Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

Szerda, 1985. október 30. 5 A NEB vizsgálta n társadalmi tulajdon védelme az építőiparban A szegedi népi ellenőrök egy hónapig vizsgálták, mi­képp védik a társadalmi tu­lajdont a Szegedi Magas- és Mélyépítőipari Vállalatnál, valamint a Csomiép szak­szerelőipari szolgáltató le­ányvállalatnál. A tapasztala­tokat a szegedi NEB tegnap, kedden tartott ülésén össze­gezte. A népi ellenőrök meg­állapították, hogy a vagyon­védelemmel kapcsolatos sza­bályozások megfelelnek a törvényes rendelkezéseknek. Am a leányvállalatokra ér­vényes számviteli központi rendelkezés nem biztosítja az anyagélszámolásnál a társa­dalmi tulajdon védelmét. A vizsgálat során feltárták: a leltározást nem mindeneset­ben megfelelően készítették elő. Olyan személyeket bíz­tak meg a leltározó bizottság vezetésével, akik. felkészült­ségüknél fogva erre a mun­kára nem alkalmasak. A né­pi ellenőrök .mindkét válla­latnál jelentős leltárhiányt találtak. Ennek részben azaz oka, hogy a raktárosok szak­mailag alkalmatlanok voltak munkakörük ellátására. Saj­nos, a hiányért felelős sze­mélyek fegyelmi felelősségre vonása többször is elmaradt. Hiányosságokat találtak a bizonylati rend és okmány­fegyelem területén is. Álta­lános gond, hogy az előíráso­kat nem mindig tartják be, a nyomtatványok kezelése ese­tenként szabálytalan. A meg­rendelők által adott építési és egyéb anyagokról nyil­vántartást nem vezetnek és hiányos az anyagelszámolta­tás. Az észrevételek között szerepel, hogy a kiselejtezett eszközöket nem mindig kü­lönítették el a használatban levőktől. A selejtezett tár­gyak sorsa, útja nehezen kö­vethető. A szemetet, huila­dékanyagot sokszor együtt tárolják a használható anya­gokkal. Mindkét vállalatnál hatékony a belső ellenőrzés, feltárja a hibákat. Azonban az intézkedések esetenként nem voltak eléggé követke­zetesek, hatékonyak. A szegedi vizsgálat, a me­gyei népi ellenőrzés tapasz­talatszerzésének csak egy ré­sze, hiszen a társadalmi tu­lajdon védelmének helyzetét szinte az összes építőipari vállalatra kiterjesztve felmé­rik. Kiállítási napló Törékeny remények A három évvel ezelőtt di- Sőt, a kiállított tárgyak kö- ket jól karakterizálható jazott munkákat is bemutat- zött sokakban szakad fel a stilustörekvés fedezhető fel. ják Kecskeméten, az. Erdei sóhaj: De jó lenne valame- Mindkettő alapvető inditta­Fercnc Művelődési Központ- lyikhcz hozzájutni! Nem tása az anyagszerűség, a ban, mely harmadszor ad megvásárolni, nem üzletek- gyakorlati hasznosítás és az otthont az- Országos Szilikát- ben kosárba rakni, a pénz- esztétikus megjelenés. Az ipari Formatervezési Trien. tárban blokkoltatni és fizeti egyik a nosztalgia jegyében nálénak. Még szerencse, hogy ni, nem, hanem valami fogant, a másikat a korszerű Németh Olga nyers színű, úton-módon hozzájutni, formák transzponálása ins­sötétbarnával választékosan Mert ma még szép vonalú, pirálja. Az előbbiek közül dekorált étkezőkészletét, finoman díszített étkezési szívesen látnánk Jakabné Jegenyés János elegáns tárgyakra, pusztán az anyag Seregély Márta (Hollóházi üvegcsoportját, Orosz Mária áttetsző szépségét és a