Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

Szerda, 1985. november 27. 13 Pamutipari A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület ma és holnap rendezi meg a VII. szegcdi pamutipari tanácskozást a Technika Házában. A kétnapos rendezvényen az ágazat termékeinek a vevő igényéhez igazodó minőség elérésének lehetőségeit tárgyalják meg az egész országból érkező szakemberek. Szó lesz a rendelkezésre álló műszaki feltételekről, és a megfelelő vállalati hatékonyságról is. A bevezető előadást Mandnki László, az Ipari Minisztérium tanácsosa tartja. A következő ötéves terv időszakában a pamutiparra váré feladatokat és a lehetősegeket ismerteti. A Hungarotex igazgatója, Szerencse István a pamutipari export helyzetéről ad tájékoztatást. A további előadások az előbbi témákat részletezik, részben az egyes üzemek szempontjából, részben pedig kutatással foglalkozó intézmények meglátásai szerint. A tanácskozás jó alkalmat ad a szakembereknek a kötetlen beszélgetésre és tapasztalatcserére. A második nap programjához tartozik a PNYV szegedi üzemének meglátogatása is. SZBK-napok A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központja immár hagyományosan, minden év végén megrendezi az SZBK-napok tudományos programsorozatát. Ezeken az előadásokon felölelik a különböző intézetekben és laboratóriumokban folyó kutatások legfrissebb eredményeit Ilyenkor jórészt fiatal. kutatók számolnak be munkájukról. A ma, szerdán kezdődő program során pénteken délig összesen 43 előadás hangzik el. Az ülésszak végeztével nyilvánosan értékelik a tudományos produkciókat. Keddi koccanások krónikája // Veszélyeztetett" hidak — Csúszkáló járművek Üzemzavarok a tömegközlekedésben „Szorult" helyzetijén a szólótroli a hídon E sorok írója szinte, röstelli - leírni — annyiszor megteltük rtiár e hasábokon —, hogy aki volán mögc. ül és nem vesz tudomást " az időjárási es út viszony okrol, az magyarán szólva: közveszélyes. Hogv most . mégiscsak idekívánkozik e megállapítás. annak apropóját a tegnapi nap adta. Pedig átlagos november véginek ígérkezett — Szegeden történetesen mínusz 1 fok körüli talajmenti faggyal. Igaz, elölte hétfőn a ködszitálás. aztán az éifél körüli havazás, s j hajnali eső jócskán megnedvesítette az útburkolatokat, volt minek — s ráadásul hirtelen, színié lel óra alaft — megfagynia. De hát ezen nincs mit csodálni, ez a világ rendje. Az azonban már ellenséggel nem szokásos, hogy a reggeli órákban egyre-másra érkeztek a hírek: baleset a belvárosi hídon, autók csúsztak össze az Izabella hídon, és nem volt eseménytelen az új híd reggele sem. Jó néhány kocsi tört az E5osön is a határ felé vezető szakaszon. Lássuk hát először a nem mindennapi nap baleseti krónikáját. A belvárosi hídon közlekedő troli a szembe jövő forgalom miatt nem tudott előzni egy kerékpárost, ezért a vezetőnek fékeznie kellett. A jeges úttesten a trolibusz keresztbe fordult, és összeütközött egy szabályosan közlekedő személvgépkocsival. melynek vezetője Csányi János, 44 eves. Szeged, Károlyt u. 4 szám alatti lakos súlyos, nem életveszélyes sérüléseket szenvedett. A segítségül hívott „trolimentő" csúszkálása után a helyszínelő rendőrjárőr a tűzoltóságtól kért segítséget, mint később kiderült balszerencséiére, mert a szirénázó tűzoltókocsi éppen a hídfőnél fékezett és ütközött a rendőrautóval. A Dorozsmai úton két személygépkocsi és eev tehergépkocsi. az Izabella hídon pedig három tehergépkocsi és egy személygépkocsi csúszott egymásnak. Szerencsére személyi sérülés nem történt. , A rendőrsegi megállapításokból kínálkozik a következtétés: megint a figyelmetlenség, s az útviszonyok semmibe vétele vezeti a baleseti okok listáját. Amire azért — s tal"-nem vagyunk egyedül ezzel a veteménnyel — fel kellene írni a ..hidakon a jégképződés gyakoribb" tételt is. Szerintünk feltűnő, hogv egyetlen reggelen mindhárom hidunk) (még ió, hogy nincs több!) bekerült a jegyzökönyvekbe. Talán mindez nem következik be. ha hajnalban legalább a különösen veszélyeztetett — mert vizközeli és mert lejtős — hidszakaszokat beszórják homokkal, önmagában ez még nem teSomogyl Károlynf felvételei Ez ES-ös kivezető szakaszán egy tehergépkocsi járt „jégtáncot" ívmtene üdvözítő állapotokat —: a járművezetők és gyalogosok fegyelmével kellene párosítani ' — dei azért.. . Ha már a fegyelminél tartunk, engedjenek meg még egy idekívánkozó észrevételt. Tegnap reggel, amikor emberek százai (ha P"m ezrei) késtek el a munkából, és járművek tucatjai torlodtak össze a balesetek miatt, akadt néhány magáról megfeledkezett autós, aki nem hitt a szemének. És megelőzte a várakozó kocsikat. mintha azok jókedvükben vesztegelnének. Hasonlóak a tapasztalataink az országutakról is, ahol előfordul. hogy százméterenkent változik az útfelület minősége. S a kocsisor eleién haladók már tudják, hogv ieges szakaszhoz értek, amikor az autókígyó ..tötyögését" valaki hátul meeunja... Az efféle türelmetlenség nem vezet jóra. méa a városi utakon sem: te"nap is. amikor a hídfőtől a Lenin körútig igencsak zsúfolttá vált a Dózsa utca. jó néhány 'hajmeresztő mutatványnak voltunk szemtanúi. S nem a terelőútra kényszerült. megszokott vonalukról hirtelen áftiránvított troliés autóbuszvezetők bravúroskodtak! Nekik egyébként mostanában kijutott a bajból: a múlt szombaton váltóhiba, hétfőn délután felsővezetők szakadás miatt volt hoszszabb üzemzavar a trolihálózaton. Mint az SZKV forgalmi osztályvezetőjétől megtudtuk., az elektromos rendszer ugyan szukaszolható, de ha olyan szerencsétlen helyen keletkezik a byi. mint tegnapelőtt a Csongrádi sugárút és a Makkosházi körút kereszteződésénél, akkor valamennyi trolijuk megbénul — egészen a Bartók térig. Csuka Zsigmond szerint egyébként a szaporodó üzemzavarok okát tovább vizsgálják. mert a vállalati kollektívát sem hagviák hidegen a sorozatos leállások. I'. K. Hiteles emberábrázolást i ' Nagy próbatétel vár a szegedi operatársulatra Videoberendezés a nézőtér közepén, késésüket behozni igyekvő műszakiak kapkodó nyüzsgése a színpadon, hangzavar a titkárságon. E kívülálló számára áttekinthetetlen kép a penteki premier közeledtét jelzi. A felkészülés utolsó fázisának hangulatától övezve Bizet Carmenjáról beszélgetünk a produkció karmesterével, egyszersmind rendezőjével. Oberfrank Géza fö-zeneigazgatóval. — Bizet müve a zenedrámák kimagasló remekeinek sorában is magános hegycsúcs — szögezi le a karmester. — A részletek mesteri kidolgozottságán túl kivételessé teszi a dráma és azene tökéletes egysége, a művészi igényesség és a közérthetőség ideális aránya. Az ilyen kiemelkedő alkotást elég nehéz sikertelenül előadni, de a darab színvonalához méltóan tökéletes előadás létrehozatala még nehezebb, szinte lehetetlen! Az a sokoldalú képzés, ami a Carmen jelentős szerepeire alkalmassá teheti az előadóművészeket. egvelöre hiánycikk a világpiacon. A teljesség igényével egyetlen eddig ismert előadás sem tudott fellépni. — Nyilván erős szálak fűzik a darabhoz, ha vállalta a bemutatásává' járó nehézségeket, kompromisszumokat. — Számomra a Carmen ifjúkori szerelem, és a mostani próbálkozást többszőri nekifutás előzte mo" Közel 20 éve már, hogy Kölnben volt alkalmam vezényelni a