Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

Szombat, 1985. november 23. 1f MAGAZIN HOLLER LASZLO: OSZI HATAR Erősíteni népünk hitét a szocializmusban BÁNYÁSZ REZSŐ TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSRÓL, KÖZVÉLEMÉNYFORMÁLÁSRÓL, A SAJTÓ DEMOKRATIZMUSÁRÓL Hírek, információk ezreinek, tízezreinek labirintusában élünk. Szinte már közhellyé koptatott igazság, hogy a tömegkommunikáció fantasztikus fejlődésével összezsugorodott a világ, a földon bárhol bármi történik, minden pontján szinte azonos időben tájékozódhatnak róla az emberek. Evés közben jön meg az étvágy — tartja a mondás, s még ebben az információözönben is újabb hírekre, tájékoztatásokra várunk. S mert ez nem csupán a tömegtájékoztatásban dolgozók belső ügye, arra kértük Bányász Rezső államtitkárt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökét szegedi látogatása alkalmából, hogy olvasóink számára is foglalja össze e szerteágazó problémakör néhány kérdését. vb .! - J. v'. vl. qf# tt vtt tt vL. dz vlz vj. dz dz %Ez »J» »1» ^ »]s íjs zjs zjs zjv »Js »J» zjs — Hogyan jellemezné a magyar tájékoztatás jelenlegi helyzetét ? — A sajtó napjaink történelmét írja, tükröt tart mindennapjaink elé. Az igazat és a valódit igyekszik elmondani társadalmi valóságunkról. A mai hírek, információk, tudósítások a jövendő történészeinek forrásanyaga lesz. Ez növeli felelősségét, a hitelesség iránti igényt. Az újságírók mindig adott történelmi helyzetben, konkrét hazai viszonyok között dolgoznak, hatásuk is közvetlen a magyar valóságra, az olvasók tömegeire. De az országhatárokon túl is nőtt a presztízse a magyar tömegtájékoztatásnak. Figyelemmel kísérik, tanulmányozzák, elemzik gazdasági reformkísérleteink, demokratizálási törekvéseinek, politikai lépéseink sajtóban tükröződő helyzetét. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a magyar tömegtájékoztatási rendszer felelősen és elkötelezetlen dolgozik. Kádár János elvtársnak, pártunk főtitkárának a közelmúltban lezajlott angliai utazása is azt bizonyította számunkra, Hogy Európa fontos tényezőjeként tartják számon hazánkat. A béke feltétlen hiveit, a politikai folytonosság letéteményeseit tisztelik bennünk, akikben az elkötelezettség nyíltsággal és tárgyalókészséggel párosul. Meggyőződésem, hogy a sajtó munkásai tisztességgel és sokoldalúan számolnak be arról a sokszínű munkáról, amely hazánkban történik. A gondokról, a bajokról, a hibákról is természetesen. Bár az is előfordul olykor-olykor, hogy a munka hevében a történelmi lávlaivesztés téves hangsúlyokat tesz ki, aránytalanul megnőnek a gondok. Nem kérünk lakkozást, elvetjük a sikerpropagandát, de az hiszem, büszkébbek lehelnénk eredményeinkre. Azokra a sikerekre, amelyeket ez a nép ért el kemény munkájával. Ne féljünk elismerni és felmutatni azt, ami szép, azt ami tisztes eredmény, amit becsületes munka hozott létre. Mert ha nem ezt tesszük, az emberek elvesztik kedvüket, meginog munkájukba vetett hitük. — A hazai tömegkommunikációs rendszer kezd teljessé válni. A televízió, a rádió és az írott sajtó központi fórumai mellett kiépülőben van a tájékoztatás sokoldalú regionális struktúrája és helyi rendszere. Hogyan függnek össze ezek az elemek és melyek azok a területek, amelyek nagyobb segítségre szorulnak ? — Tömegkommunikációs rendszerünk valódi kiteljesedésének időszakát éljük. E törekvéseink összefüggnek a társadalom demokratizálási folyamataival, a helyi érdekek nyilvánosságával, a kisebb-nagyobb közösségek közéleti aktivitásával. Nem titkoljuk, hogy a tömegkommunikációs központok is gondokkal küzdenek, anyagi lehetőségeink korlátokat szabnak elképzeléseinknek. Komoly erőfeszítést igényel például a legütőképesebb, leghatékonyabb és legnépszerűbb fórum, a televízió fejlesztése, a korszerű igényekhez igazítása. Nem csupán számok bizonyítják, de a tömegbefolyás érezhető hatékonysága is, hogy az utóbbi évtizedben a sajtó szerepe vidéken lényegesen megnőtt, meredeken emelkedett. S itt had szóljak a vidéki napilapokról és emlékeztessek Szeged szép és jelentős hagyományaira, sajtótörténeti értékeire. A vidéken megjelenő napilapok színvonalasak, tartalmasak, igényesek és versenyképesek. Egyre fokozódik az igény városi lapok indítására és kábeltelevíziós hálózatok létrehozására. Mindkettőnek lelkes híve vagyok, hiszen ezek rendkívül jó lehetőségek és módszerek a kisebb-nagyobb közösségek tudatos összeforrasztására. Hadd térjek még ki arra a sajnálatos tényre,' hogy a vidéken megjelenő újságok technikai megvalósítása nem felel meg nemhogy a korszerű, de az elvárható követelményeknek sem. S azt is látnunk kell, hogy ez a lépéshátrány egyre fokozódik. A sajtó háttéripara, a nyomda, annak technikai-technológiai bázisa meglehetősen elmaradott, a gyors és látványos fejlesztésére szűkös lehetőségeink közepette alig van remény. — A mind gyakrabban tapasztalható társadalmi demokratizálási folyamatokkal