Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-22 / 248. szám

Kedd, 1985. október 22. Ember, r r r vegye a szív ere! „Az emberi deformáltság biztos jele a fantáziának az a hiánya, mely miatt a deformált ember nem látja, amit lát, vagyis képes -nem szívére venni", nem éli át még azt se, ami az orra előtt történik. Ebben a mi világunkban a deformált ember a normális, s ahhoz, hogy az ebiber képes legyen nem deformált. Jianem emberi értelemben normális fantáziával emberien reagálni a valóságra, lényegesen el kell ütnie a normától, félkegyelmünek kell lennie, mint amilyen Miskin herceg ..." Ezeket Sinkó Ervin írta, a Fórum kiadónál 1964-ben napvilágol látott tanulmánykötetéből másoltam 1 ide. Mert kulcsmondatoknak tűnnek. Sinkó egész életét és életművét kísérőknek. Világosan kivehető például a háborús naplójából, hogy megértő azokkal az emberekkel is, akik közvetlenül az életére törnek. Nem fölmenti, nem igazolja őket, de egyszerűen képtelen másként gondolkodni, minthogy — amiként írja — „mindenki, mi mindnyájan jobbak vagyunk belül, mint az életünk, melyet ma élünk". Ahogy a nagyszabású tévésorozat darabjait, az Optimistákból készült film részleteit néztem hétről hétre, egyre nyilvánvalóbbá vált; személyes érdeklődésemet a filmre vett regény tartalmi gazdagságából leginkább az a Sinkó„specialitás" vonzza, amelyet művének ismerői úgy neveznek: alkati humanizmus. Merész egyszerűsítéssel és mai divatszóvaf élve „totális empátiának" neveztem el magamban. A mindenkivpL való azonosulás képességeivel megáldott-megvert ember érdekelt a filmből, akinek „etikus fantáziája" állandó és aktiv, olyannyira, hogy sohasem téveszti szem elöl: a legembertelenebb is csak megnyomorított, az is emberi arccal született. Nem véletlen, se nem hatásvadászat, se nem modorosság, hanem szükségszerűség, hogy Dömölky János sorozatának minden darabja a „kivégzesjelenettel" kezdődölt, azzal a meghatározó Sinkó—Báti emlékképpel, amely arról szólt, hogy iszonyú volt végignézniasszisztálni egy katona főbelövését. Az „etikus fantázia" megnyilatkozásával tehát, az elemi erejű, belső, alkati tiltakozás kinyilvánításával mindenfajta fanatizmus, „véres mítosz" ellen. Ebnek az ösztönösnek is mondható, nagyfokú erkölcsi érzékenységnek a „működését" figyeltem egyre a filmsorozatban, a csúcsig, az utolsó előtti részben felizzó gondolati drámáig. Amelyben ezek a nagyhitü értelmiségi ifjoncok, akik akkor Sinkóék (filmben Bátiék) lehettek, az addig is folyamatos tépelődéseikből, gondolati és cselekvési útkereséseikből a lehető legnagyobb elbizonytalanodasba jutottak. Forradalmat akartak és csináltak erős hittel, s íme: mintha a proletárdiktatúra is egy lenne az emberiség „véres mítoszai" közül. S a humanistát, etikust azzal fenyegeti, maga is védtelen kiszolgáltatottjává válik egyfajta fanatizmusnak. Micsoda drámai ütközése ez a valóság különféle arcainak és igazságainak! Hogy' férjen össze humánum és terror? AZ ember igazsága és az emberiség igazsága? A forradalom elkötelezettje és véres valóságának idegenje? Sejtem, hogy Dömölky filmjében, annak minden tartalmi és formai elemének meghatározottsága mögött, ugyanolyan gondolati és képi következetesség munkált, mint a sorozatrészek indító jelenetei mögött. Am az ember gyarló, főként gondolkodásra rest, főké'ht, ha heti megszakításokkal adagolják számára 41 végiggondolni-valókat. Nem vállalkozhatom a filmben föllelhető alkotói eszköztár részletes — s főleg nem: értő — elemzésére. Mi tagadás, a meglevőknél nagyobb erőket, alaposabb Sinkómú-ismeretet is igényelne, ráadfisul nem győzhetem le idegenkedésemet egynémelyik főszereplő színész játékmodorát illetően. (Legjobban fékezte érzelmi-gondolati együtthaladásomat a filmmel a Cinner Erzsit alakító Takács Katalin extravaganciája, idegesítő idegi túldimenzionáltsága.)^ Azonban: sokkal inkább kívánok magunknak, nézőknek, sok ilyen, magát „nehezen adó", gondolkodási megpróbáltatások elé állító tévéművet, mint egykönynyen átlátható, s nyomtalanul tovatűnő közvetlen valóságábrazolatokat. Mert akár ha csak egyetlen „nekünk való" szálat tudunk kiválasztani az ilyenféle gondolatszövevényekből, mint az Optimisták, hacsak „egyféle" rezonancia is ébred bennünk, a művészek — a filmalkotók — célt értek; a mű betöltötte funkcióját. Ezt is Sinkó írta: mennél jelentékenyebb a művész alkotóereje... annál inkább fog még a történelem viszonylagosan harmonikus szakaszaiban is csalhatatlan biztonsággal rádöbbenni — rádöbbenteni — a valóság disszonáns motívumaira, épp azokra az elemekre, amelyek destruálják az idillikus látszatokat." A filmben meghatározott történelmi korszakhoz, a Tanácsköztársaság idejéhez kötődik a művészi „rádöbbentés". Ám ha nem használunk szemellenzőt, látnunk kell az Optimisták a művészi „mindig dúcolás", a folyton „valami ellenére" kiküzdött alkotás folyamatos nélkülözhetetlenségéről is „üzen", s nem „csak" a forradalmak, hanem ö ,.viszonylagosan harmonikus" korszakok idején szükséges erkölcsi erőfeszítéseket, a valósággal való küzdelmes szembesüléseket is igenli. Sulyok Erzsébet Tudományos ülésszak a múzeum dísztermében Hagyomány már, hogy az országos múzeumi és műemléki hónaphoz kapcsolódva a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatóságának munkatársai tudományos ülésszakon számolnak be kutató munkájuk legfrissebb eredményeiről. Az idei program tegnap, hétfőn délután kezdődött a Móra Ferenc Múzeum dísztermében a következő régészeti tárnája előadásokkal. Horváth Ferenc: Kingéc-Gorzsa-Kökénydomb; Vörös Gabriella: Hunkori kézi őrlókő Nagymágocsról; B. Nagy Katalin: Székkulasi"' avar 'sérvkötő; Béres Mária: Szegvár-Kontratópart leletmentései; Vá. lyi Katalin: Az ópusztaszeri ásatások múltja, eredmé»;yeí és jövője; Szekeres László: Középkori téglaégető kemence Zenta-Mákoson; Timár Péter: Középkori templomok számitógépen és Nagy Adám: A „szegedi kiSpénz" elterjedése a leletek tanúsága alapján. Maj Ikedden déüután 3 órától történeti témájú beszámolókkal folytatódik a program. Fejér Gábor: Marchiái Jakab széke, a legrégibb ismert magyarországi ülőbútor; Rózsa Gábor: Csongrád város kéziratos térképei; Csányi István: Egy ismeretlen Horváth Mihály-kézSrat; Giday Kálmán: Gyermektanulmányi Társaság 1910—19 2U; Totli Ferenc: A múzeumi gyűjtés története Makón; Sípos József: A szegedi SZDP-vezetők 1920-as évekbeli tevékenységének baloldali kritikája; Lenguel Mária: Fapdi György élete és munkásság;, (1900—1948); Tóth Istiián: Auer Lajos fényképész tevékenysége; Halmagyi Pál: Makó felszabadulása (adatok, a Makó körüli haicokban elesett szovjet és magyar katonákról) címmel tart előadást Holnap, a tudományos ülésszak zárónapján először négy művészettörténeti előadás (Dömötör János: A Tornyai festmény-lelet, Nagy Imre: A római kori bronz fogadalmi lap művészettörténeti elemzése, Szelesi Zoltán: Az amatőr festészet szegedi és szentesi atyja, Csorvásy Sándor és Szuromi Pál: A szürrealizmus iróniája), négy néprajzi tematikájú beszámoló (Szűcs Ju. dit: A népi társadalom vizsgálata a malom életében, Horváth Dezső: Gelegenye kettő — Luca napi szövegek magyarázatához, Markos Gyöngyi: A terhességgel kapcsolatos szokások Makón és Juhász Antal: Az állattartás szerepe Szeged mezőgazdaságában 1850 és 1914 között) és három természettudományi támújú referátum (Csongor Győző: A szegedi múzeum növénygyűjteményének újabb gyarapodása, Csizmazia György: Az ópusztaszeri emlékpark etnobiológiai és természetvédelmi feladatai, Gaskó Béla: Védett bogarak Csongrád megyében) hangzik el. Újjáalakult a SZAB Jövőre lesz negyedszáza- A testület tegnap, hétfőn da, hogy a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki központjaként megalakult a Szegedi Akadémiai Bizottság, melynek feladata, alapító okirata szerint. a Szegeden és környékén működő tudósok, kutatók és a tudománnyal foglalkozó műhelyek (egyetemek, kutatóhelyek, intézmények) öszszefogása, a kutatómunka koordinálása, hatékonyságának emelése, az együttműködés készségének erősítése. A Magyar Tudományos Akadémia júliusi ülésén megújította a Szegedi Akadémiai Bizottság vezetéséi. A SZAB elnöki teendőiník ellátásával Grasselly Gyulát, a JATE egyetemi tanárát, az MTA rendes tagját bízta meg. Alelnök lett Balázs Sándor, az Akadémia levelező tagja, a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet főigazgatója. Keszthelyi IMJOS, az Akadémia levelező tagja, a Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézetének igazgatója és Tandori Károly, az Akadémia rendes tagja, a JATE egyetemi tanára. A SZA13 titkára Mészáros Rezsó kandidátus, a JATE egyetemi docense. A Szegedi Akadémiai Bizottságnak 27 tagja van. délután a SZAB Somogyi utcai székházában tartotta újjáalakuló ülését. Grasselly Gyula bevezetőjében köszönetet mondott SzökefalviNagy Béla akadémikusnak, akinek vezetése alatt kiteljesedett a Szegedi Akadémiai Bizottság tevékenysége, kialakult együttműködése a régióhoz tartozó három megyével. megteremtődött a szakbizottságok struktúrája, és a pályázatok rendszere. A bizottság tagjai egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt Petri Gábor akadémikus emlékének. Újjászerveződtek a szakbizottságok. A nyelv és irodalomtörténeti szakbizottság elnöke Szádeczky Kardoss Samu, a filozófiai és történelmi szakosztály elnöko Kristó Gyula, a jogi és gazdaságtörténeti szakosztály elnöke Kovács István, a matematikai és fizikai szakosztály elnöke Ketskernéty Irtván, a kémiai szakosztály elnöke Soíymosi Frigyes, a földrajztudományi szakosztály elnöke Szederkényi Tibor; a biológiai szakosztály elnöke Barabás Zoltán, az orvostudományi szakosztály elnöke Telegdy Gyula, a mezőgazdasági szakosztály elnöke Filius István, a környezetvédelmi és településfejlesztési szakosztály el—— in nöke Jakucs lAszló, a műszaki szakosztály elnöke Kapitány Sándor lett, és javaslat született a neveléstudományi és pszichológiai szakosztály létrehozására. Megalakult az új klubtag nács is, melynek titkárai Sonkodi Sándor. Grasselly Gyula vázolta e tudományos testület legfontosabb feladatait. Hangsúlyozta a megyékkei való együttműködés fontosságát, konkrét célok meghatározását. Szorgalmazta a tudományos eredmények gyakorlatba való átültetésének; meggyorsítását, a regionális műszerpark létrehozását, a tudományos munkára való ösztönzést, és a szakmai utánpótlás biztosítását. Párizs György, a Művelődési Minisztérium főtanácsosa, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatója a regionális kutatás- és tudományfejlesztés koncepcióját ismertetve az akadémiui bizottság érdekegyeztető szerepét emelte ki. Az újjáalakuló ülésen részt vettek Bács-Kiskun. Békés és Csongrád megye vezetői, közöttük Koncz János, a megvei pártbizottság titkára. Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és Papp Gyula, a városi tanács elnöke. Fantom rádiófigyelő A fantomról csak annyit lehet biztosan tudni, hogy létezik. Mj több, hús-vér ember és nőnemű. Ennyi, ami biztos, mert ez látható. (Fénykép is készült róla, megtekinthető a rádióújság 4t. számának 7. oldalán.) Azt is tudnj lehet, hogy a fantom, miként Martinkó Károly Vajda István által rendezett dokumentumjátékából kiderült, többször összeütközésbe került a törvénnyel, magyarán csalt, lopott, hazudott, több mint gyanús ügyletei voltak holmi lovakkal es Zsigulikkal, szociális segélyekkei és egyebekkel — viszont ezzel nagyjából kész is, amit a fantomról tudni lehet. Neye nincs, illetve annyi van, hogy lehet válogatni: három. Ugyanennyi anyja is. Az. adatok (?) szerint hárorp különböző városban született, ám hogy mikor, szintúgy megállapíthatatlan. (Születési évből hét darab áll rendelkezésére J Az orvosi vizsgálatok szerint nem lehet 83 éves. minek löbbé-kevésbé állandóan vallja magát, de hogy mennyi, alighanem csak felsőbb hatalmak tudják. Vagy még azok sem. Mindezek ellenére és mindezekkel együtt a fantom a fenti dokumentumjátékban, a múlt héten csütörtökön délután, teljes 35 persen keresztül szerepelt a Magyar Itádió Petőfi adóján. Aki azt hiszi, agyamra ment mindaz, ami kritikusnak ma Magyarországon Vigyázzunk jobban gyermekeinkre! Megdöbbentő balesetekről hallhattunk az elmúlt héten. Pár nap leforgása alatt két esetben is vasúti vágányok mellett játszó gyermekeket ütött el a vonat. Az első baleset délután öt óra előtt pár perccel történt Szegeden, amikor a rendező pályaudvarról Rösz kére tartó tehervonat egy másfél éves kisfiút gázolt. Két nappal később a déli órákban, Kecskemét határában hasonló baleset történt. Három kisgyerek játszott felügyelet nélkül a vágányok mellett. Társuk — egy négyéves kislány — a pálya másik oldaláról szaladt át hozzájuk egy Helvécia felé haladó tehervonat előtt, amely elütötte a kislányt. Szerencsére egyik esetben sem következett be visszafordíthatatlan tragédia, a gyerekek kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták a balesetet. Hasonló gyermekbalesetek megelőzése érdekében a MAV kéri a vasút mellett lakókat, hogy vigyázzanak gyermekeikre, s ne engedjék őket a vasúti vágányok mellett játszani. Hiszen a játék hevében a gyerekek könnyen elfeledkeznek a veszélyről, nem figyelnek a közeledő vonatra, és a tragédia pillanafok nlaft bekövetkezhet. G. J. agyára mehet, ki kell ábrándítanom: legalábbis egyelőre elmebéli képességeimnek teljes egészében birtokában vagyok. A rádióban hallották,'' a fantom egész históriája megtörtént csel, amint ezt a dokumentumjáték műfaja már eleve sugallta. A dramaturg Borenich Péter azzal zárja beharangozóját a rádióujsagban: „ha valaki tudja riportalanyunk igazi nevét, írja meg a Rádiószínház címére," A névvel sajnos nem szolgálhatok, tekintve, hogy egy újságírónál sokkalta illetékesebb fórumok is teljességgel tanácstalanok azügybeft, ám írnivalóm azért akad a dologról. Már persze amennyire egyáltalán fantomokról írni lehetséges: megnevezni lehetetlen, s nem ál! módomban minősíteni, pontosan körülhatárolható tetteit, merthogy ilyenek se nagyon vanr^k. Csupán enyhén szólva roppant zavaros „vallomásait" véve alapul, hajlamos volnék azt hinni, hogy ez az asszony, egyszerűen bolond, de ebbe a feltételezésbe komoly és hivatásos elmeorvosok is belebuktak, miután hősnőnk 1981-től hosszabb ideig rendszeres tanácsi szociális segélyben részesülvén (ingyenes gyógyellátásban, különféle halálos betegségekkel történő jelentkezések után megfelelő kezelésekben úgyszintén), végül elmeosztályra (is) utaltatott, hol a zárójelentésben bizonyos paranoid reakciókról esik ugyan említés. de a fantom mindezek dacára vígan működött tovább. Arra is gondolhatnék, hogy a majdnem pontosan 100 ezer forint értékű szociális segélyt mégsem folyósíthatják csak ügy btindre egy fantomnak, de komoly tanácsi funkcionáriusok nyugtattak meg: igenis folyósíthatták. Ügy, hogy előzőleg, miként az kötelező jelleggel dukál, környezettanulmányt is végeztek Általában gondolhatnék még sok mindenre a fantommal kapcsolatban, de. .. ...de azután rájöttem: tulajdonképpen enggm ez a fantom nem is érdekel különösebben. Pontosabban nem az. ő viselt dolgai érdekelnek igazán. Még az. sem, amit pedig szintén hallhattunk ebben a pompás 35 percben, nevezetesen, hogy hazánkban H)ü4 óta rendszeres az. állampolgárok nyilvántartása, magyarán azóta illetékes helyen minden teremtett lélekről tudják, kicsoda, olykor (egy időben különösen) annyira, hogy még sokallhattuk is. Azon sincs mit meditálni, hogy a fantom mindvégig fura. siránkozó hangon beszélt, olykor sírt is. cs olyasféle volt a hanghordozása, hogy engem erőteljesen a Markos— Nádas-duóban Nádas György asszonyhang-paródiáira emlékeztetett, egy meglehetősen nagylétszámú magyarországi lakosságcsoport beszédmodorában. Még arra sem érdemes szót vesztegetni. hogy a fantomnak akadnak szegedi vonatkozású pontjai is. állítólag a városban is élt egy darabig, itt js kapott segélyt, de megvonták tőle, mert kiderült, albérlőket tartott és igy súlyos ezrekhez jutott. Mit lehet tudni ennyi zagyva dolog között, így volt-e, ám ha igen, az eljárás mindenesetre jó fényt vethet szűkebb hazánkra Egyébként a fantom családi kötődéseiről is szó esett, de (miként egy megszólaltatott illetékes briliánsán elegáns és diplomatikus fogalmazással mondotta) — „a barnabörüeknél oly nagyon tág fogalom a család", hogy ez sem számíthat igazán érdekesnek. Mi lehet hát az érdekes, mj érdekelhet hát engem, bennünket igazán ez ügyben? Juszt sem árulom el. Rábízom a döntést az olvasóra, akárcsak a dokumentumjáték készítői a hallgatóra. Aki bizonyára sokat hall és olvas igazgatásról, rendészetről, nemzetiségi politikáról, szociálpolitikáról és sok egyéb fontos társadalmi kérdésről. Es hogy el ne felejtsem: Életkorát megállapítani nem lehet — ez volt a címe a dokumentumjátéknak. Hát igen, azt sem lehet megállapítani, Igen sok egyelhet viszont — annál inkább. Domonkos Lásxió 1