darabot, majd a berlini Komische Oper következett, ahol két évadon át lehettem karmestere Felsenstein viláehirű előadásának. Az ottani munka alapossága, a mü megközelítési módja kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem, jóllehet, felfogásom elég sokat változott azóta. Itthon a Margit-szigeten vezényeltem egy Carmen-felújitást nemzetközi szereposztással, akkori zenekarom. a budapesti MAV Szimfonikusok élén, Miícó András rendezésében, szép emlékekkel gazdagítva addigi Carmen-élményeimet. — Hogyan „viseli" az itteni társulat a remekmű rendkívüli terheit? — A Szegedi Nemzeti Színház művészei a nehézségek tudatában készülnek a november 29-én útnak Induló előadás-sorozatra. Jó hangulatú, intenzív próbák vannak mögöttünk, ahol a társulat egésze komoly odaadást tanúsított, és — adottságainak megfelelően — mindenki jelentős fejlődésről tett tanúbizonyságot. Persze, ez a nyilatkozat épnen a legnehezebb időszakban születik. Most szembesülünk a próbák során azokkal a nehézségekkel, amelyek legyőzésére már aligha van lehetőség. Meg kell szabnunk az előadás végleges formáját, elfogadva színházunk jelen állapotának korlátait. — Milyen művészi elvek tükröződnek majd a, premieren és a többi előadásban? — Célunk az volt. hogy a ..nagyoperai" külsőségek helyett a darab drámai vonulatára helyezzük a súlyt, érthetően és kifejezően kibontva a szövegkönyv és a partitúra rejtettebb részleteit is. Ebből következik, hogy az operás. „öblögető", hangmutogató énekmód helyett az emberábrázolás hitelessége, a természetes éneklés és magatartás volt munkánk legfőbb célja. A tér és az idő szűkre szabott volta komoly korlátok közé szorította munkánkat, mégis úgv érzem, lehetőségeinkhez mérten sok minden megvalósulhatott szándékainkból. — Örömömre szolgál, hogy néhány szerepben több olyan művésszel is rendelkezünk, akik között minőségi sorrendet nem lehetett felállítani. Igv ajánlom, hogy a színházszerető törzsközönség több szereposztással is nézze meg a darabot! Fiataljaink óriási munkát végeztek, hogv hatalmas feladatuknak megfeleljenek, de a tapasztaltabb művészek is szívvel-lélekkel csiszolták tovább ének- és játékkultúráiukat. Máris kiemelném a zenekar, az énekkar, táncosaink és a rendkívül fogékony gyermekkórus munkáját. Remélem, műszaki gárdánk is csatlakozik teljesítményükhöz. és Mira János díszleteiből, Ek Erzsébet jelmezeiből, munkatársaim és jómagam álmaiból minél több valósul meg ezen az előadáson, mindnyájunk, de legfőképp a közönség örömére! Gönczy László „Csak a kötőszavakat értettük Szovjet ösztöndíjasok találkozója Katonaorvostól olajipari, szakemberig, vállalati igazgatótól bölcsészdoktorig a legkülönbözőbb foglalkozású és életkorú nők, férfiak kavargatták teájukat hétfőn este a Tamási Aron klubban. A legtöbben nem is ismérték egymást, ám pillanatig sem okozott gondot, hogy közös témát találjanak. Valamennyien a Szovjetunióban végezték felsőfokú tanulmányaikat. Idén a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pártbizottsága és MSZBT-tagcsoportja rendezte meg a Szegeden élő volt szovjet ösztöndíjasok és aspiránsok baráti találkozóját. Szép számmal gyűltek óssze a vendégek, akiket Szendrei János főigazgató köszöntött. A szellemes, stílszerűen orosz nyelvű berrfutatkozások s a hamar megeredő emlékfolyam, az élmények felidézése során kiderült, ezekben az emberekben még valami közös. Olyan természetesen, oldottan fordultak egymáshoz, ahogy csak azok képesek, akik idejekorán elsajátították — a szakmai ismereteken kívül — a kapcsolatteremtés tudományát is. Hiszen a* legtöbben egyszál egyedül kerültek ki az