Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

5 Péntek, 1985. november 29. Szerzői estek, koncertek Zeneművészek csoportértekezlete Szegeden A Magyar Zeneművészek Szovetsege dél-magyarorszá­gi csoportjának tegnapi, sze­gedi ülésen Weninger Richárd, a csoport titkára számolt be az elmúlt idő­szak eseményeiről. A part­nerkapcsolatokról szólva el­mondta, sok fiatal kapott javaslataikra alkotói támo­gatást a városi tanácstól, mellyel közösen készítették elö a kamarazenekari napo­kat is. Az Országos Filhar­mónia szegedi műsortárgya­lásain változatlanul a helvi előadóművészek föllépését szorgalmazzák. Igen jól si­került legutóbb a mai ma­gyar zene hete. a rádió is készített felvételeket, prob­lémát mindössze az egyez­tetési nehézségek jelentet­tek. A baráti országok kor­társ zeneművészetét, annak helyi megjelenését ambicio­nálva idén moldáviai szer­zők darabjait szólaltatták meg. A zenei világnapot a jubiláns barokk szerzők, Hándel és Bach alkotásai­nak szentelték. Ami a jövőt illeti, Wenin­ger Richárd beszámolt ar­ról, hogy együttműködési szerződést terveznek a TIT­tel, december 12-en emlek­müsorral adóznak Weiner Leó müveszetenek (a megyei tanáccsal közösen szervezik), február 7-én pedig Vantus Istvánnak lesz szerzői estje Budapesten. Jövőre a mai magyar zene hetét április 21-től rendezik meg. A kö­zönség ezúttal Soproni Jó­zseffel ismerkedhet meg. Emellett bemutatót szánnak az elektronikus zenének, Pongracz Zoltán és Pa­tachich Iván közreműködé­sével. Megtartják a szoká­sos kamarazenei estet és a kórushangversenyt is. ahol a Canticum megszólaltatja Vántus Istvánnak erre az alkalomra készülő vokális művét. A rendezvénysoro­zat érdekességének ígérke­zik az új magyar pedagó­giai művekből tervezett kon­cert a zeneiskola tehetséges növendékeinek tolmácsolá­sában. S változatlanul szor­galmazzák, hogy a mai ma­gyar zene hetének hang­versenyeit máshol is bemu­tathassák. A zeneművészek helyi csoportja arra is gon­dol, hogy emlékestet szen­teljen Lajtha Lászlónak. A szövetség országos el­nöksége tisztújítás előtt áll: a legutóbbi ülésükről Ván­tus István, az elnökség tag­ja informálta a csoport tag­jait. Az elnökségi ülésen beszámoltatták az OrSzágos Filharmóniát és a Hangle­mezgyártó Vállalatot első­sorban az új magyar zene patronálásáról, de megvi­tatták a rádió és a televízió zenei műsorait, sót azt a kérdést is. miért nincs ének­ből felvételi vizsga a bajai tanítóképzőben. Elmondta Vántus István, hogy a szö­vetség elnöksége nagyra ér­tékeli a dél-magyarországi csoport munkáját, erre utal az a tény is, hogy ven­dégeiket, külföldi művésze­ket szívesen küldenek er­refelé koncertekre, tapasz­talatcserére. A zeneművészek szövet­ségének tegnapi csoportér­tekezletón a beszámolókat vita követte. Itt hallottuk egyebek között, hogy a ta­nárképző főiskola női kara hosszabb adósságának tör­lesztésére készül: romanti­kus műsort szeretnének be­mutatni, amit a tervek sze­rint külföldre is elvinné­nek. N. I. Művészi élmények, árubemutatón Az Amfora Kereskedelmi Vallalat üzlet­politikájának homloktérben lévő célkitű­zése, hogy minden vevőréteget igyekezzen kiszolgálni. Ennek a gondolatnak jegyé­ben gyarapította a világhírű Rosenthal-cég magyarországi stúdióhálózatai. A két éve megnyitott budapesti galériát követően tegnap, csütörtökön két új kirendeltség fogadja az érdeklődőket. Az egyiket Kecs­keméten, a másikat Szegeden, a Széchenyi tér 2\A alatti Amfora ajándékboltban nyi­A németországi Linie-ben 1879-ben alapították azt a kis dekorációs üzemet, amely fennállásának több mint egy évszázada alatt világhí­rű céggé, az egész földke­rekséget beszövő üzletháló­zattá vált. Már idősebb I'hi­lip Rosenthal úgy fogalma­zott. hogy „Egy termék