Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

Szerda, 1985. október 16. 5 Szobrász alkotótelep A Villány közelében magasodó Szársomlyó-hegyen bezárt az ország legnagyobb szobrász műterme: kedden véget ért a XVII. Nemzetközi Szobrász Szimpozion. A nyár folyamán angol, holland, japán, lengyel, magyar, NSZK-beli, román és szovjet művészek dolgoztak a karéjos ívű kőbányában. A záróeseményen értékelték az alkotói évad eredményét, bemutatták az elkészült munkákat. Az előző évektől eltérően nem volt kötött művészeti program, a faragásra előkészített kőtömbök mindazonáltal monumentális plasztikák megformálására adtak lehetőséget. Az UNESCO támogatásával 1968 óta működik a nemzetközi szobrászmühely a Dráva síkjából kiemelkedő, süveg alakú hegyen, s azóta páratlan gazdagságú gyűjtemény alakult ki a hajdani kőfejtő területén. A meghívott hazai és külföldi művészek ugyanis a vendéglátásért cserében a helyszínen hagyják az elkészült plasztikákat. A muzeális védettséget élvező több mint száz kőalkotást szabadtéri tárlatként nézhetik Végig a látogatók. A szársomlyói szoborpark ma már idegenforgalmi látványosság is. Évente körülbelül százezer hazai és külföldi érdeklődő keresi fel az alkotóhelyet, s tavasztól őszig munka közben láthatja a közönség a szobrászokat. Lengyel könyvkiállítás A lengyel könyvkiadók tevékenységét bemutató könyvkiállítás nyílt kedden Budapesten, a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központban. Az európai kulturális fórum alkalmából öszszeállított tárlaton több mint félezer kötet látható. Az idegen nyelvekre lefordított lengyel könyvek között bemutatják Wojctech Jaruzelski A szocialista megújulásért című. magyarul is megjelent kötetét. A tárlat — amelynek megnyitóján részt vett Jerzy Zielinski. a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete — három hétig tekinthető metr. Vendégségben Miskolcon Besiélgetés Sándor János főrendezővel A múlt héten mutatták be Miskolcon Illyés Gyula Kegyenc című drámáját, a hírek szerint igazi nagy sikerrel. Az előadá*' Sándor János, a szegedi színház főrendezője állította színpadra. akivel „újra itthon" találkoztunk. — Hogyan került Miskolcra? — Az elmúlt évad végén hívtak meg, most őszre. A házigazdáknak nem volt határozott elkéDzelésük a darabot illetően, annyit kértek csupán, lehetőleg magyar alkotást válasszak. Én akkor négy-öt drámát javasoltam, természetesen olyanokat. amelyek közel álltak a szívemhez. Ezt a kört szűkítették a szereposztási lehetőségek. így döntöttünk végül a Kegyenc mellett. 1"V utólag nagyon örülök ennek, mert szerintem talán a legjobb Illyés-darab. — Ennek ellenére nem a legismertebb... — Illyés Gyula Teleki László hasonló című drámáját, ezt az V. századi történetet fogalmazta újra. Alapkérdése, meddig lehet egy eszmét szolgálni, és hol az a határ, ahol már az eszme szolgai követése bűnné válik. Ugyanis az eszme az emberért van, s nem ellene. Márpedig, ha a vak alázat az ember ellen fordítia, akkor vétkesebbek vagyunk, mintha egyáltalán semmit sem tennénk. Nem titok, hogy a szereplők egyszerűen azonosíthatók az 56 körüli események politikai figuráival. Ez így önmagában azonban már túlságosan körbejárt téma, lerágott csont lenne. A darab attól marad aktuális, hogy azt méri fel, milyen tényezők segítik elő, hogy a zsarnokság kialakulhasson; hogyan válhat szinte öntudatlanul is a zsarnokság eszközévé az ember. Ez ma is ugyanannyira eleven, mint 63ban. a darab keletkezése idején. Persze most nem egy-egy személyre, hanem a mai „mini cézárokra" vonatkozik, akik, ha elszaporodnak. embertelenné tudják tenni a mi okos és emberért létező társadalmunkat. Itt érdekes igazán a darab mondanivalója. Gondolatiságában igen gazdag mű, nem ad.ia. könnyen magát, nemcsak a nézőknek, de a színészeknek sem. — Hogyan birkózott meg vele a miskolci társulat? — Elementáris színésztrió játszotta a főszerepeket. Bregyán Péter. Körtvélyessv Zsolt és Fehér Ildikó — kitűnően. Egyébként nagyon megszerettem ezt a társulatot, s ők sem utasítottak el engem. — Lesz folytatása a koprodukciónak? — Elképzelhető. de én elsősorban szegedi rendező vagyok. Egyébként sem hiszem, hogy jövőre, az új színház átadásánav évében bármiféle vendégeskedésre alkalom és idő jutna, lesz itt munka élég. — Talán az Illyés-dráma is bekerül a repertoárba? — Mindenképp kacérkodom ezzél a gondolattal, ha nem is rögtön a jövő évadban, ugyanis először a mai magyar drámapályázatra beérkezett művek egyikét szeretnénk bemutatni. De Ily]„zs Gyulának előbb-utóbb helye kell, hogy legyen a szegedi színpadon. Sajnálatos módon egyike azon szerzőknek. akik akaratlanul Is kevesebbszer kerültek itt a közönség elé, mint amenynyit érdemelnének. Igyekszünk a mai magyardrámairodalmat folyamatosan megjelentetni, persze e2 rövid idő alatt nem megy. Hiszünk abban, hogy a színház nem csupán egy-két év tűzijálék-sziporkázása, hanem céltudatos, keménv. következetes munka. Erre alapozva merem azt mondani, hogy talán a Kegyenc is eljut a szegedi deszkákra. — Ha már a jövőnél tartunk. milyen feladatok várják legközelebb? — Hamarosan hozzáfogunk Shakespeare IV. Henrikiéhez, a bemutatót decemberre tűztük ki. Utána a Hair következik, januári premierrel. A szezon végén pedig, mintegy nagyszínházi előlegként, a Hegedűs a háztetőn. — Rencz Antal, a békéscsabai színház főrendezője, aki most a Viktóriával vendégeskedik itt, említette, hoay szeretettel várják önt „ cseremunkára" Békéscsabára. — Valóban szó volt erről, közel áll a szivemhez ez a színház, de eddi« még nem jött létre. Igazából ezekből a körforgásokból több kellene az országban, mert csak jó származik belőle, színésznek, rendezőnek, közönségnek egyaránt. Azért is hasznos, hogy más társulattal találkozik az ember, mert másfajta munkamódszerre kényszerül, mintamit eddig kialakított, s ezáltal önnön gyengéire is jobban odafigyel. Egy ilyen rendezés, az ottani munkán túlmenően, itthon kamatozik igazán. Az ember ilyenkor feltétlenül újrafogalmazza, megütközteti elképzeléseit a kollégákkal, s véleménye, személyisége valamilyen vonatkozásban biztosan megújul. Nem értek e°vet azokkal, akik szerint a vendéghívás nem szerencsés. _ A vendégszerepléstől a középszerűek tartanak, hogv foggal-körömme! megszilárdított értékrendjük esetleg kedvezőtlenül Változik. Tehetséges embernek nincs félnivalója. Varjú Erika Hátulsó pár, előre fuss! Reflexiók a vásárhelyi őszi tárlatról Megújult egy jelkép. Medgyessy sarlózó asszonya új, szokatlan és változatos termést takarított be a 32. vásárhelyi őszi tárlatra. Talán a régi, megkövesedett keret tek repedtek meg, s a réseken beáramlott az eddigi második vonal, mely régóta statisztált már a „meghatározó vásárhelyieknek", most azonban főszereplővé lépett elő. Kísérleti áramlatok értek meghatározó vonulattá, bizonytalan folyamatok karakterizálódtak, életművek izmosodása dokumentálódik, új hangok artikulálódnak figyelmet érdemlő üzenetté, kezdeményezések váltak alapvető értékekké. Ez az áttörés a mostani seregszemle leglátványosabb és leginkább előremutató tényképe, mind a Vásárhelyhez kötődó művészet megújulását, mind az őszi tárlatok frissülését tekintve. Mostantól ráadásul kőhajításnyira ott az élő múlt, a nemes és mindig mércéként kihívó hagyomány, az Alföldi Galéria falain. Tornyai János expresszív paraszti azonosságtudata, Endre Béla dokumentatív, megörökítő szándéka, Koszta József izzékony, vibráló Alföld-képe, Frank Frigyes felszabadított indulata olyan sokrétű művészi kapcsolódási pontokat. Olyan gazdag és tartalmas paraszti töltést, indulati-érzelmi-gondolati feldolgozást reprezentál, melyeknek fényében bizony fakóbbak a mai vásárhelyiek jelentkezései. Mert, azt hiszem, nyilvánvaló a húsz-huszonöt éve meghatározó vonulatot jelentő nemzedék fáradtsága, önismétlés, unalmas képi imamalma, erőszakolt önigazolása. Németh József öt nagyméretű olajtemperája előtt éreztem, hogy a művész sem érzi már jól magát önmaga kliséi között, de hát nehezen lehet kilépni a bűvössé merevedett körökből. K.urucz D. István hatalmas, a derekegyházi házasságkötő terembe szánt Faültetése a rossz emlékű ötvenes évek szocreáljának visszacsempészésével sérti majdani közönségét. Szurcsik János merész nagyvonalúsága csak látszat, odaVetetten vázlatos és üres. Fodor József „kiírta" martélyi motívumait, Hézsö Ferencet hátraarca Éhesnek lenni." mindanynyian ismerjük e kellemetlen érzést. Ingerlékenyek, türelmetlenek leszünk tőle, s ilyenkor még felesleges kilóinkról is megfeledkezünk ... és ilyenkor nem jut eszünkbe, hogy a világon majdnem 500 millió ember éhezik, sokuknak már szinte az evéshez se lenne ereje. Október 16. élelmezési világnap. A FAO, az ENSZ az idén 40 esztendős élelmezési és mezőgazdasági szervezete — magyar javaslatra — 1979-es konferenciáján határozatot hozott arról, hogy ezen a napon a világon mindenütt fordítsanak fokozottabb figyelmet a Föld jelentős részét sújtó éhínség felszámolására. E feladat szinte elképzelhetetlenül bonyolult és nagy. Hiszen miként lehetne feloldani azt az ellentmondást, hogy amíg a világ fejlett országaiban az élelmiszerraktárak tömve vannak, az élelmiszerárakat a kormányok mesterségesen tartják magasan, és egyre több ember küzd a túltápláltságból eredő betegségekkel, eddig a harmadik világ országaiban százmilliók az éhhalál szélén tengődnek, s nem is remélheti, hogy a másutt felhalÉlelmezési világnap mozódott feleslegekből valaha is egy falatot kaphatnak. Semmi reményük nincs: jövőjük a testi-lelki nyomor, a szenvedés, a lassú halál. Iszonyú és felháborító perspektíva, és sajnos a helyzet az utóbbi évek erőfeszítései ellenére is romlott. Az egyenlőtlen fejlődés okozta szakadék a világ gazdag és szegény része közölt tovább mélyült. Az előbbi helyeken nőtt az egy főre jutó élelmiszer-termelés, de például a Szahel-övezet országaiban mintegy 20 százalékkal csökkent az elmúlt öt év során. Ráadásul Ázsia, Afrika, Dél-Amerika legszegényebb országait az egyre növekvő hadikiadások is sújtják. A FAO tagországai évente több milliárd dollár értékű élelmiszersegélyt küldenek az éhezőknek, s akikhez ebből eljut valami, azok némi haladékot kapnak. De nem minden segítség jut célba. Mert a hiány megteremti a maga háttérgazdaságát, melynek alapelve a korrupció, s színtere a