Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

4 i * Szombat, 1985. november 30. • • Ötven sor A Fekete-ház Fotográfiák Szegedről — szegediek­nek cimü kiállításán odavezetnek az egyik enteriőr­höz Aucr Lajos egykori szegedi íényképészmester mű­helyét idézi a másolómasina, a fotpállvány és a kis asztalon a mintaalbum. Az az, ominózus kiállítási tárgy, amelyből ismeretlen tettesek kitéptek három lapot. Vajon mit kezdenek ezekkel a századforduló tá­ján készített képekkel, mi őrömet szerezhet ez a hétköznapi terrorizmus. ez a primitív és kicsinyes viselkedési torzulás?! Le­het, hogy sokan most legyintenek, hogy ugyan már, mit számit három fotográfia, amikor földrengések rendezik át a földfelszínt, tüntetnek el városokat és emberekel, amikor vulkánkitörések pusztítanak, s terrorcselekmények áldozatait terítik ki repülőterek betonplaccára... Lehet ebben némi igazság, am a mi mindennapi eletünket elsősorban kis tüskék sebzik fol, parányi al­lergiás pontok irritálják. Anonim levelek érkeznek a szerkesztőségbe, az egyik engem küld langyosabb ég­tájakra, a másik egy munkatársat, egy szeretőt, egy lonököl igyekszik bemocskolni. Autózunk, nem eppen korszerű útjainkon, lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy milyen sokan elik ki szorongásaikat, kisebbrendűségi komplexusaikat, hatalomvágyukat e veszélyes közeg­ben. Böngészem az apróhirdetéseket, s döbbenten ol­vasok olyan felhívásokat, amelyek eleve megalázóak nemhogy a majdani partnernek, de még az olvasónak is. Vásárolok az üzletben, próbálok udvariasan köszön­ni és emberszabásúan érdeklődni, mire egy vállrán­dítás és egy morgás a válasz. Pedig de sokszor el­mondjuk, hogy Magyarország kulturális nagyhatalom. Csakhogy világhírű zeneművészeink, törtenelemformá­ló és társadalomalakitó irodalmunk, nemzetközi sike­reket elérő képzőművészetünk a kultúrának csak egyik oldalát reprezentálja. A mindennapi élet, a tár­saduimi érintkezések, a beidegződések, a napi gyakor­lat még rengeteg problémát, szomorúságot, könnyeket okoz. Joggal állapíthatja meg Diagnózisok kötetében Hank^ss Elemér: „Viselkedeskultura terén fejletlen vagy akar: elmaradott ország iiagyunk." Egyszerű volna csupán a felszíni jelenségek isme­relében valamiféle „radirozást" tartani. Csakhogy a dolgok melyebben gyökereznek." Az öröklött hagyo­mányokban, társadalmi megkésettségünkben, megany­nyi lépéshátrányunkban. Talán abban is, hogy szocia­lista intézményrendszerünket féligkészen kaptuk, hogy a szocializmuskép megújítása, korunkhoz Igazítása ké­sik, hogy új gazdasági és társadalmi erőfeszítéseink nem automatikusan vonják maguk után az életkeretek, életformák, a magatartás, a gondolkodásmól és a vi­selkedés megannyi összetevőjét. Társadalmilag helyes, fontos és nemzetközileg is elismert szociálpolitikai in­tézkedések születtek hazánkban. A fogyatékosokat, sé­rülteket, időseket és betegeket nemcsak jogszabályok, határozatok és társadalmi akciók támogatják, de kol­lektívák, szocialista brigádok, úttörőcsapatok is. Am a zebránál mégis sokáig toporog fehér botjával vala­mi bizonyosságot keresve a vak férfi, amíg valaki kí­sérőnek szegődik. A tolókocsis mozgássérültnek is el­készíti a brigád a különleges jármüvet, de amikor áruházi küszöbhoz. ér, nehezen mozdulnak a segítő kezek. Sorolhatnám* az e témában felgyülemlő gondo­kat. gondolkodási kultúránk manipuláltságáról. érzelmi kultúránk elsi városod áfáról, önismeretünk lépéshát­rányáról. emberismeretünk fehér foltjairól, szexuális kultúránk elmaradottságáról.. . Valamennyi minden­napi viselkedéskultúránk része. Amelyet ma még apró terrorcselekmények sebeznek. Tandi Lajos Simái Mihály szerzői estje Történelem . .., Ekkora tél után.... Legenda. I.., A kéményseprő ..., A kenyér­sz.elő asszony balladája .. ., A scllöhús vérforraló hatá­sa .... Egy örök költöző ..., Halálom pénzét olvasom .... Tavaszi tánc .. . Szemelvé­nyek, válogatások egy élet­miiböl', Megannyi szenve­dély, öröm és bánat, harag és megnyugvás a megszólal­tatott müvekben Tükre egy köztünk elő alkotó eszmevi­lágnak. A nyugtalan esz­ménykeresőnek, aki ma. a gyermek- és ifjúsági iroda­lomban talál alkalmas tere­pet önkifejezési vágyának, s aki folyóirat-közléseiben haly, hogy adja. is írt tündér völgyét. M. E. Keltér Dezső kitüntetése Az Elnöki Tanács Kellér Dezső konferansziénak, a Magyar Népköztársaság ki­váló müvészonek a szórakoz­tató müfaJ területén kifejtett több évtizedes munkássága elismeréseként, (10. sz.ülétés­napja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. Jelen volt Knopp András, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese és Vaj­da György művelődési mi­niszterhelyettes. (MTI) kemény igazságkereső han­gon szól. Simái Mihály 50. születés­napjához rendezte meg a Bartók Béla művelődési központ, az Írószövetség dél­magyarországi csoportja és a Tiszatáj szerkesztősége a József Attila-díjas költő szerzői estjét. Grezsa Fe­renc irodalomtörténész idéz­te Simái líráját, munkássá­gát. * ..Ülök egy kötetemen jó­ideje" — vallotta Simái Mi­dé azt is elárulta, hamarosan nyomdába A szegedi színháznak darabot, a Félszárnyú Beszélgetések, előadások Egészségnevelési hét Bakson Egészségnevelési ' hét kez­dődik hétfőn Bakson. A mű­velődési házban délután fél 6-kor Palotás Mária, a Kö­jál főigazgató főorvosa mond megnyitó beszédet, majd egészségügyi családi estre kerül sor. Az. érdeklődök kérdéseire Pataki Lajos gyermekgyógyász. Váradi Márton jogász, Kiss Ferenc pszichológus, Daru József szülész-nőgyógyász és Balogh Lajosné tanácselnök vála­szol. A hét többi napján szó esik o. gyermekkori szociali­zációs zavarokról, az idős emberek helyes életmódjá­ról, a tizenéves hallgatóság­nak a családi életről. A szü­lők a serdülők élettani sajá­tosságairól hallgathatlak meg elöadust. A mezőgazda­sági üzemek egészségügyi kérdéseivel is foglalkoznak a szakemberek ezen a fóru­mon. A hét programját vetélke­dőkkel, kerekasztal-beszél­getéssel, az idős emberek köszöntésével, valamint kiál­lítás bemutatásával gazda gitják a rendező szervek: : megyei Köjál egészségneve­lési osztálya, a községi ta­nács. az MSZMP községi ve zetősége. a népfront községi bizottsága, a kisteleki és a helyi Vöröskereszt, a műve­lődési ház, az általános isko­la. az óvoda, a Magyar— Szovjet Barátság Tsz, vala­mint a Kisteleki Egység Afész. Díjkiosztás az SZBK-ban Lezárult a Magyar Tudo­mányos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában az evente hagyományosan meg­rendezett SZBK.napok ku­tatói beszámoló sora. A há­romnapos, egymás infor­málására is meghívott szakemberek, gyakorlati te­rületen dolgozók tájékozta­tására szolgáló program 43 előadása reprezentálja az SZBK intézeteiben végzett kutatásokat. Tegnap, pénte­ken délután társadalmi bi­zottság szavazatai alapján ítélték oda az SZBK.napok dijait. Szakmai első dijat kapott llostás Kttalin a nitrogén kötés témakörében (Kondo­rosi Eva, Horváth Beatrix, Simoncsits András és Kon­dorusi Adám közreműködé­sével) végzett kutatásról szóló előadásért. A szakmai második dijat, valamint az ifjúsági dijat és a legjobb előadó diját Hideg Éva kap­ta — beszámolója a Deme­ter Sándorral közösen vég­zett növényélettani tárgy­körű munkáról adott képet. A szakmai harmadik dijat Kiss György Botondnak ítélték, nitrogén kötési, Vin_ cze Évával és Végh Zoltán­nal közös kutatásról tájé­koztató előadásért. Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról Alapvető feltétel a tájékozottság A tudomány és gyakorlat közötti kapcsolatra vonatko­zóan két. lényegesnek tűnő tényt szeretnék elöljáróban hangsúlyozni. Az alapkutatá­si témák túlnyomó része ma már nem elvont kérdésekkel, hanem potenciálisan a gya­korlat számára is fontos je­lenségek, folyamatok és tör­vényszerűségek megismeré­sevei. feltárásával foglalko­zik. Az alapkutatási ered­menyek es tapasztalatok hasznosításában azonban ha­zánkban ma rendkívüli helyzet van, hiszen az ipar pénzügyi lehetőségei, a mű­szaki fejlesztés és az új tech­nológiák bevezetését illetően igen korlátozottak. Az akadémiai és egyetemi intézetekben a különböző te­rületeken felhalmozódod tu­dás, ismeretanyag a gyakor­lat számára azonban nem­csak új eljárásokban, tech­nológiai szempontból hasz­nosítható anyagok, termékek kidolgozásában jelentkezik. Az alapkutatással foglalkozó kutatóhelyek segíthetik és segítik is az ipart a termelés folyamán felmerülő problé­mák tisztázásában, megoldá­sában, az alkalmazott tech­nológiai folyamatok tökéle­tesítésében, a műszaki ellen­őrzésben és fejlesztésben is. Ez hazánkban különösen fontos, mivel az üzemi labo­ratóriumok általában csak a termeléssel kapcsolatos leg­fontosabb ellenőrző vizsgá­latokat tudják elvégezni. E témakörrel kapcsolat­ban felmerül egy alapvető kérdés, nevezetesen a tájé­kozottság. Honnan tudja av ipar, hogy a termelés folya­mán adódó problémák meg­oldásához és a 'tervezett műi szaki fejlesztéshez honnan kaphat segítséget. Bár ha­zánkban a kósza, valódi és álhírek terjesztésében magas szintet értünk el. a műszaki információk áramlása elké­pesztően lassú. A kapcsola­tok kialakulása a tudomány és a gyakorlat képviselői kö­«zott véle.tlenszerü, sok eset­ben korábbi közös egyetemi évekre vezethető vissza. Kö­vetkezésképpen gyakran elő­áll az a helyzet, hogy az ipar a felmerült termelési, mű­szaki feladat megoldásával Olyan akadémiai vagy egye­temi intézetet bíz meg, amelynek az szűkebb kuta­tási területéhez nem tarto­zik, ebben a témakörben még egyetlen tudományos dolgozatot sem közölt, még élesebben fogalmazva: ami­hez esetleg alig ért. önként adódik az újabb kérdés; ak­kor miért vállalják el a meg­bízást? A kutatóhelyek számára az Gyermekkönyvhét Igen gazdag a Csongrád megyei, a városi tanács, a népfront megyei bizottsá­ga és a' Somogyi-könyvtár gyermekkönyvheti program­ja, amely december l-jén kezdődik. Olvassatok min­dennap! — hangzik az is­mert fölhívás, melynek ér­dekében játékos foglalkozá­sok. író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák so­rát rendezik megyeszerte. S a hagyományokhoz híven a társművészetek múzsáival is találkozhatnak a, gyere­kek. A szegedi események so­rában rendkívül érdekesnek ígérkezik az a vitafórum, amelyen a magyar gyer­mek* és