Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

p VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DEEMAGYARORSZAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Á „Sárga" gondjai Tanulóidő — szeptembertől Szakmai programok a BNV-n megoldhatók Egy évvel ezelőtt A Sár­ga és jövője címmel riport jelent meg lapunk hasáb­jain. Ekkor Molnár Imre, a Tömörkény István Üdülő­társulat elnöke számolt be gondjaikról, fejlesztési ter­veikről. Minden haladt a legnagyobb rendjén, feltöl­tötték az ifjúsági vízitelep melletti kubikgödröt, fej­lesztették az úthálózatot, fásítottak, beszámozták a házakat, tájékoztató táblá­kat helyeztek el, a nyári időszakban leveleket, újsá­gokat, csomagokat kézbesí­tett a posta, nyilvános tele­fonfülke üzemel, légkábe­lekbe helyezték az elektro­mos hálózatot, szeméttároló­kat építettek, ivóvizet bizto­sítottak a napozópartnál... Amikor ezekről a mun­kákról beszámolhattunk, már rozsdásodnak a faleve­lek, de a nyárutó pompás napsütése még dacolni pró­bált a közeledő hűvösebb ősszel. Aztán gyorsan jött és sokáig tartott a kemény tél. A tavaszi áradás és a zöldár aztán mindent össze­gubancolt. Még azok is „ne­kiestek" a vezetőségnek, akik korábban elismeréssel nyilatkoztak a Sárga fej­lesztéséről. Igaz, nem gon­dolt senki előre, hogy 4—5 éves „szárazság" után a Ti­sza kilép medréből. Egy pil­lanat alatt tönkreteszi az ember szépítő munkáját. A víz nagyon gyorsan jött. Felkészületlenül ért min­denkit. Leginkább azokat, akik a Kőrössy-bejárótól felfelé, a töltés mellett csi­nosították üdülőjüket. Ez a terület, ugyanis már akkor víz alá került — a rossz zsiliprendszer miatt —, ami­kor más üdülőkben még zavartalanul „üzemeltek". Most ismét rozsdásodnak a Sárgán a falevelek. A nyárutó pompás napsütése pihentető. De örömmel ta­pasztaltam, hogy Molnár Imre, az üdülőtársulat el­nöke és Szávin Béla rendész nem pihen. Irodájukban szünet nélkül csörög a tele­fon. Intézkednek, kérnek, szerveznek, találkozót be­szélnek meg vállalatok, in­tézmények vezetőivel. Mind­ezt a Sárga és lakói érdeké­ben. Az egyik ilyen, mond­hatnám legfontosabb meg­beszélésen én is részt vettem. A meghívottak pedig: Si­mády Béla, Ativizig-igazga­tó, Ungi Gyula, a Mahart tápéi hajójavító üzemének vezetője, Szilléry L ászióné, áz Ativizig szakaszmérnök­helyettese és Orovecz Béla, a hajóépítő gyártórészleg fő­művezetője. Simády Béla— Ez a hul­lámtéren kiépült üdülőtelep vízlefolyási és jégelvonulási akadály. Éppen ezért külön előírások szabályozzák a be­építések szélességét, az üdü­lők lábakra építését. A vízügyi-igazgatóságnak csu­pán gondja van ezzel az üdülőterülettel csak kölcsö­nös segítés oldhatja meg a gondokat. Szilléry Lászlóné: — No­vember végén elkezdjük a töltés felöli árok és csator­na kotrását, mégpedig a csapadékvíz és az árhullám után bentrekedt vizek leve­zetése céljából. Molnár Imre: — Úgy tud­juk, hogy 6,80 méterig biz­tosított a víztől a Sárga. Ennek a magasságnak azon­ban két gyenge pontja van, mégpedig a cipőgyári és a kenyérgyári üdülőnél. Simády Béla; — Minden­képp geodéziai felmérést kell elvégezni, hogy meg­tudjuk, hol vannak lapos területek. Fel kell tárni a magassági szintet, mert csak ezután derül ki, hogy igaz-e a 6.80-as biztonsági szint. A geodéziai felvételt, az üdü­lőtársulat költségére a sze­gedi szakaszmérnökség dol­gozói elvégzik és vélemé­nyem szerint ezután a Sár­gán minden komolyabb gond rendeződik. Szilléry Lászlóné: — Sok gondolt okozott az idén az elavult zsiliprendszer, amely a vízügyi igazgatóság keze­lésében van. Még az idén vizsgálatokat végzünk, pon­tosabban november végén feltárjuk, s ha kiderül, hogy javítható a zsilip helyreál­lítjuk, ha nem, ismét össze kell ülnünk, hogy megbe­széljük a távlati megoldás • tervét. Ungi Gyula: — A Beton­hajó környékén mi, saját erőből rendbe hozzuk a te­repet. A töltés melletti út rendezésekor gépeket tu­dunk majd biztosítani tár­sadalmimunka-jelleggel. Egy nagy közös tervet dol­gozunk ki és a geodéziai felvétel után a kivitelezés­ben a Mahart tápéi hajó­javító üzeme is segítő part­nere lesz a Tömörkény Ist­ván üdülőtársulatnak. A nyárutó napsütése pi­hentet. Bokáig gázolok az ősz hamujában. Viszik a forró nyár emlékét az alá­hulló rozsdás falevelek. Szalagfürész visít a hullám­téri út mellett. Vágják a kivénhedt és akadályt okozó fűzfákat. Dolgozik a Tömör­kény István üdülőtársulat vezetősége. Ezt az első fon­tos megbeszélést követi még nagyon sok. November végén a gyakorlati munka követ­kezik. Mindezt az üdülőtár­sulat tagjainak érdekében. A felesleges viták, intrikák helyett, a közösen és a kö­zösségért végzett munka si­kerének reményében. Bagaméry László Üzemorvos a téeszben A Szegedi Felszabadulás Tsz úttöró szerepet vállalt. A kertészeti telepen kialakí­tott orvosi rendelőben főál­lású doktornő várja betege­it, s természetesen az egész­séges dolgozókat is. Hisz en­nek az orvosi szolgálatnak épp a foglalkozási ártalmak megelőzése az egyik fő cél­ja. Az ipari üzemek után végre a megyében először két termelőszövetkezet is egy főállású üzemorvost ka­pott. * Dr. Kovács Katalin a Zöld Sándor utcai rendelőintézet igazgató főorvos egészség­ügyi helyettese, valamint elődei is, már régóta szor­galmazták, hogy az üzemor­vosi hálózat munkája kibő­vüljön a termelőszövetkeze­ti dolgozókra is. A jogosult­sághoz nincsenek különleges feltételek, ahol ezerkettő­száznál több az aktív dol­gozó, .kérhetik az orvos. Ál­talában egy gazdaságban ke­vesebben vannak ennél, ezért 2-3 téesz összefoghat. Annyit kell csak vállalniuk, hogy kialakítják a rendelő épületét, és biztosítják a kommunális ellátást. Az or­vos és asszisztensének fize­tését a tanács állja. A Zöld Sándor utcai üzemorvosi szakrendelőhöz Szeged és vonzáskörzetének 38 mező­gazdasági üzeme tartozott. Mostantól kettővel kevesebb, mert a Tisza Maros-szög Tsz is „társbérlő" lett az új ren­delőben. Bizony, a központi rendelésen elég sokan van­nak, s a két orvosból az egyik részmunkaidőben fog­lalkozik a t.éeszek és az egészségügy dolgozóival. A megye 23 főállású üzem­orvosának egyike most már dr. Koczka Magda, is. Legalább fél évnek el kell telnie, hogy bizonyítani tud­ja: a munkájára szükség van a téeszben. Ennek a munkának nem alakult még ki igazi presztízse, most kez­dik elismerni. Eddig még a kollégák közül sem tudta mindenki, hogy üzemorvosi szakvizsgát is lehet tenni. Aki a hivatást, a munkát keresi, itt biztosan megta­lálja. Itt egész, más a fel­adat, mint egy körzeti ren­delőben. Első, hogy a dolgo­zók munkakörülményeit fi­gyelje, észrévételeivel segít­sen a szakvezetőknek azok javításában. A megelőzés, szűrés, gondozás a legfőbb munka. Ha csak azzal fog­lalkozna, aki már beteg, nem lenne értelme az erő­feszítéseknek. Természetesen a beteg embert is meg keli gyógyítania. * Dr. Kocka Magda Mis­kolcról, a megyei kórház belgyógyászati osztályáról jött ide. A férj is Szegeden dolgozik, és itt tudtak la­káshoz jutni. A közlönyben olvasta az álláshirdetést, és szeptember harmadikán fog­lalta el új helyét. Az első két hét a téeszrendelőben a pakolászással, berendezke­déssel telt el. Most már be­teget is fogadnak, de köz­ben az új függönyt is fel kell szerelni. Még nem ott­honos a rendelő, de készül­nek a kellékek. A berende­zésekből legtöbb már meg­van. Az EKG és egy mü­szerszekrény még hiányzik, ezt is hamarosan beszerzik. Barta Andrásné a Taurus rendelőjéből jött ide asszisz­tensnek. Nekiveselkedhet az adminisztrálásnak, a régi dolgozók legtöbbjének nincs kartonja, újakat kell kitöl­teni. A doktornővel együtt bizakodik: úgy érzik, a té­esz vezetői minden segítsé­get megadnak munkájukhoz. * Gubacsi Béla elnökhelyet­tes nem volt még a rendelő­ben kivizsgáltatni magát, de készül rá. Tizenkét év óta az idén iszik először kávét, hogy a vérnyomását rend­ben tartsa. A doktornőnek hátha ennél jobb tippje lesz. Természetesen először a veszélyesebb, ártalmasabb munkahelyek dolgozóit vizs­gálják meg. Ezután a rend­szeres gyógyszerszedőknek sem kell órákat egy recept miatt várakozni. Az alkal­massági vizsgák, a jogosít­vány meghosszabbítása is beletartozik a sokféle szol­gáltatás sorába. A téeszvezetőnek néha ké­nyelmetlen lehet, hogy új embert kell keresni annak a helyére, akit a doktornő el­tilt egy-egy munkától. Ha belegondol, azért megértheti az indítékokat. Meg kell ta­nulni egymás mellett élni, hogy a termelés is menjen, s az emberek egészsége se károsodjék. A rendelő kel­lékeit előzetesen a munkavé­delmi előadó szerezte be. Nézte a paragrafust, hogy mi kell, és az anyagbeszerzővel megvetette. Mikor megjött a doktornő, legalább a felét ki kellett cserélnie, prakti­kusabbra. A tanulóidőt élik az új rendelőben, de a be­szélgetésekből kiderült, hogy mindenki sokat, vár ettől az új létesítménytől. A bizonyítás után valószí­nű, hogy követőkre talál­nak. Nem árt megszívlelni az alkotmányban is rögzített elvet, hogy a legfőbb érték az ember. S ezt nem elég csak leírni. T. Sz. I. Kelendő bútorok Javulnak a hazai bútoripar értékesítési pozíciói. Ez a Szegcdi Bútoripari Szövetke­zetnél is érződik. Az idén eddig 10 millió forint értékű szállítmányt indítottak útba Belgiumba és Olaszországba. December végéig van remény újabb, 5 milliós tétel érté­kesítésére. A Szovjetunióba a Moszkvics gyár munkásszállójának teljes berendezését szállítják. Nagy László felvételein a Szebisz mindennapjainak mozzanatát örökitette meg. Szerdán a BNV-n folytatódtak a szakmai programok, az ipar és a kereskedelem tárgyalásai. Több kiállító tá­jékoztatta az újságírókat eddigi tapasztalatairól. A nap folyamán a BNV-re látogatott Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A szovjet kiállítók közül ezúttal a Novoexport Külke­reskedelmi Egyesülés képviselői tartottak szakmai meg­beszélést magyar kül- és belkereskedelmi, valamint ipari vállalatok szakembereivel. Magyar—szovjet üzletkötésre is sor került.

Next

/
Thumbnails
Contents