Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

MAGAZIN CSANÁDVJÁNOS • • Vezessen a lant! A séla messze visz parkok füvén, lábul emelni óh, mi jó! Minden sarkon üdvözöl egy rigó, nehéz szívem meglendül könnyedén. Süssenek hál katlanban ördögök a tiszta ég ha tavasszal dörög, vagy a villám-vágó nyár elején, s bűvöljenek varázslatos körök; Vessen a vers bár poklok mélyire, visszatérni vezet néhány ige; parkok füvén sétálni óh, mi jó: minden sarkon üdvözöl egy rigó. a séta messze visz parkok füvén, vessen a lét-lant poklok mélyire, úgy születik a dal benn, mint örök égzengés hosszan tartva messzire. Amig a magyar nép többsége a földből élt, mindennapjait, parasztélet rendjét az évszakok határozták meg. Ősszel a betakarodás ideje jött el: a kukoricatöréssel és a szürettel végződött a mezőgazdasági munka, az állatok téli szállásra hajtásával a szabad ég alatti pásztorkodás. A természetben élő paraszt és pásztor az évszakok változását a kalendáriumhoz, a szentek ünnepeihez kötötte. Ebből születtek az időjárási regulák (a tapasztalati megfigyelésen alapuló időjósló szabályok, többnyire rigmusok, szentenciák), és ezek a határnapok szabták meg a tennivalók sorrendjét is. MIHÁLYTÓL MÁRTONIG Hedvig szűz, marhát űz; Orsolya a káposztát gyalulja; Dömötör: a tél rátok tör — idézte már Jókai a régi kalcndáriumi tanácsot, amelyből a szófogadó olvasó megtanulta, hogy Hedvig napján (okt. 17.) a szarvasmarhát az istállóba kell bekötni; Orsolya napján (okt. 21.) hozzá lehet látni a káposzta savanyitásához, s Dömörkor (okt. 26.) már a télre kell készülődni. Még a törökök is megtanulták ezt a regulái: Takáls Sándor szerint a hódoltság idején Dömötör napján — vagyis a hideg beálltával — megszüntették a harcokat. Szent Mihálytól (szept. 29.) Márton napjáig (nov. II.) több őszi ünnep is szabályozta az őszi munkákat. Tájanként eltérően. A pásztorokéi pl. az Alföldön Dömötör,'a Dunántúlon inkább Mihály. De volt különbség a pásztorság neme szerint is: „a juhászok, kanászok dömölörösök, a gulyások mihályosok". Dömötörnek is voltak vetélytársai. Elölte Vendel (oki. 20.), utána Simon-Júdás (oki. 28.). Nagyszalon, tán igy mondták: Mikor eljön Simon-Júdás, didereg, fázik a gatyás. Karcagon meg igy: Itt vagyon már Simon-Júdás, juj már neked, ingesgatyás. Sok helyt ilyenkor voltak a vásárok is, hogy a pásztorok, akik e napokon kapták ki bérüket, rögtön cl is verhessék. DÖMÖTÖR Szent Dömötör a keleti egyház kalonaszenlje. Szülővárosa, Szávaszentdömötör (Srmska Milrovica) az Árpád-korban kereskedelmi kapcsolatban állott Szegeddel: innen kapta a sót. Bálint Sándor szerint: „Föltétlenül liturgikus kapocsolatban is állott Szent Dömötör szegedi egyházával, amely a Dömötör-hagyomány legrégibb magyar tűzhelye." Ezért kapta a palánki templom Dömötör titulusát, ezért volt a palánki búcsú Dömötör napján. S az sem véletlen, hogy Mátyás király — amint heltai Gáspár megörökítette — a szegedi országgyűlés idején, 1475-ben, éppen Dömötör napján ment misére a palánki templomba, s ajándékozta meg — máig őrzött — aranyozott köntösével a szegény miséző papot, hogv miseruha! csináltasson belőle. A hagyomány erejét .mutatja az is, hogy a régi Dömölor-lcmplom lebontása (1924) után a részben a helyére épült Fogadalmi templomot is Dömötör vigiliáján (1930. okt. 25.) szemelték föl. Dömötörön van az idö, Nincsen a tarlón legelő. Sirnak-rinak a bárányok. Szomorkodnak a juhászok. KISKUNSÁGI PASZTORNÓTA Hogyan és mikor lett a bizánci katonaszcntből a pásztorok védőszentje, erre nincs adat. Mindenesetre a 18. századtól már e minőségében válik népszerűvé. Főként a juhászok tiszteletét élvezi. Először Oltványi Pál tudósított 1886-ban a belvárosi plébánia történetéről szóló könyvének lapalji jegyzetében a dömölörözés szegedi szokásáról. DÖMÖTÖRÖZÉS Azt irta Oltványi Pál: „Szent Dömötörnek, a pásztorok védszentjének ünnepnapján a parókia udvarában ún. szolgafán főzték a juhászok bográcsokban a bürgepaprikást, melyet a lelkészhez búcsúra jött vendégeknek, hová a szenátor urak is hivatalosak voltak, ők így vittek be dudaszó mellett bográcsban az asztalhoz, melynél a juhászok nejei a szegediek hires süteményével, béles és túrás lepénnyel kcdveskcdiek azoknak; ebéd ulán pedig ugyancsak dudaszó mellett táncra kerekedtek a juhászok nejcikkel, melyet a hagyomány szerint reggelig folytatlak olt a parókián a város urai is, vegyülvén a táncba." Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a 18. században búcsúcbédköliscg címen a városi tanács száz forintot utalt ki a palánki plébánosnak. Bálint Sándor meg azt közölte, hogy 1725-ben a tanácsjegyzőkönyvben ez olvasható: „Szent Dömötör napján Nemes Város ebedet adván, ebédre költ el II forint 37 dénár." Akkoriban, mint Rciznertől tudjuk, 3 forinton borjúi lehetett venni... Kovács János, Szeged néprajzának első monográfusa, 1893-ban a Szegedi Híradóban részletesebben is leiria a dömölörözést. Az alsó- és fölsőtanyák népe ezen a napon ünneplőbe öltözve özönlött be a városba templomi zászlók alatt. Fehérruhás lányok vették körül a két tanyarész 12—12 juhászlcgényél, akik mind egy-egy hófehér bárányt terelgettek maguk előtt. A menet élén a tanyai kapitányok haladtak, majd az öreg gazdák. Őket a lányok és menyecskék követték: ők fonalos kalácsot és szőlőt hoztak tálcákon. De hadd adjam át a szót a krónikásnak: „A menyecskék után a borblrák jöttek, kinek-kinek ékesen miveli csikóbőrös kulacs lógott a nyakában, de hogy a szentmise elölt a pogány isteneknek áldozni ne merészködjenek, nyomban mellettük Icpködtek kenctös imákat mormolva az ő hitös feleségeik, végül az öregasszonyok meg a gyerekek serege haladt Szent Dömötör temploma felé." A Templom téren a céhek sorakoztak zászlaik alatt. S mikor a Sáncpari (a mostani Aradi vértanúk tere) felöl a tanyai kapitány kezében fehérlő lobogót megpillantották, a város zenészei üdvözletet intonáltak. Erre a templom küszöbéről a főbíró magasra emelt, aranytól ragyogó ékes botjával, melyen u város bárányos címere pompázott, a tanács élen megindult u tanyaiak elé. A kei csapat összetalálkozván a föbiió megölelte a tanyai kapitányt, majd megfordulva együtt indultak vissza a templom felé. A küszöbön várta őket ünnepi ornátusban, fényes segédlcttc'l baldahin alatt a palánki plébános. PAPTÁNC Mise után a juhászok átadták ajándékaikat, a bárányokat. Utána kezdődött a lakoma: az uraknak a parókián, a népnek a téren. Kovács János sem cikkében, sem 1901-ben megjelent Szeged és népe cimű néprajzi monográfiájában nem jelöli meg forrását. Az utóbbi helyen ugyanis még hozzáteszi: „A lakoma végeztével aztán bekerültek a dudások a cinlerenibc, hol tanácsbéli uraimek, de sőt — mint a krónika mondja — tisztelendő atyám uraimék is, derékon fogva a szemérmetes szüzeket és darázskarcsú menyecskéket, bizon-bizon megforgatták, táncoltatták őket." Két megjegyzés kívánkozik ide. Az egyik a cinterem szó magyarázata. Dehogy is volt az terem: temető (latinul coemetcrium) volt az, fallal körülvéve. Mária Terézia tiltotia meg a templom körüli temetéseket. A Domötör-templom körül 1730 óla már nem temetkeztek, de a regi sirok meg sokáig megmaradhattak. Furcsamód, de itt folyt a vidám dömölörözés. Hangulatát jól ör/i a Dugonicstól a 19. század elején följegyzett szólásniondás a részeg emberről: Aé ki mindönnap Dömötör napja vagyon... A másik magyarázandó a papok tánca. Bálint Sándor is hilcli ad Kovács János c közlésének, s joggal, hiszen szokás voll, hogy a falu papja részi veit a ncp szórakozásaiban is. Édesanyámtól tudom, hogy a bácskai Vcprődön még a század elején is a plébános nyitotta meg a bálái, de úgy, hogy a lánynak csak a kezel fogla. A lánc után pedig a lány kezei csókoli az őt megtáncoltató papnak. Ismeretes a szólás: ott söpör, ahol a papok táncolnak... Azaz csak a Icgföllíinőbb helyeken, a szoba közepén. Eredete ide nyúlik vissza: a papnak, nehogy alkalmat adjon a megszólásra, mindig a legnagyobb nyilvánosság előtt, a tánchely közepén kellett táncolnia; hogy mindenki lássa: papi méltóságához megfelelően viselkedik. NÉPI JÁTÉK A dömötörözcs szokása 1835-ben, most százötven esztendeje, maradi abba. A népszokások születésének, elhalásának ritkán ludjuk pontos idejét. Ezúttal tüzetesen meghatározhatjuk, mert Oltványi Pál megírta: amikor Kreminger Antal (1804-1885) lett a plébános, betiltotta. Ahogy Bálint Sándor irla róla: „már a jozefinizmus ridegségeben nevelkedett". Nem voll érzéke és kellő kedélye a népszokások elnéző megbecsüléséhez. Szegeden ma több népi együttes virágzik. Valamelyik ötletes koreográfus a hires szegedi táncokból, ajuItászosokbúl, a jopálosból és a többiből megkomponálhatná a dömötörözési mini dalos, láncos népi játékul, és ezzel ezt a sajátos szegedi hagyományt új életre támaszthatná. IN II R I ÁSZI.Ó Őszi Tárlat '85 LAPIS ANDRÁS: A MODEIE 100 Szombat, 1985. október 26. FRITZ MIHÁLY: VASZY-KREM FEJÉR CSABA: NAPSZÁMOS FODOR JÓZSEF: ÁRADÁS