Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

4 Csütörtök, 1985. október 3. Népfrontválasitások Dz utca másik oldalán „Ne várj nagy csatát! A belvárosi népfrontválasztások gyűlései vérszegényebbek. mint a peremkerületek, kiváltképpen a falvak öszszejövetelei" — figyelmeztetett kolléganőm tapasztalatai alapján. Nem is számítottam „nagy érzelmi kitörésekre", mert a régi Szeged-Rókus városrész lakói idős emberek, akik korosztályukra jellemzően békések, türelmesek. A „csata" tehát elmaradt, jóllehet, ez a kerület inkább számít kül-, mint belvárosinak. Meglepően sokan tisztelték meg jelenlétükkei a késő délutáni órákban a választási gyűlést, kíváncsian inkább arra, mi lesz a jövőjük, mint arra, ami mögöttük áll. A maguk mögött hagyott múltat — a több órás társadalmimunka-akciókat, a közös ünnepeket, kirándulásokat, ipolitikai vitaköröket, a velük való törődést, az eredményeket és a meg nem valósult terveket — jól ismerték. Mint ahogyan az újságból, a rádióból, televízióból — figyelemmel kísérhetik tágabb hazájukat, gondjait-bajait és sikereit. Arról azonban, hogy mi történik az utca másik oldalán, ritkán van módjuk hallani. Kevésszer nyílik alkalmuk arra, hogy valaki eljön hozzájuk és elmondja, közvetlen környezetükre. az otthonukra mi vár a jövő esztendőkben. Ök ebben hívén, eljöttek, megtisztelték a gyülekezetet, és vezetőiket, de kevésbé lettek okosabbak kedden délután. Ki vonná kétségbe. egy ilyen találkozón beszélni kell arról, milyen nagy tervei beruházásai vannak a városnak a jövőt illetően. Tudni érdemes, hánv lakás, iskola épül, mire is használható majd fel az a bizonyos teleDülésfejlesztési hozzájárulás. Igen, ez mind-mind fontos információ, már csak azért is, hogy jobban tudnák. a nagy zsebben mennyi van, lesz-e jussuk belőle nekik is. Csakhát egy ilyen összejövetelen a rókusi ember legjobban arra kíváncsi, lebontják-e a feje fölül a tetőt, lesz-e szennyvízcsatorna az utcájában, kisajátítják-e öreg lakhelyét, temető marad-e a ma gaztengerre emlékeztető temető és igy tovább.' Meg is kérdezték mindezeket abban a jogos hitben, hogy itt és most ezért is gyűltek egybe Választ is kapott a feltett kérdéseire. Pontosat, talán megnyugtatót. És kérdezett volna tovább is. még fontosat arról, mi lesz az utca másik oldalán, de kérdéseinek gátat vetettek, mond ván: vannak népfront-fogadóórák. várja őket az országgyűlési képviselő s a tanács. Majd akkor és ott mondják-kérdezzék tovább.. E fórumon egymást bátorít va, egymásban gondolatokat ébresztve, a kibeszélés lehe tőségével élve könnyebben szóra nvílt volna a szájuk. Hisz ezért (isi jöttek el. Kalocsai Katalin Sóhaj és teljesítmény n Jó úton" a röszkeiek Fejlődő község a város határán Aki évekkel ezelőtt járt csak a községben, igencsak meglepődik, hogy mellékutcában is aszfalton gördülhet a kocsija. Manapság arról hallunk inkább, hogy kevesebb a pénz, utaink állapota fokozatosan romlik, központi beruházásra egyre kevesebb a lehetőség. A lakosságnak azonban senki sem tilthatja meg, hogy arra áldozza energiáját, pénzét, ami számára a legnagyobb- gond. Magyari László tanácselnök harminchárom évesen újonc még a posztján, az idei választáson voksoltak rá az itteniek. A falu, a közösség gondjait ennél régebb óta látja, hisz 1971-től a helybéli téeszben dolgozott. Szülei is innen