Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Csütörtök, 1985. november 7. 3 November 7. alkalmából Megemlékezések, kitüntetések A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordu­lóját köszöntő ünnepségek, megemlékezések tegnap, szerdán, országszerte, s Csongrád megyében is folyta­tódtak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója al­kalmából kitüntetéseket adományozott párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti tisztségviselőknek, akti­vistáknak, a fizikai és a szellemi alkotó munkában élen­járó dolgozóknak, eredményes munkájuk elismeréseként. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, szerdán, az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkárhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Az ünnepségen Losonczi Pál beszédet mondott. Megyénkből' a következők kaptak kitűnt » ?st: Szocia­lista Magyaror.x ígért Ér­demrendet kapott Laczó Pál, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat laka­tosa és Varga János, a Dé­gaz igazgatója. Április Ne­gyedike Érdemrendet vett át Bába Imre, a Csongrád Megyei Tanács V. B. osz­tályvezetője • és Vértes Mik­lós, az Universal Szövet­kezet elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Kel­ler János, a Hódiköt üzem­vezetője, László Ferenc, az orvostudomány doktora, a SZOTE egyetemi tanára, tu­dományos rektorhelyettese, Pólay Elemér, az állam- és jogtudomány doktora, a JA­TE tanszékvezető egyetemi tanára és Serfőző Lajos, a JATE tanszékvezető egye­temi tanára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át Apró Ferencné, a mindszenti pos­tahivatal vezetője, Balogh János, a Szegedi Ruhagyár szabásza, Frankó Mihály, a Dél-alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat fűtője, Keresztes Mátyás csoport­vezető ügyész, Kocsis And­rás, a SZOTE Gazdasági Igazgatósága főosztályvezető főmérnöke, Monostori Jó­zsef, a Démász üzemigaz­gatóság-vezetője, Moravszki Ferenc, a Délmagyarországi Hévízhasznosítási Közös Vállalkozás nyugalmazott igazgatója, Pengő László, a Csongrád Megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat szb-titkára és Sí­pos Miklós, a közgazdaság­tudomány kandidátusa, • a JATE docense. A Déltex Kereskedelmi Vállalatnál tartott ünnepségen vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Vetró József osz­tályvezető. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki Biró Sándort, az Alföldi Téglaipari Vállalat műve­zetőjét, Koczka Károlynét, a Szegedi Ruhagyár szalaggé­pesét, Lakatos Árpádot, az Alföldi Porcelángyár mű­vezetőjét és Szilvási Erzsé­betet, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa ügyintézőjét. Tegnap Bu­dapesten, a MEDOSZ szék­házában vette át a Munka Érdemrend bronz fokozatát Máté József, az Ativizig szakmunkása. A megyei pártbizottság székházában rendezett ün­nepségen részt vettek a vá­rosi, a városi jogú nagyköz­ségi, a közvetlen megyei irányítású községek és a vá­rosi jogú pártbizottságok vezetői; valamint a megyei pártbizottság apparátusának dolgozói. A megjelenteket, közöttük Szabó Sándort, a megyei pártbizottság első titkárát és Papdi Józsefet, a megyei tanács elnökét. Horváth Lajos, az apparátusi pártvezetőség titkára kö­szöntötte. Ünnepi beszédet Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára mondott. Ezt követően» sor került kitüntetések átadására, il­letve annak bejelentésére, hogy a Parlamentben ren­dezett november 7-i ünnep­ségen vette át a Szocialista Magyarországért Érdemren­det Szabó Gáborné, a me­gyei pártoktatási igazgató­ság nyugdíjas igazgatóhelyet­tese; az Április Negyediko Érdemrendet kapta meg Vö­rös Lajos, a Rőszkei Kossuth Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet nyugdíjas párttitká­ra. A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Elnöksége a szervezet Aranykoszorús Jel­vénnyel tüntette ki Marton Györgyöt, a Mindszenti Le­nin Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet MSZBT vezető­ségének tagját, Horváth Jánost, a makói városi párt­bizottság politikai munkatár­sát és Varga Andrásnét, a Csongrádi Ének-Zene Altalá­nos Iskola pedagógusát. Szabó Sándor első titkár adta át a Magyar Népköz­társaság Csillagrendje ki­tüntetést Dombi Gyulának, a Szeged, IV. sz. körzeti párt­szervezet titkárának; • az Április Negyedike Érdem­rendet Szániel Imrének, a Szeged városi párt-végrehaj­tóbizottság tagjának. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült Györffy László, a megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese, Nyitrai Antal, a munkásmozgalom régi har­cosa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült, Blidár József, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyetese, Czene Fe­rencné, az Ópjjsztaszeri El­me-Szociális Otthon vezető­je; Lovászi József, a me­gyei pártbizottság politikai munkatársa. A Munka Ér­demrend bronz fokozatát vehette át Gilye Jánosné, a megyei pártbizottság ad­minisztrátora; Molnár Ist­vánné, a megyei pártbizott­ság adminisztrátora; Ocskó Lajos, az Ullés—Forráskút nagyközségi pártbizottság titkára. / A Kiváló Véradó kitün­tetés arany fokozatát kapta (Folytatás a 4. oldalon.) Koszorúzási ünnepségek A nagy októberi szocialis­ta forradalom 68. évforduló­ja tiszteletére szerdán a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten, a Felvo­nulási téren, a Lenin-emlék­münél. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János főtitkár és Németh Károly főtitkár­helyettes, a Politikai Bizott­ság tagjai helyeztek koszo­rút a szobor talapzalára. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Bezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöké, a Miniszter­tanács koszorúját Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László minisz­terelnök-helyeltes, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai helyezték el. * Az MSZMP Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szeged Városi Bi­zottsága a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából ko­szorúzási ünnepséget rende­zett tegnap, szerdán Szege­den, a Rákóczi téri Lenin­emlékmünél. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után az MSZMP Csongrád Megyei és Szeged Városi Bi­zottsága nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság titkára és Szé­Nagy László felvétele A pártbizottság képviselői elhelyezik a megemlékezés koszorúit az emlékmű talapzatára kely Sándor, a városi pártbi­zottság első titkára. Ezt kö­vetően a Csongrád Megyei és a Szeged Megyei Városi Ta­nács képviseletében Szabó p. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Csonka István, $zeged Város Taná­csa elnökének általános he­lyettese koszorúzott. Megko­szorúzták Lenin emlékmű­Vét a társadalmi és tömeg­szervezetek, valamint a Ma­gyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége képviselői, majd a magyar fegyveres testületek és a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői helyezték el a há­la és a megemlékezés koszo­rúit az emlékmű talapzatán. A szegedi üzemek, vállalaT tok, intézmények nevében a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat központja, a József Attila Tudományegyetem, az Universal Ipari Szövetkezet és a Szegedi Állami Gazda­ság dolgozói koszorúztak. Végül a Magyar és Szovjet Kultúra Egyesület tagjai he­lyezték el a koszorúkat, majd az ünnepségen megje­lent városlakók virágai borí­tották el V. I. Lenin emlék­művének talapzalát. A sze­gedi koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget Történelemalakító eszme Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára az ünnep előestéjén, november 6-án, a rá­dióban és a televízióban ünnepi beszé­det mondott. V ilágtörténelmi jelentőségű esemény évfordulóját ünnepeljük. Az el­múlt hatvannyolc esztendő cáfol­hatatlanul bizonyította: a nagy októberi szocialista forradalom az emberiség fej­lődésének új korszakát nyitotta meg. Az elnyomorító kizsákmányolás, az ebből eredő megalázó igazságtalanság társadal­mi alapjainak szétzúzásával, a szabadság és a társadalmi egyenlőség korábban is­meretlen fokának kivívásával, a proleta­riátus történelmi ügyének diadalra vite­lével az egyetemes haladás és a szocializ­mus olyan messzire sugárzó távlatait te­remtette meg, amelyek azóta is utat mu­tatnak a földkerekség valamennyi prog­resszív mozgalmának, a szebb, jobb és igazságosabb életért harcba indulóknak. Az októberi győzelem ota eltelt csak­nem hét évtizedben a szocializmus kü­lönféle ellenfelei hasztalan próbálták meg korszakos vívmányait elpusztítani, eszméit lejáratni, eredményeit kételyek­kel övezni, s mindezzel a történelem menetét visszafordítani. Ezek a törekvé­sek kudarcot vallottak, és kudarcra lesz­nek ítélve a jövőben is, hiszen a forra­dalom, az általa lehetségessé vált dina­mikus szocialista fejlődés — a munkás­emberek, a néptömegek valóságos érde­keit képviselve — oly hatalmas ener­giákat szabadított fel, oly roppant em­beri, erkölcsi tartalékokat mozgósított, amelyekkel szemben alul kellett — és kell — maradnia minden haladásellenes erőnek. November 7-re emlékezve, ezért a népben, a dolgozó milliókban rejlő tör­ténelem-alakító cselekvő készséget, az ember szünle+enül jobbra törő promé­theuszi lényegét is ünnepeljük. A nagy októberi szocialista forradalom olyan fordulatot hozott a világ történel­mében, amely meghatározta a világfej­lődés fő irányát. Feltartóztathatatlan fo­lyamat kezdetét jelentette: a kapitaliz­mus felváltását új szocialista társadal­mi-gazdasági formációval. A szovjet nép — a marxizmus—lenin­izmus eszméit valóra váltó szocialista fejlődés révén az emberiség sorsá­nak, a huszadik századi haladás ügyé­nej* meghatározó, alakító erejévé vált. A polgárháború, az intervenció kemény próbatételeit leküzdve, az új szovjét ál­lam a társadalmi és gazdasági fejlődés terén elért eredményeivel példát muta­tott, és harcaikhoz biztos fedézetet nyúj­tott a világ progresszív mozgalmainak, a szocializmus, a kommunizmus nemzet­közi harcosainak. Döntő szerepet vállalt, és minden más nemzetnél súlyosabb ál­dozatokat hozott a fasizmus megsemmi­sítésében. Ezt a világon 'egyetlen humánusan gondolkodó ember sem feledheti: a tör­ténelmi emlékezet örökre megőrzi a Vörös Hadsereg hőseies helytállását. A második világháború után a Szov­jetunió — gazdasági és katonai poten­ciáljának jelentékeny mértékű fejleszté­sével — hatékonyan el tudta hárítani a hidegháború korszakának újabb, a ko­rábbiaknál még borzalmasabb pusztítás­sal fenyegető veszedelmeit. Napjainkban, amikor a. béke fenyege­tettsége, az atomháború retteneté, az imperializmus szélsőséges körei által ki­kényszerített fegyverkezés, a nemzetközi feszültségek hullámmozgása aggodalom­mal, fokozódó nyugtalansággal tölti el Földünk valamennyi felelősen gondolko­dó emberét, akkor nagy nyomatékkal kell emlékeztetnünk arra, hogy az októ­beri forradalom egyik legfontosabb vív­mánya, maradandó érvényű dokumentu­ma a békéről hozott történelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is töretlenül, következetesen vállalja októ­ber örökségét, a béke állhatatos védel­mezését. Á szüntelenül megújított tár­gyalási készség, a bőséggel sorjázó fegy­verkorlátozási javaslatok bárkit meg­győzhetnek arról, hogy a szocializmus­nak lényege a' népek közötti béke aka­rása. A világ jelenbeli gondjainak, konfliktusainak megoldásához — Ajtma­tov, a híres szovjet író szavait idézve — egyfajta „planetáris tudatra", vagyis, az egész emberi nem sorsáért, holnap­jáért felelősséget érző magatartásra van szükség. A Szovjetunió külpolitikája erről a fe­lelősségről tanúskodik. Folytonos tehát a nagy októberi szo­cialista forradalomhoz, a lenini párt cél­kitűzéseihez hü, a szocializmus eszméi­nek, értékeinek lényegéből fakadó törté­nelmi küldetés teljesítése — az egész emberiség jövője érdekében. Ezért vált a Szovjetunió az elnyomott népek és a jó akaratú emberek reménycsillagává. Természetesen, a szocializmus fejlődé­se sem volt mentes az ellentmondások­tól, a megtorpanásoktól, a torzulások­tól. De közvetve az is a szocializmus erejét, történelmi szükségszerűségét bi­zonyítja, hogy eddigi — históriai lép­tékkel mérve még viszonylagosan rövid — útja során mindig képes volt a kor­rekcióra. önmaga megújítására, a saját eredendő elveijiez szabott továbbhala­dásra. Folyvást csalatkozniuk kellett te­hát azoknak, akik úgy vélték, hogy a szocializmus felélte belső tartalékait, ki­merítette lehetőségeit, akik azt hangoz­tatták, hogy az átmeneti torzulásokkal elveszejtette távlatait. A kitűzött nagy, történelmi célok megvalósításához, ter­mészetesen hosszú fejlődési folyamatra van szükség, ezt szem elöl téveszteni önáltatás volna. De annyit határozottan állíthatunk: a szocializmusnak van át­gondolt, stratégiai érvényű válasza, perspektívákat adó, mozgósító' hatású programja, az emberiség jelenlegi nagy kérdéseinek megoldására. Ezt bizonyítja a Szovjetunió