együtt jár a sajtó demokratizmusa is. Ez megkívánja, hogy minden állampolgár viszonylag egyenlő mértékű és mélységű információhoz juthasson, ne csak befogadó lehessen, de visszajelzései is fórumot kaphassanak. Miképp alakulnak ennek esélyei hazánkban? — Ez igen összetett és fontos kérdés. Társadalmunk — épp a demokrácia fejlesztésének szándékából — az eddiginél lényegesen jobban épil a sajtóra. A tájékotatás mellett az agitációra, a propagandára, a mozgósításra is számit. Sokan úgy vélik — elsősorban szakmabeliek —, hogy a sajtó mai feladatai közé már nem illeszthető be az említett néhány kívánalom. Véleményem szerint napirenden levő céljaink megvalósítása érdekében — gondolok itt mindenekelőtt gazdaságunk új, dinamikusabb pályára állítására, az életszínvonal emelésére stb. — vállalni kell és érdemes a mozgósítás és a szervezés szerepét is. A sajtó minden területén segiségel tud adni a nemzeti konszenzus fönntartásához és erősítéséhez. Ennek alapja a kölcsönös bizalmon alapuló partneri kapcsolat politika és sajtó, sajtó és olvasó, politika és olvasó között. A készülő új sajtótörvény felismerések szellemében formálódik. Kimondja, hogy minden állampolgárnak alapvető joga a tájékozottság és a tájékoztatás. A sajtó eszközrendszere az információk beszerzésének, hozzájutásának, továbbadásának fóruma. Ennek törvényes feltételrendszerét igyekszünk kidolgozni. Az olvasói visszacsatolásokkal kapcsolatban elmondhatom, hogy soha ennyi lakossági vélemény el nem jutott még a televízióhoz, a rádióhoz, a lapok levelezési rovataihoz, mint manapság. Ezeknek gondos elemzése nyomán jó néhány társadalmilag is fontos jelenségre figyelhettünk fel, sok javaslatot építettünk be céljaink közé. Ezek a visszajelzések rendkívül fontosak lehetnek a közhangulat alakításában, a sajóimunka módszereinek finomításában. — A Budapesten zajló európai kulturális fórumon többször szóba került a helsinki harmadik kosár, abból is az információk szabad áramlásának kérdése. Hogyan vélekedik ezekről? — Mindenekelőtt leszögezem, az információk szabad áramlásának feltétlen híve vagyok az országon belül is és országok között is. Nem hiszem, hogy napjainkban tiltó szóval, rendelkezésekkel vagy adminisztratív eszközökkel ezt korlátozni lehetne. Hazánkban például körülbelül 1700 különböző kiadvány lát napvilágot — kielégítve a legkülönfélébb rétegigényeket is. Ez is a demokratizmus és a nyílt politizálás mutatója. De az is, hogy az újságospavilonokban immár sok nyugati lap kapható, az ország egyes részein külföldi televíziós műsorok vehetők. A jövőben ez csak fokozódik, s mi erre úgy készülhetünk fel, hogy az eddiginél is értékesebb műsorokat készítünk, jobb, okosabb, tartalmasabb propagandát fejtünk ki. A népet mi felnőttnek tekintjük, liszteséggel és reálisan jutatjuk be helyét és helyzetét, igyekszünk erősíteni hitét a szocializmusban T. L. KERESZTÚRI DEZSŐ Sóhaj Minden szavam szerelném kemény kőbe vésni, de csak vetem vizekre; szivem hangját szeretném hű szivekbe szőni, de csak szórom szelekbe; amit kezdtem szeretném tiszta törvénnyel tenni, 5 teszem csonkán, bitangba; életemet szeretném jó emlékül éltetni, s viszi világ viharja; mag ha lenne szeretném puha földbe temetni, hogy jöjjön el Húsvétja. BENKE LÁSZLÓ Hagyaték Testvértelen pároskésünk, anyám lassú hörpöléseitől elkopott alumínium kanalunk, anyám életét, anyám élete eltűnt idejét, a ragaszkodó szegénység rek vizitumait naponta megérintem — s leng leng és ragyog valami csillogó ezüstgömb szívdobbanásom égő tűjére szúrva, s hallom: nád, az idő nádasa hajlong panelmagányomban, s bolyong a vissza már soha, vissza soha nem hozható, de áll a lopva itthagyott tükör falamon, anyám tükre, a kegyetlenség tükre, hogy naponta lássam magamat, lássam: készül a fekete kendő, s fiamból az árnyék a szót csak elgurítja hogy: apa, ugye, sokára lesztek öregek ? Szeged műemlékei 7. SZERB TEMPLOM A Dóm tér északi oldalán áll a görögkeleti szerb templom, mely „műemlék, barokk, 1773—1778 között épült, copf stílusú toronysisakja 1825-ből való." Első templomuk a várban volt, melyei 1715-ben lebontottak. A mai görögkeleti szerb templom az 1725-ben emelt rövid élet ű második templom helyére épült. Első terve már 1762-ben elkészüli, majd Jován Dobits tervei alapján 1778ra épült fel. Az egytornyú bárok stilusü Szent Miklós tiszteletére emelt templom ikonosztáza meg 1761-ből való. — az előző templom számára készült —, Jován l'opovics műve. A templom tornyát 1820-ban villám sújtotta, ezért új toronysisakot kapott. Az 1835-ös restaurálásban kocsis János és Nagy Ferenc szegedi aranyozok is részt vettek. Később 1913-ban, majd 1960-ban is restaurálták, ez utóbbi munkálatok sajnos, leegyszerűsítették a templom külső, egykor gazdag architektúráját. A barokk hatásokat tükröző szentképek alkotói között Bálint Sándor a szöregi születésű l/lics (Cesljar) Tódort és a szegedi Blagovics Jánost sejti !