Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

Csütörtök, 1985. október 3. Á Mesterre emlékezve Kálmán Vera könyvpremierje Már jóval négy óra előtt Kálmán Imre­dallamok töltötték be tegnap délután a Somogyi-könyvtár előcsarnokát; minden már előzetesen igazi operetthangulatot mutatott — itt, a könyvtár klubjában rendezték meg a nagy operettszerző öz­vegyének, Kálmán Verának könyvpremi­erjét. A napokban megjelent, Emlékszel még ... című memoárkötet szerzőjével Terebessy Éva, a Szegedi Nemzeti Szín­ház magánénekese beszélgetett: a könyv létrejöttének körülményeiről, arról, ami ebből az érdekes, izgalmas „hitvesi életrajz­ból" kimaradt — mindezt a Mesterre Schmidt Andrea felvétele történő emlékezés jegyében. A beszélgetés után Kálmán Vera dedikálta a könyvét a nagyszámú érdeklődőnek, este 6 őrai kez­dettel pedig a Fáklya moziban ünnepi díszelőadáson vetítették le a Kálmán Imre életéről szóló, a mozikban mától megtekint­hető, Az élet muzsikája című magyar— szovjet filmet. A díszbemutatón Kálmán Imre özvegyén kívül jelen volt Palásthy György rendező, Herczenik Miklós opera­tőr, valamint egy jól ismert szegedi mű­vész is: Varga Mátyás, aki a film díszle­teit tervezte. Képünkön: Kálmán Vera — jobbról — válaszol Terebessy Éva kérdé­seire. élet muzsikája bői, hogy nemcsak az egyes százalékig stílusos. Csak az, darabok sora, hanem a tel- és csak annyi akar lenni, jes „operettirodalom" — ami és amennyi a műfaj könyvekkel, életrajzókkal, maga. Így lehet kiváló mű, vagy éppen életrajzi filmek- ami méltán számíthat kö­kéi — kell jelentse ama bi- zönségsikerre. Akiket pedig zonyos sajátos világ totali- gvermekkorukban operettbe tását. amelynek láttán-hal- vittek a hét végén, s úgy latán generációkon keresz- érezhetik, hogy egy alkotó, tül ábrándozásokba révedt nagy komponistaélet mu­nagymamák és csillámló zsikája talán mégsem „az bo Blues Band-nagylemezen csodaélet után titkon vágya- élet" muzsikája, hanem sok­Színes magyar-szovjet film. Irta: Jurij Nagibin. Fényképezte: Herczenik Miklós. Rendezte: Palásthy György. Főbb szereplök: Huszti Péter, Piros Ildikó, Gszenyi Enikő. Szabó Sán­dor, Kállai Ilona. Tatjana Plotnylkova. Pár évvel ezelőtt egv Hó­kat inkább az mondjuk blues, vagy Bartók Béla — nos, nekik csak annyit kell belátniuk: az operett is az élet egyfajta része. sőt. ve­tülete. Még akkor is, ha a csillogó-villogó estélyi ruhá­megjelent egy dal: Operett kozo hivatalnok-kisasszo volt a címe, s a manapság nyok törölgették szemeiket közkedvelt popzenei hang- és tapsoltak mindent elsöp­zásvilággal idézte föl a kort ró lelkesedéssel, az örökkön­s a muzsikát. mondván, örökké boldog befejezés, a hogy „száz éve már a baro- Finálé utolsó akkordjai méter esőre áll". Továbbá: után. „sohasem tudtam rock and Hogy mitől jó igazán ez ban a lépcsősoron napvkecs rollozni én, operettbe vittek a közel kétórás film, vi- csel lesétáló primadonna, mindig a hét végén ..." Hát szonylag könnyen megvála- meg a lábait szaporán kap­meg kell(ett) állapítanom, szolható. A legelső magya- kodó táncos komikus léha hogy jómagam rock and rázat a forgatókönyvíró sze- könnyedsége mögül („száz rollozni ugyan valamennyire mélyében keresendő: a mai éve már a barométer esőre tán tudok — de gyerekko- szovjet irodalom egyik első áll") e"y acsarkodó évszá­romban hosszú ideig bizony embere, a Téli tölgy írója, zad vérfagyasztó kísértete engem is operettbe vittek a Jurij Nagibin, a szó szoros seilik elő. Merthogy a film­hét végén. Anyám húga, értelmében professzionista bői még ez is kiderül. Így úgv is mint keresztanyám sztorit írt Kálmán Imre éle­jóvoltából a néhai szegedi téből. Nem a filológiai pon­nagyszínházban tapsoltam tosságra. vagy a biográfiai Lakky Józsefnek (táncos ko- hitelre gondolok — hanem mikus), Lehoczky Zsuzsa- Kálmán Imre