Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

Péntek, 1985. október 18. 5 Operett Dorozsmáról Ábrahám Pál Viklóiiája a Zenés Színházban Jelenet a második felvonásból. Koltay kapitány: Turpinsí­ky Béla, Viktória: Morvái I'álma Vérig ne sértse Tápé tisz­telt polgárait, de szombat este óta Dorozsma a világ közepe. Legalábbis Szege­den, a Zenés Színházban. „Nem forog már Dorozsmán az öreg szélmalom" — ha. sitja szívfájdítóan Morvái Fálma, úgy is mint Viktó­ria, Ábrahám Pál nagyope­rettjének vendégprimadon­nája, igaza azonban csak féligazság ma már A do­rozsmai szélmalmot tudniil­lik föl újították; „Elvileg" forog tehát, pontosabban forgásba hozható — de; hét részint erről még mit sem sejthetett a komponista öt­ven évvel ezelőtt, részint meg nem is fontos persze. Dorozsma ennek dacára ki­törülhetetlen az operettvi­lágból immár, hisz Földes Imre naiv kis meséje Pe­kinggel meg Tokióval köti össze, akár a jó öreg Háry bátyó Nagyabonyt Milánó­val. Viktória ugyanis Do­rozsmán született. Innen ba­rangol az első világháború végóráiban a Távol-Keletre vőlegénye, a japán fogság­ból szökésbe levő Koltay kapitány (Turpinszky Béla) után, még falházasságot is köt a svéd nagykövettel (Csizmadia László), .amit természetesen az igazi férj­jelölt mindjárt &/. első, vé­letlen találkozáskor sürgő­sen félreért. Nem ez az egyetlen vélet­len itt, Rencz Antal, a bé­késcsabai vendégrendezö mégis úgy tesz, mintha ko. molyan elhinné. Evégből teljesen hagyományos, de­koratív előadást nyújt át a műfaj helyi híveinek. Ötle­teit is ezeken a kereteken belül sorjáztatja — Pethő László szellemes koreográ­fiájával, amj többek között a tánckarnak is lehetőséget kínál a bizonyításra. Varga Mátyásnak ezen a zsebszín­padon annyit dicsért, prak­tikus-esztétikus érzékkel megáldott díszletalkotó fan­táziáját meg Vágvölgyi Ilona egzotikumot is magába szip­pantó jelmezeinek látványát Rencz kivált a fényhatások­kal gazdagítja tovább. Ezek­kel tud nagy pillanatokat exponálni (a szerelmesek első felvonásvégi találkozá­sánál például), ugyanakkor nyugvópontokat teremteni a színes kavalkádban. Cser Miklós zenekara megbízha­tóan muzsikál, hangzásvo­lumene se több, se keve­sebb, mint amennyit egy ilyen típusú operett kíván. Morvái Pálma primadon­nája imitt-amott szenvel­göbb, egészében azonban kellemetes alakítás a jó ki­állású, fess Turpinszky Béla és a legjobban éneklő ,Csizmadia László oldalán. Kelemen Márta cserfes Riquett-je mellett Bácskai János Jancsija ízesen bazse­val, Andódy Olga (Ah Weng) párjaként pedig ügye­sen mozgó, jó képességű szí­nészt ismertünk meg Jakab Tamásban (Miki). Kátó Sán­dor szertartásos Excellenciás, de a dorozsmai kiskocsma pincérének, Szántó Lajosnak meg Vadasi Tünde Zsuzsijá­nak is jut szám. Csin: Szécsi László, a bonc Her. czeg Ferenc, a japán liszt Piskolti László. A szombati premiert kö­vetően tegnap estére újabb szereposztást irt ki a szín­ház. Ebben az összeállítás­ban Koltay kapitány Fekete Imre, Riquette: Andódy Ol­ga, Jancsi: Varga Károly, Miki: Somló Gábor, Zsuzsa: Egyedi Klára. A többiek maradlak. N. I. A kobzos jubileuma avagy: „egy komplex" krónikája a régi magyar tanc­zenéböi a verbunkosnak ne­vezett romantikus nemzeti tánc és táncmuzsika kifej­lődése nagyrészt rejtve ját­szódott le ... A gyűjtemé­nyek magyarosai, az unga­rescák. saltus hungaricusok, jobbára az előző század, sőt, talán századok hanyományos stilusát viszik tovább." V A lehetséges (kinyomoz­ható) fejlődés útja, a rész­letes stílus- és dallamelem­zések mind