feketepiac. Lelkiismeretlen emberek sokszor húznak hasznot az adakozók segítőkészségéből, s az éhezők kiszolgáltatottságából. Ennek ellenére a segélyekre szükség van. Egy világ lehetett tanúja nemrégiben, hogy ma is népszerű pop- és rocksztárok tanújelét adták emberségüknek, annak a még sohasem látott, hatalmas koncertnek a megrendezésével, melynek bevételét felajánlották az éhezőknek. Azóta már hazai popzenészeink is szervezik a maguk segélykoncertjét, s bár az ötlet nem a sajátjuk, a cél nemes, és akciójuk minden támogatást megérdemel. Hiszen az elsődleges cél a mostani helyzetben időt nyerni, időt arra, hogy az éhínséggel küzdő országok segítséggel, de saját erejüket is erre koncentrálva kiépíthessék sajátos körülményeiknek megfelelő élelmiszer-gazdaságukat. Ehhez pedig szakemberek, technológiák, tenyészanyag, gépek, vegyszerek szükségesek. Csakis így lesz képes eltartani a Föld az ezredfordulóra prognosztizált halmilliárd embert. Miklós Éva még csak iskolás feladatokra bátorítja, Csizmadia Zoltán Múltján olcsó közhely a kocsikerék, Erdős Péter festményének témája-megoldása is visszaköszön. Fejér Csaba most is bravúros, Napszámos-portréja mintaszerű, csak kívülreked a festő világán. Szalay Ferenc Eljön az aratás címet viselő müve talányosan gondolatgazdag. de nem eléggé tisztázott. Patay László zsúfoltsága megvámolja a figyelmeztető gesztust. Nem sokkal biztatóbb a szobrászok anyaga sem. Szabó Iván nem tud elszakadni sémáitól, Kamotsay István nagyon akaró közhelyeket állít ki, Rátonyi József parasztfejkórusa expresszív lenne, ha nem egy kaptafára készült, hanem egyénített arcmásokból állna. Így kissé unalmas. Nagy Sándor pattintott kőasszonyaiból, sajnos, mára tizenkettő egy tucat. S mégis, ezeknek ellenére azt mondom: régen volt ilyen izgalmas, előremutató és felfedezésekben ís bővelkedő vásárhelyi kiállítás. Az egész tárlat karakterét nem ismeretlen művészek, de nem sztárok határozzák meg. Így például az idei Tornyaipiakettes, Krajcsovics Eva, aki négy lírai, konstruktív képpel lepett meg valamennyiünket. Gipszes, viszszatartott színei, érett, gondolatgazdag, szellemileg és technikailag is földolgozott képei egy kifejezésmód meggyőző érvei. Tóth Ernő mesebirodalma kifogyhatatlan bohócokból, különös konstrukciókból, szivárványos tájakból. Groteszk felé hajló ábrázolásmódja óvja a kisszerű és olcsó megoldásoktól, a könnyű népszerűségtől. Gazdagon burjánzó fantáziáját egészséges és józan világszemlélet tartja kordában. Így lehetnek ezek a meseországban tett kirándulási képek emberi gyarlóságaink látleletei is. Nagyon mellbevágóak Kéri László korszerű technikai megoldásokban bővelkedő, kimerevített és összekopirozott „filmkockái". Mélybarnák sötétjéből hívja elő múltbéli jeleneteit érett festőiséggel Jánosházi Ágnes. Eredetiségét, harsányságát és „szemtelenséget" értékként őrzi Földi Péter. Tenk László Tavaszsorozata festői feltámadásról tanúskodik, Zoltánfy István Ars poétikája mély filozófia, érett művészi hitvallás. Lóránt János két akvarellie mestermunka. Kovács Tamás biblikus témájú képeinek jelenhez szóló figyelmeztetéseihez kétség sem férhet. Figyelmet érdemelnek a gyulai művésztelep hiperrealisl-a tagjainak következetes munkái, mindenekelőtt Szakáll Ágnes Gyarapodtunk című tükrös önarcképe, de biztos mesterségbeli felkészültségről és határozott koncepcióról árulkodnak Marosvári György, Balogh Gyula, Székelyhídi Attila képei is. A lírai realizmus két kiemelkedő képviselője az egyre elmélyültebb Somos Miklós és a hangulatjelentéseket küldő Lieber Eva. Nagyszerűek Tácsik János bravúros stilustanulmányai, barokk parafrázisai. A grafikák között Agotha Margit metszetei, Czinke Ferenc megújulást sejtető lapjai és Kiss Tibor finom mini aktjai a legemlékezetesebbek. Az érmek nagy része unalmas, érződik rajtuk a kívülről meghatározott feladatjelleg, sok a visszatérő motívum, a hagyományos megoldás. Kiss György vulkánikus törésvonalai és Fritz Mihály Scarlatti-érmének csipkefinom megoldásai üdítííek. Több szobrász hasonló utakon jár, ezért sok bennük a hasonlóság. Az emberi figurák és a textilnyomatokkal fakturálisan megmozgatott drapériák jellemzik Kotsis Nagy Margit, Albert Ildikó, Lantos Gyöngyi és Afáté István kisplasztikáit. Kutas László aktjai pikánsán szellemesek, Lapis András Modellje közönségesen vaskos. ÉL a szecesszió is Mihály Gábor Flamencóján és Oszlopán. Érzékeny munkák Zsin Zsuzsa mikroport^éi, gazdag felületűek és tartalmasak Trischler Ferenc barokkos műterem-domborművei. Szinte természetes, hogy a mindig élen haladók vagy hullámhegyen lovaglók, a tehetség bélyegével megáldottak avagy a kötelezően egy tárlatra koncentrálok egy idő után elfáradhatnak. Most egyszerre egy nemzedék vette lassúbbra a lépést. Azonnal helyet kértek a mögöttük haladók, élre kerültek az eddig hátrébb soroltak. Mint gyermekkorunk játékában, a hátulsó pár. előre fussban. A hosszútáv-futók taktikája megszívlelendő: nem mindig az a befutó. aki útközben is az élen halad. Persze, a művészet nem futóverseny, nem merhető stopperórával. Ám igenis mérhető a müvek ránk haló intenzitásával, az őszinte és elmélyült alkotói törekvések megjelenitőképességével, a korszerű tartalmak és kifejezésmódok tetten érhető szinkronjával, az alkotók önmagukhoz és másokhoz mért fejlődésével, egymáshoz való viszonyaik ritmusváltásaival. Tandi Lajos fl keresetszabályozásról Tegnap, kedden tartották Szegeden, az SZMT székházában az idei közgazdasági hónap második központi rendezvényét, amelyen Hámori Antal, a SZOT főmunkatársa a keresetszabályozásban január elsejétől bevezetett változások eredményeit, és a jövő évi várható tendenciákat ismertette. Népgazdasági szinten az idei tervben 7-7,5 százalékos nominál béremelkedés szerepel. A vprható valós emelkedés 7,5-8 százalék lesz, tehát az új szabályozók alapvetően jól funkcionáltak. A négy forma közül a keresetszint-szabályozási körbe tartozó vállalatok mintegy 8-10, a keresetnövekménybe soroltak 6-7, a központi kereset 7,5-8 ('V a szigorított központi keresetszabályozási formákban levök pedig 4 százalékkal emelték dolgozóik bérét. A gazdálkodás eredményeivel összevetve már nem ilyen kedvező a kép. Sem a nemzeti jövedelemben, sem a központosított tiszta jövedelemben nem sikerült az előirányzatot elérni. Tehát a kapcsolat a keresetszabályozók és a Vállalati teljesítmény között nem kielégítő. Az sem megnyugtató, hogv a béremelések 70-80 százaléka az alapbért növelte; tehát nem feltétlenül leljesítményhez kapcsolódott. Jövőre a népgazdasági terv a fogyasztói áraknak az ideinél lényegesen kisebb értékű emelkedését irányozza elő, ugyanakkor a reálbérek lényeges emelésére a következő középtávú terv első éveiben nem lesz lehetőség. így a bérkiáramlás visszafogásainak érdekében várhatóan minden kereset-* szabályozási formában nő a befizetendő adó, mértéke. I