óriási, több száz fős kollégiumokba, ezernyelvü nemzetközi társaságba, ahol csak az boldogult, aki „nyitott" a többiek felé. S%természetesen — aki jól beszélt oroszul. Bukta Lajos magát veteránnak titulálta, jelezvén, az egybegyűltek közül legrégebben 1953-ban végzett. — A középiskolában anynyi bajom volt a némettel és a latinnal — oroszt akkor meg nem oktattak —, hogy el sem tudtam képzelni, az életben megtanulok-e akár egy nyelvel is. Az első pár hónap kínszenvedés volt, nem értettünk semmit. Szerencsére intenziven foglalkoztak velünk, szovjet fiatalokat osztottak mellénk — legtöbbet a lányoktól • lehetett tanulni. Nemsokára már oroszul vizsgáztunk. Negyedévre pedig annyira hasonultunk hozzájuk, úgy is öltöztünk, meg sem lehetett bennünket különböztetni. Azonosulásunk azt hiszem a miliőnek, a leningrádi környezetnek is köszönhető, amely felbecsülhetetlen élményekkel tett gazdagabbá. El sem tudom mondani, milyen elementáris erővel hatott rám, egyszerű falusi gyerekre, amikor életemben először, 21 éves koromban láttam színházi előadást, s rögtön a Kirov Operában. Állandóan múzeumba, balettre, operába jártam.* Tele 'fiatalos romantikával, álmaim megvalósulásának tünt, hogv kint lehetek. Nem térlem vissza Leningrádba azóta, de az az igazság, nem is szándékozom. Ügy szeretném megőrizni, amilyennek akkor láttam. Több mint harminc évvel később került a moszkvai Gubkin Egyetemre Puskás Sándor, az NKFV szegedi üzemének dolgozója. A legfiatalabbak közül való, alig száradt meg a tinta diplomáján. — Csak találomra jelentkeztem a Szovjetunióba — mondja. — Úgy voltam vele, ha nem sikerül, még mindig próbálkozhatom itthon. Kőolaj- és földgázkitermelés szakra jelentkeztem, sikerült. Akkor kezdett igazán izgatni, hogy kijutok külföldre tanulni. A kinti élet? Nehéz volt beleszokni. Ajánlanám azoknak a fiataloknak, akik, úgymond, melegházban nőttek fel. öt évre elszakadni a családi háztól, új környezethez, más szokásokhoz alkalmazkodni... Az elején sokan olyanok voltak, mint a kisgyerekek. Mire végeztünk, komoly felnőttekké váltak. Ami a dolog nyelvi oldalát ill"ti. hm... Eleinte órákig álltam az étteremben, míg valaki előttem olyan fogást választott, amely nekem is megfelelt, mert csak ennyit tudtam mondani: „Ugyanolyat kérek". Az első előadó ránk. külföldiekre való tekintettel, „lassan" beszélt. Így is csak a kötőszavakat értettük . . . Lázasan szótározni kezdtem, de rájöttem, reménytelen. Megtanultam mindent, úgy ahogy volt. Máig .is sok olyan szó maradt, amit magyarul nem is tudok. S hogy az oroszt nem fogom elfelejteni, arra biztosíték feleségem, Olga. Varjú Erika Pártfogók, nevelőszülők jutalmazása Társadalmunk évről évre mind több figyelmet fordít arra, hogy a jövő nemzedéke, a gyermek egészséges családi környezetben, szeretetben növekedjen felnőtté. Mégis sok azoknak a gyermekeknek a száma, akik különböző okok miatt állami gondozásba kerülnek, intézetben nevelkednek. Az ö életükön segítenek azok a nevelőszülők, társadalmi pártfogók, akik a családi szeretetet adják áldozatos, sok türelmet igénylő vállalkozással. Hagyomány már megyénkben, hogy társadalmi pártfogóknak, nevelőszülőknek köszönik meg a munkát, adnak jutalmat kis ünnepség keretében. Ilyen ünnepség színhelye volt tegnap Szegeden, a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézete, ahol a szólói <• •' ' lókat vállaló nevelos/.ii, társadalmi pártfogók áldozatos munkáját Kereszty Béla megyei főügyész méltatta, majd Vidéki Ferenc, a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója 18 nevelőszülőnek és 136 pártfogónak adott át jutalmat. I