for- Porcelángyár) étkező-, teás-, hófehér porcelánegyüttesét ma harmóniáját közvetítő kávés- és mokkáskészletét, és Probstner János új for- íűvegedényekre, nemes vo- amely az elegáns fehér színt, imavilágot kereső kerámia nalú kerámiatárgyakra lisz- a szecessziós, formaemléker szettjét is kiállították a tességes úton alig-alig lehet ket és a korszerű gyártás­friss anyag mellett, így leg- szert tenni. A megkövült technológiát eredménye­alább — ha boltokban nem szellemi és ipari háttér al- sen szintetizálja. Hasonlón is — egy kiállítás zárójeles kalmatlan a divatok gyors sikeresnek ítélhető Erdei részében találkozhat velük követésére, az új formák és Sandornak, a Salgótarjáni az ember és elgondolkodhat dekorációk sorozatgyártásá- Üveggyár tervezőjének üveg például a magyar design ra, nem is beszélve az oly kehelykészletét. Némethné zátonyairól. müvészet-for- régóta fékhatásként működő, Szonntág Eva (Hollóházi makultúra-'ipar és kereske- az ízlés moccanását vissza- Porcelángyár) németalföldi delem nehezen áttekinthető fogó vállalati szemléletről, edénykultúrára utaló tár. labirintusán. Arról például, mely magya- gyait. Az utóbbiak sorában rázat szerint azért nincs érdekesek Benedek Olga Figurák és kottafejek Születésnapi délután Vántus Istvánnál Voltaképpen n tricnnálé $2' "r^oT^tdŰ- STS&Z.íff^S; iunk inlZalLr'eZt !e" ^delta formájú teás- és se" n termelő üzemek lan es festetlen uvegedeny, kaveskeszlete es Szalay mert a befektetett élomun- László kerámia utcabútor­Ta?™ a>öaSOTeh°áTanéhtve,4ár ^l^V W bővítése". Nemes célkitűzé. "T'-^tJ .hÍT/ ™t " met erc!emIoek Bozsok'.j?­sek, figyelemre méltó szán- ntziteH termT ?•" CS'k°S A nt^etha °s> dékok vummal díszített termek a finom vonalú kaveskeszletei, „fehér áru" többszöröséért Kékesiné Sípos Judit aszim­(Mintha kezemre játszott adható el. Pedig éppen a metrikus, exkluzív ólomkris­volna a szegedi Bartók Béla mostani kecskeméti sereg- tály kelyhei. Kevésnek ta­Müvelődési Központ Teg szemle. a bizonyíték arra. láltam viszont a virágtartó­Muveiodest Kozpont. ieg- tervezömüvészeink tudnák a kat> vázákat> beíőttesüve­naptól lathato az Amfora dolgukat, ismerik az erősö- geket, gyerek-és tároló edé­teritési bemutatója a Delta dő társadalmi igényeket és nyeket — tehát a minden­üzleteinek választéka alap- tisztában vannak a hazai napok „szürke" használati technikai-technológiai hát- tárgyait. De boldog lennék, térrel is. Olvasom a trien- ha e törékeny reményekből nálé bevezetőjében, hogy három esztendő múlva, a „A bíráló bizottság kedve- negyedik országos szilikát­zöen értékeli, ha a pálya- ipari triennálén egy töredék műhöz a kivitelező olyan megvalósulna, a mostani ján, kapcsolódva a Terítve nyerhet! versenyhez. Mond­hatom, a kiállítás, a válasz­ték és a rendezés egyaránt elszomorító. Néhány NDK és NSZK-beli étkészlet, pár párád i metszett pohárgar­nitúra, idejétmúlt, korsze­rűtlen kerámiaegyüttes vaj­mi kevés esélyt ad a válo­gatásra annak az igénye­sebb vásárlónak, akiért oly sokat imádkozunk. Hol van­nak a hazai porcelángyárak, hol a kiképzett, az itthoni és külföldi bemutatókon dijakat arató iparművészek, a sikeres nullszériák, proto­típusok?!) értelmű