hozzáférhetők mindenkinek, többek művei­ben, avagv a nagyszabású összefoglalásban, Dobszay László Magyar zenetörténe­té ben. melyből a fönti idé­zet is való. Am ki forgatja a zenetör­téneti tanulmányokat? S ki mindenkinek lenne jó tudni, miként hangzottak az unga­rescák? Ugyebár látszik, a lehetséges érdeklődök köre nagyon eltér egymástól. Mert egy, aki hivatásszerű­en foglalkozik a zenével, s megint egy, más. kinek nemzeti öntudatához lenne jó tudnia, hogy már a „finn­ugor" időkben léteztek sá­mántáncaink. melyek szer­kezeti rokonságot mutatnak a 16—17. századi magyar táncokkal... * „Kérem szépen, mindeze­ket nem mondhatom el egyenként mindenkinek. Marad a meghivó. s aki kapja, vagy eljön, vagy nem." A népművelők sanyarú sorsáról való tirádák nem ritkák mostanság. A kultú­ra „szegénységéről" való zengzetek úgyszintén közis­mertek. Ezúttal mégis vala­mi példáról van szerencsém hírt mondani. Arról, hogy mégis lehet, és mégis érde­mes népművelői akcióba lendülni. „A Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Egye­temi Műhely tisztelettel meghívja önt a múzeum dísztermébe, L. Kecskés András lantművész és együttese táncbemutatóval egybekötött hangversenyé­re." Ez állt a meghívón. És láss csodát: Dénteken este annyian voltak a disz­SH II. * 4 • , fa ii mk i» „- i t ) ftjf J(•fi ii r » w -1 • 1 c nw* Tánc — szo — zene — kép teremben, hogy az érdeklő­dök felének nem jutott szék. Állva hallgatták végig a „koncertet". Idézőjelbe te­szem. mert igazán nem a hagyományos értelemben vett hangversenyenői volt szó, hol a zenészek muzsi­kálnak, a közönség kellő áhítattal és magára hagyat­va hallgat. L. Kecskés And­rás nemcsak kitűnő lantos, kobzos, énekes, hanem ki­váló ismeretterjesztő is. A zenéket (Tóth István dudán, furulyán, Kisvarga József hegedűn játszott). Halper János táncbemutalóit. Pas­tinszky Krisztina vers- és korabeli szövegmondásait — magyarázatokkal kísérte, közvetlen-közérthető stílus­ban, szellemesen. A magyar tánc „életre kelt", mint a történelmi századok jellem­ző szellemiségének egyik hordozója. Ki-ki érthette érzékelhette, mi a nemzeti idióma a zenében ... És eh­hez ráadásnak ott voltak a díszterem falain a neveze­tes schallaburgi kiállítás (Mátyás és a reneszánsz Magyarországon) anyagából kölcsönzött diák, képek. A népművelök ilyenkor azt mondják: komplex. A hétköznapi halandó „csak" azt érzékeli, hogy minden érzékszervét foglalkoztató élményben van része. Nos, valahogy így . .. len­ne érdemes máskor is. Az­az: ha nincs elég pénz. ösz­sze kell fogni (a Szegcdi Egyetemi Műhely saját ber­keiben még meg is toldotta a szép estet: a „Gödör" fö­lött, a József Attila Kollé­giumban a késői órákban „reneszánsz pajzánságok" előadása közepette a mú­zeumi ungarescákat, Dö­mötör János művészettörté­nész, Galkó Bence színmű­vész és L. Kecskés Andrá­sék közreműködésével). Ha megvan a téma. ki kell ta­lálni a közönségvonzó „kö­rítést" is. És persze szervez­ni is kell... * „Kifejezetten erre az al­kalomra, Szegedre állítot­tam össze ezt a műsort. A hosszú praxis segített né­mileg hozzájárulni az unga­rescákrói való eddigi isme­reteinkhez. Megírtam egy értekezésben, és szegedi névművelők kérésére fordí­tottam át a tudományos adalékokat — műsorrá. Ez a 76. összeállításunk. 75 volt eddig, régi magyar és euró­pai zenékből." L. Kecskés András époen 20 évvel ez­előtt, 1965-ben tartotta első lantestjét. A pénteki szegedi ..ősbemutatót" akár méltó jubileumi koncert nek is te­kinthetjük. Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents