Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Csütörtök, 1985. november 7. 3 November 7. alkalmából Megemlékezések, kitüntetések A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulóját köszöntő ünnepségek, megemlékezések tegnap, szerdán, országszerte, s Csongrád megyében is folytatódtak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti tisztségviselőknek, aktivistáknak, a fizikai és a szellemi alkotó munkában élenjáró dolgozóknak, eredményes munkájuk elismeréseként. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szerdán, az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Az ünnepségen Losonczi Pál beszédet mondott. Megyénkből' a következők kaptak kitűnt » ?st: Szocialista Magyaror.x ígért Érdemrendet kapott Laczó Pál, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat lakatosa és Varga János, a Dégaz igazgatója. Április Negyedike Érdemrendet vett át Bába Imre, a Csongrád Megyei Tanács V. B. osztályvezetője • és Vértes Miklós, az Universal Szövetkezet elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Keller János, a Hódiköt üzemvezetője, László Ferenc, az orvostudomány doktora, a SZOTE egyetemi tanára, tudományos rektorhelyettese, Pólay Elemér, az állam- és jogtudomány doktora, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára és Serfőző Lajos, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át Apró Ferencné, a mindszenti postahivatal vezetője, Balogh János, a Szegedi Ruhagyár szabásza, Frankó Mihály, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat fűtője, Keresztes Mátyás csoportvezető ügyész, Kocsis András, a SZOTE Gazdasági Igazgatósága főosztályvezető főmérnöke, Monostori József, a Démász üzemigazgatóság-vezetője, Moravszki Ferenc, a Délmagyarországi Hévízhasznosítási Közös Vállalkozás nyugalmazott igazgatója, Pengő László, a Csongrád Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szb-titkára és Sípos Miklós, a közgazdaságtudomány kandidátusa, • a JATE docense. A Déltex Kereskedelmi Vállalatnál tartott ünnepségen vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Vetró József osztályvezető. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Biró Sándort, az Alföldi Téglaipari Vállalat művezetőjét, Koczka Károlynét, a Szegedi Ruhagyár szalaggépesét, Lakatos Árpádot, az Alföldi Porcelángyár művezetőjét és Szilvási Erzsébetet, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa ügyintézőjét. Tegnap Budapesten, a MEDOSZ székházában vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát Máté József, az Ativizig szakmunkása. A megyei pártbizottság székházában rendezett ünnepségen részt vettek a városi, a városi jogú nagyközségi, a közvetlen megyei irányítású községek és a városi jogú pártbizottságok vezetői; valamint a megyei pártbizottság apparátusának dolgozói. A megjelenteket, közöttük Szabó Sándort, a megyei pártbizottság első titkárát és Papdi Józsefet, a megyei tanács elnökét. Horváth Lajos, az apparátusi pártvezetőség titkára köszöntötte. Ünnepi beszédet Koncz János, a megyei pártbizottság titkára mondott. Ezt követően» sor került kitüntetések átadására, illetve annak bejelentésére, hogy a Parlamentben rendezett november 7-i ünnepségen vette át a Szocialista Magyarországért Érdemrendet Szabó Gáborné, a megyei pártoktatási igazgatóság nyugdíjas igazgatóhelyettese; az Április Negyediko Érdemrendet kapta meg Vörös Lajos, a Rőszkei Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugdíjas párttitkára. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Elnöksége a szervezet Aranykoszorús Jelvénnyel tüntette ki Marton Györgyöt, a Mindszenti Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet MSZBT vezetőségének tagját, Horváth Jánost, a makói városi pártbizottság politikai munkatársát és Varga Andrásnét, a Csongrádi Ének-Zene Altalános Iskola pedagógusát. Szabó Sándor első titkár adta át a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést Dombi Gyulának, a Szeged, IV. sz. körzeti pártszervezet titkárának; • az Április Negyedike Érdemrendet Szániel Imrének, a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság tagjának. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült Györffy László, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese, Nyitrai Antal, a munkásmozgalom régi harcosa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült, Blidár József, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyetese, Czene Ferencné, az Ópjjsztaszeri Elme-Szociális Otthon vezetője; Lovászi József, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át Gilye Jánosné, a megyei pártbizottság adminisztrátora; Molnár Istvánné, a megyei pártbizottság adminisztrátora; Ocskó Lajos, az Ullés—Forráskút nagyközségi pártbizottság titkára. / A Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát kapta (Folytatás a 4. oldalon.) Koszorúzási ünnepségek A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója tiszteletére szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Felvonulási téren, a Lenin-emlékmünél. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János főtitkár és Németh Károly főtitkárhelyettes, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzalára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Bezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöké, a Minisztertanács koszorúját Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László miniszterelnök-helyeltes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyezték el. * Az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendezett tegnap, szerdán Szegeden, a Rákóczi téri Leninemlékmünél. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az MSZMP Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára és SzéNagy László felvétele A pártbizottság képviselői elhelyezik a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatára kely Sándor, a városi pártbizottság első titkára. Ezt követően a Csongrád Megyei és a Szeged Megyei Városi Tanács képviseletében Szabó p. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Csonka István, $zeged Város Tanácsa elnökének általános helyettese koszorúzott. Megkoszorúzták Lenin emlékműVét a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége képviselői, majd a magyar fegyveres testületek és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői helyezték el a hála és a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatán. A szegedi üzemek, vállalaT tok, intézmények nevében a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat központja, a József Attila Tudományegyetem, az Universal Ipari Szövetkezet és a Szegedi Állami Gazdaság dolgozói koszorúztak. Végül a Magyar és Szovjet Kultúra Egyesület tagjai helyezték el a koszorúkat, majd az ünnepségen megjelent városlakók virágai borították el V. I. Lenin emlékművének talapzalát. A szegedi koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget Történelemalakító eszme Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára az ünnep előestéjén, november 6-án, a rádióban és a televízióban ünnepi beszédet mondott. V

ilágtörténelmi jelentőségű esemény évfordulóját ünnepeljük. Az elmúlt hatvannyolc esztendő cáfolhatatlanul bizonyította: a nagy októberi szocialista forradalom az emberiség fejlődésének új korszakát nyitotta meg. Az elnyomorító kizsákmányolás, az ebből eredő megalázó igazságtalanság társadalmi alapjainak szétzúzásával, a szabadság és a társadalmi egyenlőség korábban ismeretlen fokának kivívásával, a proletariátus történelmi ügyének diadalra vitelével az egyetemes haladás és a szocializmus olyan messzire sugárzó távlatait teremtette meg, amelyek azóta is utat mutatnak a földkerekség valamennyi progresszív mozgalmának, a szebb, jobb és igazságosabb életért harcba indulóknak. Az októberi győzelem ota eltelt csaknem hét évtizedben a szocializmus különféle ellenfelei hasztalan próbálták meg korszakos vívmányait elpusztítani, eszméit lejáratni, eredményeit kételyekkel övezni, s mindezzel a történelem menetét visszafordítani. Ezek a törekvések kudarcot vallottak, és kudarcra lesznek ítélve a jövőben is, hiszen a forradalom, az általa lehetségessé vált dinamikus szocialista fejlődés — a munkásemberek, a néptömegek valóságos érdekeit képviselve — oly hatalmas energiákat szabadított fel, oly roppant emberi, erkölcsi tartalékokat mozgósított, amelyekkel szemben alul kellett — és kell — maradnia minden haladásellenes erőnek. November 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliókban rejlő történelem-alakító cselekvő készséget, az ember szünle+enül jobbra törő prométheuszi lényegét is ünnepeljük. A nagy októberi szocialista forradalom olyan fordulatot hozott a világ történelmében, amely meghatározta a világfejlődés fő irányát. Feltartóztathatatlan folyamat kezdetét jelentette: a kapitalizmus felváltását új szocialista társadalmi-gazdasági formációval. A szovjet nép — a marxizmus—leninizmus eszméit valóra váltó szocialista fejlődés révén az emberiség sorsának, a huszadik századi haladás ügyénej* meghatározó, alakító erejévé vált. A polgárháború, az intervenció kemény próbatételeit leküzdve, az új szovjét állam a társadalmi és gazdasági fejlődés terén elért eredményeivel példát mutatott, és harcaikhoz biztos fedézetet nyújtott a világ progresszív mozgalmainak, a szocializmus, a kommunizmus nemzetközi harcosainak. Döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. Ezt a világon 'egyetlen humánusan gondolkodó ember sem feledheti: a történelmi emlékezet örökre megőrzi a Vörös Hadsereg hőseies helytállását. A második világháború után a Szovjetunió — gazdasági és katonai potenciáljának jelentékeny mértékű fejlesztésével — hatékonyan el tudta hárítani a hidegháború korszakának újabb, a korábbiaknál még borzalmasabb pusztítással fenyegető veszedelmeit. Napjainkban, amikor a. béke fenyegetettsége, az atomháború retteneté, az imperializmus szélsőséges körei által kikényszerített fegyverkezés, a nemzetközi feszültségek hullámmozgása aggodalommal, fokozódó nyugtalansággal tölti el Földünk valamennyi felelősen gondolkodó emberét, akkor nagy nyomatékkal kell emlékeztetnünk arra, hogy az októberi forradalom egyik legfontosabb vívmánya, maradandó érvényű dokumentuma a békéről hozott történelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is töretlenül, következetesen vállalja október örökségét, a béke állhatatos védelmezését. Á szüntelenül megújított tárgyalási készség, a bőséggel sorjázó fegyverkorlátozási javaslatok bárkit meggyőzhetnek arról, hogy a szocializmusnak lényege a' népek közötti béke akarása. A világ jelenbeli gondjainak, konfliktusainak megoldásához — Ajtmatov, a híres