Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

Kedd, 1985. november 5. 5 Mesterek és nők Sokszor gondolkozom el mester és tanítvány viszonyán. Nem úgy általában: Vitray Tamás es Haló György — pontosabban műsoraik — láttán. A héten szinte kényszerítenek. hiszen egyik nap Baló Japán-filmjét láttuk, meg volt Tóksó (bocsánat, Telefere) is. S mindkettő a maga nemében első osztályú műsor, hogy ne mondjam, magyar tévés csúcsszínvonal. A maga nemében, mert nagyon nem érdemes erőltetni az összehasonlítást. A Telefere show-műsor, angolszász minták után, „magyarul". A Panorámában látott Baló-produkcfót pedig a televíziós újságírásban riportnak nevezik. Az egyiknek első rangú célja a szórakoztatás, s ha Vitray a show-man. bizonyosak lehelünk: a kacagtatást "vagv némi ^társadalomkritika kíséri, vagv embermivoltunk. gyarlóságaink és erényeink nagyon i,s komcfly megérzékeltetése. A másiknak a tájékoztatás, informálás a legfőbb funkciója. S ha úgy sikerül — mint Baló műsoraiban általában —, hogy átélhető információkat kapunk, eszünkhöz és szivünkhöz is szólókat, élményszerű formában. tikkor mondjuk: az újságíró a maga műfajúban valódi alkotómunkát végzett. S alighanem föntiekben benne van, amit gondolok mesterről és tanítványról (Baló a nagyhírű Vitrayslúdió „növendéke" volt), legalábbis a kulcsszavak. Személyes véleményem szerint Vitray a magyar tévé első számú slww-manjc (a szóban egyáltalán nem érzek dehonesztáló jelentést), Baló — az első számú újsagirója. Mindezeken kivül még az jut eszembe a heti tévéműsorról. hogy mit mondott egyszer Mensirox László a fiatal magyar színésznőkről. Színpadi partnereiről kérdezték, vagy másról, erre már nem emlékszem. arra viszont nagyon jól, hogy miként ecsetelte a nők emancipáltságának színpadon megnyilvánuló következményét. Azt mondta: valahány tapsrend, s ö a partnernöje kezét fogva kimegy a függöny elé, mindig meglepi. mennyire érdes a színésznők keze. Régen, mondta, aki királynő volt a színpadon, majdnem királynő volt a privát életében is. Talán ezért lehetett a régi nagy színésznőknek kecses, finom, puha, mindenesetre egyáltalán nem „kidolgozott" a kezük. Mert nem mostak. főztek, takarítottak, cipekedtek — annyit. Hogy ' ez eszembe?, A ezúttal Érd miről jutott Stúdió '85-ben Sándor bolygatta meg az emancipáció gubancát, fölnyalábolva a szerteágazó problémás következményekből egy csokorra valót. S megint a nevelés ürügyén. Zsolnai József (szűkebb honunkban jól ismert neVü, sok szegedi tanítványa emlékezetében eleven emlékeket hagyó pedagógus) szimpatikus célzatú és formájú iskolakísérlete apropóján hozhatta szóba Érdi általában a szocialista nevelésügy (többfelé) kudarcát — s innen már csak egy lépés: ha a nők nem kényszerülnek napi 8 órai pénzkereső munkára, talán a gyerekek és if jak is másként viszonyulhatnának a világhoz. A műsorvezető riportalanyai ugyan nem mindig rezonáltak a kérdésekben nyilvánuló Érdi-véleményekre. Ebből is kitetszhet, hogy ehhez a témához (akár a pedagógiához) mindenki ért, mindenkinek véleménye van róla, s mindenkinek más a véleménye. .. Magam irigykedve néztem pénteken a Csillogó világ című francia tévéfilmet, amely amúgy harmatgyenge volt, ám szép. gazdag nők ettek, ittak, feredöztek, flörtöltek és unatkoztak benne, ötletszerűen vásároltak méregdrága holmikat. turkáltak az ékszeresdobozaikban, meghívásokat kaotak a Kanári- (vagy mit tudom, melyik) szigetekre; akkor ripszropsz. bevágódlak a repülőgépbe, és löncsre már ott is voltak. .. Vasárnap meg a kedves Agatha manapság má" békebelinek mondható, tapintatos hullákkal ésszinv palikus gyanúsítottakkal „ékes" krimijében gyönyörködhettem; a partyk elegáns, szerelmes — nagyon nőies — társasági lényeiben, akiket mindig kisasszonynak. vagy asszonyomnak szólítanak, a széltől is óvnak, és u legrafináltabb disznósugaikat is „megértik" — a férfiak. Hát igen - ki meg Ki ,csak" emancipált : nő. Sulyok Erzsébet rádiófigyelő Fölcsapok árösszeírónak Fol én. Mar miért ne csapnék? Igaz ugyan, hogy maximum érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőket alkalmaznak, de talán nem számítana hátránynak egy bölcsészdiploma. Bár, ki tudja ... miért pont itt ne számitana, nem igáz? Mindazonáltal fölcsapok árösszeírónak. Az árösszeírók, miként a Mit mutat az index? cimü, Petschnig Mária kandidátussal folytatolt Domány Andrds-beszélgettísböl kiderült (szerdán este a Kossuth adó sugározta, fél tizenegy után — ám az időpontról később!), szóval, az arösszeirók a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának alkalmazottai. s .miként nevükből egyértelműen kitetszik, összeírjak a fogyasztói arakat. Vagyis járják a boltokat, és regisztrálják, hol milyen árakra találnak. Olyasféle indulójuk is lehelne, hogy aszongya: hogy nyolcszázra talála, igy köszönt* néki... Az árüsnzeirók, mint hallhattuk, nem különösebben iskolázott emberek (így mondták), s az az érdekük, hogy se a túl magas, se a túl alacsony árakat ne ve>g.vék igazán figyelembe, mert ez ront a statisztikákon. Domány András beszélgetőpartnere ugyanis tanulmányt irt a fogyasztói árak emelkedésének mértékevei kapcsolatos kérdésekről, s elkísérte útjaikra az árüsszeírókat. A dialógus rögtön azzal kezdődött, amit a kritikusnak Is meg kellene kérdeznie: vajh', miért ily kései órán cserélnek eszmét oly nagy jelentőségű témáról, mint a fogyasztói árak emelkedésének mértéke? (Akit ez igazán érdekel, első álmát alussza) Nelan olyan kenyes kérdés ez? Mindenkinek kényes kérdéfc, „húsbavágó", vala a válasz, s niíha az.tl ugyan váltig nem tudom, (Domány András kollégámmal együtt), miért pontosan este l'él tizenegy után kereken hét perccel lehet beszélgetést kezdeni a fentiekről, de azzal már tisztában vagyok, hogy „nálunk nem olyan jellegű pz infláció, mint Nyugaton", továbbá hogy az árösszeiróknak csak árlsmeretük van. Holott ahhoz, hogy mindent jól fölírhassanak, maximális áruismeret kéne. Egyébként, nagyon élveztem a dialógust'. Tényleg. Olyan uj magyar szavakat tanultam meg, mint „áradat", „súlyadat", „súlyozás", „reprezentáns", egytől egyig a fogyasztói árak emelkedési mértékének jelentéfirelációiban alkalmazva. A választékot csak tovább szélesítette az interjúalany vagabund kiszólása, miszerint ahhoz, hogy kiegészítsék a vonatkozó hivatalos statisztikai adatokat, olyan méretű szférát kéne megvizfegalni (például a reáljövedelmek, a reálfogyasztás adatait), hogy ez „teljesen keresztbe vágna" az egesz dolgot. A riporter, jóllehet' mindent megpróbált a tisztázás érdekében, nem vitte sokra. Ja vallotta , például: .mi lenne, ha az arösszeirók vizsgálódásaik során, nagy nehezen olcsóbb árukat keresvén, összekötnék ezeket a forgalom adataival. „Logikus, de naiv elgondolás" — hangzott u felelet. Embrió méretűvé zsugorodtam gondolatban, mert esküszöm, ugyanez jutott eszembe. Hát nagyjából ilyesmik miatt döntöttem úgy, hogy fölcsapok árösszeírónak. Valami nagy-nagy rejtély kell lappangjon a tisztes és társadalmilag nyilván felbecsülhetetlenül hasznos foglalatosság körül. Ügy vagyok vele, . mint Bálint György volt Kínával: régóta vágyott oda, rejtelmes és leküzdhetetlen rokonszenvvel, mert meg volt győződve róla, hogy minden, ami ott történik, az emberiség számára történik, s az volt a gyanúja, hogy egyszer, egy óvatlan percében, kínaiul kezd el tanulni, mint Kosztolányi növel lahöse Egyszer, egy óvatlan percemben fölcsapok tehát árösszeírónak. Azt hiszem, akkor minden rendbe jönne. A kétezer-kétszáz forintos nyugdíj, amit az anyám sok ezer társával együtt kap és az ötszáznyolcvan forintos, két szíjból álló szandál, ami még egy nyarat sem táncolt át velem. Az ötezer forintos keresetek és a háromezerötszáz forintos télikabátok. Minden, de minden. Igen, holnap fölcsapok árösszeírónak. Csak bírják az árakkal. En. meg az árösszeírói fizetésem. Domonkos László Mihez lenne (termelési) kedvünk ? Mostanában egyre sűrűbben hallok egy kifejezést, melynek válódi tartalmát nem értem igazán. Ha egyegy növényünk termesztésében, értékesítésében gondok jelentkeznek, elkezdjük kollektíván félteni a termelési kedvet. A probléma gyökere, a termelési kedv nálunk olyan fogalom, amelyet csak akkor hangoztatunk, amikor épp hiányzik. Háztáji agronómusokkal, téeszelnökökkel beszélgetve hamar kidéről, mik a gondok a gazdálkodásban. Amiről már most látszik, hogy a termelésében anarchia várható, azzal még nem tudunk foglalkozni, Most épp azoknak a gondoknak a rendbetételére kell a pénz, a támogatás, amelyek évekkel ezelőtt kezdődlek, s most már világosan látszik az akkor elmaradt intézkedések hatása. A mostani bajokkal meg kell várnunk, hogy kifejlődjenek, csak azután kezdjük orvosolni őket. 1. A mezőgazdasági termelés nem passzió. Amit megéri termelni, ára van a piacon, azzal érdemes próbálkozni. Kivéve, ha a tavalyi tapasztalatok alapján mindenki ugyanazt a zöldséget veti az idén. Lehet, hogy aki épp elfelejtett váltani, véletlenül jól jár. A nagyüzemeknek mindig kisebb a mozgásszabadsága, hirtelen nem kezdhetnek el termelni sok munkáskezet igénylő növényeket, amikor épp a munkaerő a legdrágább, illetve drágapénzért sem lehel azt a szögről leakasztani., A gépekkel is termeszthető kultúrnövényeink vetésforgóját sem könnyű kizökkenteni a medréből. Búzát, kukoricát, vagy epn napraforgót nem lehet sok éven keresztül ugyanoda vetni. A közösben nehezebben tudják a háztáji gazdaságok termelését előre megtervezni. A sűrűn változó szabályzók, illetve az önmagát tartósan szabályozni képtelen piac nem adnak támpontot. Néhány példa az elmúlt évek „terméséből". Az egyik szövetkezetben a tagok háztájijában hagymát termesztenek évek óta. Eddig tisztes „mellékest" hozott ez a növény, most alig lehet értékesíteni. A tag mégsem károsodhat. Igencsak kedvét szegné, ha a pluszmunkájáért semmit sem kapna. A téesz felvásárolta tőlük, kifizette az árát s a raktárában őrizgeti a termést. Néha-néha eladnak belőle amennyit tudnak. De szabad-e jövőre is ezt ajánlaniuk a tagoknak? S ha nem ezt, hát mit javasoljanak helyette? Lehet, hogy amibe most beleugranának, azzal jövőre kellene felhagyni. Mondjuk, mindenki fehér paprikái termesztene, mivel az idén igen jól fizetett. Ma még senki sem tudná megmondani, hogy a fűszerpaprika-termelés mikor tudja visszahódítani régi presztízsét. Amikor sok termett és romlottak a külföldi eladási lehetőségek, nem emelkedtek az átvételi árak. A költsegek ennél a növénynél is ugyanúgy növekedtek mint az összes többinél, s egyszerre sokakIskolaszövetkezeti bolt Újabb iskolaszövetkezeti tagcsoport alakult a Dél-Tisza Menti Afész támogatásával. Ezúttal iskolaszövetkezeti boltot adtak át Bordányban, az általános iskolában. Az oktatási intézmény adott helyiséget, a szövetkezet pedig anyagi és technikai támogatást, s igy a diákok boltosdit játszhatnak. Tanári felügyelettel árulnak a tanulótársaknak többek közöli tejet, kenyeret., kiflit, íróeszközt. Ez a kezdeményezés tulajdonképpen fakultatív kereskedelmi oktatás, amelytől a szakemberek azt várjak, hogy néhány iskolásból — természetesen továbbtanulva — kereskedő lesz. nak nem érte meg paprikát ültetni. Ehhez jött egy ritka rossz termésű év, s máris a ló túlsó oldalára kerültünk. Kellene a több terület, a nagyobb ' termés, így egyszerre kell az elmaradt átvételi árnövelést bepótolni. Az idei és a jövő évre előre a szerződésekben rögzített átvételi áremelések valamit javítanak a jövedelmezőségen. Kérdés, hogy a termelök kapnak-e az alkalmon. Ez azon is múlik, hogy a pritamin és a fehér paprikával, paradicsommal mennyire landók-e csökkenteni. mények között hizlalják jószágaikat. A fehér hűssertés a kombinátba való — vallják sokan —, mivel nem bírja az időjárás viszontagságait, rossz körülmények között nem is gyarapodik kellően. Odahaza is lehet új, korszerű ólat építeni, de vajon mikor térül meg a befektetés? Mindezekből az információfoszlányokból'mit szűrhetett le a termelő? Egyszerűsítve azt, hogy a rossz takarmányon felnevelt, alacsony átvételi árért átvett malacot elégedettek, haj-' szigorúbban minősítik ezuezek területét tán. Most megszületett a döntés, árat emelünk, -javítjuk a tápok minőségét, s 2 nem kötelező jelleggel vezetjük be az objektív minősítést. Mi ez, ha nem viszsza táncolás? Vagy itt van a burgonya esete. Az egyik szakszövetkezetben máskor ilyen tájban hatvagonnyi vetöburgonyát igényeltek a tagok. Az idén száz mázsa előjegyzésére alig lehetett vállalkozókat keresni. Volt olyan téesz, amely már az idén felhagyott a burgonyatermesztéssel, holott betakarító gépsorral is rendelkezik. Ráfizettek, nem erőltetik. Csak az a félő, hogy a termelési hullámhegy után most s?m tudjuk elkerülni . a hullámvölgyet. Az. állattenyésztés hullámzását sem mindig sikerül a kívánt keretek között tartani, mivel a kistermelők reakcióit nehéz előre megtervezni. A húsipar külföldi piacai szüntelen változnak. ElöálIhatott és elő is állt olyan helyzet, hogy célszerű volt a termelést visszafogni. A tiltó szó helyett a közgazdasági szabályzásnak kellett volna a kérdést megoldani, vagyis nem nőttek az átvételi árak. (Js;ik azv termeljen, akinek még igy is megéri, sugallta ez a termeltetési politika. A szelektálás nem bűn, sót manapság épp ezt várjuk el a gazdaságtól! Megint túl jól sikerült a finom lebeszélés, s ezt tetézték még a takarmányéilátás krónikus nehézségei, a kukoricahiány, a tápok rossz minősége. (Amelyek műszerrel mérve köztudottan megfelelőek, csuk éppen nem mindegyiktől híznak a malacok!) A tervezett új, objektív átvételt szintén kedvezőtlennek találták a kistermelők, akik még "ma is külterjes körűiMikor érjük meg, hogy nem szélsőségekben gondolkodunk, s nem kényszerülünk intézkedéseink határát azonnal ellenintézkedésekkel korrigálni? Észre kellene venni, hogy a szabályozóval való irányításnak a mezőgazdaságban nincs akkora kényszerítő ereje mint a gazdaság más területein. Sürün előfordul a rókafogta csuka, csukafogta róka alapesete. Egy szakosodott gépgyár nehezebben tudna nagyobb befektetés nélkül terméket váltani. A mezőgazdaságban, mivel nemcsak a nagyüzemeket érintik csak az új szabályok, nem lehet tudni, hányan tudnak alóla kibújni. Így nemcsak a szabályzás képes a gazdálkodást alakítani, hanem a termelók is elég erősek ahhoz, hogy a számukra kedvezőtlen elképzelések megváltoztatására kényszerítsék a döntéshozókat. Amíg nem ismerjük fel a valódi mozgatórugókat, a termelő már előre gyanakszik, ha a „termelési kedvét keresik", vajon meddig hagyják „vigadni"? Így a jó célokért született, megalapozott döntéseket is érheti alaptalan gyanakvás. Jó lenne, ha a mostani intézkedések már elkerülhetnék e kényszerű sorsút, s a kistermelők megismerve annak valódi tartalmát, őszintén bizakodnának. Tóth Szeles István Újabb ÁFB kötvényváltozatok A közelmúltban kibocsátolt első változó kamatozású kötvény sikere láttán az Állami Fejlesztési Bankban tovább kívánják szélesíteni a lakossági és vállalati befektetési formákat, újabb kötvényváltozatokat készítenek elö. Mint ismeretes, augusztusban a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat állal kibocsátott változó kamatozású kötvények — amelyek néhány nap alatt elfogytak — eltértek a korábbiaktól, a kamat nagyságát a kibocsátó vállalat jövedelmezőségétől tették függővé. A névérték !) százalékának megfelelő kamatot a kibocsátó vállalat garantálja, ezen felül a nyereségtől függően 1—4 százalék kamatot fizet a kötvényekre. Ez a forma nagyobb kockázatot jelent a befektetőknek, viszont kedvező esetben nagyobb hasznot is ígér. A változó kamatozású kötvény sikere azt bizonyítja, hogy a befektetők hajlandók kockázatot is vállalni értékpapír-vásárlásaikpál. Ezért az Állami Fejlesztési Bankban olyan befekteiesi forrnak előkészítésével foglalkoznak, amelyeknél a hozam nagyobb mértékben függ a kibocsátó gazdálkodásának jövedelmétől. Tervezik, hogy tovább csökkentik egyes, jövőben kibocsátandó értékpapírok fix kamatát, növelve ezzel a vállalati gazdálkodástól függővé váló kamatrészt. Egyelőre gondot az jelent, hogy a leendő kibocsátók, vállalniuk idegenkednek ilyen értékpapír forgalomba hozatalától. Az értékpapírok kínálatának szélesítésére a közeljövőben olyan kötvény kibocsátása is várható, amelynek tulajdonosai nem évenként, hanem csak a lejárat után kapják meg befektetett pénzük után a kamatos kamatot. Így amennyiben 6000 forintért vásárolnak ilyen értékpapírt, 5 esztendő elmúltával 10 000 forintot kapnak kézhez. A kötvény korántsem csupán a vállalatok, és a nagv jövedelemmel magáns \ • formája. A banki talják, hogy a nyugdíjasok, és a nyugdíj előtt állók közül is sokan vásárolnak értékpapírokat, hogy megtakarított pénzük kamataival egészítsék ki jövedelmüket.