Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-21 / 247. szám

• • Öregeink O któberben körüludvaroljuk az öregeinket. Talál­kozókat, kirándulásokat, műsorokat, mulatságo­kat szervezünk nekik — mert hogy: október az öregek hónapja. S jólesik nekik a figyelem. A fáradt tekintetekből mosoly villan föl; kisimulnak az időtől gyötört arcok; nótára is gyújtanak, el is pityerednek, ilyenkor úgy érzik: igazán velük van az egész társa­dalom. Elmennek hozzájuk a régi munkahelyről, idős közösségekhez bekopogtatnak a patronáló brigádok, üzemek, intézmények képviselői, s ajándékot, virágot, műsort visznek nekik, meg friss híreket munkáról, társadalomról. Meghatottságuk, hálájuk lenyűgöző. Al­kalmi verssel, saját nótával, hosszú kézfogással, öle­léssel intenek vissza a rájuk sugárzó figyelemért, sze­retetért. Engem egy szociális otthonba vezényelt el a jó sorsom. Néztem őket, osztoztam az örömükben. Pél­dás és szerető gondoskodást, személyre szóló figyel­mességet éreztem, amit nem lehet egy ünnepnapra fölcsiholni. De azért nagyon elgondolkoztam a sor­sukon, az életükön. A mi öregeink ... Mintha apá­mat, anyámat látnám. Bizony mondom, hogy ezek a mi öregeink a század legmegviseltebb nemzedé­kei. Koruk szerint gyorsan követhető: ők még sejt­jeikben viselik a múlt nyomorúságát és a pusztító háború(k) nyomait az idegeikben hordják. A lerom­bolt ország az ő újjáépítő karjaikért sóhajtozott, ök bajlódtak a szétosztott földdel, ők viaskodtak a be­szolgáltatással, ők adták össze kis semmijüket köny­nyel és bizakodással a közősbe, vagy az első mun­kaversenvek hősei lehettek. De még egy nagy vil­lám is közébük vágott, s hány próbatételt kellett még kiállniuk. S mire egy kicsit „megszaladt", las­san-lassan kiteltek az időből. Ottfelejtett nyugdíj, l'ogyó erő, gyöngülő egészség... Szép pihenőéveket ígértünk nekik — s megvámolta örömüket a gaz­daság száz megpróbáltatása. Ok már pótlások után sem igen kutathatnak, rnert gyengül a látás, lazul az izomzat, meszesednek az erek, nem múlnak a vizesfonóban vagy a kubikgödrökben szerzett nya­valyák ... Sorsok. Bennük a történelem. Kilencvenhat éves férfi. Még az első világháborúban megsérült — s azóta egyfolytában „aknát szed". Télen-nyáron a kertet járja, s mindent összehord kupacba, mint egy jó tűzszerész. A század nagy tragikus képlete. Ked­ves parasztasszony, aki citeráján saját szerzeményű dalt és verset pönget. Szerényen elegáns, a hajá­ban dauer. Talán itt született újjá emberileg. Nyak­kendős, elegáns öregúr, gipszelt lábfejjel. Akár egy főjegyző. Mindegyiküknek 'méltósága van. Ember­méltósága. Azt hiszem, jól megvannak. Gondoskodó kezek, esztétikus körüLmények, türelmes orvos, tisztaság, rend. Hódolhatnak kedvteléseiknek, hasznossá tehe­tik magukat. De a szeretetért a leghálásabbak. Ez a kulcs nyitja a szívüket, a mosolyukat. Nem állhalom meg, hogy föl ne panaszoljam: sietős időben élünk, s talán az is lehetséges, hogy ilyenkor, az öregek hónapjában akarunk sokat tör­leszteni adósságainkból. Szóval, mintha valami tár­sadalmi lelkiismeret-furdalás is lenne abban, hogy egy hónapon át próbáljuk öregeink kedvét keres­ni. Máskor hamar kiszalad a szánkon, hogy sok a nyugdíjas! Már olyat is hallottam, fiatal, életerős ember szájából: „Papa, ne tartson föl sokáig, mert nem tudom megkeresni a maga nyugdíját is." De az sem túl elegáns, ha a nyugdíjasokról úgy be­szélünk, mint „eltartottakról". A statisztikának, be­látom, nincs stílusa, de az embernek lehet. A mi öregeink egész életük munkásságát fektették be a társadalmunkba. Üzemek, lakónegyedek, tudományos ismeretek, modern mezőgazdaság, kiképzett nemze­dékek szerepelnek erkölcsi betétkönyveikben. Vajon nem adja ki ezek egyesített kamata az ő nyugdí­jukat, a róluk való egészségügyi, szociális gondos­kodás fedezetét? Ok bizony helytálltak öregségükért, áldozatokat hoztak az utánuk jövőkért. Szeressük, tiszteljük, becsüljük, támogassuk őket. Tőlük van a mi emberi arcunk, társadalmunk me­lege. ök ültették a ma termő diófákat. Egy hónap­ban sokat tehetünk értük. De van még minden év­ben tizenegy más hónap is! A mi öregeink: a mi múltunk. De öregkori sor­suk: a mi jövönk. Ügy szeressük, úgy becéz­zük, úgy tiszteljük őket mind a tizenkét hónap­ban! Lehet, a társadalom még nem elég gazdag ah­hoz, hogy igénye, elvárása és valódi önbecsülése szerint kísérje öregeinket a pihenés éveiben. A meg­becsülés és a szeretet azonban a szocializmus bok­rában gazdagabban, sokkal-sokkal gazdagabban .te­remhet, mint más társadalmi égtájak alatt. Ügy lehet, nincs igazam, amikor tizenegy más hónap adóssá­gairól beszélek, hiszen éppen ott, az otthonban tud­tam meg, évek óta, folyamatosan mennyit dolgo­zik az öregek kényelméért egy-egy brigád, mit se­gít egy-egy gyár. Egy szóra, egy intésre mennek, hogy legyen fűtés, s kéretlenül is ott vannak min­den héten, hátha tehetnének valamit. Ha gyere­keinkről és öregeinkről van szó, leghamarabb moz­dulnak. De az intézményes segítségen túl, a csa­ládban. a házban, az utcában ugyan vajon egyenként hogy is vagyunk ezzel? Ha egyszer — októberben vagy bármikor — magunkban is elvégzünk ilyen számadást, talán egész évben másként leszünk a mi kedves öregeinkkel. Sz. Simon István Belvárosi túra/árat Jó reggelt! Itt a tej! Az oly gazdag magyar nyelvből hiányzik az éjjeli üdvözlő köszöntés. A „jó éjszakát"-nak amolyan bú­csúzó árnyalata van. Akik éppen találkoznak, aztán még várhatóan órákig együttmaradnak, nemigen használják. Pénteken. haj­nali (?) egykor a tejipari vállalat szállítói között hal­lani Jó estét!-et, Jó reggelt!, sőt Jó napot!-ot is. Bejött a busz, többen autóval érkez­tek. Itt ilyenkor kezdődik a munka. Börcsök Antal raktárkeze­lő műszakja már este fél nyolckor megkezdődött. ö vette át a töltöszalagtól azt a több tízezer liter tejei­ami a reggeli nyitáskor már a boltokban lesz. Tőle tu­dom. hogy egy kicsit a tej is szezoncikk. Nyáron na­ponta száztízezer liter fehér ital is elhagyja zacskókban, kannákban a szegedi üze­met, míg ilyenkor, ősz kö­zepén ez a mennyiség húsz­harmincezer literrel keve­sebb. A rendeléseken ér­ződnek az évszakokon belüli hirtelen időjárás változások is. A gyors hömérsékletcsök­kenés után kevesebb ládát kell mozgatni a szállítók­nak. Aztán két-három nap múlva megint az átlagos rendelés szerepel a szállító­leveleken még akkor is. ha tartós a hideghullám. Din.y­nyeszezonban is kevesebb tej fogy a boltokból, ami­Rcggel a tartálykocsi friss lejjel érkezik, ami néhány óra múlva már zacskókban indul a boltokba kor pedig friss a zöldbab, kelendőbb a tejföl. A szalag végéről, a kész­áruraklárból öten taliex­kázzák ki a placcra a kü­lönböző zsírtartalmú tejjel, tejföllel, túróval, joghurttal, kefirrel, krémtúróval teli ládákat, összeállítanak egy­egy fuvart, tonnákat emel­nek meg. Gumicsizmában taposnak a vízben, több tízezer lépést tesznek ma­guk előtt mázsás súllyal ra­kott talícskát tolva. Persze, ezeket az eszközöket meg is kell pakolni, és akkor sem más emeli a húszkilós lá­dákat embermagasságig. Azt mondják, aki innen egy jó erős tél közben nem szö­kik el. az már évtizedekig a vállalatnál marad. Ez az a munka, amit messze elke­rült a technikai robbanás. S a lehetőségeket reálisan megítélve, még az ezred-, tordulo is itt találja majd minden éjjel a talicskás embereket. Pontosan egy órakor Ta­kács Mihály, a belvárosi tú­rájáról kocsikísérője a portán aláírhatja az okmá­nyokat és Fodor István gépkocsivezetővel elindul (ti (Folytatás a 3. oldalon.) Biciklicross Várakozáson felül sok, több mint 300 általános iskolás sereglelt össze szombaton reggel Szegeden, az MHSZ Etel­ka sori tanpályán, hogy részt vegyen a Csongrád Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, valamint az MHSZ és a Ma­gyar Autóklub megyei szervezete szervezésében ezúttal elő­ször a „KRESZ-cross" elnevezésű, minden eddigitől eltérő közlekedési kerékpáros vetélkedőn. A jelentkezőknek előbb a nemzetközi iskolakupára készített, legfrissebb tesztlapo­kat kellett kitölteniük. A versenyben maradók ezután az MHSZ tanpályájával egybeépített terepszakaszon küzdöt­tek egymással. A zsűri végül is az elméleti és gyakorlati vetélkedőn elért eredményeket együtt értékelte, amelyek alapján két kategóriában adott át jutalmakat a helyezet­teknek. Az I. kategóriában (5—6. osztályosok): 1. Fábián Roland, II. kategória (7—8. osztályosok): 1. Csókás Ferenc. Lányok: 1. Kiss Ildikó. A zsűri külön díjazásában részesült, a crosspályán elért eredményéért az I. kategóriában Kohcrusz Zsolt, a II. kategóriában pedig Kiss Tamás. (A versenyen Schmirit Andrea fényképezett.) f VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents