Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

27 Péntek, 1985. október 4. •m* "Tíii'y Budapesten Nemzetközi Kereskedelmi Központ Csütörtökön a főváros központjában, a Váci utcában megnyílt a Nemzetközi Kereskedelmi Központ, amely külföldi cégek magyarországi képviseleteinek ad helyet A nemzetközi kereskedelmi központot — mely a Pénzintézeti Központ beruházásával épült — Marjai József miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Az ünnepségen részt vett Erich Schmidt, az Osztrák Szövetségi Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium államtitkára, valamint Arthur Agstner, Ausztria budapesti nagykövete is. Az épületet a LAKÓTERV — Csizmár Gyula építész — tervei alapján az osztrák AST cég építette. Az épületben 45 irodát alakítottak ki, több mint hatezer négyzetméternyi alapterületen, emellett konferencia, és kiállítási terem is rendelkezésükre áll a külföldi cégeknek. Az irodák többsége már elkelt, az épületben eddig 25 külföldi vállalat, pénzintézet, vegyes vállalat magyarországi képviselete kapott helyet. A nemzetközi kereskedelmi központ szervezői, rendezői, szakértői, ügyintézői szolgáltatásokkal is segíti a külföldi gazdasági szervezetek munkáját. Azoknak a vállalatoknak is a rendelkezésére áll, akiknek nincs magyarországi képviselete. Számukra magyarországi tárgyalásaik idején tolmácsot, titkárnőt, szakértőt biztosít, s ha kívánják irodahelyiséget, telefont, telexet és különböző bankszolgáltatásokat is igénybe vehetnek. Az épület földszintjén az Általános Értékforgalmi Bank Rt. belvárosi fiókja kapott helyet, amely a hazai és külföldi ügyfeleknek egyaránt rendelkezésére áll. Többek között valutabeváltással, valuta- és forintfolyószámla-vezetéssel. bel. és külföldi fizetési meghagyások teljesítésével, értékmegőrzéssel, szaktanácsadással foglalkozik. (MTI) Kongresszus kórházakról Csütörtökön Nyíregyházán, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban megkezdődött a Magyar Kórházszövetség. V. kongresszusa. A három napig tartó tanácskozást Najzer Alajos, a kórházszövetség elnöke nyitotta meg, majd Varga Gyula, a SzabolcsSzatmár megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a rendezvény háromszáznyi résztvevőjét. A hazai kórházak, egészségügyi intézmények vezető orvosait, gazdasági szakembereit összefogó szövetség kongresszusát kétévenként rendezik meg; ez alkalommal — az előzetes tanulmányozásra kiadott előadások, beszámolók alapján — hetvenhét témát vitatnak meg a résztvevők a kórházvezetés, -irányítás valamennyi területéről. Szó esik a különböző intézmények közötti, valamint az intézményen belüli munkák jobb összehangolásáról. a járó- és fekvőbeteg-ellátás javításáról, ,a kórházi információs szolgálat korszerűsítésének lehetőségeiről is. Mártírokra emlékeztek Szabadkáról érkeztek vendégek tegnap, csütörtökön Szegedre, a Hazafias Népfront városi bizottságának meghívására. A népfront székházában Kulcsúmé Kiss Piroska köszöntötte Nagy Józsefet, a jugoszláv testvérváros szocialista szövetsége elnökségének elnökét, Pénzes Józsefet, a községi pártbizottság titkárát és Rubics Lászlót, a harcosok szövetségének titkárát, a delegáció tagjait. A megbeszélés után — amelyen részt vett Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára is — a küldöttség az Ativizig munkájával ismerkedett. Délután a vendégek elhelyezték két Schmidt Andrea felvétele mártír, Kiss Ernő és Grozdana Gajsin síremlékén a kegyelet virágait. A református temetőben a 32 éves kárpitossegéd, a belvárosi kegyeleti parkban a 21 éves újvidéki gépírónő új, két nyelvű emléktáblája avatására a Béke utcai iskola hatodikos úttörőinek Kiss Ernő raja és a Délép-munkásszálló üzemi konyhájának Kiss Ernő szocialista brigádja is elhozta a megemlékezés és hála virágait. A két mártírt 1941. október 3-án a rögtönítélő bíróság utasítására Szegeden, a Csillag börtönben végezték ki. Idősebb hölgyek klubja N