szovjet író szavait idézve — egyfajta „planetáris tudatra", vagyis, az egész emberi nem sorsáért, holnapjáért felelősséget érző magatartásra van szükség. A Szovjetunió külpolitikája erről a felelősségről tanúskodik. Folytonos tehát a nagy októberi szocialista forradalomhoz, a lenini párt célkitűzéseihez hü, a szocializmus eszméinek, értékeinek lényegéből fakadó történelmi küldetés teljesítése — az egész emberiség jövője érdekében. Ezért vált a Szovjetunió az elnyomott népek és a jó akaratú emberek reménycsillagává. Természetesen, a szocializmus fejlődése sem volt mentes az ellentmondásoktól, a megtorpanásoktól, a torzulásoktól. De közvetve az is a szocializmus erejét, történelmi szükségszerűségét bizonyítja, hogy eddigi — históriai léptékkel mérve még viszonylagosan rövid — útja során mindig képes volt a korrekcióra. önmaga megújítására, a saját eredendő elveijiez szabott továbbhaladásra. Folyvást csalatkozniuk kellett tehát azoknak, akik úgy vélték, hogy a szocializmus felélte belső tartalékait, kimerítette lehetőségeit, akik azt hangoztatták, hogy az átmeneti torzulásokkal elveszejtette távlatait. A kitűzött nagy, történelmi célok megvalósításához, természetesen hosszú fejlődési folyamatra van szükség, ezt szem elöl téveszteni önáltatás volna. De annyit határozottan állíthatunk: a szocializmusnak van átgondolt, stratégiai érvényű válasza, perspektívákat adó, mozgósító' hatású programja, az emberiség jelenlegi nagy kérdéseinek megoldására. Ezt bizonyítja a Szovjetunió Kommunista Pártja újjászerkesztett programjának most közzé tett tervezete is, amely az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a program a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem nagy programja. A szocialista világrendszer kialakulása, amelyben a Szovjetunió létének és internacionalista segítségének kulcsszerepe volt, azt is világosan megmutatta, hogy a nagy októberi szocialista forradalom történelem formáló eseményei nem kivételszérüek, nem az egyedi körülmények véletlenszerű összjátékaként alakultak, hanem bennük a fórténelmi'társadalmi' fejlődés Marx, Engels, és Lenin által fölismert törvényszerűségei fejeződtek ki. A szocialista átalakulás szovjetunióbeli útja egyetemes tanulságokat kínál, ezeket azonban valamennyi szocialista országnak a maga történelmi hagyományaihoz, sajátosságaihoz szabottan kell — mégpedig alkotó módón — felhasználnia. Az előttünk álló nem csekély" nehézségek leküzdésében, céljaink valóra váltásában mindenekelőtt a saját erőnkre kell támaszkodnunk, de közben ereznünk kell, és érezzük is, hogy a szocialista országok közösséget összekötő sokoldalú politikai-gazdasági-kulturális és társadalmi kapcsolatok munkánkhoz nélkülözhetetlen, nagy értékű hozzájárulást jelentenek. Ezek között a kapcsolatok között megkülönböztetett jelentősége van a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunknak. Az MSZMP XIII. kongresszusának határozatát idézve: „Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista épitumunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. Pártjainkat, országainkat, népeinket összekapcsolja az elvek, az alapvető célok és az érdekek azonossága, összekötik, a proletár internacionalizmus es a barátság erős szálai." Napjainkban nálunk — és a szocialista országok többségében is — a gazdaság fejlesztésére, hatékonyságának növelésére, társadalmi céljaink valóra váltásának anyagi feltételeire összpontosul leginkább a figyelem. Egyik fő — most talán a legfőbb — feladatunk a továbblépésünkhöz nélkülözhetetlen tudományos-műszaki haladás meggyorsítása, a szocialista közösség országaiban rejlő óriási szellemi alkotó erő minél hatékonyabb kihasználása. Olyan korszakban élünk, amelyben minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebb, legrugalmasabb, legcsodálatosabb erőforrást: az emberi alkotó erőt, amelyet a tudás, a tapasztalat, az ismeret és a küzdelemre való vállalkozás készsége csak megsokszorozhat, az eddiginél sokkal jobban kamatoztassuk. Éppen ennek érdekében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szocialista fejlődésünk nem pusztán gazdasági kérdés. Fő célkitűzésünk elérésében: a gazdasági-társadalmi haladás meggyorsításában, az ország életének minden oldalú fejlesztésében jelentékeny és nélkülözhetetlen szerepe van a szocialista demokrácia kiszélesítésének, az intézményeink jobb működésének, a tágabb értelemben vett kultúra, a művelődés különböző területeinek, a művészeteknek. Meggyőződésünk, hogy a szocialista társadalomnak az emberi viszonyok tökéletesítésében éppen úgy be kell váltania eredendő ígéreteit, mint a műszaki-gazdasági fejlődés szilárd megalapozásában. A nagy októberi szocialista forradalom örökségéhez, eszményeinkhez akkor vagyunk hűek, ha következetesen szem előtt tartjuk, hogy a szocializmusban mindennek az ember felemelkedését, tartalmas életét kell szolgálnia. Érvényesüljön a jelszó: „Mindent az ember nevében, mindent az ember javára." N

ovember 7-e alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a testvéri szovjet népet. Szívből kívánom, hogy töretlen lendülettel haladjanak tovább a nagy októberi szocialista forradalom által megkezdett úton, érjenek el újabb sikereket országuk építésében, az emberi értékek gyarapításában. a szocializmus és a béke világméretű ügyének szolgálatában.