hivatalos jegyzéket tárgyakkal nem a tárlat egy mellékei, amely a gyártha- külön részében, hanem az tóság kedvező voltát iga- üzletek polcain találkoznék. zolja." Mindez valóban re­ményekre jogosíthat, a nagy tömegben gyártható szép és jó tárgyak környezetünk, mindennapjaink velejárói lehet(né)nek. Én pesszimis­tább vagyok a szervezőknél. Örömmel láttam a „trien­nálé" címkével jegyzett, va­lóban kamarakiállítás anya­gát, hiányolom azonban ép­pen a fent említett gyárt­Tandi Lajos Először nem értettem, miért mondja magát ötve­nedik születésnapján ős­öregnek. Aztán lassan rá kellett jönnöm, mert vér­beli reneszánsz ember. Any­nyi mindennel foglalkozik, kutat, töpreng, a megszer­zett ismeretek dzsungelében oly szabadon röpteti fantá­ziáját, hogy közülük eggyel is elbajlódni bőséggel kitel­nék az ötödik ikszre. „Már ötéves koromban megmondtam, zeneszerző leszek." A Zeneakadémián végzős pályatársai közül Vántus István elsőnek kapott dip­lomát. Szabó Ferenc volt a tanára. Viski János kriti­kaképpen azt írta a jegyző­könyvbe: kiforrott, egyéni a hangja esetleg akadályozni fogja a fejlődését. „Úristen micsoda tévedés! Bár valami kétségtelenül lehetett benne ..." — Pista! Pontosan hu­szonöt éve, 1960 őszén jöt­tél Szegedre. Vagyis életed­nek éppen a felét töltölted itt. — Nyugalomra áhítoztam, csendben hallgatni azokat a dolgokat, amelyek ben­nem szunnyadtak. Adódott más lehetőség is, mégsem bánom, hogy így döntöttem. Budapest után az ország legvonzóbb városa, erős ér­telmiségi rétegével, zene­kedvelő táborával. Kompo­nálni elvonulok Domaszék­re, annak határába, egy el­hagyott iskolába, ahol még csicseregnek a madarak, zúgnak a falevelek, közel vagyok a természethez. Fi­gyeld csak a metropoliso­kat! Mondjuk New Yorkot. Van zeneszerzője? Aki kom­ponálni akar, kivonul a be­tondzsungel bői. Az én do­maszéki csöndem egész vi­lággal fölér, köszönet érte a helyi tanácsnak, a téesz vezetőinek. — Szegedhez számtalan siker füz. Kitüntettek Erkel­dijjai is. Egyebet ne említ­sek, két operáddal, A há­rom vándorral és az Arany­koporsóval egyfajta iskolát, legalábbis státust teremtel­tél, a „város operaszerzőjé­nek" sokfelé betöltetlen, különleges, hivatalból re­•gisztrálliatatlan státusát. — Mind a kettőt meg kel­lett írnom, ám a második­hoz az elsőt feltétlenül. A három vándorral fizettem meg a tanulópénzt, renge­teget okultam belőle. Alap­vető színházi ismereteket sajátítottam el, megtanul­tam közlekedni a színház­ban. Fokról fokra kellett rájönnöm, mit kérhetek az énekesektől és mit nem, meddig tarthat egy színpadi szituáció, melyek a hangsú­lyos dolgok és melyek az átkötő megoldások, mennyi idő szükséges a színpadon ahhoz, hogy valamely ze­kari effektusra reagálni le­hessen, slb. Magyarán: dra­maturgiát tanultam ember­szabásúan komponálni, mi­képpen Verdi és Puccini. Ilyen szempontból az Aranykoporsó fölébe nőtt A három vándornak, s a kö­vetkező opera még jobb le­het. — Vagyis lesz harmadik? — Feltétlenül, és ez a Stephanus Rex lesz. Temér­dek energiát öltem már be­le, főleg történelmi, nyelvi tanulmányokat. Például: pontosan értem már a Ha­lotti beszédet. Kiváló kuta­tók egész sor