Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-30 / 255. szám

Szerda, 1985. október 30. 5 A NEB vizsgálta n társadalmi tulajdon védelme az építőiparban A szegedi népi ellenőrök egy hónapig vizsgálták, miképp védik a társadalmi tulajdont a Szegedi Magas- és Mélyépítőipari Vállalatnál, valamint a Csomiép szakszerelőipari szolgáltató leányvállalatnál. A tapasztalatokat a szegedi NEB tegnap, kedden tartott ülésén összegezte. A népi ellenőrök megállapították, hogy a vagyonvédelemmel kapcsolatos szabályozások megfelelnek a törvényes rendelkezéseknek. Am a leányvállalatokra érvényes számviteli központi rendelkezés nem biztosítja az anyagélszámolásnál a társadalmi tulajdon védelmét. A vizsgálat során feltárták: a leltározást nem mindenesetben megfelelően készítették elő. Olyan személyeket bíztak meg a leltározó bizottság vezetésével, akik. felkészültségüknél fogva erre a munkára nem alkalmasak. A népi ellenőrök .mindkét vállalatnál jelentős leltárhiányt találtak. Ennek részben azaz oka, hogy a raktárosok szakmailag alkalmatlanok voltak munkakörük ellátására. Sajnos, a hiányért felelős személyek fegyelmi felelősségre vonása többször is elmaradt. Hiányosságokat találtak a bizonylati rend és okmányfegyelem területén is. Általános gond, hogy az előírásokat nem mindig tartják be, a nyomtatványok kezelése esetenként szabálytalan. A megrendelők által adott építési és egyéb anyagokról nyilvántartást nem vezetnek és hiányos az anyagelszámoltatás. Az észrevételek között szerepel, hogy a kiselejtezett eszközöket nem mindig különítették el a használatban levőktől. A selejtezett tárgyak sorsa, útja nehezen követhető. A szemetet, huiladékanyagot sokszor együtt tárolják a használható anyagokkal. Mindkét vállalatnál hatékony a belső ellenőrzés, feltárja a hibákat. Azonban az intézkedések esetenként nem voltak eléggé következetesek, hatékonyak. A szegedi vizsgálat, a megyei népi ellenőrzés tapasztalatszerzésének csak egy része, hiszen a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét szinte az összes építőipari vállalatra kiterjesztve felmérik. Kiállítási napló Törékeny remények A három évvel ezelőtt di- Sőt, a kiállított tárgyak kö- ket jól karakterizálható jazott munkákat is bemutat- zött sokakban szakad fel a stilustörekvés fedezhető fel. ják Kecskeméten, az. Erdei sóhaj: De jó lenne valame- Mindkettő alapvető indittaFercnc Művelődési Központ- lyikhcz hozzájutni! Nem tása az anyagszerűség, a ban, mely harmadszor ad megvásárolni, nem üzletek- gyakorlati hasznosítás és az otthont az- Országos Szilikát- ben kosárba rakni, a pénz- esztétikus megjelenés. Az ipari Formatervezési Trien. tárban blokkoltatni és fizeti egyik a nosztalgia jegyében nálénak. Még szerencse, hogy ni, nem, hanem valami fogant, a másikat a korszerű Németh Olga nyers színű, úton-módon hozzájutni, formák transzponálása inssötétbarnával választékosan Mert ma még szép vonalú, pirálja. Az előbbiek közül dekorált étkezőkészletét, finoman díszített étkezési szívesen látnánk Jakabné Jegenyés János elegáns tárgyakra, pusztán az anyag Seregély Márta (Hollóházi üvegcsoportját, Orosz Mária áttetsző szépségét és a for- Porcelángyár) étkező-, teás-, hófehér porcelánegyüttesét ma harmóniáját közvetítő kávés- és mokkáskészletét, és Probstner János új for- íűvegedényekre, nemes vo- amely az elegáns fehér színt, imavilágot kereső kerámia nalú kerámiatárgyakra lisz- a szecessziós, formaemléker szettjét is kiállították a tességes úton alig-alig lehet ket és a korszerű gyártásfriss anyag mellett, így leg- szert tenni. A megkövült technológiát eredményealább — ha boltokban nem szellemi és ipari háttér al- sen szintetizálja. Hasonlón is — egy kiállítás zárójeles kalmatlan a divatok gyors sikeresnek ítélhető Erdei részében találkozhat velük követésére, az új formák és Sandornak, a Salgótarjáni az ember és elgondolkodhat dekorációk sorozatgyártásá- Üveggyár tervezőjének üveg például a magyar design ra, nem is beszélve az oly kehelykészletét. Némethné zátonyairól. müvészet-for- régóta fékhatásként működő, Szonntág Eva (Hollóházi makultúra-'ipar és kereske- az ízlés moccanását vissza- Porcelángyár) németalföldi delem nehezen áttekinthető fogó vállalati szemléletről, edénykultúrára utaló tár. labirintusán. Arról például, mely magya- gyait. Az utóbbiak sorában rázat szerint azért nincs érdekesek Benedek Olga Figurák és kottafejek Születésnapi délután Vántus Istvánnál Voltaképpen n tricnnálé $2' "r^oT^tdŰ- STS&Z.