Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

Csütörtök, 1985. november 28. 5 Hz Országgyűlés kulturális bizottságának ülése Az Országgyűlés kulturá­lis bizottsága szerdán a Par­lamentben ülést tartott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Péter János, az Országgyűlés alelnöke is. A testületet Berecz János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának titkára ideológiai kérdések­ről tájékoztatta. A bizottság ülésén szóltak arról, hogv napjaink egyik fontos feladata a tulajdono­si tudat fogalmának értel­mezése. Nehézségeink leküz­désének egyik fontos eszkö­ze az olyan társadalmi köz­hangulat kialakítása, amely előmozdítja értékeink meg­őrzését és gyarapítását. Ugyancsak a közfigyelem előterében álló kérdés nap­jainkban a nemzet fogalmá­nak témaköre. Vállalnunk kell történelmi múltunk eredményeit és hibáit is. ideje összegezni, feldolgozni és tanítani a közelmúlt tör­ténelmi fejlődésenek tanul­ságait. Javasolták. hogy a művelődéspolitika vezetői bátorítsák azokat a kezde­ményezéseket. amelyek nem­zeti múltunk valóságos meg­ismertetésére irányulnak. Felhívták a figyelmet arra is. hogy a magyarországi nemzetiségek művelődésé­nek ügyét össztársadalmi fel­adatnak kell tekintenünk. Az ülésen többen is rá­mutattak a közgazdasági gondolkodásmód társadalmi fontosságára, és a kiemelke­dő teljesítményeket létreho­zók eddiginél jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésének szükségességére. Másfelől több képviselő beszélt arról is. hogy napjainkban gyak­ran olyan területeken lehet nagy jövedelmekhez jutni, illetve anyagi sikert elérni, amelyek a társadalom szá­mára egyáltalán nem ki­emelkedő fontosságúak, s ennek demoralizáló hatása súlyos veszélyeket hordoz. Az ülésen vééül hangsúlyoz­ták: a bizottsági munka tar­talmi javítása és az infor­mációáramlás gyorsítása egyik feltétele annak, hogv a döntéshozatalban a jövő­ben erősödjön a parlamenti bizottságok szerepe. Onkológusok kongresszusa Megkezdődött a Magyar Onkológusok Társaságának XVI. kongresszusa szerdán Budapesten, a Kongresszusi Központban. A megnyitóülé­sen dr. Medre László egész­ségügyi miniszter üdvözlő beszédében hangsúlyozta: a következő tervidőszakban az eddigieknél jobban kell hasznosítani az anyagi és szellemi erőket a daganatos betegségek elleni küzdelem­ben. Szükséges többek kö­zött, hogy az egészségügyi szervek, intézmények or­szágszerte megszervezzék a rákszűrő vizsgálatokat, le­hetővé tegyék a rákbetegsé­gek korai felderítését. Kiállítás és tanácskozás Szerdán a Skála-Metró és a MÁV közös kongresszusi termében kiállítás nyílt az élelmiszer-kereskedelem közhasznú újításaiból. Mint­egy 100-120 olyan ötletet, újítást mutatnak be, ame­lyek segítik az élelmiszer kereskedelem munkáját, gyorsítják a kiszolgálást, könnyítik a nehéz fizikai munkát, energiát takaríta­nak meg. s fokozzák a biz­tonságot. Figyelemreméltó újítás például az, energiatakarékos hűtőtakaró, amely arra szol­gai. hogv a nyitott tetejű bolti hűtőpultokból az üzlet zárva tartása idején ne „szökjön ki" a hideg, s a mirelitárut kisebb energiá­val is kellő hőfokon tarthas­sák. A Szolnok Megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat. újítói olvan bolti fel­vonót fejlesztettek ki, amely a hagyományos lift árának csak egytizedébe kerül, s nagymértékben tehermente­síti a dolgozókat az árumoz­gatás fáradalmaitól. A kiállítást a belkereske­delem újítási hónapjának keretében azzal a céllal ren­dezte a Kereskedelemszerve­zés! Intézet, hogv az újítá­sokkal, foglalkozó kereske­delmi szakemberek megis­merkedhessenek a hasznos ötletekkel. tájékozódhassa­nak a már megvalósított újításokról, s elkerülhetőek legyenek a párhuzamos ku­tatások. fejlesztések. A megnyitó után került sor az. élelmiszer-kereskede­lem újítóinak tanácskozásá­ra. A tűz háborúja új film Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról Társadalomkutatások, politikai döntések Szines, szélesvásznú, ka­nadai film. Rendezte: Jean-Jacques Annaud. .1. H. Rosny A tüz meghódí­tása eimíi regénye nyo­mán irta: Gérard Brach. Operatör: Claude Agostini. Zene: Philippe Sarde. Főbb szereplök: Fverett MeGill, Rae Oawn Chong. Ron Perlman, Nameer El-Kadi. Tavasszal, mikor az egyik filmhét alkalmával Budapes­ten műsorra tűzték A tűz háborúja — akkor még „meghódítása" — cimü fil­met, ismerősom úgy dön­tött, elviszi rá csemetéjét. Mondván, hadd tanuljon, úgyis érdekli a törtenelem. A kis srác hatéves. Hogy végül látta-e, nem értesül­tem róla. Arról mindeneset­re igen. hogy most a széles mozihálózatban csak tiz évvel korosabbaknak — érettebbeknek? — ajánlják, Ennek oka — s valószínű­leg annak is, hogy a filmet csak hosszas vita után en­gedték vászonra nálujik '— azt hiszem, nemcsak az élethűen vérengző jelene­tekben keresendő. Más, a felnőttel^ oldaláról megkö­zelítve a kérdést, szimpa­tikus állásfoglalásnak tűnik az alkotók részéről, hogy nem hallgattak álszemérme­lesen arról, hogy a harci technika mellett termeszele­sen az ősember szexuális kultúrája is fejlődött. Ki gondolná, hogy ezt a terü­letet is lépésről lépésre fe­dezték fel, mint a pattintott köszerszám után a csiszol­tat... Azért még sok egyebet is megtudhatunk a fimből. Bele­számítva természetesen, hogy készítői is a jelenlegi ha­landó embertársadalom tag­jai közül kerültek ki, s adottnak tekintve „a tudo­mány mai állását" nem ren­delkezhetnek lényegesen újabb vagy mélyebb isme­retekkel. mint a téma iránt érdeklődő kortársaik. Nem is bonyolódnak kockázatos ludományoskodásba, tartóz­kodnak a meghökkentő fel­fedezésektől. Nem markol­nak sokat: ha egyéb cél­juk lehetett az ős-sci-fi szó­rakoztatáson kívül. legfel­jebb az illúzió, hogy segí­tenek felfogni, elképzelni a nyolcvanezer évvel ezelőtti világot. (Amely világ per­sze ugyanúgy nem fér a le­jünkbe, mint a majdani har­mincadik század.) Az alkotók dicséretére: szinte nem is kételkedünk, így volt-e valójában. Ok már sokkal hamarabb gon­doltak a szkeptikus néző­re — minden lehetséges kér­désre, ha másképp nem, fantáziájuk segítségével tu­lajdonképp hihető választ adnak. Mert* hát, az ember olyasfajta bakikat. keres, mint amikor — jól emlék­szem? — az Egri csillagok­ban az egyik várbeli' vitéz a csata hevében magán fe­lejtette karóráját. Itt pedig, ha el is tűnődünk, hogyan lehet az egyébként, majom­hoz hasonlóan ápolt ösfér­fiú épp csak picit borostás időben megnyíratnak: hát lerágják egymás szőrzetét, beretva híján. Tényleg min­den igaznak és igazinak lát­szik, azokon a leküzdhetet­len akadályokon kivül, hogy napjainkra kihaltak a ma­mutok és a kardfogú tig­risek. Am találékony fil­meseinknek, ez sem jelent problémát — ha nincs ma­mut. szőrcsimbókokkal ra­gasztják tele az elefántot, meg agyarat applikálnak az oroszlán szájába, és kész. Nem is kell hozzá egy E. T.