ifjúságikönyv-kia­dás helyzetéről lesz szó. A rendezők, szülők, pedagógu­sok, könyvtárosok, könyv­terjesztők részvételére szá­mítanak 2-án, hétfőn, a Somogyi-könyvtárban tar­tandó összejövetelen, ame­lyen ott lesz Pápayné Ke­menczey Judit, a könyvter­jesztő egyesület vezetőségi tagja is. A gyerekeknek kedden Levendel Júlia írónő tart rendhagyó irodalomórát Kosztolányi Dezső életmű­véről a Somogyi Gyermek­könyvtárban, ,a Rózsa Fe­renc sugárúti általános is­kolában és a CsUlag téri fiókkönyvtárban. Szintén kedden Horgas Béla író ta­lálkozik kis olvasóival a Somogyiban, szerdán pedig Tóth Béla szegedi író, könyvtárigazgató, akit a Felsővárosi iskolások is ven­dégül látnak. Vidák István, a kecskeméti SzórakaténuSz Játékműhely és Múzeum munkatársa 7-én, szombaton régi játékok készítésére ta­nítja a gyerekeket a Somo­gyi-könyvtárban. A gyermekkönyvhét prog­ramjainak időpontjairól fo­lyamatosan tájékoztatjuk ol­vasóinkat. ipari megbízások igen fonto­sak, az alapkutaláshoz'szük­seges költségvetési hiányt szüntetik meg, és ami egy­általán nem lényegtelen, a munkában részt vevő kuta­tók számára illetménykiegé­szítést jelenlenek. Tekintet­tel a megalázóan alacsony kutatói és oktatói fizetések­re, nagyon valószínű, hogy a külső megbízásokból szár­mazó külön kereset hiányá­ban számos kutatóhely és egyetem elveszítené legjobb munkatársait, hiszen a kuta­tói-oktatói fizetésből csalá­dot alapítani, lakást vásárol­ni stb. nem lehet! Ebből a szempontból teljesen érthe­tő, hogy a kutatóhelyek ér­deklődési és szakterületüktől távol eső megbízásokat is elvállalnak, hiszen a kutató­helynek és a kutatóknak is élniük kell. Ez a helyzet azonban sem­miképpen sem tekinthető egészségesnek, hiszen az ipa­ri probléma tisztázása, a mű­szaki fejlesztés magas szin­ten csak akkor valósitható meg, ha azzal azok az intéz­mények foglalkoznak, ame­lyek annak a témának, szak­területnek is elismert mi­velői. A megoldás egyetlen út­ja a tájékozódás és tá­jékoztatás tökéletesítése. Ez különösen érvényes Dél­Magyarországon, ahol a ter­mészettudományok terüle­tén dolgozó intézetek — a magyarországi méretekhez képest — messze tevékeny­kednek azoktól az ipari góc­pontoktól, ahol kutatásaik eredménye, tapasztalata, a felhalmozódott ismeret­anyag hasznosítható lenne. Magam részéről egyáltalán nem tartom megnyugtatónak azt a helyzetet, hogy Japán vagy az Egyesült Államok ipari kutatóintézetei a sze­gedi intézetek kutatásairól, témáiról többet tudjanak, mint a hazai ipari szakem­berek. Bár a szegedi alapku­tatások elismerését jelentik a fejlett tőkés országokban megtett előadó-körutak, az egyetemeken, az alkalmazás­sal és fejlesztéssel foglalko­zó kutatóintézetekben tar­tott előadások, ugyanakkor érthetetlen, hogy nincs vagy alig van lehetőségünk hogy hazánkban az ipari szakem­berek részére tartsunk kuta­tásainkról beszámolókat. A hazai vegyipar egyik legjelentősebb — miskolci — régiójából kb. 20 éve jelez­ték, hogy érdeklődnek kuta­tásaink iránt, és majd hívni fognak előadás tartására. Mondanom sem kell, hogy azóta bizony az ember már sok helyen megfordult! de a miskolci meghívás a mai na­pin nem realizálódott. .. E kérdés megoldásaként javasoltam a JATE termé­szettudományi karának olyan tájékoztató kiadvány összeállítását, amelyben az egyetemi tanszékek ismertet­nék kutatási területüket, té­máikat, a rendelkezésükre álló mérési módszereket és alkalmazásuk