Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

Péntek, 1985. november 1. 5 Tudományos vándorgyűlés Szegeden Erdei Ferenc munkássága és öröksége A településszerkezet és közigazgatás modernizációja A kelet-közép-európai régió fejlődési problémái Nagy László felvétele A vándorgyűlés résztvevői a nyitóelőadást hallgatják Erdei Ferenc születésének közelgő 75. évfordulója tisz­teletére a Magyar Szocioló­giai Társaság, a Politikatu­dományi Társaság és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat háromnapos ván­dorgyűlést szervezett. A megnyitóra tegnap, csütör­tökön délelőtt került sor Szegeden, a Csongrád Me­gyei Tanács Oktatási és To­vábbképzési Intézetében. A résztvevőket Kulcsár Kál­mán akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese köszöntötte. Szólt arról, hogy Erdei Fe­renc, a tudós és politikus életpályájának elemzése egy­úttal mai társadalmi problé­máinkkal való szembesítés­re is alkalmas lehet. Erdei szociológusi, politikusi, ag­rárközgazdászi, településtu­dományi és szépírói arcélé­nek elemzése azokkal a kér­désekkel szembesít bennün­ket, amelyek napjainkban, a változó körülmények kö­zött is alapvetően fontosak. Ezért tűztek két olyan témát a vándorgyűlés napirendjé­re, amelyek mai valóság­ismeretünk kulcskérdései. Az egyik a településszerke­zet és a közigazgatás mo­dernizációja, a másik a kelet-közép-európai régió fejlődési problémát; a tár­sadalmi megismerés dilem­mái Erdei Ferenc munkás­ságában. A vándorgyűlés megnyitó­jában Szentpéteri István, a JATE tanszékvezető egyete­mi tanára Erdei Ferenc ve­zetővé válásának folyama­tát, a személyiségfejlődést elemezte a makói hagymás­közösség és a társadalmi struktúra koordinátarendsze­rében. Köszöntötte a ven­déglátó Csongrád megye ne­vében a tanácskozás részt­vevőit Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Szólt arról, hogy Ma­kó, a szülőváros és Szeged, a nevelő közeg indította út­jára Erdei Ferencet. Beszélt az Erdei-hagyományok ápo­lásáról, elmondta többek között, hogy egy makói em­lékház van születőben. Be­mutatta Csongrád megyét a vándorgyűlés tematikájának aspektusából. A nyitó plenáris ülés elő­adója Huszár Tibor akadé­mikus, az ELTE Szociológiai Intézete igazgatója volt. Előadásának címe Az elmé­letalkotó és politikus (ada­lékok Erdei Ferenc portré_ jához). Referátumának be­vezető részében hangsúlyoz­ta. hogy Erdei nugyivü élet­pályája, politikusi tevékeny­sége és tudományos mun­kássága feljogosít arra, hogy hozzá méltóan az em. lékezés ne rituális ünnep, hanem tárgyszerű elemzés, az értékeket és kérdőjeleket egyaránt fölvető program legyen. Mindehhez jelentős segítséget nyújt többek kö­zött az Erdei-életmű kiadása, új levéltári források napvi­lágra kerülése és a társada­lomtudományok sok friss eredménye is. Huszár Tibor arra vállalkozott, hogy az életmű csomópontjaiban szembesítse Erdei Ferenc politikusi és elméletalkotói tevékenységét. Ezen aspek­tus összefüggéseit, kölcsön­hatásait vizsgálta eredeti periodizáció alapján. A harmincas évek elejé­ről, a felkészülés, a pálya­indulás időszakáról megálla­pította, hogy az ifjú Erdeit sajátos forradalmi messia­nizmus jellemezte, melynek alárendelte nagy tudomá­nyos tervei megfogalmazását is. Egy következő időszak­ban alakul ki szociográfusi szereptudata, mely egybe­esik az európai és hazai forradalmi apállyal. Új élet­programjának sarkköve a tudományos értékek alap­vető és meghatározó felfo­gása. Makói éveiben nagy igényű kísérletet tett a leghaladóbb szociológiai is­kolák eredményeinek hazai adaptálására, s ezeknek nyomán születnek első átfo­gó munkái. Erősítik elhi­vatottságát nyugat-európai útjának élményei, tapasz­talatai, felismerései. Egy újabb, a társadalmi válto­zásoknak következménye­ként lejátszódó váltás nyomán beveti magát a (szövetkezeti és várospoli­tikai harcokba, ügy érzi, iró-szociográfusként kell te­vékenykednie, ezáltal ismét előtérbe kerül politikai sze­repvállalása. A harmincas évek végén tapasztalatainak újabb és újabb felülvizs­gálatára kényszerül, e reví­zióba erősen belejátszottak a politikai folyamatok, mindenekelőtt a Márciusi Front belső válságjelenségei. Szigetszentmiklós a szín­tere a negyvenes évek ele­jén életének, ahol ismét a tudományos tevékenység ke­rül középpontba, tudatosul a szocialista attitűd, gazda­godik fogalmi eszköztára, terepmunkákat végez, je­lentős monográfiák hagyják el szellemi műhelyét. A fel­szabadulás előtti években, a népi mozgalom polarizá­ciójának időszakában hely­zete igen ellentmondásos, s bárhogy is igyekszik végig­gondolni azt a teóriáját, hogy a többszörösen össze­tett szerkezetű társadalom­ban a paraszti emancipáció csak polgári demokratikus forradalom nyomán valósul­hat meg — átütő eredmé­nyeket nem tud felmutat­ni. Az 1945 utáni Erdei-kép egyre differenciáltabb, de még sok helyen tisztázatlan. Meghatározóvá válik a po­litikai munka és háttérbe szorul a szaktudomány, amely csak 1957-et köve­tően kerül ismét közép­pontba, amikor az MTA fő­titkárává választják. Foly­tonossá'g és megszakitottság jellemzi Erdei Ferenc két­ágú életpályáját, melynek lényege a magyar parasztság emancipálásáért folytatott közéleti küzdelem és a ha­zái szociológia tudományá­nak megteremtése — álla­pította meg előadásának zárásaként Huszár Tibor. A tudományos konferencia nyitó napjának munkájában részt vett Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsá­gának elnöke. Győri Imre, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Szabó G. László, a megyei tanács el­nökhelyettese, Nagy István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke. A vándorgyűlés program­ja tegnap délután szekció, üléseken folytatódott. A te­lepülésszerkezet és a köz­igazgatás modernizációja témájú szekció vitavezetője Enyedi György akadémikus, az MTA Regionális Kutató Központjának igazgatója ,volt, előadást tartott Ro. mány Pál, Lörincz Lajos és Vági Gábor, többen felkért hozzászólók voltak. Kulcsár Kálmán volt a vitaveze­tője a második szekció mun­kájának. melynek témája a keleUközep-európai régió fejlődesi problémái; a tár­sadalmi megismerés dilem­mái Erdei Ferenc munkás­ságában. Lackó Miklós, Márkus István és Szűcs Jenő előadásai, majd a felkért hozzászólók váleményei után tartalmas vita bontakozott ki. Ma, a vándorgyűlés má­sodik napján folytatódnak a szekcióviták, a délutáni plenáris záróülésen a szek^ cióvezetők beszámolóját hall­gatják meg a résztvevők. Holnap kirándulást szervez­nek, Makón megkoszorúzzák Erdei Ferenc sírját, majd ellátogatnak az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­parkba. T. L. m Uttörőturisztika Nem akad általános is­kolás diák, ki ne beszélne, emlékezne szívesen azokról a kirándulásokról, túrákról, amelyeket úttörőcsapata szervezett. Az egy-egy osz­tályba járó apróságok eze­ken az eseménydús progra­mokon nemcsak szórakoz­nak, kis közösségeiket is éoitgetik játék közben. Iga­zi arcukat mutatják fölsza­badult hangulatukban. Ta­náraik meg jól tudják, számtalan nevelési lehető­ség rejlik nyáron az isko­lán kívül is s meg is talál­ja módját legtöbbjük: ma­gatartási normákat „taníta­nak", szemléletet, gondolko­dást formálnak. Tanár, diák tehát azt kí­vánja, gazdagodjon, színe­sedjen az úttörő-turisztika, s bizonyos, ezt óhajtják a szülök is. Csakhogy mig az általános iskolák, mint azt egy igazgató megfogalmaz­ta. fillér nélküli közműve­lődési intézmények, addig a legszerényebb túrát is ma­napság százasokkal mérik már. A csapatok közül csak kevés dicsekedhet kemping­fölszereléssel, cseretábori le­hetőséggel. Segítséget kér­nek. Szerencsére a társadal­mi szervek, ha úgv tetszik, a fölnőttek. kendik fölis­merni: nem jótékonykodás, hanem kötelesség mindenki­nek e problémára fölfigyel­ni, megoldásában részt ven­ni. A városi úttörőelnökség tegnapi, csütörtöki ülésén a turisztikai szakbizottság je­lentését hallgatta meg. ösz­szegezte a tapasztalatokat, hogyan sikerült a szegedi iskolások úttörös nyara idén. Öröm volt hallani, közel 12 ezer pajtás túrázott, illetve táborozott. önálló csapat­táborokban 11 iskola közel 500 nyakkendőse vett részt. Ahogy a pedagógusok mond­ták, .jó volna, ha még töb­ben mehetnének, de a felté­telek még hiányoznak. Sok iskolában két-három napos kirándulásra futotta csupán. Néoszerű volt a szegedi gye­rekek körében a vándortá­bori forma: 23 iskola kap­csolódott be. A Bán-patak völgyénél 6 csapat iárt. Fő­ként a városkörnyéki isko­lások kaptak helyet a me­gyei tanács balatonszárszói táborában. Sok szaktábor kínált különböző érdeklődé­si köröknek programot. Kör­nyezetvédők, természetvé­dők. horgászok, karatésok. Külföldi gyermektáborba közel 200 szegedi iskolás jutott el. Az úttörővezető Dedagógu­sok csak köszönni tudtok a csapatok patrónusainak se­gítségét. Így a konzervgyár­nak, a Finn—Magyar Barát­sác Tsz-nek. az OKTH-nak, az Ativizignek, a szalámi­gyárnak, a Mahartnak. a Sándorfalvi Ruhaipari Szö­vetkezetnek, a kübekházi tanácsnak, a munkásörségT nek és a honvédségnek. Az elnökség megtárgyalta az általános iskolások világ­nézeti nevelésével kapcsola­tos tapasztalatokat is. Az ülésen ott volt Friss Péter, az úttörőszövetség titkára. i M. E. Hétfőn a Sportcsarnokban Nők az arénában Fremierhangulatban, a Vígszínház szerda délelőtti főpróbáján sikerült megta­lálni Verebes István rende­zőt. aki színész, konferan­szié is. Ügy tűnt. konferan­sziéként sokkal rátermet­tebb, rámenősebb. Nyugodt kis párbeszédünkbe berob­bant egy-két ismerős arc: „Elég piros a sminkem?" „Jól áll ez a zakó?" Lehet egy prímásnak lakkcipője?" Mindenre azonnal válaszol­ni kell, s ezek a válaszok nem olyan humorosak, mint amiket a színpadon kapunk Verebestől. — Ennyifélét végezni, eny­nyi mindenben részt venni, nem sok egy kicsit? — Nem ismerek könnyebb vagy nehezebb műfajokat, csak jó vagy rossz előadá­sokat. Nem véletlen tehát, az sem, hogy nagy örömmel vettem a felkérést, s lelke­sen vetettem bele magam Csala Zsuzsa estjébe is, a Nők az arénában cimű pro­dukcióba. Csalát erv ebként is imádom, hiszen a legna­gyobb, s nemcsak a legtes­tesebb magyar komikák egyikének tartom. A szituá­ció pedig, mármint, hogy a szegedi Sportcsarnok, s hogy nők viszik a prímet, izgal­mas lehetőségeket tartogat. Róbert Merle Védett férfiak­ja óta különben is izgat a lehetőség, mi lesz akkor, ha egyszer a nők teljesen át­veszik a hatalmat a világon is, nemcsak a családban ... Hát ezt mi most kipróbál­juk. Csala Zsuzsa Lorán Lenke. Kállai Ilona, Schu­bert Eva, Nyertes Zsuzsa, Faragó Vera s a többiek vé­gül is olyannyira győznek a férfiak felett, hogy Böröndi Tamás. Straub Dezső és Ka­tona János a maguk mód­ián látványosan fel is adják a csatát. — Ennyit előzetesen az előadásról. Titkokat, úow hi­szem, kár lenne elárulni. No és Szeged? Nem először jár itt majd a hétfői előadáson. — Nem bizony, olyannyi­ra nem, hogy egy sor sze­rencsétlenség köt ide: itt csalt meg először az első menyasszonyom. Szegeden ismertem meg a , felesége­met. Hát kell ennél több?! Még meg is buktam Szege­den. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha végre eovszer hét­főn. a városi Sportcsarnok­ban. a fél hatkor, illetve nyolckor kezdődő előadáson kényeztetne egy kicsit a kö­zönség ... Juszt László Sorkötelesek honvédelmi előképzése Opusztaszeren Bizonyára kevesek előtt ismert, hogy akik csak a nyolc általánost végezték el, vagy azt sem, azoknak a férfiaknak a részére a hon­védelmi törvény a sorkato­nai szolgálatot megelőzően 80 órás honvédelmi oktatást ír elő. A megyei MHSZ-ve­zetőségek ezt a kötelezettsé­get eddig 20 hét végén át tartó, 4—4 órás foglalkozás keretében oldották meg. E l'orma azonban sok nehézsé­get okozott mindkét fél ré­szére. Az oktatók a hét végi elfoglaltság, az alacsony óra­díj miatt vállalták nehezen a munkát, a sorköteleseknek pedig a hétvégén a nehéz­kes utazási körülmények okoztak gondot, sokaknak, pedig a folyamatos munka­rend jelentett nehezen megoldható problémát. Az ezeket elháríta­ni igyekvő adminisztratív intézkedések sem hoztak igazi eredményt, egyik fél valódi céljait sem szolgál­tok. Ezért ajánlotta az MHSZ ' országos központja, hogy tábori képzés kereté­ben tegyenek eleget kötele­zettségüknek a leendő ka­tonák. Ezt a formát is kipróbál­ták a megyében: lakta­nyán belül szervezték folya­matosan egy hétig az okta­tást, ami célját el is érte. Ez. is fölvetett azonban problémákat. Nem lehetett megoldani a sorállománytól független elhelyezést, az ok­tatás MHSZ-jellege nem domborodott ki, s jogi prob­lémákkal' is szembe kellett nézni. Ezért az MHSZ Csongrád megyei vezetőiben felvetődött a gondolat, hogy a képzést önálló táborhelyen rendezzék meg. Ehhez nagy­szerű körülményeket talál­tak az öpusztaszeri emlék­parkban. z Az előkészítő munkák itt. történelmi környezetben, a kisteleki MHSZ segítségével építették meg a sátortábort A Csongrád Megyei MHSZ e témakörrel foglalkozó szakemberei kíváncsian vár­ták e képzési forma ered­ményét. Az ünnepélyes tá­bornyitóra 28, kisteleki és a vonzáskörzetébe tartozó fia­tol jelent meg. A sorkötele­sek MHSZ-for-maruhát kap­tak, s napirend szerint, a szabadban folyt az elméleti és gyakorlati oktatás. A napi kötött programok utáni szabadidőben kulturális programok, sportversenyek voltak, ismerkedtek a fiata­lok a történelmi hellyel A szakértők a tábor zárá­sakor megállapították: jól megválasztott környezetben, intenzív oktatás keretében sikeresebb a tananyag elsa­játítása a honvédelmi neve­lés, az oktatók emberiessé­gen alapuló, jó munkája — a kialakult személyes kap­csolatok miatt is — sokkal jobban eléri a kívánt ha­tást. A résztvevők ilyen for­mában nem érezték mindezt kényszernek, sőt volt, aki még szívesen maradt volna. A képzés végén többen ér­deklődést mutattok a hiva­tásos tiszthelyettesi pálya iránt. Az MHSZ megyei vezető­ségében levonták a tanulsá­gokat, pótolni igyekeznek az esetleg még meglévő hiá­nyosságokat, de ' a sikert mindenképpen úgy értékelik: megtalálták a megfelelő for­mát. Ezt továbbfejlesztve, állandó táborhellyel, egy­mást váltó turnusokkal kí­vánjak megoldani a továb­biakban a honvédelmi fel­adatok sorában lényeges láncszemnek tekintett okta­tást. ~ B. T. ... x " m K^^^SBl ÉP­m 0i w ' ÉÉÉÉIÍH utSíSífEsafczl* ~ v Reggeli sorakozó a sátor előtt 1

Next

/
Thumbnails
Contents