világának má­nak (szubrett) és Iván Mar- lyebb és így igazabb össze­pitnak (primadonna). Nem függéseire. Az operett mú­mondom. hogy maradékta- fajával-zenéjével egybe­Ian lelkesedéssel jártam e forrt komponista univerzu­hét végi operett-előadások- mának kifejezetten érzékle­ra, de annyi ily elgondol- tes felmutatására. Az ope­kodtatóan hosszú idő után retthumor. a jellegzetes fi­is földereng bennem — hogy gurák, fordulatok, hatás­az operettnek igenis rop- elemek tökéletes „bedolgo­hát teljesen rendjén van a dolog. Domonkos László Néprajzi nemzetiség­kutató konferencia Szerdán, tegnap Békés­csabán az ifjúsági házban megnyílt a 3. nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia. A háromnapos tanácskozást — amelyen ti­zenhat országból csaknem kétszáz kutató vesz részt Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter nyi­totta meg, majd az együttes ülésen három előadás hang­zott el. Balassa Iván pro­fesszor, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke a nemzeti­ségi néprajzi kutatás elvi és módszertani kérdéseiről, Pavel Pucskov. a Szovjet Tudományos Akadémia néprajzi intézetének igazga­tója a szovjetunióbeli etni­kai közösségek tipologizáció­járól, Emilia Horváthová pozsonyi egyetemi tanár pe­dig a magyarországi szlová­kok néprajzi kutatásáról tartott előadást. Ezt követő­en megkezdődött a három munkacsoportban két napon át folyó munka: a szekciók­ban több mint száz kiselő­adás hangzik el az európai nemzétiségi néprajzkutatás új eredményeiről. A Magyar Néprajzi Tár­saság, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat, a négy hazai nemzetiségi szövetség, valamint a vendéglátó bé­késiek által immáron har­madízben megrendezett bé­késcsabai konferencia célja, hogy európai áttekintést ad­jon a nemzetiségek körében végzett néprajzi kutatás kérdéseiről. A mostani ta­nácskozáson három fő terü­lettel foglalkoznak: a nem­zetiségi és a többségi mű­veltség egymásra hatásával, egy-egy nemzetiség népi műveltségének vizsgálatával, valamint a nemzetiségi nép­rajzi kutatás általános és részeredményeivel. Az első alkalommal 1975­ben megrendezett békéscsa­bai néprajzos tanácskozás iránt megnövekedett érdek­lődést példázza, hogy az ér­tekezések és kiselőadások száma 50-ről 112-re emelke­dett. Az elmúlt tíz évben sokat fejlődött a hazai nép­rajzi nemzetiségkutatás is; jól szemlélteti ezt, hogy A magyarországi nemzetiségek néprajza című, a hazai nemzetiségek nyelvén 1975­ben indult, ma már a hu­szonötödik kötetnél tart. Hasonló gyarapodás tapasz­talható más, a hazai nem­zetiségek néprajzi kutatásá­nak eredményeit közzétevő kiadványok tekintetében; mindez együtt azt bizonyít­ja, hogy — amint azt a nyi­tó ülésen Balassa Iván meg­állapította — az elmúlt tíz évben a gazdasági nehézsé­gek ellenére nagy fejlődést ért el e területen is a ma­gyar néprajztudomány. Ma, csütörtökön folyta­tódnak az előadások, pénte­ken pedig a résztvevők Bé­kés megye néhány, nemzeti­ségiek által is lakott telepü­lésével ismerkednek. Tanácskozás Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) orvosi bi­zottságának szimpóziuma szerdán kezdődött meg Ba­latonöszödön. A 16 ország­ból érkezett 40 résztvevőt Hutás Imre egészégügyi mi­nisztériumi államtitkár kö­szöntötte. Méltatta az anti­fasiszta ellenállásban részt­vett orvosok áldozatkészsé­gét, s szólt az idén Buda­pesten megtartott nemzet­közi orvoskongresszus ked­vező nemzetközi visszhang­járól. Hangsúlyozta, hogy az orvosoknak is mindent meg kell tenniük a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Kiállítási napló Táj, erdő nélkül Nehezen szántam rá ma­gam erre az írásra. Kóny­nyebb dolgom lett volna, ha idegenként lépek be Nánay Szilamér szegedi tárlatára. Ha nem ismerem és tiszte­lem a fiatal szegedi textil­művészt, aki néhány éve te­lepedett le városunkban. A mostani tárlat leporellójában azt írja: „A kiállításon lát­ható témával, a táj ábrázo­lásával szeretném a termé­szeti környezethez való ra­gaszkodásomat kifejezni, is­mert-ismerős hazai tájak sugallta hangulatokat, érzé­seket láttatni." Könnyebb dolgom lett volna, ha nem láttam volna nagyszerű, egy motívum metamorfózisának variációsorát, mely logikus, következetes és határozott vallja: Ráülünk minden lóra. Ez a mostani ló ma­gakellető, szépelgő, nem iga­zán nemes versenyparipa. Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy a ké­pek egy része a giccs hatá­rát súrolja, de én elfogult vagyok vele s úgy jellem­zem, hogy festményei ked­veskedően mesések, hamis­kásan romantikus hangula­túak. Tájképeinek groteszk felhangot vagy éppen asz­szociációs kiröppentő pályát kíván adni hol szellemes, hol keresettnek tűnő képcí­meivel. Ilyenekkel például: Meleg léggel fölfelé. Kínai barátom a Balcsinál, Váltson horgászbérletet, A hálók nem fognak halat. A fest­mények konvencionális szer­koncepciójú alkotói törekvés kesztésmódja, a technikai bi­továbbmutató látlelete. Köny- zonytalanságok, az elő-elő­nyebo lenne a dolgom, ha forduló színproblémák és a nem tudok néhány szép kár- képi közhelyek igencsak el­pitjáról, vagy nem csodál- szomoritottak. tam volna meg az egyik Sze. Különösen azért> mert fel_ ged környéki telepules ha- készültségérőli affinitásáról zasságkötő termébe készített dombormüszerű textilképét. Mert mindezeknek ismereté­ben önvallomás ide, önvallo­más oda, a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében lát­ható kiállítási anyaga eny­hén szólva zavarbaejt/í. addig nemcsak érthető, természetes is, hogy a kép­zőművészek, amellett, hogy a halhatatlanságnak dol­goznak, meg is szeretnének élni. Igyekeznek hát köze­lebb férkőzni a közönséghez, szeretnék kipuhatolni igé­nyeiket. különösen a vasta­meggybzött bravúrosan meg­festett felhőivel, olyan ké­pek kiváló részleteivel, mint amilyen az Áldott energia vagy a Szétroncsolt föllegek. És fölmérhető az alkotó fi­gyelme, a társadalmi prob­Áz lémákra érzékeny művészi de szeizmográfja és egészséges iróniája, melyekkel gyakran idézőjelbe tudja tenni mon­danivalóját, s ezzel üzenete gazdagodik. Erre példa A széltől még lehetne, Van gá­zunk, Megjött az erózió. A kiállított képek között van egy, mely igazán tartalmas, gabb pénztárcájúakét. Nem szemléletében korszerű, mindig ők azok, akik közül a vizuális kultúra éllovasai kerülnek ki. Am ennek az alkotói attitűdnek is vannak bizonyos fokozatai a tisztes mestermunkáktól a bravú­ros mutatványokon át a kommersz alkotásokig. Sok­féle tehát a lehetőség, s Ná­nay egyik képével be is pant sajátos hangulata, at­moszférája, egyféle varázs­töltet révén jókora szug­gesztivitása van. Lehet nem szeretni, s az idők múltával, azt hiszem, immáron örök­re Illyés nagy Bartók-verse lehet irányadó számomra is a végső minősítéseket ille­tően, ám az tagadhatatlan, hogy ez a csillogó-villogó, gyakran pattogó zenéjü, tán­cos roppant zárt vilápú műfaj a mai napig rendkí­vüli hatású és — ízléskér­désektöl függetlenül — óriá­si tömegeket vonzani tudó. Fenti gondolatsort egy — végre! — igazinak mondha­tó a maga nemében kitűn"» operettfilm indukálta. Hi­szen az operett koronázatlan királyáról (császáráról). Kál­mán Imréről készített Pa­lásthy-alkotás a magyar operett általam egyébként nem túlzottan ismert histó­riájában alighanem mér­földkőnek is tekinthető. Méghozzá oly megközelítés­zására". S az ily módon te­remtett összképre, ami való­ban bájosan felszínes. ko­molytalanságában is megra­gadó ragyogást tud biztosí­tani. Amit még azok is érez­ni kénytelenek, akiktől ez a voltaképpen fényesen ha­zug álomvilág bizony meg­lehetősen távol áll. Azután itt egy bizonyos attitűd, ami a- filmnyelvet nagyban meghatározza: ki­csit kikacsintva, ugyanakkor teljes mellszélességgel vál­lalja a Kálmán-muzsika minden lehetséges szcenikai, hangulati, produkciós mö­göttesét, mindvégig követke­zetesen és sokszor szelleme­sen is. Nem elhanyagolandó az a tényező sem, hogy 4z élet muzsikájában i<»en rep­rezentatív módon fölvonul szinte a telies magyar éne­keselit. Melis György és To­kodu Ilona, Kincses Veroni­ka és Zempléni Mária (és mée jó nóhánvan) — a tisz­telgés teljes. És főként: száz Nemzetközi szimpózium A földkéreg mozgásáról Háromnapos nemzetközi szimpózium kezdődött szer­dán az MTESZ székházában, ahol a Nemzetközi Geodéziai Szövetség (IAG) — kilenc európai országból érkezett — érintett szakemberei a föld­kéreg mozgásának legújabb mérési eredményeit vitatják meg. A Geodéziai és Kar­tográfiai Egyesülettel közö­sen rendezett tanácskozás­nak az ad külön aktualitást, hogy befejeződött az a 12 éve kezdődött felmérés, amelynek eredményeként — magyar szakemberek koor­dinációjával — elkészült a Kárpátok által határolt te­rület és a Balkán legújabb kéregmozgási térképe. A felmérést értékelve az előadók hangsúlyozták, hogy a térségben e században végzett két korábbi vizsgá­lathoz kéoest ez volt a leg­kiterjedtebb és legprecízebb. Egy-egy ilyen térkép elké­szítése során a szak­emberek azt vizsgálják, hogy a földfelszín bizonyos kijelölt — úgynevezett szin­tezési — pontjai adott idő­szak alatt mennyit süllyed­tek vagy emelkedtek. A nagyobb földmozgásoknak kitett földrajzi körzetekben — például Ázsia egyes ré­szein — ez a kéregmozgási sebesség elérheti a 20-30 millimétert is évenként. A most lezárult vizsgálat ismét azt igazolta, hogy Magyar­ország az ilyen földmozgá­sok tekintetében nyugodt he­lyen fekszik: a mozgási se­besség átlagosan 1-2 milli­méter. Ezen belül valamivel nagyobb — évente 3-6 milli­méteres — a süllyedés mér­téke az ország azon körze­teiben — Szeged. Békéscsa­ba. Debrecen, Szolnok —, ahol olaj-, gázkitermelés vagy tartósabb vízkivétel módosítja a helyi földtani viszonyokat. Ez az érték azonban még mindig normá­lisnak tekinthető: a világ számos nagyvárosának kör­zetében — például a telepü­lés (a házak) súlyának ha­tására — évenként ugyan­ennyit, esetleg még többet is csökken a földfelszín. A szakemberek hangsú­lyozzák, hogy a most lezá­rult felmérés pontos adatai­nak — valamint az ez alap­ján készült kéregmozgási térképeknek — birtokában a jövőben egyes ipari létesít­mények telepítését még kö­rültekintőbben lehet majd megtervezni. A rendszeres földmozgások ismeretében ugyanis nagvobb biztonság­gal lehet kiválasztani azokat a helyeket, ahol a tervezett létesítmény (atomerőmű, duzzasztógát, víztározó) az átlagosnál is kisebb földta­ni hatásoknak van kitéve. technikai megoldásaiban ki­fogástalan, mely egyesíti Nánay Szilamér jelteremtő törekvéseit, analitikus ta­pasztalatait, a természet irán­ti fogékonysággal és a szür­reális szemlélettel. Ez pedig a Táj, erdő nélkül. Az öreg, korhadt gémeskút egészen Tornyaiig vág utat a múlt­ba, melynek a piros kubus metafizikus ellenpontja, s a kettő közötti szellemi pálya új dimenziót nyit. Talán egy olyan tájra, melyet fái­val, erdőivel is nyugodtan vállalhat a fiatal festő. Tandi Lajos Verseny és kiállítás Vasárnap, október hato­dikán rendezi meg a városi KBT 12. közlekedésbiztonsá­gi versenyét. Az elméleti, ügyességi és forgalmi fel­adatokkal tarkított vetélke­dőre vasárnap reggel nyolc órától jelentkezhetnek a gépjárművezetők Tarjánban. a Csillag téri ABC mögötti parkolóban. Ugyancsak a közlekedésbiztonság jegyé­ben állított össze kiállítási anyagot a városi KBT a Vö­röskereszttel és a Medikémia szövetkezettel közösen, me­lyet a jövő hét keddjétöl október 13-ig tekinthetnek majd meg az érdeklődők a Bartók Béla Művelődési Központban. I

Next

/
Thumbnails
Contents