-hez, vagy Cápához ha­sonlóan bonyolult és drága művi szerkentyű, elég sza­badjára engedni egy-két ál­latkertet. Ha már a találékonyság­nál tartunk, jó dolga le­hetett az ötven maszkmes­ternek. akik kiélhették am­bíciójukat, mig megalkot­ták a különféle, mégis ki­köpötten kőkorszakj alako­kat. Csakúgy lubickolhatott a feladatában Anthony Burgess — a nálunk is si­kert aratott Egv tenyér, ha csattan írója — ki a több mint kétszáz „érzékhangot" alkotta meg, melyen a film szereplői „beszélnek". E nyelv többnyire hangutánzó, s indulatszavakból, valamint egy-egy kulcskifejezésből áll. Segítségével nemcsak egy­mást értetlék, a mai néző­nek is képesek üzenni: ve­gyük tudomásul, hogy már •az ősember szívében is égett az — atra. Varjú Frika A társadalmi-gazdasági fejlődésünk az intenzív sza­kasz legkezdetén tart. A lár_ sadalmi-gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesz­tése is csak az első lépése­ket tette meg, ha ezt az intenzív fejlődés szükségle­teihez mérjük. Ebben az időszakban ki­emelkedő szerepe van azok­nak a társadalomtudomá­nyoknak, amelyek az em­berek kapcsolatait és tudat­formáit vizsgálják, s ezzel társadalmi környezetet te­remtenek az anyagi-műszaki fejlődés és az innováció számára, de egyben a ter­melési-íejlesztési feladatokat közvetlenül is befolyásolják. Ilyen társadalomtudományi területek a közgazdaságtu­dományok. a statisztika, az ökonometria, a szociológia, stb. Társadalmi-gazdasági fej­lődésünk jelen szakaszában, az hogy a társadalomtudo­mányok mennyibon tölhetik be funciójukat, nem kis mértékben függ attól, mi­lyen a kapcsolatuk a poli­tikával (az általános és rész politikákkal). Hazánkban az 1957 utáni időszakban a tudományos kutatus szabadsága és a ku­tatok bevonása a döntéselö­készitésbe, a kutatók és po­litikusok gyakran meglévő „perszonnl uniója" alapve­tően, országosan és a me­gyénkben is biztosítja a két társadalmi szféra gyümölcsö­ző együttműködését. Esetenkénti ellentétük egy­részt a tudomány és a poli­tika különbözőségeiből, és ezeknek kölcsönös figyelmen kívül hagyásából ered. Hi­szen a tudomány a társa­dalmi valóság felszínével csak azért foglalkozik, hogy mélyére tudjon hatolni, a politikának a rövidtávú­felszíni jelenségeket is ko­molyan kell venni. Ezen ki­vül más a két terület tevé­keilysegenek idöritmusa. A tudomány inkább elméleti alternatívát nyújt hosszú •távra, a politika nem ke­rülhet meg napi érdeküt­köztetéseket sem Másrészt a feszültség ese­tenkent a tudomány és po­litika közöli nemcsak a fenti különbségből adódik, hanem a kölcsönös türel­metlenségből is. A oolitika sokszor hiányolja a társada­lomtudományoktól az előre mutató elméleti tendenciák kidolgozását, s ebben nem­egyszer igaza is van. Hi­szen a társadalomtudomá­nyok a folyó társadalmi­gazdasági reformfolyamato­kat elméletileg csak hiá­nyosan alapozták meg. (Gyakran hallhatjuk, hogy a gazdaságirányítási rend­szer elméleti megalapozása nem volt kielégítő, vagy a gazdaságelmélet nem látta előre az 1970-es évek köze­pének világgazdasági kor­szakváltását.) A kép azon­ban ennél bonyolultabb, mert a társadalomtudomá­nyok arra is rámutattak, hogy jelentós szervezeti­intézményi változások nél­kül csak a működési rend­szer megváltoztatása vissza­fogott eredményeket hozhat a gazdasági reform során. A társadalomkutatások viszont azt hozzák fel a gyakorlati alkalmazókkal szemben, hogv tőlük gyak­ran a napi politikai dön­tések „tudományos" alátá­masztását" várják. Továbbá esetenként ügy látják, hogy a politika túl sokat áldoz az. ún. társadalmi értékek (társadalmi