csak szebb formája és díszítése révén előzheti meg vetély­társait." Ezt a gondolatot követte fia, amikor 1961­ben létrehozta stúdióját. Mintegv száz világhírű kép­zőművész dolgozott a cég­nek, formákat terveztek, de­korációkat készítettek. Kö­zöttük olyan, valóban ne­ves és a huszadik század képzőművészetét meghatá­rozó alkotók is voltak, mint Salvador Dali, Oscar Ko­koschka. Henry Moore.Wal­ter Gropius, Otmar Alt, Viktor Vasarely. tották meg. A szegcdi stúdiórészleg szín­vonala és áruválasztéka megegyezik a Ro­senthal nyugat-európai üzlethálózatának és budapesti galériájának színvonalával és kínálatával. Á hagyományos, klasszikus formák mellett a reprezentatív stúdiórész­ben kínálják a modern szemléletű, kis szé­riás étkészleteket, teás-, mokkás- és süte­ményesszetteket, evőeszközöket, egyedi dísztárgyakat, apró ajándékokat. za. Rendkívül eredeti és funkcionális installációs rendszere elegáns, a tárgyak kiemelését szolgálja, ugyan­akkor sok értékes és hasz­nos információt közöl az alkotókról is. „Minden használati és dísztárgy csak akkor tarthatta meg évszáza­dokon át kulturális és anyagi értékét, ha saját korát fejezte ki. és ah­hoz mindig következele­sen ragaszkodott." l'hi­lip Kosenthal) A Rosenthal stúdió egy nálunk még szokatlan kon­cepciót valósított meg. Egy­féle szellemben gyártja por­celántárgyait, üvegedényeit és fém evőeszközeit. Az egyes elemek összjátéka, az egységes stílus kimunkálása hosszútávú fejlesztésen ala­pul, melynek során egyaránt figyelembe veszik a tudo­mányos meggondolásokat, az esztétikai mértéket és az el­adási gyakorlat tapasztala­tait. S ez a következetesség nemcsak a termékek terve­zésére és gyártására vonat­kozik, de a bemutatások koncepcióját is meghatároz­A tegnap megnyílt szege­di Rosenthal stúdiórészleg nagyszerű színfolt a Belvá­ros üzleti forgatagában. Nem csupán kereskedelmi célokat szolgál, de ízlésfor­máló missziót is betölt. Példát mutat, miként lehet újszerűen, konzekvensen, elegánsan és információgaz­dagon terméket bemutatni és az érdeklődőket ráhan­golni a formában, színben és dekorációban testet öltő művészi elgondolásokra. A stúdió jelenlévő képviselői elmondták, hogy jövőre minden valószínűség szerint létrejön egy együttműködés a Rosenthal cég és a Sze­geden önálló galériával ren­delkező Kass János között. T. L. Éhség a kultúrára Üjat mondani ebben a té­mában igen nehéz. Alig vá­laszt el bennünket húsz cen­ti a szomszédtól, mégse tu­dunk róla semmit. Arról se nagyon, akinek az ajtaja a mienk mellett nyílik. Egye­dül a hangerősítéses rádió tesz jó szolgálatot, mert ab­ból az egész utca mindkét ol­dalára egy is elég. Hiába akarja a népművelés évek óta közelebb hozni egymás­hoz a panelházak lakóit, igyekezete kudarcba fullad, mert éppen ott, ahol a leg­több ember lakik, ott nin­csen otthona a művelődés­nek. Es ha volna? A bentiek is vegetálnak csak, mert nin­csen pénzük az igényesebb munkára. Azt is tudja min­denki, annyira kicsi egy la­kás, hogy abban csak egy fotel jut egy emberre, lehe­tőleg a tévé előtt, a másik a feleségé, a harmadik és a ne­gyedik pedig a két gyereké. Hiába ostorozzuk az embere­ket, hogy beleragadnak a té­vébe, mi mást tehetnének? Hazajönnek, fáradtak, zsupsz bele a fotelba! Azért is fá­radtak, mert akiben egy ki­csike életösztön mozog, az különmunkákkal igyekszik kiegészíteni a jövedelmét. Még nagyobb a zsupsz bele. És mivel mindenevők let­tünk, jöhet a legigénytele­nebb műsor is a dobozban, amíg a kép mozog, mi néz­zük. Panelházakat emiitettem az előbb, pedig érzem, hogy általános emberi tévedések vezetnek ehhez a magatar­táshoz. A régi, tégla falú házak lakói ugyanígy lehet­nek. A hivatalos népművelés tudván tudja, hogy így van, de tétlenségre van kárhoz­tatva. Azt is tudja, hogy a inkótslrpekwH «-kén,vv-«rmeg­Oldások születtek, és áz ere­detileg mosókonyhának ter­vezett valamikből edzőter­mek, barkácsszobák vagy klubok lettek, de ezekbe be­kopogtatni se mer. Menjen és prédikáljon, amikor min­denki tudja, hogy üres a zsebe? Beleöli inkább az idejét az iskolákba, és suli­bulikat szervez hatalmas erőfeszítések árán. Éhes a lakótelepi gyerek minden szóra, ami hozzá intéződik, megy tehát, és igyekszik ki­használni minden kínálkozó alkalmat. A napokban Újszegeden az átalakított mosókonyhák és garázsklubok vezetői tanács­koztak. Szerényke pénzeket is kaptak az előző években, arra is kíváncsiak voltak a szervezők, mire mentek ve­le. Bevezető beszéd semmi, csak a csapok nyíltak meg. ék ömlött a résztvevőkből a szó. Az első ember mindjárt panasszal kezdte. Szép kis klubot rendeztek be a lép­csőházban, és vandálok ta­nyája lett. Kihívta egyszer az URH-t is, de állítólag azt mondta a rendőr, ha húszez­ret nem éri el a kár, akkor nem foglalkoznak vele. Sora van persze, hogyan lehet va­lamiből, ami jóra és szépre született, törő-zúzó suhancok fészke. Megkapta valaki a kulcsot a lépcsőházbeliekböl, átvitte a szomszédba, másol­tatott belőle legalább tizet, és csak az nem ment be ez­után, aki nem akart. Bezárta a klubot, és fölmondott. Pe­dig annak idején a főisko­lán klubvezetést is tanult. Ez a rombolási ösztön soha nem jött szóba, még akkor se, amikor az egyik foglal­kozásra huligánokat hívtak be a sarokról. Csatlakozott hozzá a második szólaló, ök is kulcsos klubot csináltak, azt is szétverték. Zárat cse­réltek, és levonják a tanulsá­gokat. Bántja viszont, hogy a lakók azt hiszik, pénzt kap érte, és ha lehet, nem támogatják. A harmadik is avval kezdte, hogy náluk is lelohadt a lelkesedés, de sze­rencséjükre van egy hozzá­értő, idős bácsi, akire hall­gatnak. Szögvasakból ülőké­ket hegesztettek, deszkát raktak rá, a kárpitos behúz­ta valamivel — talán a téli hónapok eredményesebbek lesznek. Erős fordulatot hozott a beszélgetésbe, amikor egy doktornő kért szót. Náluk nőhjzottsági helyiségnek in­dult a mosókonyha, több rendezvényük is volt már, és egészségügyi előadást is tartottak. Miből fizették? Semmiből. Ki tartotta? Van még olyan, aki ingyen is hajlandó előadni? szerényen mondta, ő tartotta, és bárho­vá elmenne szívesen, ingyen, ha hívnák. Szakállas férfi következett, és azt állította, náluk semmi lerobbanásféle nem következett be. Igaz, nincsen népművelés, csak testkultúra van, és barkács­fölszerelés, de szívesen ven­né, ha segítené valaki értel­mes előadók megszerzésében. Innen-onnan talán pénzt is tudna szerezni, ha másként nem megy. Még egy szakál­las férfi szólt, arról legin­kább, hogy társasházban laknak, ennélfogva már be­költözés előtt jól ismerték egymást. Sárgaruhás hölgy követte, és még meglepőbb dolgokat mondott. Számitó­gépet vetlek a klubnak, mag­nót is bütyköltek hozzá, és föl is lehet vinni a lakások­ba. Eszembe jutott a japán példa: azért ugrottak a világ elsői élére, mert a gyerek is számitógéppel játszik. Jó lenne, mondta tovább, ha a fólnötteket érdeklő előadáso­kat vagy beszélgetéseket is tarthatnának, de nem na­gyon tudják, kit lehetne meghívni. Kevesen voltunk csak, de itt megbomlott a parlamen­tarizmus. Néha egymás sza­vába is vágva azt mondo­gatták az emberek, a népmű­velés hőskorában (nevezhet­jük akár a szabadmüvelödés, akár a rossz szájízzel zárult falujárás korszakának) elő­adók is, hallgatók is voltak, meg kellene mostani pénzte­lenségünkben ugyanezt pró­bálnunk még egyszer. Az arra termett nagyon okos emberek közlési vagya talál­kozhatna a hallgatók befoga­dási törekvéseivel, csak a hozzá vezető utat kellene va­lahogy élővé tenni. E sorok írója