Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

4 Kedd, 1985. november 12. Dokumentumok ...a tévében „Megnézve Moldova Ágnes legújabb dokumentumfilmjét, az első pillanatokban kétségek nyomasztottak" — írja Párkány IAszló a műsorújság előzetesében, s kifejti, aggályai arra vonatkoztak, amit oly gyakran emlegetünk, ha deviáns jelenségekről szól a tömegkommunikáció valamelyik fóruma. Hogy tudniillik félő, a széles néző-, hallgatóvagy olvasóközönség mintát kap és követ, ha a Kék fény bűneseteivel, dokumentaristu munkák drogosaival, öngyilkosságot megkisérlőivel „találkozik". őszintén szólva, mindig is unszimpatikus volt nekem az efféle aggályosság. Egyfajta anakronisztikus társadalomszemlélet megnyilvánulásának látom. Amely külön kasztnak tekinti a társadalmi problémákkal úgymond felelősen foglalkozni képes, kvalifikált értelmiséget, egyszersmind e kisajátított ..felelősségpozícióból" gyermeteg egyének masszájának lát — tömegeket. Aggályaim mindazonáltal nekem is vannak a pénteken bemutatott Moldova Agnes-filmmel, csak másfélék. Először is: a cirpe. Kollégám könyvtárából kölcsön kaptam az újvidéki Fórum Kiadónál megjelent tanulmánykötetet. Hódi Sándor: A „meghívott" halál. Az idézőjelet nem számítva hajszálra egyezik a Moldovafilm címével, ám sem a dokumentumfilm előtt, sem közben (benne), sem utána nem hallottam, hogy bárki megmagyarázta volna, miért „vettek kölcsön" ennek az alapos és roppant fontos műnek a címét... Pedig hasznos ismeretterjesztő (és etikus) gesztus lett volna. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasni. Hogy miért? Hódi Sándor tanulmanyunak zárszavából idézek: „A partikuláris élethez idomult gondolkodás természetes reflexe az a tudománnyal szembeni csodavárás, amely elfogadva a tudomány gyakori apologetikus szerepét. minden nyitott kérdésre kész receptet és szentenciát var. Az effajta .végső magyarázat' keresése fontos eleme annak a hamistudati védekezőmechanizmusnak, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ismereteinket másokra vonatkoztassuk (ez esetben az öngyilkosokra), anélkül, hogy saját viszonyainkat és bennük önmagunkat tennénk vizsgálat tárgyává. S ha mi most sorainkat azzal zárjuk, hogy az öngyilkosságnak nincs nyilvánvaló, ,tudományos kaptafája", ez egyszersmind azt is jelenti, hogy n jelenséggel kapcsolatos gondolkodás és felelősség alól nincs felmentés sem a szerző, sem az olvaso számára". Ez akár az „öngyilkosfilmek" műsorra tűzésétől ódzkodók aggályait is oszlathatja; de az egész tanulmány arról (is) szól, hogy „a szellem napvilágát", a valóság tényeinek minél pontosabb megismerését, s az ebből induló gondolkodást és cselekvest — ugyan engedjük már meg mindenkinek. lehetőleg minél többeknek! Csakis ilyen szempontból üdvözlendő a pénteki dokumentumfilm. Amelynek első részében viszonylag pontosan exponáltatott a téma: utcán járókelőket kérdezgettek. mit gondolnak az öngyilkosság okairol. Hatásosan rajzolódott ki, mennyire véglegesek, egymásnak , ellentmondóak, gyakran képtelenek erről a vélemények. S figyelmeztetően az is, hogy a hétköznapi gondolkodásban erősen tartja magát az a nézet, amely az öngyilkosságot az egyem jelensegek körébe, a személyiségproblémákhoz, az. ember magánbajai közé, privát életébe utalja. Az „utca embere" géneket, öröklött hajlamokat. gyengeséget vagy • erőt emleget. Nos igen, tudósoknak is „kényes téma" társadalmi jelenségként is kezelni az öngyilkosságot. Sem tudományos, sem hétköznapi életünkben nem volt még túl sok időnk és módunk arra, hogv apologetika helyett megtanuljunk lényekkel szembenézni, és azokat tárgyilagosan megítélni. A rendelkezésünkre álló filozófiai alapot (a marxizmust) túl sokáig használtuk a fennálló viszonyok igazolására, ideologikus védelmére (lásd: a mi társadalmi berendezkedésünk nem olyan, hogy abban a személyiség torz, elidegenedett, embertelen viszonyba kerülhet a társadalommal — tehát az öngyilkosságra. s más egyéb devianciákra nincs ok, tehát ez a probléma megoldottnak tekinthető, meghaladott, nincs; nem beszélünk róla). Persze, hogy ódzkodik a tudomány is (képviselői jól értesültek, például arról, hogy némely szocialista országokban adminisztratíve törölték a problémák sorából az öngyilkosságot), az utcai járókelők meg legföljebb ha hallottak valamit harangozni arról, hogy a suieidumot a roppant bonyolult ember—társadalom viszony megismerése után lehet csak „értelmezni" — és védekezni ellene. A dokumentumfilm „alanyainak", öngyilkosságra gondoló, azt megkísérlő embereknek erősen összevagdalt elbeszéléseiből sem derült ez ki. Pedig" legfőbb ideje lenne a valódi, a most mutatottnál sokkal mélyebb elemzésnek, még a „közfogyasztásra" szánt (bár éjszakába, a „felelős értelmiségi" nézöidejébe dugott) filmekben is! Hiszen mindannyian tudjuk: egyre több ember dobja el magától az életét! ... és a rádióban' „Az Interdiszciplináris Tudományos diákkör (1TDK) — az illetékes állami és mozgalmi szervek egyetértésével — li)8l-ben alakult meg a Marx Károly Kozgazdaságtudomanyi Egyetem Rajk László Szakkollégiumában. A különböző felsőoktatási intézmények hallgatóiból. fiatal oktatókból és idősebb értelmiségiekből álló diákkör ekkor hivatalos bejegyzést nyert a Művelődési Minisztériumban. Az ITDK kutatási programja egy komplex életmódkísérlet kereteinek a kidolgozása." Az idézet a Valóság idei 9. számából való. Sóvári Zsuzsa: „Ólomban kell röpülni!" című írásából, amelyben fönt nevezett diákkör elképzeléseiről „beszélteti" annak vezetőit, illetve képet ad arról, meddig jutottak Communard Város (így nevezik az általuk megálmodott. 500 hektáros, leendő települést) létrehozásának ügyeiben. Nem sokra. Hogy mi féleség ez a CV, azt 40 oldalas tanulmányban körvonalazták: „Ezen elképzelés szerint a gazdaság szabadversenyes piacgazdaság... A közigazgatásban a demokratikus decentralizmus érvényesül... A szubjektum újratermelését az új típusú, az egyén szabad választásain alapuló közösségek terjedése és a legfeljebb vizsgakötelezettséggel korlátozott pedagógiai szabadpiac jel lemzi ... A város jelszava: tolerancia." Mindezt előre kellett bocsátani. mert kevesen vannak, akik tudnak az ITDK létezéséről. Szombaton délután Kilátókilátások cimmel Sípos Júlia dokumentum-összeállitását hallhattuk a rádióban — róluk. Pontosabban legújabb ,,kisérletükről". Két hétre lekqltözlek Tabra, Erdei Ferenc Tábornak keresztelve el mágukat, és a nagyközségben. valamint 11 (igen, tizenegy) társközségeben elkezdtek — „bolhát tenni a helyiek fülébe". Így fejezték ki ebben a nagyon érdekes, tartalmas műsorban azt a szándékukat és eredményüket, hogy elősegítsék a helyi társadalom fölismer je reális érdekeit, meg tudja fogalmazni, s a lakossáp — értelmes' összefogásban a helyi irányitóhatalmi szervekkel — tegyen, mit kell.s lehet a településfejlesztés, a helyi társadalomfejlődés érdekében. Azért választották Tabot, mert ott megindulni látták már ezeket a fejlesztő folyamatokat, s az „erjedés" katalizátoraiként igyekeztek szerepélni. A műsor szeVint sikerrel. A csoportnak is élményszerű, s a falvakban is nagy föltűnést keltő két hetben, a katalizátorszerep mellett. amúgy mellékesen, 1 millió forint értékű munkával tengert festettek az iskolát övező be* tonkerítés szürkéjere, példái mutatva a meglevő embertelen környezet emberiesilésére. összehozták a társközségek képviselőit, s máiönmagában ez is elég volt. hogy megindulhasson a rossz közigazgatási intézkedéssel egymástól elidegenített szomszédos falvak összébb kerülése, érdekek egyeztetése, értelmes kompromisszumok kötése. Tolerancia. „Terjesztették az igét", és megtapasztalták. hogy ha más az ige és más a valóság, az utóbbi az erösebb, s a tényeket célszerű hatni engedni az agyunkra — nem fordítva. Különös? Nos. igen. Az ITDK egyik vezetőjét. Siklay Istvánt idézi a Vhlóságcikk: „Azt érzéke'em, hogy egy általános pezsgés van a magyar társadalomban, amelynek mi egyik buboréka vagyunk ... mindegyiknek megvan a sajátos műfaja és tartalma, s egyáltalán nincs arról szó, hogy csak egyetlen progresszív mozgalomnak van létjogosultsága." Sulyok Erzsébet Játék és tudat Grastyán Endre, a biológiai tudományok doktora, a Pécsi Orvostudományi Egyetem élettani intézetének professzora tart előadást a címben foglalt témáról holnap, szerdán este 6 órától/ a SZOTE élettani intézetének tantermében (Dóm tér X0). Az előadás egyike a szegedi orvusegyelem szabadon választható speciális kollégiuma előadásainak; /l tudat evolúciója, a ludat változásai — ez a speciális kollégium témaköre. A Balogh Tibor egyetemi adjunktus által szervezett előadások elsősorban a szakdolgozó egyetemi hallgatóknak adnak segítséget, de a téma iránt érdeklődőket is szívesen látják a rendezvényen Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról Az idő a legkérlelhetetlenebb ellenfél A tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos elvárások, lehetőségek, nehézségek kérdései évek óta a tudománypolitikusok, a kutatással foglalkozók, sajnos legkevésbé az iparvállalatok vezetői érdeklődésének homlokterében állnak. Ezért olvastam örömmel, hogy a Délmagyarország magát e neuralgikus problémát, annak helyi vonatkozásait — a mai divatos szóhasználattal élve „felvállalta" és vitát nyitott Grasselly professzorral folytatott beszélgetés közreadásával, az alapprobléma tartalmas exponálásával. Ehhez szeretném saját, megközelítésében, talán tartalmában is szubjektív véleményemet hozzákapcsolni. A kutatásokkal szembeni általános társadalmi igények évszázadok óta lényegében változatlanok, de az alap- vagy éppen a fejlesztési kutatások iránti igények időszakonként előtérbe kerülése, egy adott időszakra érvényes elvárások változása jól kitapintható. Nem vitás, hogy az utolsó 1015 évben a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható vagy viszonylag rövid idő alatt alkalmazható kutatási eredmenyek elérése, a hón óhajtolt ipari innováció tudományos megalapozása vált hazánkban elsőrendű feladattá. Ez a társadalmi elvárás fogalmazódott meg a hosszabb időszakra érvényes tudománypolitikai irányelvekben is. A kutatómunka eredményeinek a termelési szférában minél gyorsabb, ha lehet közvetlen alkalmazása természetesen nem automatikus, nem könnyen szervezhető folyamát. Egy időben és eredményességében optimális mechanizmus kialakításának és megfelelő működésének véleményem szerint több részben összefüggő. részben elkülönülő feltételét ill. szakaszát különböztethetjük meg: 1. A kitűzött feladut megoldásához lehetőleg hagyománnyal, tapasztalattal, a vizsgálandó témakörben megfelelő irodalmi, esetleg konkrét szakismerettel rendelkező. jól szervezett kutatócsoportra van szükség. A feladat lehet e csoport számára az első, de a siker valószínűségét növeli, ha a csoport már egyéb területen pozitív eredményekkel, tapasztalatokkal és nem utolsósorban sikerélménnyel rendelkezik. Mai felfogásunk szerint egy ilyen munkacsoport interdiszciplináris kell. hogy legyen, vagyis különböző alapképzettségű, de már az előző közös munkákban közös' nyelvet megtalált. egymást támogató személyekből kell állnia. 2. A megoldandó feladat alapkutatás szintű megközelítése elengedhetetlen. E2 magában foglalja az előző, azonos célú kutatások eredményeinek lényegre törő megismerését, feldolgozását, átértelmezését. Az előzmények és a lehetséges megközelítési utak, az alkalmazható módszerek megismerése és elsajátítása után kell a cel elérése érdekében még szükséges., az alapkutatási szférába tartozó kísérleteket, szimulációs vizsgálatokat elvégezni. E szakaszhoz tartozik még — ha szükséges — a már ismert, •előzőleg valahol külföldön elért eredmények hazai reprodukálása. adaptalása. 3. A következő szakaszban kerülhet sor a kidolgozott elképzelések, az előzőleg nyert eredmények gyakorlati alkalmazása. Az alkalmazás ezen ún. fejlesztési fázisában már nélkülözhetetlen a feladatok megoldásában közvetlenül érdekelt termelő partner jelenléte, aktív közreműködése. Az ipari partner fejlesztő részlegének, az új termék, eljárás fejlesztéséért felelős tervezőknek vagy az előzőekben említett interdiszciplináris teambe integrálódva kell szerepet kapniok, vagy a cél elérésében egyformán érdekelt, inkább szellemileg mint jogilag, inkább tartalmilag mint strukturálisan együvétartozó, tágabb értelmű közös munkacsoportot kell képezniük. Ha a kutatócsoport eredményeinek közvetlen gyakorlati alkalmazásában a fejlesztők, akiknek gyártástechnológiai ismereteire éppen ebben a fázisban van szükség nem érdekeltek, úgy a közvetlen gyakorlati hasznosítás lehetősége máris kátyúba kerülE fázis sikerének további kritikus feltételei, hogy a potenciális termelő partner a fejlesztett termék gazdaságos gyártását képes-e megszei-vezni, a gyártandó termékkel ' kapcsolatos piaci igényeket, elvárásokat ismeri-e ill. sikerült-e az értékesítési lehetőségeket reálisan felderítenie. 4. A már gyártott termék vagy fejlesztett technológia ritkán tökéletes, ritkán hibátlan Az első sorozatokkal szerzett tapasztalatok alapján vagy éppen a piaci' elvárások változása miatt általában félmerül az igény a termékek továbbfejlesztésére, korszerűsítésére. tökéletesítésére. Ebben — optimális mechanizmus esetén — a kutatócsoportnak ismét fontos szerepet kell vállalnia. Ez azonban csupán akkor magától érthetődő, ha előzőleg, a kutatási eredmények termelési szférába való átvitele idejen a kutatók egzisztenciális és anyagi érdekeltségét egyaránt megnyugtatóan sikerült biztosítani. •k A felvázolt mechanizmus bármelyik _ szakaszának hiánya vagy feltételeinek zavara esetén a várt és kívánt eredmények egyértelműen elmaradnak. A kutatók egzisztenciális és anyagi érdekeltsége közül pl. bármelyik csorbát szenved, a kutatócsoport ill. a kutatók érdeklődése, a munka intenzitása és minősége a tökéletesítési fázisban ill. a következő, újabb feladatok megoldásában exponenciálisan csökken. Hasonló hatást válthat ki, ha a gyártási kapacitás, a piaci felvevőképesség előzetes hibás becslése következtében, az elméletileg sikeres új terméket vagy technológiát a későbbiekben a gazdasági partner nem tudja vagy nem akarja gyártani. Ez mint sikertelenségi élmény, negatív visszacsatolást eredményez a kutatók tudatában. Ha átgondoljuk, hogy az eredményességhez több tényező közel egyidejű optimalizálására van szükség, úgy nem lepődhetünk meg azon, hogy a tudománypolitikai elvek érvényesülése a társadalmi elvárásokhoz képest lassú és szerényebb eredményű, mint azt eredetileg megfogalmazói remélték. A Grasselly profeszszor által a vitaindító interjúban megfogalmazódott elgondolás; nevezetesen, hogy a tudománypolitikái irányelvek érvényesüléséről nemcsak beszélnünk kell. hanem érvényesítésükért tennünk is kell valamit, rendkívül igaz és fimtos megállapítás. Ez a „tennünk kell valamit" azonban sokkal bonyolultabb és komplexebb feladat annál, mint amilyen, nek az első pillanatban tűnik. Az általam most szubjektive felvázolt mechanizmus \ninden pontján e9y időben kell jelentős erőfeszítéseket tenni azért, hogy elgondolásaink érvényesülhessenek. A szegedi kutatóknak a tudományos eredmenyek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban pozitív és negatív élményeik egyaránt vannak, intézményeinkben eredmények és fiaskók egyaránt előfordultak Munkacsoportunk a SEGAMS (Szegedi Gammakamera Rendszer) számitógépes rendszer Gamma Müvekkel közös fejlesztésével egyértelműen a pozitív élményű oldalhoz tartozik. Munkánk során sikerült az innovatív tevékenység mechanizmusát hel ivei-közzel optimalizálni. Ennek ellenere nem hallgathatom el, hogy kissé tágabb környezetemben az elmúlt években több negatív példát is láttam, csalódottságot. sok esetben keserűN kiábrándulást is tapasztaltam. Megkockáztatom azon aggodalmam kifejtését is, hogy egy előzőleg harmonikus kutatócsoport-gyártómű kapfesolat változhat az idők folyamán. Hullámozhat az egymás iránti bizalom, felhalmozódhatnak félreértések, a kapcsolatot terhelő események, melyek a sikeres együttműködést ha nem is törik meg, de jelentősen lassítják. A ma rohanó, fejlődő világában az i.V> a legkérlelhetetlenebb ellenfél. Az új kutatási eredmények gyakorlati' alkalmazása, az innováció kiélezett verseny, amelyben a tétovázó, a pihengetö, a babérokon üldögélő fél fájdalmas vereségeket szenvedhet: lógjon bár nyakában az előző verseny bármely színű érme, nemzetiszínű szalagon. Cscrnay László egyetemi tanár SZOTE Ötnyelvű színház Újvidéken vasárnap este a soknemzetiségű tartomány Juraj Madacky vajdasági népei kölcsönösen megisszlovák szerző „Varjúkáro- merjék egymás drámuirogás" cimű darabjának szlo- dalmát, vák nyelvű előadásával új. A „Színház 13" társulata ötnyelvű színházi együttes dz újvidéki városi szinházmutatkozott be. a „Színház ban csütörtök este Molnár 1 Ferenc „Játék a kastélyAz újvidéki rádió hang- b30" című művét adja elő játék műsorai szerkesztésé- magyar nyelven, gének irányításával működő A Vajdaság kulturális életársulat a vajdasági autó- tének fejlődéséről tanúskonóm tartomány nemzeti és dik az is. hogy az újvidéki nemzetiséginek színháza rádió mostantól a tartomány lesz. Szerbhorvát, magyar, minden nemzete és nemzeszlovák, román és ruszin! tisége nyelvén rendszeresen nyelven tartja majd feliépé- sugároz hangjátékokat. A seil. A szövegek nemcsak" hangjátékműsorok szerkeszeredetiben hangzanak el. tőségének jelenleg közel hanem fordításban is. Ez a kétezer belső és külső mungyakorlat elősegíti azt. hogy katársa van utód xiu I H d V I