Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

Péntek, 1985. november 15. 3 ÁSZ-üzlet nyílt Szegeden Nem tévedés. Nem a sakk és a kártya alapfogalmait keverte össze a címet adó újságíró. Az ÁSZ mozaikszó mögött egy éppen most alakuló országos boltlánc rejtőzik. Az Ápisz és a Számaik fogott öszsze több bolt alapítására. Tegnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor Szegeden, az Oskola utcában, a volt papír-, írószer- és filatéliai bolt helyén nyitották meg negyedik üzletüket. A vevők itt a budapesti, győri és debreceni ASZ-árusítóhélyekhez hasonló berendezést és árukészletet találnak. Szegeden a nyitókészlet három és fél millió forint. Főként a számítástechnikához mágneses adathordozókat, festékszalagokat, programokat, szakkönyveket árusítanak. Állítják, hogy nagy lesz — legalábbis egyelőre — az árkülönbözet a szomszédos bizományi áruházban árusított, hasonló minőségű floppyk és az új bolt adattárai között. Az ASZ előnye, hogy ezekből a termékekből nagytételes megrendeléseket tud feladni, míg a BÁV egyedi felvásárlás útján beszerzett árukat kínál, ezért az ÁSZ most az olcsóbb. Környezet '85 4. Hosszú távú ideiglenesség? Elmúlóban van a hivatásos környezetvédők és a hivatásuk során környezetkárosítók boldog békeidejp, amikor mindenki tette a dolgát, amolyan büntetgetünkbüntetgetünk, szennyezgetünk-szennyezgetünk féle zsörtolődés állapotban leiedzett a közős ügy, miután a hatóság egyre következetesebben alkalmazza a progresszív, növekvő arányú bírságokat. Szegedi Szalámigyár és Húskombinát hódmezővásárhelyi telepénél például egyik évről a másikra ötszörös szorzót alkalmaztak a csatornaszennyezés büntetésére. Ez ugyan azt a kérdést is sugallja, vajon ötszörte több szennyel bocsátott ki az üzem, mint annakelőtte? Hát persze, hogy nem, mint ahogy az sem így igaz, amit a bírság változása alapján látványos javulást hihetnénk. Az összeg 1982-ról 1983-ra, a tizenhatmillió fölötti értékről kevesebb mint 5 és fél millióra csökkent, a kibocsátott szennyvíz azonban ugyanannyi és ugyanolyan maradt, mint egy évvel korábban. Csak most meg a „bűnösséget" minősítő határértékeket állapították meg a cégnek kedvezőbb mértékűre. Itt aztán alaposan érvényesült a „mihez képest". Ara azért ennek is van — hála a hatóság és a vállalat közös igyekezetének —, mert a kombinát felismerve a korparancsot, 16 millió forint értékű beruházásba kezdett a gyártásban keletkezett hulladék eltávolítása, feldolgozása, s a mezőgazdaság számára hasznosítható anyaggá alakítása érdekében. Egyértelmű, hogy a bírságolás nem cél, csupán eszköz lehet a jobb környezet felé vezető úton, s minden. képpen támogatni (nemcsak kényszeríteni) kell azt, aki lépni is akar. A szalámigyár a bírságokból képzett környezetvédelmi célokra létesített alapból vissza is kapott. ötmillió forintos támogatásban részesült a beadott pályázat alapján. Rosszmájúan megjegyezhetnénk, tellett abból az ötvenmillióból, amelyet az utóbbi öt év alatt befizetett, jóhiszeműen viszont egyszerűbb nyugtázni, hogy jó helyre ment a támogatás, ha jövő évtől a 27 ezer köbméternvi szennyezőanyaggal „s/.egénvebb" lesz az amúgyis terhelt csatornarendszer — és helyette 5 ezer köbméter talajjavító anyagot termel a nemrégiben környezetszennyező gyár. Az amelyiknek hulladékát az érvényes minisztertanácsi rendelet úgy minősíti : folyékony, veszélyes hulladék. A minősítés második fele, a veszélyes hulladék hovatovább annyira sokat emlegetett kifejezés lesz, hogy beépülve a köztudatba olyan ismerősünkké válik, amelylyel úgy kell együtt élni, akár egy rossz anyóssal. Ha jól meggondolom, semmilyen hulladék nem veszélytelen, így inkább kellene speciális, sajátos vagy netán különleges hulladéknak nevezni mindazokat, amelyeknek kezeléséhez, feldolgozásához — vagy, ha feldolgozhatatlan, akkor a tárolásához — valamilyen különleges rendszabályt kell érvényesíteni. Gyűlik a mütrágyászsák, permetezöszeres ballondoboz a téeszraktár sarkában, elkülönítve, lerekesztve. Ha kiszórják a hatóanyagot, holnap félreteszik a göngyöleget, mert ez az előírás. Hagyományosan elégetni sem szabad, kidobni, vízbe süllyeszteni, földbe temetni még kevésbé, meg kell tehát őrizni. Nem sokáig, csupán átmenetileg. A veszélves hulladékot a keletkezés helyén az érdekelt cég köteles ideiglenesen tárolni, ha szakszerűen kezelni, ártalmatlanítani nem tudja. Ezt ellenőrzik, s bírsággal is érvénv' szereznek a rendeletnek Menten könnyebb lesz a dolga szövetkezetnek, vállala* nak, gyárnak — és ugye kör nyezetvédőnek -— eevarán' ha mecépül a regionális ve szélyeshulladék-lerakó és megsemmisítő telep. Az most egvelöre nincs, s nem is tudjuk még. hol is lesz számára alkalmas hely széles ez Alföldön. Elkeseredésre azért mégsincs semmi ok, mert amíg meg nem lelik az alkalmatos helyet, addig épül egy megyei veszélyeshulladéktelep, ahová már nyugodtan ki lehet hordani az anyagot. Ez is* persze csak ideiglenes lesz, örüljünk, ha tárípln) tudjuk, amíg a megbízható kezelő-, égetőtelep megszületik. Már csak á helyét kel1 kijelölni. Mindkettőnek. Mert az történt ugyanis hogy egyelőre a körzet egyik megyéjében sem találtak er re alkalmas, megnyugtat'' körülményeket biztosító helyet. — Átmenetileg persze! Addig meg csak gyűlikgyűlik a minősített hulladék, s lassan azért kell új raktárat építeni, hogy elférjen benne a régi göngyöleg. Az Országos Környezet- és Ter•mészetvédelmi Hivatal délalföldi felügyelősége rezignáltán állapítja meg: „ ... Hatósági ellenőrző munkánk során abba a nehézségbe ütközünk, hogy mivel a regionális vagy megyei hulladékkezelő telepek hiánya miatt több veszélyes hulladékfajta megfelelő kezelése teljesen megoldatlan, a termelők részére nem tudunk megoldást, esetleg alternatívát nyújtani. Úgy érezzük, a fent említett kezelőtelepek (lerakók, égetőművek) mielőbbi üzembe helyezése sürgős feladat, hiszen nem lehet cél végleges megoldásként az, hogy a termelők maguk gondoskodjanak veszélyes hulladékuk ... megfelelő ártalmatlanításáról ..." S ha egyszer mégis megépül, ami régóta hiányzik, marad még egy másik gond: az olajos iszap, melynek ártalmatlanítására semmilyen módszert nem tudunk — átmenetileg ugyebár! Igriczi Zsigmond Következik; Talajt vesztett föld Biztató kontrasztok Kora reggel az. autóbuszban egy baszksapkás, bajuszos fiatal férfi tanulmányozta az újságot. Az epvik kezében az aktatáskáját fogta, a másikkal a feje fölött lógó fogantyút szorongatta, miközben két szabadon hagyott ujjával a szeme elé tartotta kedvenc lapját, azt a részét, amely táblázatba foglalta a hetedik ötéves terv legfontosabb előirányzatait. Vagyis azt, hogy a program szerint mennyivel nő a nemzeti jövedelem. az ipar, a mezőgazdaság termelése, 1986—90 közölt, hogy alakul a lakosság fogyasztása, a reáljövedelmünk, vagyis mindaz, amire — az ötéves tervek előirányzatait olvasva — mindig is a legkiváncsibbak voltunk és leszünk. A hol fékező, hol gyorsító autóbuszban, az előre, meg hátradőlő utasok között valóban nehéz elmélyültebben tanulmányozni egy ilyen dokumentumot. Ám este, a munkából hazatérve. ha elővesszük a hatodik ötéves terv eddigi teljesítésének mutatószámait, vagyis azokat az adatokat, amiket az idén megtartott XIII. pártkongresszus sajtóanyagában olvashattunk. tanulságos összehasonlításokra és persze következtetésekre nyílik alkalmunk. Tegyük hát egymás mellé az 1981—84-es teljesítés, valamint az 1986—9ü-es tervek főbb számainak táblázatát! Négv év során (ezalatt mindig az 1981—84 közötti időszakot fogjuk érteni!) 8,5 százalékkal nőtt nemzeti jövedelmünk, az egyévi növekmény tehát bő 2 százalék. 1986—99 között viszont 15-17 százalék szerepel a programban, vagyis mintegy évi 3 százalék. Ugyanilyen, vagy hasonló arányú eltérésekre figyelhetünk fel szinte minden más mutatószámnál. Évi 2,5 százalékkal nőtt például az ipar termelése 1981—84 között. 1986—90 időszakában • viszont 2,5-3 százalék az előirányzat. Egy évre eső átlagban 186 milliárd forintot költöttünk beruházásra az elmúlt esztendőkben, ám 240-250 milliárd forintot szánunk erre évenként 1986— 90 között. Az egy főre jutó reáljövedelem 1,5, a lakosság fogyasztása ugyancsak 1,5 százalékkal emelkedett évenként a hatodik ötéves terv első négy esztendejében a hetedikben viszont 1,7-2 százalékos reáljövedelem-, s 1,5-1,8 százalék fogyasztásnövekedést terveztünk évenként. Az, aki .többre,' látványosabb programra várt, minden bizonnyal csalódik. Meggyőződésünk azonban, hoev az ilyen állampolgárok száma kevés. Az elmúlt nehéz évtizedben, sőt, 12 évben ' annyit beszéltünk ugyanis a gazdasági életről, népünk közgazdasági műveltsége olyan észrevehetően nőtt, hogy a mai átlagos újságolvasó nemcsak értékeli, hanem becsüli is a számok mö. gött rejlő kontrasztokat. S tudatában van annak is, hogy az ország, a nép sor; sáért felelősséget érző párt nem tűzhetett ki látványosabb célokat, hiszen még a nemzetközi helyzet sem kedvez a mutatósabb programoknak. Minthogy az átlagos magyar állampolgár külpolitikai műveltsége is sokat nőtt -az elmúlt évtizedekben. így sokan fel tudják mérni: Reagan oly sokat emlegetett csillagháborús terve mögött nemcsak mérhetetlen önhittség rejlik (az a téveszme, hogy meg tudják védeni magukat az ellenfél atomcsapásaitól), hanem valami ilyesfajta okoskodás is: egyelőre fejlettebb országok vagyunk, mint szocialista ellenfel.eink, s ez abban is megnyilvánul, hogy nálunk észrevehetően magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint ott. Ezért mi még a csillagháborús kiadásokat sem érezzük meg annyira, mint ahogy ők megéreznék. Ily módon a kíméletlen gazdasági háború eszközévé válik a csillagháborús felkészülés is ... Ilyen összefüggésekben szemlélve az MSZMP KB november 12-i üléséről kiadott sajtóközleményt — illetve annak nemzetközi kérdésekről szóló részét —, válik nyilvánvalóvá a szocialista. köztük magyar diplomácia erőfeszítéseinek célja: keresztülhúzni az imperialista számításokat. Ezért, mikor arról olvasunk, hogy az őszi hónapokban milyen országokban jártak a vezetőink, s hány magas rangú vendéget fogadtunk, ez mind annak a mutatója. dokumentuma, hogy szocialista partnereinkkel, mindenekelőtt a Szovjetunióval karöltve ebben az oly nehéz nemzetközi helyzetben is el tudtuk érni, hogy ne kelljen fegyverkezésre költeni erőforrásaink nagyobbik felét; hogy valtofttlanul a fejlesztési célok homlokterében maradhasson a paksi atomerőmű bővítése, a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósítása, a 320349 ezer lakás felépítése, a budapesti metró továbbépítése és sok más. Szépítés volna azt írni, hogv ez mind biztosan megvalósul. A közlemény nem garantálja, hanem feltételekhez köti a sikert. E feltételekhez tartozik például a nemcsak teljes, hanem hatékony foglalkoztatás, a szelektív fejlesztés, vagyis a gazdaságtalan termelés viszszaszorítása; az iparvállalatok szervezési rendszerének, belső érdekeltségi viszonyainak további korszerűsítése, a minőségi követelmények elsőbbsége, a tényleges versenyképesség. és még sok imnden más. Va«vis az, amiről így szólt Kádár János vita-összefoglalóiában, a XIII. pártkongresszuson: ..A felszólalók helyesen mutattak rá arra. hogy nem több. hanem jobb munka kell". Magyar László Munkaértekezlet Első alkalommal rendezték meg tegnap a megyei városi és nagyközségi pártbizottságai első titkárainak kihelyezett értekezletét. A csütörtöki tanácskozásra, amelyet Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkára vezetett. Vásárhelyen került sor. A résztvevők a megye gazdaságának 1985. évi eredmé-nyeivel és gondjaival foglalkoztak, majd a megbeszélést követően megtekintették az Alföldi Galériát és a XXXII. vásárhelyi őszi tárlat anyagát Dömötör János múzeumigazgató kalauzolásával. A ruházati ipar kínálata A Belkereskedelmi Miüsztériumban a ruházati kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek vezetői szakmai értekezletet tartottak a iövő évi várható ellátásról ?s a következő öt év felidatairól. A Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője elmondotta, hogy az eddigi árgyalások alapján összességében elegendő ruházati úkk áll majd rendelkezésre. Változatlanul nem biztosított azonban a kellő mennyiségű fiúöltöny, fiú"úpő és bizonyos fajta felső kötöttáru. Néhány termékből — egyebek közt szőnyegekből, néhányfajta fel"ő kötöttáruból, valamint tornacipőkből — az ipar többet kínál, mint amennyit a belkereskedelem át tud venni. A kiegyensúlyozott árukínálat érdekében fontos hogy a kereskedelmi vállalatok folyamatosan kísérjék figyelemmel a piac igényeinek változását, s ezt időben jelezzék a -' termelőknek, továbbá importigényeiket úgy határozzák meg. hogy a hazai hiányosságokat ezzel pótolhassák. A szakemberek közül többen elmondották, hogy véleményük szerint a szabálvozók még mindig nem ösztönzik kellőképpen a kereskedelmi vállalatokat az ideális ruházati kínálat kialakítására. Ügy vélik, hogy az ipar és a kereskedelem javuló kapcsolatai ellenére sok esetben még mindig kiszolgáltatottak. Szó esett a munkaerőgondokról is, bár ezek vidéken mar enyhülnek, Budapesten azonban egyelőre ez okozza a legtöbb problémát. (MTI) Az új vállalatvezetési formákról Eddig a vállalatok több mint negyedénél került sor az új irányítási formák bevezetésére, illetve a vezetőválasztásra, s az átállások eddigi tapasztalatai kedvezőek —, állapították meg előzetes felméréseik alapján az Országos Vezetőképző Központ szakemberei, akik november 22-én országos tanácskozás keretében kívánják elősegíteni az átállás legfontosabb tapaszta'alajnak értékelését. Az Elnöki Tanács 1984. évi törvényerejű rendelete, illetve a kormány, valamint a SZOT elnöksége együttes irányelvei szerint 1981 végéig a vállalatok többségénél be kell fejezni az új vezetési formák bevezetését. A tervek szerint a vállalatok 27 százaléka marad 1986 itán is alkun igazgatási irányítás alatt, amit részben tevékenységük, részben az általuk kielégített szükségletek jellege tesz indokolttá. A jövőben vállalati tanács irányítja a cégek 47 százalékát, főleg az 500 fős kollektívát meghaladó nagyvállalatoknál. A többi 26 százaléknál pedig u dolgozók által közvetlenül választott vezetőség látja el az irányítási teendőket. Eddig az átállásra kötelezett vállalatoknak több mint egyharmada — csaknem 500 vállalat — kezdett hozzá az átszervezéshez. Jelentős többségük korábban minisztériumi irányítás alá tartozott. A legelörehcjladottabb a helyzet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál, ahol az átállásra kötelezett gazdálkodó szervezeteknek több mint kétharmada — 206 vállalat — tartotta meg eddig a választásokat. Mintegy száz ipari és csaknem harminc építőipari vállalatnál is sor került már az új formák bevezetésére, összességében az említett választások 95 százalékánál az addigi igazgatót erősítették meg pozíciójában. Az új vezetési formákra történő átállás országos folyamata ez év végén- a félidejéhez ér. A november! végi tanácskozás — az eddigi tapasztalatok összegzésével — a további átszervezések megkönnyítését is szolgálja. A téma iránti érdeklődést mutatja, hogy az eredetileg 250 résztvevőre tervezett konferenciát végül is több mint 800 szakember számára tartják majd meg. (MTI) Vetélkedő Makkosházán A Makkosházi Általános Iskola és a' Hazafias Népfront szervezésében november 16-án, szombaton délelőtt fél 9 órai kezdettel játékos sportvetélkedőt rendeznek a makkosházi iskolában, „Játszunk együtt" címmel. Együtt szórakozhatnak szülök, gyenmekek. Várják a makkosházi családok jelentkezését. 1