íff^S; iunk inlZalLr'eZt !e" ^delta formájú teás- és se" n termelő üzemek lan es festetlen uvegedeny, kaveskeszlete es Szalay mert a befektetett élomun- László kerámia utcabútorTa?™ a>öaSOTeh°áTanéhtve,4ár ^l^V W bővítése". Nemes célkitűzé. "T'-^tJ .hÍT/ ™t " met erc!emIoek Bozsok'.j?sek, figyelemre méltó szán- ntziteH termT ?•" CS'k°S A nt^etha °s> dékok vummal díszített termek a finom vonalú kaveskeszletei, „fehér áru" többszöröséért Kékesiné Sípos Judit aszim(Mintha kezemre játszott adható el. Pedig éppen a metrikus, exkluzív ólomkrisvolna a szegedi Bartók Béla mostani kecskeméti sereg- tály kelyhei. Kevésnek taMüvelődési Központ Teg szemle. a bizonyíték arra. láltam viszont a virágtartóMuveiodest Kozpont. ieg- tervezömüvészeink tudnák a kat> vázákat> beíőttesüvenaptól lathato az Amfora dolgukat, ismerik az erősö- geket, gyerek-és tároló edéteritési bemutatója a Delta dő társadalmi igényeket és nyeket — tehát a mindenüzleteinek választéka alap- tisztában vannak a hazai napok „szürke" használati technikai-technológiai hát- tárgyait. De boldog lennék, térrel is. Olvasom a trien- ha e törékeny reményekből nálé bevezetőjében, hogy három esztendő múlva, a „A bíráló bizottság kedve- negyedik országos szilikátzöen értékeli, ha a pálya- ipari triennálén egy töredék műhöz a kivitelező olyan megvalósulna, a mostani ján, kapcsolódva a Terítve nyerhet! versenyhez. Mondhatom, a kiállítás, a választék és a rendezés egyaránt elszomorító. Néhány NDK és NSZK-beli étkészlet, pár párád i metszett pohárgarnitúra, idejétmúlt, korszerűtlen kerámiaegyüttes vajmi kevés esélyt ad a válogatásra annak az igényesebb vásárlónak, akiért oly sokat imádkozunk. Hol vannak a hazai porcelángyárak, hol a kiképzett, az itthoni és külföldi bemutatókon dijakat arató iparművészek, a sikeres nullszériák, prototípusok?!) értelmű hivatalos jegyzéket tárgyakkal nem a tárlat egy mellékei, amely a gyártha- külön részében, hanem az tóság kedvező voltát iga- üzletek polcain találkoznék. zolja." Mindez valóban reményekre jogosíthat, a nagy tömegben gyártható szép és jó tárgyak környezetünk, mindennapjaink velejárói lehet(né)nek. Én pesszimistább vagyok a szervezőknél. Örömmel láttam a „triennálé" címkével jegyzett, valóban kamarakiállítás anyagát, hiányolom azonban éppen a fent említett gyártTandi Lajos Először nem értettem, miért mondja magát ötvenedik születésnapján ősöregnek. Aztán lassan rá kellett jönnöm, mert vérbeli reneszánsz ember. Anynyi mindennel foglalkozik, kutat, töpreng, a megszerzett ismeretek dzsungelében oly szabadon röpteti fantáziáját, hogy közülük eggyel is elbajlódni bőséggel kitelnék az ötödik ikszre. „Már ötéves koromban megmondtam, zeneszerző leszek." A Zeneakadémián végzős pályatársai közül Vántus István elsőnek kapott diplomát. Szabó Ferenc volt a tanára. Viski János kritikaképpen azt írta a jegyzőkönyvbe: kiforrott, egyéni a hangja esetleg akadályozni fogja a fejlődését. „Úristen micsoda tévedés! Bár valami kétségtelenül lehetett benne ..." — Pista! Pontosan huszonöt éve, 1960 őszén jöttél Szegedre. Vagyis életednek éppen a felét töltölted itt. — Nyugalomra áhítoztam, csendben hallgatni azokat a dolgokat, amelyek bennem szunnyadtak. Adódott más lehetőség is, mégsem bánom, hogy így döntöttem. Budapest után az ország legvonzóbb városa, erős értelmiségi