középkori dal­lamtöredéket ástak föl, amelyek rengeteg mindent közölnek számomra. Miként az úgynevezett régi stílusú magyar népdalok is, ha azo­kat jól jegyezték le! — Az operák alkalmi megméretése mellett ami mégiscsak rendszeresebb: szimfonikus alkotásaid. Ta­pasztalni, egyre keresetteb­bek. — Évek óta úgyszólván csak megrendelésre dolgo­zom. Itt a veszprémi kama­rafesztivál. de a rádió is rendszeresen felveszi, a Ze­neműkiadó megjelenteti da­rabjaimat. Most adtam kan­tátát a rádiónak, elfogad­ták, s érkezett az újabb rendelés kamaraműre, sőt, kilátásban egy nagy orató­rium is. A Délép Zenebará­tok Kórusa tanulja kis-ora­tóriumomat, a Fregmenta Bathorianát, rádióban hang­zik majd el, aztán február­ban szerzői estem lesz Bu­dapesten, a Fészekben. Mi­nap kellemes meglepetés ért. Szülőfalum, Vaja, az ot­tani Rákóczi Tsz kiadta az elnémulások partitúráját, közösen a Zeneműkiadóval, finom papíron, díszes kön­tösben, címlapján a hires vajai kastéllyal, ahol annak idején szövegezték a szat­mári békét. — Tanitasz a zeneművé­szeti főiskolán. — Egyre kevesebb óra­számban, hiszen nagyon le­köt a komponálás. Szeretek tanítani, azt is mondhat­nám, jelenleg ez tart Sze­geden. Nyugalom, békesség honol bent a főiskolán, jó minőségű szakmai munka folyik. — Mintha kissé keser­nyés szájízzel mondanád. Csak ez tart Szegeden? És a színház? — Azzal pillanatnyilag semmiféle kapcsolatom sincs — Nincs? * Lepedönyi újságfiel|ület kevés volna megtölteni, amivel a délutánt mulattuk Vántussal. Odaparancsolt a zongora mellé, elmagyaráz­ta, miképpen is tanítja 6 az összhangzattant, iniciá­lérajzot elemzett, őseiről beszélt. Még a sakktáblát is kibontottuk. — Minden érdekel, ami a művelődéssel, a művé-, szettel kapcsolatos. Törté­nelem, pszichológia, geneti­ka, sakk, napi politika. Na­gyon drukkolok Gorbacsov­nak. Talán neki sikerül megállítani, lelassítani az utóbbi időszak esztelen haj­száját, ami az emberiség alapvető érdekei ellen gyorsult föl olyannyira. A sakk és a zene össze­függéseiről kivált érdekes dolgokat mond: — Miután fölfedeztem az indiai zene lényegét, rájöt­tem, a sakk nem egyéb, mint zenejáték. A bábuk lépése disszonanciákat eredményez, melyeknek fel­oldása nem történhet más­képpen, minthogy az egyik figura „lelép". A matt nem más, mint feloldhatatlan disszonancia. Boldog születésnapot, Vántus István! Nikolényi István A kecskemétiek szerepe mindezek ellenére felbe- ., , ... csül hetetlen értékű. A tri- hatosági jegyzekek nydva­ennálé anyagát látva először nosságát. hogy egyszer rá­mégis külföldi prospektusok, kérdezhetnének áz üvegipar­design-folyóiratok, áruházi ra, a porcelángyárakra, a katalógusok jutnak eszünk- , , . . ... ,-,„... be. Régi felismerés: kis or. keram.atermeket előáll.to szág vagyunk ahhoz. hogy vállalatokra, hogy vajon mi­az élet bármiféle területén ért nem veszik fel az eléjük divatot diktáljunk. Ebből dobott kesztyűt? következően bocsánatos bűn (?), ha jó helyről koppinta- Az üveg-, porcelán, és nak honi tervezőművészeink, kerámiatárgyakat szemlélve „Segít a dal" Koncert a földrengéskárosultak megsegítésére „Segít a dail" címmel öt új dalt is, amelynek teljes sztáregyüttes koncertet ad szerződ jövedelmét a nemes november 11-én, hétfőn 19 célra fordítják. A koncertről orakor a Budapest Sport- lemez- és tv-felvétel ds 'ké­csarnokban. A résztvevőik a szül. A műsor plakátjainak hangverseny teljes bevételét tervezése, gyártása és ter­Peremanton és Berhida olyan ... .. , , • , idős lakosadnak ajánlották Jesztese tarsadafam munka fel, akik a földrengés során eredmenye. kárt szenvedtek. A jegyek árusítását meg­A 100 Folk Celsius, a Hun- kezdték az ORI Vörösmarty gária, az R—GO, a Dolly Roll téri jegyirodájában, a Sz.ín­és a Neoton Família egyaránt házak Központi Jegyirodái­félórás műsorral lép szín- ban és a Budapest Sportcsar­padra, s bemutatják azt az nok pénztárában. Életmentő kitüntetése Életmentésért járó kitünte­tés átadására került sor teg­nap, kedden délelőtt Szege­den a megyei tanács épületé-, ben. Szabó Vilmos 15 éves szak­középiskolai tanuló, szegedi lakos ez év augusztus 15-én 17 órakor saját élete veszé­lyeztetésével a Siófok—Újhe­lyi strand előtti vízből ki­mentette a fuldokló Nagy Lajosné Koczán Ágnes deb­receni lakost. Szabó Vilmos horgászás közben arra lett figyelmes, hogy a tőle (körülbelül 20 mé­terre vízibicikliző Nagy La­josné vízbe ugrik és segítsé­gért kiállt. Látta, hogy a sc­gélykiáltásokra a férj is a vízbe vetette magát, de nem bukkant fel. Szabó Vilmos ekkor vízbe ugrott és a még mindig fuldokló nőt kivon­szolta a partra. A férfi éle­tét sajnos már az oda érkező mentősök sem tudták meg­menteni. Szabó Vilmost a mentés során tanúsított bátor és hő­sies magatartásáért Életmen­tő Emlékéremmel tüntették ki, melyet Kassai János, a Somogyi Megyei Tanács vb­titkára adott át. Számítástechnikai program­börze Szegeden Az MTESZ Csongrád me­gyei Szervezete, a Szegedi Akadémiai Bizottság Számí­tástechnikai Koordinációs Bi­zottsága, a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat szoft­ver találkozót rendezett Sze­geden, a Technika Házában. A számítástechnikai progra­mok börzéjére, a kéitnapos tanácskozásra több mint két­száz szakember érkezett az ország különböző vállalatai­tól, de a hazaiakon kívül lengyel', angol és szovjet programozók is részt vettek. A mini számítógéprendszer programjait ismertető, nép­szerűsítő találkozóknak már hagyománya van. Az idén Budapesten, Miskolcon és Pécsett adtak randevút egy­másnak a programkészítés­sel foglalkozó matematiku­sök. Ezeken a találkozókon nemcsak a professzionális számítástechnikai intézmé­nyeik, hanem a számítástech­nikát alkalmazó vállalatok is tartottak beszámolót a mini számítógéprendszer működé­sének eddigi eredményeiről. A kétnapos szegedi ren­dezvény alkalmat ad arra, hogy bemutassák az MSZR számítógépcsalád új szovjet tagját, az SZM 1420-at, ame­lyet a Délép működtet elő­ször Szegeden. A szakmai előadások mellett mód nyílt közvetlen tapasztalatcserék­re a gyártók, kereskedők és az alkalmazók, felhasználók között. Szó volt arról is, hogy a számítástechnikai programokat érdemesebb megvenni, mint újakat kifej­leszteni. Az ismételt fejlesz­tések az energiákat szétfor­gácsolják, sokkal gazdaságo­sabb a már elkészült szoftve­rek hatékony alkalmazása. t \

Next

/
Thumbnails
Contents