biztosra veszi, hogy az óriási lehetőségeket kihasz­nálatlanul hagyó, sokszor hétről hétre silány műsort közvetítő, szellemtelen és la­pos tévéműsorok mellett új­ra fölvirágozhatna az eszkö­zeiben igen nagyot fejlődött, módszereiben gazdag nép­müvelés akkor is, ha egyet­len kicsi teremben tizenöt­nél több ember egyszerre nem nagyon fér be. Vannak olyan átokkal megvert em­berek. akik szíves hívásra bármikor elmennének segí­teni akkor is, ha a meghívó csak a szavait beivé) közön­séget tudja adni. pénzt nem. Bízik abban is, hogy a soha nem elég. de mégis létező lakótelepi népművelők a közvetítésben tudnának iga­zi segítséget adni, ha hetven­hét valós nehézség közepet­te is erőt áldozhatnának rá. A mostani megbeszelésnek egyébként folytatása követ­kezik. Horváth Dezső Díjkiosztás a Radnóti biennálén A Radnóti biennalé díjki­osztó ünnepségét csütörtö­kön rendezték Győrött, a vá­rosi tanács dísztermében. A Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság ezúttal nyolcadik alkalommal ítélte oda a dijakat a kortárs köl­tészet rangos képviselőinek. A költői fődíjat életművéért Kalász Márton József Attila­díjas költő, költői dijat Pin­tér Lajos József Attila-díjas költő nyerte el. Az elsőköte­tes költő diját Csajka Gábor Ciprián kapta. Hegedűs D. Géza színművész előadómű­vészi díjban részesült a ver­Grafikai seregszemle December elsején nyitják meg a Miskolci Galériában az országos grafikai bien­nálét — jelentették be csü­törtöki sajtótájékoztatójukon a rendezők. A magyar gra­fikai művészeti élet e ran­gos seregszemléjére immár 13. alkalommal kerül sor. A galéria összes termében 112 művész 221 grafikai lapját láthatja majd a tárlatlátoga­tó közönség. A biennáléhoz kapcsolódóan a Hermán Ot­tó Múzeum papszeri épüle­tében a finn testvérváros, Tampere 11 grafikusának 47 alkotásából nyílik tárlat, a Kossuth utcai mini galériá­ban pedig a szokásoknak megfelelően az előző nagy­díjas —, most Szemethy Imre Munkácsy-dijas gra­fikusművész — állítja ki munkáit. A Művelődési Minisztéri­um, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége pályázatot hir­detett a helsinki záróok­mány szellemében készült grafikai alkotásokra. E pá­lyázatra 60 mű érkezett, kö­zülük öt részesül díjazás­ban. E díjakat, a biennálé 13 díját, és a legeredménye­sebben dolgozó fiatal gra­fikusművész számára kiírt Kondor Béla-emlékérmet is az ünnepi megnyitón adják át a díjalapítók. A Művelő­dési Minisztérium most ala­pított technikai díját a ma­gasnyomó technikával ké­szült legjobb grafikai lap készítője kapja. sek rádióban, tv-ben és szín­padon nyújtott művészi tol­mácsolásáért. Irodalmi szin­padvezetöi dijat kapott I^esz­kovszky Albin sárbogárdi ta­nár és Schmidt István nagy­kanizsai népművelő az ama­tör művészeti mozgalomban kifejtett több évtizedes tevé­kenységéért. A dijakat Jan­kovits György, a Győr-Sop­ron Megyei Tanács elnökhe­lyettese, a társaság elnöke adta át. A díjkiosztó ünnepségen mutatták be az örvénylő­szívű vándor című kötetet, amely 90 költő csaknem 200, Kormos Istvánról írott ver­sét tartalmazza Z. Szabó László szerkesztésében. A kö­tetet a Radnóti Emlékbizott­ság és Irodalmi Társaság adta ki, 4 ezer példányban. A kötet verseit a győri elő­adóművészek klubjának vers­mondói szólaltatták meg. Közreműködött Cziglénvi László orgonaművész. (MTI) Szoborbemulató A Makói József Attila Művelődési Központban ki­állítást rendeznek Szath­máry Gyöngyi szobrászmű­vész alkotásaiból. A tárla­tot ma, pénteken délután 5 órakor Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyette­se nyitja meg, melyet de­cember 31-ig naponta 10 és 12, valamint délután 3 és 6 óra között látogathatnak az érdeklődők. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents