Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

2 Kedd, 1985. október 8. Választások Portugáliában A Lisszabon (MTI) Portugáliában a szavazás­ra jogosult 7,6 millió állam­polgár közül 75 százalék (1983-ban 78,6 százalék) já­rult az urnákhoz a vasárna­pi parlamenti választásokon. A 250 képviselői helyért 11 párt, illetve pártszövetség több mint háromezer jelölt­je versengett. Mivel a határokon kívül dolgozó portugál vendég­munkások szavazatait csak napok múlva tudják össze­számolni, hétfőn még hiva­talos végeredmény nem állt össze. Az eddigiek szerint azonban e „külső" szavaza­tok lényegesen nem módo­sítják a helyzetet. A leadott voksok 95 szá­zaléka alapján az eredme­nyek a következők (zárójel­ben az 1983-as eredmények): Szociáldemokrata Part (SPD) 29,88 százalék (27,1) 85 hely. Szocialista Párt (PS) 20,84 százalék (36,3) 54, Kommu­nista Párt vezette szövetség (APU) 15,44 százalék (18) 36, Demokratikus Megújulás Pártja (PRD) 18 százalék (—) 44, Kereszténydemokra­ta Párt (PDC) 9,78 százalék (12,4) 20 hely. A fennmaradó helyeken a kisebb pártok, politikai cso­portok osztoznak. A bizonytalanság földje Az Európa nyugati szélén, Portugáliában lezajlott par­lamenti választások eredmé­nye azokat igazolja, akik szerint ebben a zaklatott ibériai országban egyetlen dolog állandó — a bizony­talanság. A voksolás után is minden jel arra vall, hogy bár a sorok és erőviszonyok némileg átrendeződtek, a lényeg: a szétforgácsoltság és az ebből következő sajá­tos patthelyzet maradt. Ez már portugál hagyo­mány. Az áprilisi forrada­lom óla eltelt tizenegy esz­tendő alatt tizennégy kor­mánya volt az országnak, tehát statisztikailag évente egynél többször változott a kabinet. A mostani válasz­tások előtt sem volt igazán erős párt a nemzetgyűlés­ben, így senki nem számít­hatott komoly " többségre, kormányozni eddig is csak általában ingatagnak és ide­iglenesnek bizonyuló párt­szövetségekkel lehetett. Pon­tosan egy ilyen koalíció — a szociáldemokratáké és a szocialistáké — júniusi fel­robbanása vezetett a kor­mányválsághoz és ahhoz, hogy most kellett megtarta­ni az alkotmány szerint csak két év múlva esedékes sza­vazást. A belpolitikai gon­dokhoz meglehetősen komor gazdasági háttér járul: har­mincszázalékos infláció, ti­zenhárom százalékos munka­nélküliség, tizenötmilliárd dolláros államadósság. Ilyen körülmények között egyre nagyobb veszélybe került a Salazart követő forradalmi fordulat immár minden szo­ciális vívmánya. Ezzel — dióhéjban — fel­vázoltuk az előzményeket. Es mi történt most? A koa­líciórobbantó, nevében szo­ciáldemokrata, a valóságban inkább jobboldali párt (PSD) a voksok 29,88 száza­lékát szerezte meg. Az iga­zi nagy vesztes a jelenlegi kormányfő, Mario Soares. Szocialista pártja (PS) mind­össze 20,82 százalékot szer­zett, tehát szavazóinak csak­nem a felét(!) elvesztette. Ez bizony Soares államfői ambícióinak (sót, talán poli­tikai karrierjének) a végét jelentheti. A tömegek nem bocsátották meg neki, hogy a jobbratolódás elsősorban az ö számláját terheli. A kommunisták által vezetett Egyesült Népi Szövetség (APU) 15,46, a Keresztény­demokrata Párt 9,79 száza­lékot szerzett Külön kell szólni a vá­lasztás nagy nyerteséről, a viszonylag vadonatúj De­mokratikus Megújulás 'Párt­járól (PRD), amely 17,98 százalékával egy csapásra Portugália harmadik legerő­sebb pártjává vált. A jelen­ség külön érdekessége, hogy a PRD a köztársasági elnö­ki széktől rövidesen megvá­ló Ramalho Eanes pártja. Ugy tűnik, nagy tömegek számára a forradalmi vív­mányait legalább részben védelmező államfő egyfajta stabilitás jelképe. Valószínű, hogy Eanes a jövöben a por­tugál politika „királycsiná­lójává" léphet elő. Erre a progresszió híveinek annál nagyobb szükségük van, mert a most legerősebb szociálde­mokraták nem titkolják: ha a parlamenti matematika úgy kívánja, szívesen szö­vetségre lépnek a náluk is jobboldalibb PDC-vel, vagy­is a kereszténydemokraták­kal. Harmath Endre Á szovjet kultúra napjai ö Budapest (MTI) Kedden megkezdődnek a szovjet kultúra napjai Buda­pesten. Az immár 4. alka­lommal megrendezésre kerü­lő eseménysorozaton színvo­nalas zenei, színházi, képző­és filmművészeti programok­ban gyönyörködhet a magyar közönség. A szovjet kultúra napjai­nak ünnepélyes megnyitására kedden este kerül 'sor, ám a programok már hétfőn meg­kezdődtek. A Budapest Kongresszusi Központban megnyílt a Szovjet Filmek Fesztiválja. A filmszemle nyitó ünnepségén — amelyen Köpeczi Béla művelődési mi­niszter mondott köszöntőt — Elem Klimov „Jöjj és láss" című filmjét, az idei Moszk­vai Nemzetközi Filmfesztivál nagydijas alkotását mutatták be. Az eseményen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja és Berecz János, a Köz­ponti Bizottság titkárai; Bo­risz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Katonai rr | r urrepules A Washington (MTI) Hétfőn a californiai Ed­wards légitámaszponton föl­det ért az Atlantis amerikai űrrepülőgép, amely csütör­tökön rajtolt Floridából. Az űrrepülőgép ezúttal ismét titkos katonai feladatokat hajtott végre, öttagú sze­mélyzete értesülések szerint két olyan mesterséges hol­dat állított pályára, amely atomháború esetén is mű­ködőképes marad, és arra szolgál, hogy továbbítsa az utasításokat a világ külön­böző részein levő amerikai csapatokhoz. Könyvankét Magyarország hadtörténete A Budapest (MTI) A Magyarország hadtörté­nete I—II. kötetének együt­tes megjelenése alkalmából hétfőn ankétot rendezett a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum, valamint a Könyvér­lékesítő Vállalat a múzeum épületében. A Hadtörténeti Intézet történészei műhelymunkájá­nak eredményeként szüle­tett, a magyar hadtörténetet marxista szellemben feldol­gozó kétkötetes összefoglaló munkáról Zachar József őr­nagy, kandidátus, a Hadtör­ténelmi Közlemények fő­szerkesztője tájékoztatta a résztvevőket. Miként el­mondta, a kötetek a magyar hadtörténelem legfontosabb kérdéseit dolgozták fel. Az 1981-ben megjelent első rész nyolc fejezetben tárgyalja Magyarország hadügyeit és háborúit a magyar törzs­szövetség kialakulásától az 1848—49-es szabadságharc honvéd emigránsainak olaszországi és észak-ameri­kai harcáig. A most közreadott máso­dik kötet az abszolutizmus korától az 1980-as évekig tárgyalja az ország hadtör­ténetét. Bemutatja a mo­narchia hadseregének fejlő­dését, az I. világháború eseményeit, a magyar inter­nacionalisták szerepét az oroszországi szocialista for­radalomban és polgárhábo­rúban, valamint a Tanács­köztársaság honvédő hábo­rúját. A kötet átfogóan vizs­gálja az ellenforradalmi rend­szer katonapolitikáját, a Horthy-hadsereg II. világ­háborús tevékenységét. Kü­lön fejezet foglalkozik a ma­gyar antifasiszta ellenállás­sal, bemutatja a Magyar Néphadsereg történetét, a párt honvédelmi politikájá­nak jellemző vonásait. Politika és matematika Beszélgetés egy uruguayi elkötelezett tudóssal A József Attila Tudomány­egyetem vendégeként tegnap, hétfőn egy napot Szegeden töltött Jósé Luis Massera professzor, a Montevideói Egyetem tanára, az Urugua­yi Kommunista Párt végre­hajtó bizottságának tagja, az analízis nemzetközi hírű tudósa. A matematikust díszdoktorává avatta a Bu­dapesti Műszaki Egyetem, néhány éve, amikor J. L. Massera a katonai junta börtönében ült. A mostani látogatás ehhez a kitüntetés­hez kapcsolódik. Szegedi tartózkodása során találko­zott a JATE Bolyai Intéze­tének matematikusaival, majd a Latin-Amerika tan­szék munkatársaival. A ne­ves tudóstól és közéleti em­bertől a két program kö­zött kértem rövid interjút. — Ügy tudom, az ön sorsa tanulságosan példázza Latin-Amerika ellentmondá­sokkal terhes elmúlt évtize­deit. — Matematikus és politi-. kus vagyok. Egyforma szen­vedély fűz a társadalmi ha­ladás előmozdításához és a tudományos kutatáshoz. A spanyol polgárháború ideién, kezdtem el politizálni, olyankor, amikor a marxiz­mus—leninizmus nálunk Uruguavban csak elmélet volt. Részt vettem a szolida­ritási mozgalomban. a tör­ténelmi földindulások ideién éppúgy igyekeztem megta­lálni a helyemet, mint ahogy most. a békemozgal­mak lendületében. Azokat a fórumokat kerestem, ahol az emberek gondjaival foglal­koztak, ahol életük jobbítá­sáért fáradoztak. 1942-ben léptem be az Uruguayi Kommunista Pártba. Politi­kai tevékenységemmel pár­huzamosan folytattam ma­tematikai kutatásaimat. Egé­szen a hatvanas évekig paralell végeztem ezt a két tevékenységet. 1962-ben képviselő lettem, és akkor választás elé kerültem, idő­legesen föl kellett adni a tudományos munkát. Most is úgy vélem, helyesen döntöt­tem. Amikor a katonai jun­ta került hatalomra, bebör­tönöztek, majd a demokra­tikus fordulat utón ismét lehetőségem nyílt e két te­vékenységet párhuzamosan végezni. Jól tudom. nagy szükség van a mai helyzet­ben politikai munkámra, és az egyetemen is számítanak rám. — Latin-Amerika forró földjén mi ma az értelmiség legfontosabb feladata? — Nemcsak az értelmiség­nek, de minden társadalmi rétegnek megvannak a ma­ga kötelességei. Sok helyen az értelmiség kívülállónak, népfölöttinek tartja magát. Szerencsére Uruguayban másképp van. Kommunista pártunk nemcsak a munká­sokkal és a parasztsággal törődik, magához kötötte az értelmiség legjobbjait is, tu­dósokat, képzőművészeket, írókat. — A tudományos munka internacionális, a békeharc sem ismer országhatárokat, ám az Önök feladata minde­nekelőtt az uruguayi demok­ratikus folyamat e:l5sitése, gyorsítása. Hogyan függ össze ez a két tevékenység? — Elválaszthatatlanok egy­mástól. Nemcsak Latin­Amerika minden országának van köze a másikhoz, de ma már a Világ egy pontján sincsenek csupán lokális kérdések. A béke megőrzése az egész emberiség létkér­dése, ám ugyanakkor min­den népnek joga megválasz­tani a saját útját. — Kérem, szóljon magyar­országi benyomásairól, ná­lunk szerzett tapasztalatai­ról? — Egy hét nagyon rövid ídő. Mégis sikerült Magyar­ország több egyetemével kapcsolatot teremteni, s re­ményeim szerint ezek a ba­ráti találkozások gyümöl­csöző együttműködésekké fejlődhetnek. Az Önök hazá­ja csodálatos ország. A ter­mészeti szépségek éppúgy magukkal ragadtak, mint ahogy ámulva szemléltem Szentedrén a nemzetközi színvonalú keramikusművész. Kovács Margit nagyszerű müveit. T. L. Mától Szófiában Tanácskozik az UNESCO Felelősségteljes döntése­ket, ésszerű komvromisz­szumokat vár a vüé- ha­ladó közvéleménye az UNESCO október 8-án, ma Szófiában megnyíló, öthe­tes közgyűlésétől. Az ENSZ 1946 novemberében alakult szakosított intézményének — Nevelésügyi, Tudomá­nyos és Kulturális Szerve­zetének — az eddigieknél nehezebb anyagi és politi­kai körülmények között kell tovább tevékenyked­nie. A tanácskozás egyik leg­fontosabb napirendi pontja minden bizonnyal a szerve­zet elkövetkező két évét alapjaiban meghatározó költségvetési vita lesz. Még­pedig annak okán, hogy az Egyesült Államok 1985. ja­nuár l-jén kivonult az UNESCO-ból, mert az a Reagan-kormány szerint a feilödö országok és a szo­cialista államok „befolyása alá került". Az amerikaiak Zendülés és rendörgyilkosság 0 London (MTI) Vasárnap estétől hétfő haj­nalig súlyos zavargások szín­helye volt az észak-londoni Tottenham kerület. A Brod­water fatim nevű lakótelepen szabályos lázadás tört kii, több száz fekete és — kisebb­részt — fehér fiatal támadt a rendőrökre, pusztított el és gyújtott fel mindent, ami a keze ügyébe került. A „láza­dók" fegyvereket használtak, és egy rendőrt késszúrások­kal megöltek. Ez volt az első eset a brit szárazföldön, hogy taji jellegű zavargások során rendőrt öltek. A tottenhami eseményeket egy, a torixtonival megdöb­bentő hasonlóságot mutató incidens robbantotta kJ. A tuniszi bombázás után Eltemették az áldozatokat 0 Amman (AP» A jordániai Szahábban el­temették a Palesztinai Fel­szabad ítási Szervezet tuné­ziai központja ellen végre­hajtott izraeli bombatámadás áldozatainak egy részét. A gyászszertartáson 15 ezren vettek részt. A vörös-fekete­zöld palesztin zászlókkal le­borított 31 koporsót repülő­gépen szállították Tuniszból Ammanba. A múlt hét keddjén vég­rehaj tött barbár agresszió­nak csaknem 70 áldozató volt. Tuniszban 20 személyt, 17 palesztint és öt tunéziait temették el szombaton, azo­kat a palesztinöklat pedig, akiknek Egyiptomban élnek hozzátartozói, hétfőn temet­ték el Kairóban. Mint ismeretes, Izrael mindmáig tagadja, hogy a bombatámadás végrehajtá­sánál igénybe vette az Egye­sült Allamök vagy bármely más NATO-tagállam segítsé­gét. Így továbbra ás homály fedi, miként bombázhatták — közbülső földi támaszpont, vagy levegőben történt üzem­anyagfelvétel nélkül — izra­eli repülőgépek a hatósuga­rúkon kívül, Izraeltől, mint­egy 2400 kilométerre levő tuniszi PFSZ-küzpontot. — Izrael szakadatlanul a Palesztinai Felszabad ítási Szervezet elpusztítására tö­rekszik, de nem fogja meg­törni a palesztin nép eltö­kéltségét az izraeli megszál­lás ellen vívott harcában — jelentette ki a gyászszertar­táson elhangzott beszédében Abu Dzsihad (Halil al-Va­zir), Jasszer Arafat helyette­se. döntése nehéz, de remélhe­tőleg áthidalható gondok elé állította a szervezetet — a tagállamoktól az UNE3CO­kasszába befolyt összegek egynegyede az Egyesült Ál­lamoktól származott. A köz­gyűlésnek számolnia kell azzal is. hogy Washington politikai szövetségesei ha­sonló lépésre készülnek, il­letve kilépéssel fenyegetőz­nek — ezt teszi már a brit kormány is. Az Egyesült Államok és egyik-másik szövetségese va­lójában azt nehezményezi, hogy az UNESCO tagorszá­gainak többsége a szerve­zetben is küzd az úigyarma­tositás rejtett és kevésbé rejtett formái ellen — az UNESCO profiljának megfe­lelően a nyugati országok élenjáró műszaki eszközök­re alapozott kultúra- és életforma-terjesztő mono­póliuma ellen, a kulturális javak igazságosabb elosztá­sáért. Tóbb nvugati ország éppen ezért szeretné „ooliti­kamentessé" tenni az UNES­CO tevékenysé"^* és felró­i-'- azt is, hogy a szervezet, szerintük „hanyagul", túl sokat költ olyan programok­ra, melyeket ezek az orszá­gok legszívesebben nem tá­mogatnának. A tagországok döntő többsége azonban az Egyesült Államok kilépési szándékának bejelentése óta eltelt csaknem két évben is kifejezte azt a szilárd óha­ját és meggyőződését, hogy az UNESCO-nak tovább kelj folytatnia kultúraközvetítő misszióját, az egész emberi­ség haladása érdekében. Az UNESCO alapokmánya nemes feladatokat állít a benne tevékenykedők elé. Ezek közül a legfontosabbak a következők: az analfabé­tizmus elleni világméretű küzdelem irányítása; az alapfokú oktatás kötelezővé tételének előmozdítása; a felnőttoktatás és szakképzés segítése; a feszültségek okai­nak feltárása és az emberi­ség kulturális egymásra utaltságának tudatosítása; a tudomány fejlesztése és ered­ményeinek népszerűsítése; az általános műveltség eme­lése és a kulturális kincsek védelme; valamint az embe­ri eszmék és alkotósok sza­bad áramlásának elősegíté­se. Az UNESCO fennállásának csaknem négy évtizedében a fentiek szellemében jelentős eredményeket ért el. Támo­gatósával tanárok és szak­emberek ezreit képezték ki a fejlődő országok számára. Tudományos egyezmények tucatjait kötötték meg. A világ különböző térségei kö­zött megindultak és rend­szeressé váltak a kulturális szféra minden területét át­fogó cserék és konzultációk stb. Az utóbbi években a szer­vezet sokat tett a túlnépe­sedő területek demográfiai gondjainak enyhítéséért. A fejlődő országok áltól fel­vetett „új tájékoztatási vi­lágrend" kérdésének vizsgá­lata pedig ráirányította a világ közvéleményének fi­gyelmét a nemzetközi tájé­koztatás problémáira is. Tu­lajdonképpen ez a kérdés­kör az. amelynek a tárgya­lása miatt „kicsordult a po­hár" az Egyesült • Államok számára — az új tájékoz­tatási világrend kialakítása, a fejlődő országok hírközlő eszközeinek szakmai és mű­szaki fejlesztése ugvanis megrendíthetné az amerikai tájékoztatási eszközök ma még mértéken felül erős be­folyását a világsajtó hírel­látósában. Az UNESCO sokrétű te­vékenvségére továbbra is szüksége van az emberiség­nek. Ezért — ahogy azt a szocialista országok képvise­lői a végrehajtó tanács leg­utóbbi, szeptember végi ülésén leszögezték — a tag­országoknak közösen kell fellépniük azok ellen a kí­sérletek ellen, amelyek cél­ja a szervezet munkájának megzavarása, a megkezdett, nélkülözhetetlen programok végrehajtásának hátráltatá­sa. a nemzetközi kulturális együttműködés megakadá lyozása. Határ Eva

Next

/
Thumbnails
Contents