származtak el Domaszékre. Elődei. Molnár Albertné és Németh Ferdinánd szorgalmazták először a szilárd burkolatú úthálózat kiépítését. Íme, ha egy terv találkozik az emberek igényével, máris sikerekről számolhatunk be. Évente egy-egy hosszabb utcát köveztek ki, az idén már a kisebbekre került a sor, háromezer négyzetméter felületen. Korábban az utcában lakóknak telkenként ötezer, az áremelkedések hatására az idén hatezer forintjába kerül a sártenger száműzése. Eleinte homok— cement alapra húzták az aszfaltréteget, most kohósalak az alap. Annyi a könynyebbség, hogy ezzel kevesebb a munka, s ennek ellenére sem drágább. A belvízelvezető árkokat társadalmi munkában készítették el. A hatalmas tömegű kohósalakot a téesz rakodógépei és a Volán tehergépkocsijai mozgatták meg, természetesen nem ingyen, de annál nagyobb lelkiismeretességgel. A helybéliek és a határőrök a vagonok kitakarításában segédkeztek. Az egyik dolog következik a másikból. Az útépítéshez hordták a követ, s az állomáson a rakodóhely teli gödörrel, pocsolyával. Ez az igazi ellentmondás, s e felismerést tettek követték. Azóta a vasút elkészítette az utat, a gazdaságok most építik a rakterületet. Ha már az építésnél tartunk, ne hagyjuk ki az új lakásokat sem. Sikeres megyei pályázat alapján, községi pénzzel is megtoldva, kilencszázezer forintot osztanak el az idén 10-11 család között. Az öszszeg felét nem kell visszafizetni, a másik felére 3 százalék a kamat. Üjabb hatnyolc telken már akár holnap kezdhetnék az .építkezést azok, akiknek összejött rá a pénzük. Üjabban városiak is vesznek a telkekből, nem nagy a távolság, és olcsóbb a városinál. A településfejlesztési hozzájárulás újdonság még itt is. A tanácsi vezetők szerint hatszáz forint kellene portánként, hogy három legközelebbi céljukat megvalósíthassák. A napközi konyháját kellene bővíteni, egy ötvenszemélyes óvodára is szükség lenne, és a gyarapodó falu két ivóvízkútjához eiőbb-utóbb fúratni kell egy harmadikat. Az egyik óvocát azért kellett bezárni, mert életveszélyes volt. Igaz, megoldották, hogy minden gyerek járjon óvodába, de a szolgálati lakásból kialakított foglalkoztatók mégsem számíthatnak végleges megoldásnak. Az iskolában most készül a központi fűtés, a művelődési házban nemrég készült el a parkettázás. Van még sorolnivaló, de a többit úgyis érzik, tudják a helybeliek. Az emberek közérzetéhez nagyban hozzájárul a kereskedelmi ellátás. Itt is van mit javítani. Köztudott, hogy errefelé mindenki kertészkedik, egy gazdák boltját jó lenne mihamarabb megnyitni. Kérdés, mikor lesz az áfésznek erre pénze. Most a fóliát és a műtrágyát at\ ABC hátsó .udvarában lehet megkapni, á korábban a Tüzépen árult növényvédő »zereket a Szegedi Üj Élet Tsz szakembere árusítja, hetente kétszer. A korábbi ruhásboltból és vasasból alakították ki az ABC-t, amelyben a napi cikkek kínálata megtalálható. Az iparcikkeket a Dél-Tisza Menti Afész mozgóboltja minta után értékesíti. A maszek is versenyképes, kedden a főtéren egy kötődés árulja ugyanazon a helyen divatos holmijait. A Tüzép-telep választékával viszont egyáltalán nem elégedettek. Kérdés csak, hogy mi a íőok, az áruhiány, vagy a főboltosi rendszer. Ugyanis a röszkei telep az algyői Tüzépre küldi be az igényét, onnan osztják el az árut. Bizonyára, erre is lehet megoldást találni, ha