok. Szép pörög, szél forog, hánylorog...! TANDORI DEZSŐ FORDÍTÁSA A SZOVJETUNIÓ — KÉPEKBEN Többek között hazánk is a Szovjetunióból szerzi be energiahordozóinak jelentős részét. A képen: olajfúró tornyokból álló különleges „város" a Kaszpi-tengeren. (Az út hossza eléri a 40 kilométert.) A Szovjetunió következetes hive a világűr békés célú kutatásának. A képen a kazahsztáni Bajkonurban az indilóállomáshoz viszik az egyik rakétát Egy esztendeje készült cl az évszázad építkezésének nevezett Bujkál— Amur vasúivonal első sínpárja. Az építkezés megszokott kísérő jelensége volt a/ ország minden sarkából érkezett munkások kúzúlli szoros barátság, illetve házasság Idén ünnepli fennállása 60. évfordulóját a világszerte ismert fekelelengeri úllórőváros, Arlyek. A képen: reggeli sorakozó a liz tábor egyikében, l.azurnojéban (Fotó: IASZSZ — APN - MTI - KS) Korszerű történelemtudat — szocialista hazafiság — Mi a különbség az 1410-es grünwaldi csata és például Reymont Parasztok című regénye között? — lette fel a kérdést egy egyetemi vizsgán a fasiszták által 1941 júliusában kivégzett kiváló lengyel irodalomtörténész, Tadeusz Zelenski-Boy, az egyik vizsgázónak. De rögtön önmaga megadta a választ: — A grünwaldi csata egyszer megtörténi, és soha nem ismétlődő esemény, „történelmi" esemény volt. A Reymont-regény fiktív, soha nem volt történetet mond el, ami azonban mindenkor újra megtörténik, újra végbemegy, amikor valaki elolvassa a könyvet. Mert olyankor megalkotja magában a „Parasztok " históriáját, újrateremti az egyes, soha nem élt alakokat, akik az olvasóban újra élni kezdetlek. Minden abszurditása ellenére rendkívül plasztikusan választja szél az irodalmai és a történelmi eseményi a lengyel tudós. Önként felmerül azonbán a kérdés; nem éJjük-e át ugyanúgy mindnyájan önmagunkban az általunk ismeri és bennünket érdeklő történelmi eseményeket is? Nem alkotjuk-e mi magunkban újra meg újra történelmünket? Kialakul-e bennünk, — különösen pedig a fiatalokban — egy olyan történelemkép, amely elsősorban nemzeti múltunk folyamatát, összefüggéseit úgy láttatja, hogy abból a mát is meghatározó egészséjges történelem- és jelenszemlélet formálódjék ki? A múlt században — de a XX. század első felében is — Európa déli és keleti részének sajátos, Nyugat-Európa fejlődésétől erősen eltérő alakulása következtében, a magyarság történelemszemlélete alapján történelmünk a nemzeti fennmaradásért folytatott, gyakran reménytelennek látszó, önfeláldozó küzdelmek sorozatának látszott. Ez a történelemkép még ma is sokakban él. Nemcsak a most ötvenesek-hatvanasok nemzedékében, hanem mindazokban, akiknek nem adatott meg, hogy újszerű történelemtudatot alakítsanak ki magukban. Akik vagy iskolai történelemtanításunk bizonyos hiányosságai, vagy a társadalom befolyásának visszahúzó jellege, a megfelelő informáltság hiánya, vagy éppen a művészeti alkotásokban tapasztalható egyoldalúság miau, nem tudják megfelelően összevetni a múlt, ezen belül a nemzeti múlt és a mai valóság sok-sok kérdését. Mert mi történt a negyvenes évek végétől? Történelemoktatásunkban, történelemszemléletünkben egyre inkább háttérbe szorult a korábbi eseménytörténet. Alapok nélkül a nagy társadalmi összefüggéseket, a mélyreható történelmi folyamatokat akartuk megmutatni. De így azok a fejekben teljesen elvonttá lettek, nem kötődhettek megismert tényekhez, szabványválaszokban me* rültek ki. Sokan megírták, elmondták már, milyen megdöbbentően üres válaszok hangzanak el érettségiken, egyetemi felvételin, de még egyetemi vizsgákon is,nemcsak az egyre felületesebben tanított középkorról vagy újkorról, hanem a legújabb korról is. Pedig az utóbbinak oktatása, széles körű megismertetése központi kérdés lenne. A munkások elnyomása, a lökés kizsákmányolás elleni harc, a munkásmozgalom legjobbjainak személyes példája közhellyé vált, éppen a tartalom, a belső átélés elsikkadása miatt. Ismeri-e, átéli-e ma közvéleményünk például a nagyon különböző felfogású, sok helyről összegyűlt.emberek lelk'iilelét, akik 191"7 novemberében megostromolták a Téli Palotát, akik sokban különböztek, egyben azonban megegyeztek; a Téli Palotát el kell foglalni, a burzsoá rend megerősítésén ráradozó Kerenszkij-kormányt meg kell dönteni? A szocialista hazafiságot erősítő történelmi emlék-e a Magyar Tanácsköztársaság dicső 133 napja, amikor a magyar kommunisták a világ proletariátusának harcát segítették elszigetelt helyzetükben vállalt küzdelmükkel? Az ünnep, a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista forradalom, „November 7"-e megünneplése elölt néhány nappal számot kell vetnünk azzal, milyen módon alakíthatjuk, ki a magyar közvéleményben, különösen pedig a fiatalokban a szocialista hazalisággal átitatott történelemtudatot. Azt a tudatot, amelyben helyet kap nemzeti múltunk értékeinek féltő ápolása, hazánk helyének, népünk történelmi szerepének felkutatása, a népünket a szocialista forradalommal összekötő hagyománya, a nemzetközi munkásmozgalomban való sokoldalú részvételünk emléke. Mindnyájan tapasztaljuk: szinte minden korosztály egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a történelem, nem kis mértékben a közelmúlt történelme felé. Erról tanúskodnak a boltokban elkapkodott emlékiratok, s a különböző népszerűsítő sorozatok iránti igény. Arra van most szükség, hogy a megújuló iskolai történelemoktatás mellett minél több tárgyilagos, marxista szellemű történelmi mű lásson napvilágot, a rádió, televízió, sajtó mind nagyobb teret szenteljen a korszerű történelemszemlélet kialakításának. Ezeket a célokat szolgálják a történelmi évfordulókat, a nemzetközi és nemzeti történelmi ünnepeket emlékünkben idéző, az évfordulókat élővé tevő, valóban ünnepi megemlékezések. így válhat élővé november 7-e, a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulójának megünneplése! CS. I.. Mihail Gorbacsov, a/. SZKP KB főtitkára számos alkalommal személyesen ismerkedik az emberek életével, eredményeikkel, gondjaikkal. A képen a politikus a moszkvai Lihacsov autógyár munkásaival beszélget 4 Egyre nagyobb terel és szerepel kapnak a háztáji gazdaságok, s ezzel együtt lobli Ügyeimet fordítanak a lulvak fejlesztésére.