Kommu­nista Pártja újjászerkesztett programjá­nak most közzé tett tervezete is, amely az ország társadalmi-gazdasági fejlődésé­nek meggyorsítása alapján előirányozza a szocializmus tervszerű és minden ol­dalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a program a békéért és a társadalmi ha­ladásért folytatott küzdelem nagy prog­ramja. A szocialista világrendszer kialakulá­sa, amelyben a Szovjetunió létének és internacionalista segítségének kulcssze­repe volt, azt is világosan megmutatta, hogy a nagy októberi szocialista forra­dalom történelem formáló eseményei nem kivételszérüek, nem az egyedi kö­rülmények véletlenszerű összjátékaként alakultak, hanem bennük a fórténelmi'­társadalmi' fejlődés Marx, Engels, és Le­nin által fölismert törvényszerűségei fe­jeződtek ki. A szocialista átalakulás szovjetunióbeli útja egyetemes tanulsá­gokat kínál, ezeket azonban valamennyi szocialista országnak a maga történelmi hagyományaihoz, sajátosságaihoz szabot­tan kell — mégpedig alkotó módón — felhasználnia. Az előttünk álló nem csekély" nehézsé­gek leküzdésében, céljaink valóra váltá­sában mindenekelőtt a saját erőnkre kell támaszkodnunk, de közben ereznünk kell, és érezzük is, hogy a szocialista országok közösséget összekötő sokoldalú politikai-gazdasági-kulturális és társa­dalmi kapcsolatok munkánkhoz nélkü­lözhetetlen, nagy értékű hozzájárulást jelentenek. Ezek között a kapcsolatok között megkülönböztetett jelentősége van a Szovjetunióhoz fűződő viszo­nyunknak. Az MSZMP XIII. kongresszu­sának határozatát idézve: „Elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet ba­rátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagí­tása. A Szovjetunió hazánk függetlensé­gének, szocialista épitumunkánknak leg­biztosabb nemzetközi támasza. Pártjain­kat, országainkat, népeinket összekap­csolja az elvek, az alapvető célok és az érdekek azonossága, összekötik, a prole­tár internacionalizmus es a barátság erős szálai." Napjainkban nálunk — és a szocialis­ta országok többségében is — a gazda­ság fejlesztésére, hatékonyságának növe­lésére, társadalmi céljaink valóra váltá­sának anyagi feltételeire összpontosul leginkább a figyelem. Egyik fő — most talán a legfőbb — feladatunk a tovább­lépésünkhöz nélkülözhetetlen tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítása, a szocialista közösség országaiban rejlő óriási szellemi alkotó erő minél hatéko­nyabb kihasználása. Olyan korszakban élünk, amelyben minden erőforrás moz­gósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebb, legrugal­masabb, legcsodálatosabb erőforrást: az emberi alkotó erőt, amelyet a tudás, a tapasztalat, az ismeret és a küzdelemre való vállalkozás készsége csak megsok­szorozhat, az eddiginél sokkal jobban kamatoztassuk. Éppen ennek érdekében nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szocialista fejlődésünk nem pusz­tán gazdasági kérdés. Fő célkitűzésünk elérésében: a gazdasági-társadalmi hala­dás meggyorsításában, az ország életé­nek minden oldalú fejlesztésében jelen­tékeny és nélkülözhetetlen szerepe van a szocialista demokrácia kiszélesítésé­nek, az intézményeink jobb működésé­nek, a tágabb értelemben vett kultúra, a művelődés különböző területeinek, a művészeteknek. Meggyőződésünk, hogy a szocialista társadalomnak az emberi vi­szonyok tökéletesítésében éppen úgy be kell váltania eredendő ígéreteit, mint a műszaki-gazdasági fejlődés szilárd meg­alapozásában. A nagy októberi szocialis­ta forradalom örökségéhez, eszményeink­hez akkor vagyunk hűek, ha következe­tesen szem előtt tartjuk, hogy a szocia­lizmusban mindennek az ember fel­emelkedését, tartalmas életét kell szol­gálnia. Érvényesüljön a jelszó: „Min­dent az ember nevében, mindent az em­ber javára." N ovember 7-e alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kor­mánya, a magyar kommunisták és né­pünk egésze nevében tisztelettel köszön­tőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a testvéri szovjet népet. Szívből kívá­nom, hogy töretlen lendülettel haladja­nak tovább a nagy októberi szocialista forradalom által megkezdett úton, érje­nek el újabb sikereket országuk építé­sében, az emberi értékek gyarapításá­ban. a szocializmus és a béke világmé­retű ügyének szolgálatában.

Next

/
Thumbnails
Contents