rétegével, zenekedvelő táborával. Komponálni elvonulok Domaszékre, annak határába, egy elhagyott iskolába, ahol még csicseregnek a madarak, zúgnak a falevelek, közel vagyok a természethez. Figyeld csak a metropolisokat! Mondjuk New Yorkot. Van zeneszerzője? Aki komponálni akar, kivonul a betondzsungel bői. Az én domaszéki csöndem egész világgal fölér, köszönet érte a helyi tanácsnak, a téesz vezetőinek. — Szegedhez számtalan siker füz. Kitüntettek Erkeldijjai is. Egyebet ne említsek, két operáddal, A három vándorral és az Aranykoporsóval egyfajta iskolát, legalábbis státust teremteltél, a „város operaszerzőjének" sokfelé betöltetlen, különleges, hivatalból re•gisztrálliatatlan státusát. — Mind a kettőt meg kellett írnom, ám a másodikhoz az elsőt feltétlenül. A három vándorral fizettem meg a tanulópénzt, rengeteget okultam belőle. Alapvető színházi ismereteket sajátítottam el, megtanultam közlekedni a színházban. Fokról fokra kellett rájönnöm, mit kérhetek az énekesektől és mit nem, meddig tarthat egy színpadi szituáció, melyek a hangsúlyos dolgok és melyek az átkötő megoldások, mennyi idő szükséges a színpadon ahhoz, hogy valamely zekari effektusra reagálni lehessen, slb. Magyarán: dramaturgiát tanultam emberszabásúan komponálni, miképpen Verdi és Puccini. Ilyen szempontból az Aranykoporsó fölébe nőtt A három vándornak, s a következő opera még jobb lehet. — Vagyis lesz harmadik? — Feltétlenül, és ez a Stephanus Rex lesz. Temérdek energiát öltem már bele, főleg történelmi, nyelvi tanulmányokat. Például: pontosan értem már a Halotti beszédet. Kiváló kutatók egész sor középkori dallamtöredéket ástak föl, amelyek rengeteg mindent közölnek számomra. Miként az úgynevezett régi stílusú magyar népdalok is, ha azokat jól jegyezték le! — Az operák alkalmi megméretése mellett ami mégiscsak rendszeresebb: szimfonikus alkotásaid. Tapasztalni, egyre keresettebbek. — Évek óta úgyszólván csak megrendelésre dolgozom. Itt a veszprémi kamarafesztivál. de a rádió is rendszeresen felveszi, a Zeneműkiadó megjelenteti darabjaimat. Most adtam kantátát a rádiónak, elfogadták, s érkezett az újabb rendelés kamaraműre, sőt, kilátásban egy nagy oratórium is. A Délép Zenebarátok Kórusa tanulja kis-oratóriumomat, a Fregmenta Bathorianát, rádióban hangzik majd el, aztán februárban szerzői estem lesz Budapesten, a Fészekben. Minap kellemes meglepetés ért. Szülőfalum, Vaja, az ottani Rákóczi Tsz kiadta az elnémulások partitúráját, közösen a Zeneműkiadóval, finom papíron, díszes köntösben, címlapján a hires vajai kastéllyal, ahol annak idején szövegezték a szatmári békét. — Tanitasz a zeneművészeti főiskolán. — Egyre kevesebb óraszámban, hiszen nagyon leköt a komponálás. Szeretek tanítani, azt is mondhatnám, jelenleg ez tart Szegeden. Nyugalom, békesség honol bent a főiskolán, jó minőségű szakmai munka folyik. — Mintha kissé kesernyés szájízzel mondanád. Csak ez tart Szegeden? És a színház? — Azzal pillanatnyilag semmiféle kapcsolatom sincs — Nincs? * Lepedönyi újságfiel|ület kevés volna megtölteni, amivel a délutánt mulattuk Vántussal. Odaparancsolt a zongora mellé, elmagyarázta, miképpen is tanítja 6 az összhangzattant, iniciálérajzot elemzett, őseiről beszélt. Még a sakktáblát is kibontottuk. — Minden érdekel, ami a művelődéssel, a művé-, szettel kapcsolatos. Történelem, pszichológia, genetika, sakk, napi politika. Nagyon drukkolok Gorbacsovnak. Talán neki sikerül megállítani, lelassítani az utóbbi időszak esztelen hajszáját, ami az emberiség alapvető érdekei ellen gyorsult föl olyannyira. A sakk és a zene összefüggéseiről kivált érdekes dolgokat mond: — Miután fölfedeztem az indiai zene lényegét, rájöttem, a sakk nem egyéb, mint zenejáték. A bábuk lépése disszonanciákat eredményez, melyeknek feloldása nem történhet másképpen, minthogy az egyik figura „lelép". A matt nem más, mint feloldhatatlan disszonancia. Boldog