egyenlőség, hu­manizmus stb.) leltárán a hatékonyság rovására. Ezek a feszültségek az alap­vetően meglevő, együttmű­ködési készségen belül ta­lálhatók. Erre utal az, hogy a politikai vezetés országo­san (és megyénkben is) mindinkább bevonja a tár­sadalomkutatókat a dönté­sek előkészítésébe, sőt a döntésekbe is. (Pl. a Csong­rád megyei Pártbizottság Gazdaság- és Szövetkezet­politikai Bizottsága színvo­nalas vitát rendezett a ku­tatások es a gyakorlat kap­csolatáról.) A társadalomtudományok akkor szolgálják a politikát jól, ha a marxizmus—leni­nizmus elmélete 'és mód­szere alapján felhasználható eredményekel dolgoznak ki a politika számára. Ugyan­akkor n politika pedig ren­delkezik azzal a toleranciá­val, hogy többre becsül egy előrevivő kritikát, mint két fejbólintást, illetve egy kon­cepciózus tévedést, mint két felületes igazságot. A társadalomtudományok legszélesebb köre azáltal is segítheti a politikai dönté­sek érvényesülését, ha az eddigieknél erőteljesebben közreműködik a történelmi­leg is változó reális szocia­lizmuskép megalkotásában. Ha — kissé leegyszerűsítve — a szocializmusképen a társadalmi-gazdasági viszo­nyok lényegét kifejező esz­merendszert értjük, akkor ez a szocializmuskép tör­ténelmileg is változik: a változás fő vonulatát a szo­cializmus ténylegesen vál­tozó viszonyai adják, de a történelmi „jellemzők" ese­tenként abból adódtak, hogy a társadalomtudományok nem tudták vagy nem is tudhatták a szocializmus megfelelő eszmerendszerét felvázolni. Egyrészt saját gyengeségei, másrészt a poli­tika kettős korlátozó ha­tása miatt: amennyiben ese­tenként a napi jelenségek kutatását ösztönözte, s amennyiben a valóságot volunlarisztikusun alakí­totta. A társadalomtudományok­nak a szocializmuskép ki­dolgozásában egyrészt ez a feladata. hogy feltárják a szocializmus társadal­mi értekeinek változását­(Nyilvánvaló ma a teljes foglalkoztatottság. a női emancipáció stb. kérdése is másképp merül fel, mint évtizedekkel ezelőtt. Más­részt kigyomlálja a szocia­lizmusképből a sokszor fel­tételek nélkül meghatározott, túldimenzionált célokat.) Gondolhatunk itt arra, hogy a gazdaság túlcentralizált és túlkoncentrált rendszere nem szükséges eleme a szo­cializmusképnek.) Hadmud­szor, a szocializmusképbe nem férnek bele a távoli kom m unizm usképből vissza­hozott elemek sem. Ami­lyenek: a társadalmi egyen­lőség egyerilösdivé fajulásu, a szociálpolitika és a mun­ka szerinti elosztás nem megfelelő viszonyának ki­alakítása. Ugyanis e hibás elemek a legfontosabbnak, a gazdasági hatékonyság­nak a visszafogásával meg az érett szocializmus épí­tését is gátolják. Mindezek mutatják, hogy az előttünk álló feladatok a társadalomirányítás kor­szerűsítése. az innovációs­kreativ tevékenység fellen­dítése, a természet- és a műszaki tudományok mellett a társadalom-gazdaságtudo­mányok magas fokú akti­vitását követelik meg. Nagy Lajos egyetemi tanúr, JATE Ülést tartott az Országos Béketanács Szerdán Budapesten ülést tartott az Országos Béketa­nács. A testületet Horn­Gyula külügyi államtitkár tájékoztatta .időszerű nem­zetközi kérdésekről, Sebestyén Nándorné, az OÜT elnöke megnyitóiéban kiemelte: a magyar béke­szerető közvélemény öröm­mel fogadta a genfi szov­jet—amerikai csúcstalálko­zó létrejöttét, amelv lehe­tőséget teremtelt a vitás kérdések eddiginél reáli­sabb elemzésére, a nézetek közelítésére. A konstruktív szellemű eszmecserék meg­teremtették a tárgyalások folytatáséhoz a lehetőséget. A fegyverkezési hajsza megfékezése, a béke meg­szilárdítására vonatkozó konkrét döntések megho­zatala. a világűr militari­zálásának megakadályozá­sa azonban további tárgya­lásokat sürget. A Béke-világtanács meg­alakulásának 35. évforduló­járól megemlékezve han­goztatta: a BVT mindig igyekezett előmozdítani a helyi konfliktusok meg­oldását. s nagy érdemei vannak egyes helyi hábo­rúk megszüntetésében. a nemzetközi szolidaritás erő­sítésében a függetlenségü­kért harcoló népek támo­gatósában. A szervezett bé­ke-világmozgalom megala­kulása óta olyan erővé vált. amelyet ma már nem lehet ügyeimen kivül hagyni — mondotta. Az elnöki bevezetőt kö­vetően a magvar békemoz­galom nemzetközi tevékeny­ségéről készült értékelést Horváth Eva. az OBT tit­kára terjesztette elő. Mint elmondta, az OBT a nem zetközi békemozgalom ten­nivalóival összhangban eredményes munkát végzett az idén. Tevékenysége köz­megbecsülésnek örvend, munkája széles körű érdek­lődésre tart számot. Általá­nos tapasztalat, hogv a szo­cialista országok békemoz­galmai az idén elsősorban kétoldalú kapcsolataik ápo­lására. lehetőség szerint fejlesztésére fordították fi­gyelmüket. A nemzetközi békemozgalom aktuális kér­déseinek érdemi megvitatá­sát a közös feladatok meg­határozását szolgálták a szocialista országok béke­mozgalmi konzultációi is. A hozzászólók között Bárd András, az OBT ifjú­sági békebizoltságának el­nöke elmondta, hogv a programjai közül kiemelke­dett a törökmezei ifjúsági tóbor. a puszlavacsi béke­fesztiválon a Békecentrum munkájában való részvétel, a V1T hazai előkészítő ak­ciói, az egyre szaporodó békeklubok es közösségek munkájúnak segítése. Va­dász Anna. a HNF Gvőr­Sopron megyei bizottságá­nak titkára a népfront és a békemozgalom együttmű­ködéséről beszélt, hangsú­lyozva, hogy az OBT elvi irányításával és kiadványai­val hasznos tevékenységet nyújt a népfrontaktivisták­nak. Vályi Gábor, az OBT elnökségének tógia a most befejeződött európai kultu­rális fórum jelentőségéről szólt. Több OBT-tag. köz­tük Molnár Lászlóné, a Ka­zincbarcikái Vízművek rak­tárosa tett javaslatot fel­szólalásában a nemzetközi békeév egyes programjaira A hozzászólásokat köve­tően Peth.es Imre, az Esz­perantó Béke-Világmozga­lom eLnóke bejelentette: a mozgalom kitüntető jelvé­nyét adományozták a magyar békemozgalomnak ered­ményes tevékenysége elis­meréseként. A kitüntető jelvényt Barabás Miklós, az OBT főtitkára vette át. (MTI) Magyar—lengyel textilkonferencia A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület és a Lengyel Textilipari Egyesü­let közös szervezésében szer­dán magyar—lengyel textil­konferencia kezdődött Bu­dapesten. A kétnapos konfe­rencián a résztvevők — ma­gyar és lengyel textilipari vállalatok szakemberei — a korszerű textilkészítési és termelésirányítási rendsze­rekben rejlő lehetőségekről, az eddig elért eredmények­ről, a továbbfejlesztés lehe­tőségeiről tanácskoznak. A lengyel előadók egyebek között foglalkoznak azzal, hogy a selyemiparban és a poliészterszálak gyártásában miként csökkenthető az energiafelhasználás. A gép­park korszerűsítésével, új technológiák kidolgozásával a lengyel textilipari vállala­tok az utóbbi években 17-40 százalékos energiamegtakarí­tást értek el. A tanácskozá­son a lengyel szakemberek ismertették a pamutiparban és a kötött-hurkolt méter­áruk készítésénél elért úi, energiatókarékossagot ered­ményező technológiai eljá­rásokat is

Next

/
Thumbnails
Contents