apokon át figyeltem azt a fél bokornyi idősebb asszonyt. Délutánonként, amikorra lágyabb lett a napfény, kiültek a sovány ecetfa alá. Kezdetben sámlikat hoztak, aztán előkerült valahonnét, gondolom, valamelyikük pincéjéből, négy nádfonatú karosszék, a hozzá való asztallal. Később már teáztak is. Kézimunkáztak, tereferéltek. A függőfolyosóról figyeltem a klubbá szerveződés eme spontán formáját. Ami a külsőségeket illeti, a társas összejövetel napról napra tartalmasabb lett. Es nemcsak amiatt, hogy a vénséges vén asztalra terítő is került. Úgy vettem észre a magasból, hogy az özvegyek (később tudtam meg, hogy mind a négy idősebb asszony egyedül él) elkezdték megosztani egymással múltjuk emlékeit. Fényképalbumok kerültek elő. A fiatalabbat, a jelen időben élőt persze nem a félmúlt érdekli még. Igazából arra lettem kíváncsi, hogyan él, hogyan gondol a jövőre ez a négy, az életből mármár kifelé ballagó asszony. Amikor, némi fondorlat után, sikerült egy ideiglenes klubtagsági igazolvánnyal felérő meghívást kieszközölnöm az egyik idős hölgytől, rájöttem, az összejöveteleknek igazából egyetlen fontos témája van. Az asszonyok a sovány ecetfa alatt, a lágy napfényben a tél túlélésének esélyeiről tanácskoznak. Ne tessék félreérteni: egyikük sem gondol még arra, hogy távoznia kell az árnyékvilágból. Az ő fogalmaik szerint a tél túlélése mást jelent. Hűvös matematikát például; azt, hogy hányszor lehet havonta húst venni a hentesnél, és hány dekányit, mert a téli fűtés költségei nagyon is kiürítik az amúgy sem tömött bugyellárist. Az idősebb hölgyek klubjában, mint kiderült, gyümölcsöző eszmecsere folyt a kényszerű takarékosság lehetséges módozatairól. Szó esett különféle fűtési technológiákról, a radiátorra helyezett párologtató szubjektive hőfokozó hatásáról. De volt szó ezzel összefüggésben a réteges öltözködés fontosságáról is például. Szőnyegre került, ha már itt tartunk, az egészséges táplálkozás néhány kérdése is, de ezt korán levették a klub napirendjéről, mert kisnyugdíjból egészségesen táplálkozni szinte lehetetlenség. Diétázni pedig — kettejüknek ezt kellene cselekednie — szinte luxus. — Egyik nap társadalmi kérdésekről tanácskoztak a hölgyek. A megbeszélés apropóját az adta, hogy valamelyikük ismerőse, bizonyos Kisné, egyszeri segélyt kapott a tanácstól, és nem kis összeget, több mint kétezer forintot. Határozat nem született; a hölgyek úgy döntöttek, hogy magától Kisnétől tudakozódnak a segélykérés feltételeiről, s majd döntenek aztán: kérjenek-e segélyt maguk is? Akik az idősebb hölgyek spontán szerveződött klubjának mindennapjairól szóló beszámolómat idáig elolvasták, azt hihetnék, hogy ezek az asszonyok valamiféle rezignált szomorúsággal latolgatták a következő tél túlélésének lehetőségeit. Tévednek. Én is ilyesmire számítottam, és én is tévedtem. Ezek az idős asszonyok olyan történelmi korokban élték ifjúságukat, nevelték gyerekeiket, jártak munkába, amely korok kulcsszava ez volt: nincs. Vagy ez: nincs elég. Egy héten egyszer került hús az asztalra. És egy héten vagy egy évben egyszer sem került egyetlen saelet kenyér sem a szemétbe. Hogy úgy mondjam: hadigazdálkodás volt a konyhában, s az úgynevezett nadrágszij-meghúzási taktika érvényesült az életvitelben. (Magam is emlékszem persze ezeknek az időknek a legutóbbi korszakára. Volt egy mackóm: [a fiatalabbak kedvéért: a mackó a melegítő egy régebbi, meglehetősen silány változata] és télire egy bakancsom. Mindehhez tartozott egy, apám hajdani télikabátjából anyám által átalakított bekecsféleség. [Nem fáztam benne!] Meg kell vallanom, hogy ezekre az időkre azért igazából nem szívesen emlékszem. Jobb szívvel gondolok arra, hogy a fiamnak olyan ruhatára van, aminek láttán — akkoriban, persze — eltátottuk volna a szánkat.) E rövidke közbevetés után térjünk viszsza az idősebb hölgyek klubjának történetéből levonható tanulságokra, vagy legalábbis azokra ezek közül, amelyek könynyüszerrel általánosíthatóak. Az első dolog, amire rá kellett jönnöm: egy kicsi és egy nagy háztartás örömei és gondjai között tulajdonképpen nincsenek lényegi különbségek; méretbeliek vannak. Az idősebb hölgyek klubjában részletesen kidolgozott takarékossági programot meghirdette a nagyobb háztartás, az államé is. És sok más megfontolás mellett, kényszerűségből is. Itt forintokkal és fillérecskékkel gazdálkodnak, amott milliárdokkal. Mi az, ami más? A kényszerek hatásmechanizmusa működik másképp, azt hiszem. Nem hiszem például, hogy takarékoskodni lehet amúgy általában, vagy elvi síkon és szavakban egyetértve csak ezzel a törekvéssel. A

magyar gazdaságot több mint tizenöt éve nem utasításokkal irányítják. Egy elveiben konstansnak nevezhető, passzusaiban az idők szavához igazodó 'szabályrendszer vezérli. Gyanítom, hogy a szemlélet ügyei nem foglalhatók törvénybe, gyanítom továbbá,, hogy a ta-t karékosság ügye egészen addig, amíg mindenkire nem hat valamiféle közvetlen kényszer, mint idős barátnéimra, nem megy sokkal előbbre; tudom továbbá, hogy az újságíró is csak annyit tehet ilyesféle gondjainkról gondolkodván: ha tud egy példát az értelmes magatartásra, közreadja, még akkor is, ha ez a példa csak az idősebb hölgyek spontán szerveződött, alkalmi klubjából való, a sovány ecetfa alól, egy bérház udvaráról. Petri Ferenc Építőipari erőfelmérés Az idén és a hatodik ötéves tervidőszakban végzett munka eredményeit, a gondokat. valamint a további tennivalókat mérték fel csütörtökön az építésügyi tervező-, kutató- és beruházási vállalatok gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői a Mélyépítési Tervező Vállalatnál rendezett szakágazati tanácskozáson. Ezzel megkezdődött azoknak a munkaértekezleteknek a sorozata, amelyeken az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az adott szakmai csoportokhoz, illetve országrészekhez tartozó vállalatok vezetői közösen értékelik a munka tapasztalatait, a vállalati tervek kidolgozásának feladatait. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter vitaindító előadásában mérleget vont az ágazat munkájáról. Elmondotta, hogy az építőipar összességében sikeres munkát végzett. Budapesten az ÉVM-kivitelezők az idén átadják a vállalt, több mint tízezer új lakást, országosan pedig a hatodik ötéves terv előreláthatóan több mint 370 ezer lakás felépítésével zárul. Ebben az időszakban a magánerőből épített új otthonok aránya elérte a 80 százalékot, s az építőiparnak a következő években is bővítenie kell lakossági szolgáltatásait. Az építőanyag-ipar jelentős eredménye, hogy az idén az alapvető termékekből — a tetőfedő anyagok kivételével — jelentős túlkínálatot hozott létre. A következő években további erőfeszítésekre van szükség a még meglevő feszültségek megszüntetésére, s a kereslet— kínálat állandó egyensúlyának fenntartására. Az idén jelentősen javult a versenytárgyalások eredményessége: az augusztus végéig meghirdetett versenyfelhívásoknak 67 százaléka végződött szerződéskötéssel. A tervidőszakban megalakult sok kisvállalkozás erős konkurrenciát jelent a kivitelező és a tervező vállalatoknak. A tár-. ca számol azzal is, hogy a gyenge, életképtelen szervezetek tönkremennek a versenyben, s ezek nem kapnak állami „mentőövet". A miniszter hangsúlyozta, hogy a tervezővállalatoknak is igazodniuk kell a fokozódó versenyhez. A munkaértekezleten élénk eszmecsere alakult ki. (MTI) Képviselők tanácskozásai Csütörtökön a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága A testület Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár tájékoztatta a Kulturális Fórum előkészületeiről. Többek között rámutatott: hazánk korrekt házigazdaként arra törekszik, hogy a fórum eredményes munkát végezzen és hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a helsinki folyamat előrevi teléhez. Mint részt vevő állam, ajánlásokkal és javaslatokkal igyekszünk segíteni a munkát. * Csütörtökön a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A testület a Pénzügyminisztérium, a MezőgazdaEltemették Tóth Dezsőt Mély részvéttel kísérték utolsó útjára csütörtökön a Farkasréti temetőben a 60 éves korában elhunyt Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettest. A gyászszertartáson jelen volt politikai és kultúrális életünk számos vezető tisztségviselője. A Művelődési Minisztérium és az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya nevében Köpeczi Béle művelődési miniszter mondott búcsúbeszédet. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében Pándi Pál akadémikus, irodalomtörténész; az írótársadalom nevében pedig Garai Gábor költő búcsúzott Tóth Dezsőtől, akinek sírját a kegyedet virágaival bontotta el a gyászolók sokasága. (MTI) sági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztatója alapján megvitatta a mezőgazdaság az élelmiszeripar, az erdőgazdálkodás, valamint a vízgazdálkodás 1984. évi költségvetésének végrehajtását. Az írásos beszámoló megállapítja: az élelmiszergazdaság tavaly megfelelt a vele szemben támasztott követelményeknek, hozzájárult a legfontosabb népgazdasági célkitűzések megvalósításához. A lakossági élelmiszerellátás a korábbi évekhez hasonló színvonalon elégítette ki a hazai fogyasztási igényeket. Élelmiszertermékeinknek 1984-ben erősödő versennyel, az árak jelentős csökkenésével kellett 6zembe nézniök a világpiacon. Ahhoz, hogy az ágazat elérje a nem rubel elszámolású exportból a tervezettet megközelítő bevételt, a kivitel jelentős mennyiségi növelésére volt szükség. Szűkült a veszteséges üzemek köre ugyanakkor a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók létszáma 30 ezerrel csökkent. Annak ellenére, hogy az élelmiszertermelés mennyisége elmaradt tavaly a tervtől, egyes területeken jelentős eredmények születtek. Az idei teljesítményekkel kapcsolatban a miniszterhelyettes egyebek közt elmondotta: az ipari szolgáltató tevékenység fellendítésére év közben 500 millió forintoj termelési adókedvezményt kaptak a gazdaságok. A nem rubel elszámolású exportban igen nagy mértékű árveszteségek érték az ágazatot, ez leginkább a hústermelésnél okozott bevételi gondokat, de a gabona és a növényolaj értékesítést is hátrányosan érintette. A szőlőtermesztéssel kapcsolatban kifejtette: az igen súlyos téli fagykárok miatt jelentős a terméskiesés. A tervezett 6,2 millió helyett így 3,7 millió hektoliteres bortermésre lehet számítani. A sertéstenyésztésben viszszaesés következett be: idén jelentősen csökkent az állomány. Zsuffa Ervin, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese az írásos beszámolót kiegészítve egyebek közt elmondotta: a vízgazdálkodásban sikerült előrelépni; a vízellátás javításában és a csatornahálózat bővítésében elért eredmények nagyrészt a lakossági erőfeszítéseknek, a társulásoknak köszönhetők. A témával kapcsolatban hangsúlyozta: a települések felén nincs vezetékes ivóvíz, a lakásoknak mintegy 38 százaléka kapcsolódik a csatornahálózathoz. Évről évre súlyos környezetvédelmi gondok forrása, hogy az összegyűjtött szennyvíznek is csak a felét tisztítják meg; ezen az arányon hosszabb távon. jelentősen javítani kell. i