ma nem, akkor holnap. A fő az, hogy a község lakói és vezetői egyformán lássák lehetőségeiket, s együtt próbálják megoldani azt, ami ma még gond. Trombitás István köszöntése Trombitás Istvánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat vezérigazgatóját 50. születésnapja alkalmából Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán, tegnap a Központi Bizottság székházában köszöntötte. (MTI) Bauxitbányászat, -kutatás A bauxitbányászok, -feldolgozók;- a timföld- és alumíniumgyártók nemzetközi tudományos társasága, az ICSOBA szimpóziuma kezdődött- szerdán Tapolcán, a hazai termelés kétharmadát adó Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál. A háromnapos programra 18 országból érkeztek résztvevők. A szimpóziumon a bauxitbányászat és a -kutatás legújabb módszereivel foglalkoznak. A hazai szakemberek megismerkedhetnek az azonos profilú külföldi vállalatok kutató-fejlesztő tevékenységével, és lehetőség nyílik a hazai műszaki fejlesztési eredmények ismertetésére is. Gephard János, a Magyar Alumíniumipari Tröszt bányászati igazgatója a megnyitó ülésen többek között elmondta, hogy bauxitbányászatunk munkáját megnehezítik a sajátos geológiai körülmények. Nemcsak az átlagosnál nagyobb mélységből kell felhozni az ércet, hanem számolni kell a bauxit lencsés elhelyezkedésével és a vízbetörés veszélyével is. Ezért alkalmazzák a világon egyedülálló vizszintsüllyesztési rendszert, s bevezették a geológiai viszonyoknak leginkább megfelelő, úgynevezett szintomlasztásos féltést, valamint a horganyzásos kőzetbiztosítást. Ezekről az eljárásokról és módszerekről a tanácskozás első napján részletesen beszámolt Fazekas János, a Bakonyi Bauxitbánya Vállajat igazgatója. I

tt az ősz — itt a BNV! A rangos nemzetközi vásárnak, mely az ipar teljesítményéről ad számot, meg kell küzdenie egy röviddel előbb tartott bemutató árnyékával, az OMÉK-kal, mely időszaki, és a mezőgazdaság számára szolgál. Előre látható volt, hogy a két közeli dátum nem lesz hatástalan az ipari seregszemlére. Mitagadás, ma a mezőgazdaságban nagyobb a látható és a használható , dinamizmus. Belső békénk és főleg az ipar számára levonható következtetések okán jegyezzük meg: azért ezt is mi csináltuk ám! Számos városlakónk sóhaját fogalmazták meg a Délmagyarországban abban az írásban, melynek címe: „Egy soványka díj" volt. Ennek kapcsán vitatkozunk, remélhetőleg, nemcsak baráti körben, vajon mi az oka, hogy $ kqrábbi évek nem túl ,sok, de mégis, a mostanihoz képest valóságos díjesőnek tűnő elismeréseket nem inkasszálta szeretett városunk ipara. Mit jelent ez az állapot? És talán a kérdések legfontosabbika: milyen tanulságot vonjunk le a magunk számára ebből a figyelmeztető jelből? Kezdjük Byronnal, akinek kedvenc mondása volt: szokásom a kezdet kezdetén kezdeni. Abban megállapodhatunk, hogy az eddigi kitüntetések, elismerések más körülmények között születtek. Más volt a világgazdasági helyzet, és mas a belső is. Azonkívül olyan mélyről indultunk, hogy még a szerény ipari teljesítmény is világrekordnak számított. A világ el is ismerte ezt. Számos és komoly jele volt annak, hogy barát és ellenség tisztelettel szólt teljesítményünkről. Ha volt is ebben némi udvariasság, mert az érintkezésben ez elkerülhetetlen, a tény valós. Ezek az eredmények azonban a legjobb években is csak önmagukhoz mérten voltak kiemelkedők. Amikor néha-néha elővesszük saját jó munkánk kitüntető okleveleit és jelvényeit, gondolatainkban nem merül fel a világgazdasági szint, tehát korlát nélkül lehetünk büszkék munkasikereinkre. Az egyéni elismerések azonban belső viszonyokat vesznek figyelembe, s így a nemzetközi porondra kényszerült iparunk nem tükrözheti vissza ezeket teljes mértékben. A BNV ezt az ellentmondást fejezi ki, mivel már régen nem saját, de nemzetközi megméretésünk színhelye. Meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a nemzetközi mérce mind általánosabb alkalmazása nem járhat a díjak csillaghullásszerű özönével. Felmerül azonban a kérdés: mi a teendő, ha a korábbi öröm kesernyéssé válik? A válasz csak az lehet: nem kell pánikba esni, hanem Iqvonni a szükséges tanulságokat. De hát mik ezek? Vegyük sorjába néhányat. A gazdálkodás reálfolyamat. Néhány évtizeden át, a fejlődés adott szintjén, történelmi lemaradások behozása során, lehetett a teljesítmény keletkezésének módját úgy befolyásolni, hogy még a veszteséges munka is hozhatott megbecsülést. Ebből a közgondolkodás, mely az érték keletkezését illetően Széchenyi óta alig változott nálunk valamit, egyrészt elvonatkoztatta az egyéni teljesítménytől, hasznosságtól, másrészt azt a boldogító érzést sugallta, mintha a szocializmusban elkerülhetők lennének a gazdasági bukások. Ez a sajátos beidegződés még ma is úgy befolyásolja szemléletünket, hogy a világ nagy teljesítményeit is csupán diadalmenetnek látjuk, miközben még a legfejlettebb országokban is évente vállalatok tízezrei mennek tönkre. Másfelől az a néhány tönkrement vállalat, melyről tudomást szereztünk, eszmei zavart és egyegy szakmában valóságos nemzeti gyászt okozott. A levonható tanulság kétirányú. Egyrészt meg kell tanulnunk, és főleg meg kell barátkoznunk a gazdaság reálfolyamat jellegével, másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a hibákat el lehet takarni, de az árát meg kell fizetni. Az is közgazdasági alapigazság, hogy a r<feszból legalább annyit lehet tanulni, mint a jóbólt. Mert jobban fáj, míg a siker elaltathat. Mindebből talán kitűnhet, hogy a kevesebb elismerés sem feltétlenül jelent rosszabb munkát, teljesítményt. Egy közelmúltban megjelent, kritikus írás (Fraknóy Gábor értékelésére gondolok), hasonló vitát kavart, mivel konkrétan említett vállalatokat, másfelől szóvá tette, hogy a másutt pezsegni induló gazdasági élettel szemben, nálunk mintha várakozás lenne jellemző. Sokan vitatják, és főleg a vállalati presztízst féltik, de végül is a tények azt mutatják: nálunk ez a helyzet. És most gondoljunk a sóhajunkra: csak egy soványka díj jutott nekünk a BNV-n. Arról persze nincs szó, hogy pánikba esnénk, de mintha nem tudnánk örülni ennek az egyetlen, városunkat illető díjnak. Pedig azoknak kellene a legjobban tudniuk, akik a korábbi díjhullám körül bábáskodtak, hogy mindet talán meg sem érdemeltük. Ezt bizonyítja, hogy díjazott sikertermékek többnyire nem kerültek a boltok pultjaira. És ne feledjük azt se, amikor a vállalati presztízst féltjük, hogy dolgozóink talán jobban tudják a félsikerek okát, körülményeit, és a gyakran palástolt kudarcoknak anyagi következményeit is. Vagyis a valódi és megérdemelt sikert nem magunk kreáljuk, hanem az egyre inkább kialakuló piacon vívhatjuk ki- Erre azután valóban büszkék lehetünk. A körülményeink és annak emlegetése, hogy lehetetlen; egyik-másik megye, város reálisan érhetett el jobb eredményt, nem vezet sehová. Részben mert még sehol sem vallották be a szerencse kizárólagos szerepét, másrészt egyre inkább láthatjuk: a szerencse nem szeret a bizonytalanságban segédkezni. Jobbára a sikeresekhez pártol. Más oldalról közelítve sincs értelme megkérdőjelezni mások teljesítményét, ha nem elemezzük nagvon szigorúan saját tevékenységünket, főleg balsikereinket. J

elentős a szegedi ipar. Ezt büszkén vallhatjuk, mivel az indulás késedelmét megszenvedve zárkóztunk fel más, szerencsésebb tájakhoz. Szellemi tartalékaink is jelentősek. Mi kell ehhez még? A pezsgés, annak felismerése, hogy emberségből lehet valakit dicsérni, de hasznunk csak abból lehet, amit igazol a piac, megfizet a külföld. Egy vélhetően csak elméletileg és a baráti beszélgetések „búsmagyarkodása" során felmerülő gondolatot el kell hessegetnünk a fejekből. Jelesül azt, hogy nekünk valamiféle hátrányunk van. Erről szó sincs, inkább arról, hogy ma az eredményekért jobban meg kell küzdenünk, mint tegnap, és vélhetőleg még jobban holnap. Ezért a szemléleti megújulás most megelőzi a szűkös anyagi források okozta gondokat. Egy díj jutott nekünk most. De ha van hitünk, a következő évben akár több is lehet. Mert a régi módszereket fel kell váltani, lehet, egy-két vállalat megszűnik vagy átalakul. De egy valami nem szűnhet meg: hitünk, hogy jó gazdaságpolitikánk valóra váltása csak rajtunk múlik. Ha ráeszmélünk a tanulságra, később talán hálásak is lehetünk, hogv most csak egy díjra futotta. Ehhez azonban az kell, hogy a gazdaságot a maga valóságában lássuk, és leszokjunk önmagunk dicséretéről. Közhely: a teljesítmény önmagáért beszél! Marosi János A közlekedésről Á megyei KBJ elnökségének ülése Elismerés az MHSZ-nek Szerdán délelőtt Szegeden ülésezett Barna Sándor ezredes, megyei rendőr-főkapitány vezetésével a Csongrád Megyei KBT elnöksége. Előbb a főkapitány ismertette az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségének elismerő értékelését a megyei KBT és szervezetei 1980 óta végzett munkájáról, majd a jelenlevők megvitatták és kiegészítő javaslatokkal elfogadták a Szoptesi VKBT . beszámolóját. Ezt követően a testület tudomásul vette Bába János százados jelentését az MKBT titkársága, valamint a megyei anyagi es pénzügyi szakbizottság első féléves munkájáról, majd a megye baleseti helyzetének alakulásáról. Az év első 8 hónapjában 436 közlekedési baleset történt megyénkben. 5.2 százalékkal kevesebb, mint tavaly augusztus végéig. A karambolok súlyossági fokát tekintve azt mutatják az adatok, hogy a halálos balesetek száma 17,5, a súlyos sérülésekkel végződött karambolok száma pedig 7,3 százalékkal csökkent 1984 első 8 hónapjához viszonyítva. Utána az MKBT elnöke bejelentette, hogy a továbbiakban Csonka István, a szegedi városi tanács elnökének általános helyettese tölti be a Szegedi Városi Közlekedésbiztonsági Tanács elnöki tisztjét. Az elnökség végül elismerésben részesítette az MHSZ Csongrád megyei szervezetét a közlekedésre nevelésben kifejtett többéves, eredményes tevékenységéért. Az erről szóló oklevelet Barna Sándor adta át Palotai Jenő alezredesnek, az MHSZ megyei titkárának. i. i