születésnapot, Vántus István! Nikolényi István A kecskemétiek szerepe mindezek ellenére felbe- ., , ... csül hetetlen értékű. A tri- hatosági jegyzekek nydvaennálé anyagát látva először nosságát. hogy egyszer rámégis külföldi prospektusok, kérdezhetnének áz üvegipardesign-folyóiratok, áruházi ra, a porcelángyárakra, a katalógusok jutnak eszünk- , , . . ... ,-,„... be. Régi felismerés: kis or. keram.atermeket előáll.to szág vagyunk ahhoz. hogy vállalatokra, hogy vajon miaz élet bármiféle területén ért nem veszik fel az eléjük divatot diktáljunk. Ebből dobott kesztyűt? következően bocsánatos bűn (?), ha jó helyről koppinta- Az üveg-, porcelán, és nak honi tervezőművészeink, kerámiatárgyakat szemlélve „Segít a dal" Koncert a földrengéskárosultak megsegítésére „Segít a dail" címmel öt új dalt is, amelynek teljes sztáregyüttes koncertet ad szerződ jövedelmét a nemes november 11-én, hétfőn 19 célra fordítják. A koncertről orakor a Budapest Sport- lemez- és tv-felvétel ds 'kécsarnokban. A résztvevőik a szül. A műsor plakátjainak hangverseny teljes bevételét tervezése, gyártása és terPeremanton és Berhida olyan ... .. , , • , idős lakosadnak ajánlották Jesztese tarsadafam munka fel, akik a földrengés során eredmenye. kárt szenvedtek. A jegyek árusítását megA 100 Folk Celsius, a Hun- kezdték az ORI Vörösmarty gária, az R—GO, a Dolly Roll téri jegyirodájában, a Sz.ínés a Neoton Família egyaránt házak Központi Jegyirodáifélórás műsorral lép szín- ban és a Budapest Sportcsarpadra, s bemutatják azt az nok pénztárában. Életmentő kitüntetése Életmentésért járó kitüntetés átadására került sor tegnap, kedden délelőtt Szegeden a megyei tanács épületé-, ben. Szabó Vilmos 15 éves szakközépiskolai tanuló, szegedi lakos ez év augusztus 15-én 17 órakor saját élete veszélyeztetésével a Siófok—Újhelyi strand előtti vízből kimentette a fuldokló Nagy Lajosné Koczán Ágnes debreceni lakost. Szabó Vilmos horgászás közben arra lett figyelmes, hogy a tőle (körülbelül 20 méterre vízibicikliző Nagy Lajosné vízbe ugrik és segítségért kiállt. Látta, hogy a scgélykiáltásokra a férj is a vízbe vetette magát, de nem bukkant fel. Szabó Vilmos ekkor vízbe ugrott és a még mindig fuldokló nőt kivonszolta a partra. A férfi életét sajnos már az oda érkező mentősök sem tudták megmenteni. Szabó Vilmost a mentés során tanúsított bátor és hősies magatartásáért Életmentő Emlékéremmel tüntették ki, melyet Kassai János, a Somogyi Megyei Tanács vbtitkára adott át. Számítástechnikai programbörze Szegeden Az MTESZ Csongrád megyei Szervezete, a Szegedi Akadémiai Bizottság Számítástechnikai Koordinációs Bizottsága, a Számítástechnika Alkalmazási Vállalat szoftver találkozót rendezett Szegeden, a Technika Házában. A számítástechnikai programok börzéjére, a kéitnapos tanácskozásra több mint kétszáz szakember érkezett az ország különböző vállalataitól, de a hazaiakon kívül lengyel', angol és szovjet programozók is részt vettek. A mini számítógéprendszer programjait ismertető, népszerűsítő találkozóknak már hagyománya van. Az idén Budapesten, Miskolcon és Pécsett adtak randevút egymásnak a programkészítéssel foglalkozó matematikusök. Ezeken a találkozókon nemcsak a professzionális számítástechnikai intézményeik, hanem a számítástechnikát alkalmazó vállalatok is tartottak beszámolót a mini számítógéprendszer működésének eddigi eredményeiről. A kétnapos szegedi rendezvény alkalmat ad arra, hogy bemutassák az MSZR számítógépcsalád új szovjet tagját, az SZM 1420-at, amelyet a Délép működtet először Szegeden. A szakmai előadások mellett mód nyílt közvetlen tapasztalatcserékre a gyártók, kereskedők és az alkalmazók, felhasználók között. Szó volt arról is, hogy a számítástechnikai programokat érdemesebb megvenni, mint újakat kifejleszteni. Az ismételt fejlesztések az energiákat szétforgácsolják, sokkal gazdaságosabb a már elkészült szoftverek hatékony alkalmazása. t \