körét. Hiszen bármennyire is meglepő, egyetemünkön' vannak olyan modern anyagvizsgáló mód­szerek, amelyek sem a mű­szaki egyetemen, sem az Akadémia Központi Kémiai és Fizikai Intézetében sem lelhetők fel. Tudomásom sze­rint a tájékoztató összeállítá­sa folyamatban van. Meg­győződésem, hogy ez meg­könnyíti az ipar tájékozódá­sát az egyetemünkön folyó mnukákról, és talán előse­gíti azt. hogy egyetemünk intézeteit, az akadémiai ku­tatócsoportokat gyakrabban felkeressék műszaki fejlesz­tésük témáival. Az ipar szá­mára teljes képet az adhat­na, ha hasonló tájékoztatást kapnának a többi egyete­mektől és akadémiai intéze­tektől is. A kérdésnek av.onban ez csak egyik oldala. Hiszen abból, hogy az egyes intéze­tekben mivel foglalkoznak, milyen műszereik vannak, még egyáltalán nem jelenti azt, .hogy a témát hazai szin­ten kiemeikedő, esetleg nem­zetközi szinten is elismert módon míve.lik. Mindenképpen kívánatos lenne tehát, ha a kutatóhe­lyek eddigi tudományos te­vékenységét felmérnénk, ösz­s/.ehasonlítanánk, és ha a rangsort hem is, de legalább a kiemelkedően dolgozó ku­tatóegységek listáját közzé­tennénk. Szabad legyen itt a Magyar Tudomány 1984 szeptemberi számában közölt írásomra hivatkoznom, mely ennek a felmérésnek a szükségességével és módoza­taival foglalkozott. Az igaz- • ság az, hogy ilyen rangsor nemcsak az ipar számára lenne fontos, hanem az alap­kutatást finanszírozó főható­ságok, az Akadémia és a mi­nisztériumok számára is, hi­szen ilyen felmérésre, a, ku­tatóhelyek teljesítményének összehasonlító értékelésére még nem került sor. A tudomány mivelöinek azonban nemcsak tájékoztat­ni, hanem tájékozódniuk is kellene. Többet kellene tud­nunk a szakterületünkhöz kapcsolódó ipari termelésről, és a műszaki fejlesztési ter­vekről. Nem zárható ki, hogy ennek ismerete bennünk is hasznosítható ötleteket, gon­dolatokat, témákat vetne fel. Más szavakkal: meg kellene teremteni az ipar és a tudo­mány képviselői között az eddigieknél sűrűbb találko­zást, eszmecserét, egymás problémáinak megismerését. Úgy gondolom, hogy ezL a kapcsolatteremtést a vidéki akadémiai bizottságok nagy­mértékben elősegíthetik, ha a szakbizottságok munkájá­ba mind nagyobb számban! vonnak be iDari szakembere­ket, és az ülésekre időnként az ország más területein dol­gozó kutatókat és üzemi mérnökökét is meghívnak. ^ Solymosi Frigyes akadémikus Megtudtam, hogy... holnap, vasárnap tesz 75 éves az amatőr kép­zőművészeti mozgalom ki­emelkedő képességű alko­toja. Kovács Lajos. Fiatal­kori szabadiskolai stúdiu­mok utan, hosszú loi-vezö­intezeti munkát követően, nyugdijaseveiben vette is­mét kezébe az ecsetet, s alakította ki senki másra nem hasonlító konstruktív világát. Szokatlan ez a szi­gorú, mértanias rend. a ké­pi matematika újbóli haj­tása mind bonyolultabb képzőművészeti világunk­ban. de éppen Kovács I>a­jos érzékenysége es követ­kezetessége, kristálytiszta logikaja, szín- és lorma­kepletei igazolják e vonu­lat érvényességét. Tobb ki­állításon mutatkozott- mát be. ám meggyőződésem, hogy az igazi elismerés, a munkásságához méltó szak­mai megméretés még vá­rat magára. Kovács Lajos nem adta föl. Matematikai rendszerben ábrázolja egy aleatorikus struktúra lehe­tőségeit. Olyan müvek so­rakoznak e későn indult, s mind értékesebb pálya út­ján, amelyeknek „megvan a maga különleges szellemi illata ". T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents