Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 75. évfolyam, 241. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Havi előfizetési díj: 43 forint 1985. október 14., hétfő SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ára: 1.80 forint TESSEK KISZÁLLNI! Tisztább erkölcsök Eladó ez a kabát... Kirakodóvásár Dorozsmán M

ost ne firtassuk, hogyan függ össze ez a magatartás a tömegméretekben leértékelt munkával, amely egyaránt gyötri a fizikai, de a szellemi tevékenységet is. Még azt se kutassuk, hogy az újabban szintén gyakran emlegetett teljesítményelv hiánya mi módon befolyásolja a tiszta erkölcs térvesztéseit. Miként, sajna, azt is példázatok sora bizonyítja, hogy feladatára fölkészületlen vagy alkalmatlan embertől önáltatás teljesítményelvűséget követelni mindaddig, amíg a társadalmi demokrácia el nem jut az enyhet adó leváltásáig. A hatvanas-hetvenes évtizedek társadalmi méretű gyarapodási hullámai mára elültek. Pontosabban, az országlakosság kisebbik hányadát érintik. Ilyen körülmények közepette a közerkölcsök állapota fokozott politikai tényezővé változott, és hatással van mindennapjaink tapasztalatainak megítélésére. Fölháborodásunk növekvő egy-egy nagyszabású pénzügyi visszaélés esetén, hiszen nyilvánvalóvá teszik számunkra az egyébként is átélt szociális különbségeket. Régi tanulság egyébként, hogy nehezülő szociális helyzetben élő emberek erkölcsi érzékenysége fokozódik, s ennek levezetéséhez csak a közélet általános tisztulása segíthet. Természetesen, ebben is komoly felelősség hárul a vezetőkre, hiszen cselekedeteik, magatartásuk sokaknak példaadó. Am egyedül tőlük várni, egyáltalán, fölülről várni az üdvösséget, mulasztás, mely időzavarhoz vezethet. Mihail Gorbacsov kemény hangvételű beszédei, melyek a közösség szolgálatára, a teljesítmény szerinti gyarapodásra intenek, mifelénk is figyelmet érdemelnek. Tráser László I

smerősöm elmélkedik az országos nagyvállalat vezérének és törzskarának most nyilvánosságra került lebukásán. Pár tucat milliót kaptak föl mindössze, legyint könnyedén, pedig belül erősen háborog. Érdemes itt tisztességesnek maradni — vált a szava költőire, hiszen egy kultúros meg egy efféle vándorprédikátor eleve nem kerül olyan helyzetbe, hogy lehetősége legyen ennyit lopni. Bár. ki tudja, végül is mindenki a maga háza táján bizonyítja a becsületét, s ami az én mércémmel mérve sok, az csak mással összevetve csekélység. Amiként a megítélés is mindig egyéni. Üjabban egyébként rémtörténetek légióját hallani a homályos eredetű milliókról és azok gyümölcsöző fölhasználásáról. Mintha csak mindennapos dologról lenne szó. Persze igaz, hogy szemesnek áll a világ, és most talán erre kedvezőbb időszak is van, mint korábban, de hol marad a tisztesség? Akkora győzelmet aratott volna közöttünk a materializmus, hogy kizárólag a fogható anyagiakkal mérjük a sikert? Még ha sokan is vélik, titkon összekacsintva cimboráikkal, tudomásul kell venniük társadalmi felelősségüket! A szocializmus eszméjétől idegen a szerzés, a közösséget megkárosító harácsolás, még ha ideig-óráig gyakorolható is. Demokratikus fejlődésünk mutatója, menynyire leszünk képesek szembefordulni evvel a magatartással, és helyreállítani a tisztesség megromlott hatalmát. Tájékozatlanok és közügyeinkben járatlanok, akik lebecsülik az erkölcsi tisztességért folyó küzdelem résztvevőinek erőfeszítéseit; ha sikereik még oly kevéssé látványosak is. Csatát nyerni sem könnyű, társadalmi méretű haladást elérni meg nemzedékek munkája lehet. Bizony az, hiszen a cél nem kevesebb, mint egy nép mindennapos közviszonyainak megtisztítása az évszázados hagyományoktól. Annak az alapelvnek a jogaiba való visszaállítása, hogy az állam minden polgárára egyformán érvényesek a közösség törvényei, mert a hatalom legfőképpen szolgálat. Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs — Berzsenyi Dániel irta, rnajd két évszázada. Az országok támaszát a tiszta erkölcsben látja a költő? Manapság inkább a fegyverrendszerek és a bankokban véljük ezt megtalálni, legalábbis ezt irja-duruzsolja a tájékoztatás. Pedig, ha meggondoljuk, a költő társadalmi céljaink lényegét fejezte ki. Mert a tiszta erkölcs szavaink és tetteink egységét jelenti. Hiányában a közhivatalnok titkon kiárusítja a rábízott hatalmat, az ügyvéd megvámolja az igazságszolgáltatásban bízó ügyfeleket és intézményeket, az orvos betegeit fosztogatja ... Persze, a sornak nincs vége, és némelykor olyan érzésünk van, mintha még a hold túlsó oldalán is folytatódna — miközben folyik a szép szöveg is, egyenletesen. Pedig ha van kincs, amelyet megszerezni és gyakorlással megtartani érdemes, az közviszonyaink mindenkitől tapasztalható tisztasága lehetne. Általa érezhetik magukat itthon a polgárok hazájukban, mert bízhatnak sérelmeik orvoslásában. Ma már világosabb képünk van arról az ezernyi szálról, amely múltunkhoz köt, mint két-három évtizeddel ennek előtte. Egyik neves társadalomkutatónk egész tanulmányt szentelt egy rövidke mondat igazolásának, mely szerint: Magyarország 1945 után is Magyarország maradt. Igaz, nem minden vonatkozásban, és főleg nem ugyanúgy, hanem forradalmi társadalmi átalakulások nyomán, de továbbra is ugyanabban a hazában élünk. Szokásainkat apáinktól örököltük, s bármennyire is önállóságra törekszünk, olykor döbbenten vesszük észre magunkon mozdulataikat. Hasonlóan vagyunk céljainkkal és értékeinkkel, mert részben-egészben ezeket is örököltük. Igv azután nem könnyű változtatni egyetlen nemzedék éleiében a köznapok életelvein, szándékain. Csakhogy van egy cél, amely mindig is ott lappangott a szándékok között, mostanság pedig előtört rejtekéből, és mint a forgószél, söpör köztünk, a gazdagodás áhítozásának képében. Innen nézve azután papos fecsegés minden tiszta erkölcs, meg ország támasza, inkább ragadjuk meg, ami mozdul, és vigyük .. . — Mit kérsz ezért a csukáért? — Egy hatvanasért oké? — Sok. Nincs sarka a bal lábasnak. — Úgyis rövidebb az egyik lábad. Ezt a „skárpit" csak neked hoztam ki! — Akkor is sok érte a hatvanas! — Hülyéskedsz? Majdnem „badi" új! — Akkor inkább veszek húszért egy „mamuszt". — Na, adj egy ötvenest, és viheted a „báli surranót"! * Ponyván könyvritkaságok. Ponyván ponyvák. Sokan tornagyakorlatokat végeznek. Lehajolnak érte, átpergetik az ujjuk között. Keresik az „állami" árat. Rajta maszek árjegyzék. Azt tudtam, hogy Zalatnay nem apáca, de azt is tudom, hogy 170 forintért a könyv, amit elkövetett, enyhén szólva egyházi adónak is sok. Végh Antal: Miért beteg a magyar futball-ja 120-ért még egészen elfogadható ... * A kisgyermek keservesen sír. Egyfolytában azt hajtogatja, hol van édesapa? Szőke az oroszlánsörénye. Maga mellett vonszolja a porban a „bőgő automatát". Aztán rárivall. Apa hol van, hol van? Papa-gályarab! Kis madárketrecben sok kicsi és sok nagyobb papagály. A szokvány „madár" 120. a papagálykirály 4 ezer forint. A különbség viszont lényeges. A kicsi csak magyarul képes megtanulni, a 4 ezres akár az, össze világnyelvet „elkurrogja". Lórika — az angol, német és francia nyelv után — most iratkozott be spanyolra! Élnek a pecsenyesütők. Serceg a zsír, ontják a hurka-kolbászt. „Hurka, kolbász és pástétom, jó dolog a disznótor. Hurka, kolbász és pástétom, ezt kapjuk a disznótól. Vagy, ha úgy tetszik: ezt kapjuk a töltőtoll..." De sütnek itt karajt, oldalast, csirkecombot és halat, mi szem-szájnak ingere. Csak hát: halra vizet inni? Szentségtörés lenne! Hallja ezt egy latintanár, s máris szól: Maledictus piscis in tertia aqua. Azaz: „Átkozott a hal a harmadik vízben." És megfogadom. A következő pillanatban sopronira alkudozom ... A dorozsmai kirakodóvásár,- minden hónap második vasárnapján, izgalmas kavalkád. Olyan hiánycikke nincs a világnak, amit itt nem talál meg a jó szemű Liftrapszódia Nagy László montázsa vásárló. A használt zoknitól az 1985—86-os Neckermannkatalógusig, a rozsdás, görbe szögektől a legmodernebb Hi-Fi tornyokig, a kitaposott cipőktől a legújabb lemezekig. A Magyarországon eddig kiadott érdemrendektől a legősibb fegyverekig, a filléres tételektől a sok tízezer forintosig. Minden megtalálható ... * Alkalmi diszkó, legalább kettő, minden sorban. Eredeti__kazetták, 250-ért. Lemezlovasok vágtatnak el mellettem. Az egyik autóról autóra száll. Jegyzéket ad át, minden kazettába bele lehet hallgatni. Akinél szükségét érzi (kiszúrja) tájékoztat is. — Ilyet sehol, csak nálam ... Ez amerikai diszkó ... Verik a dobon a „vas-négyet", a szőke, pirospozsgás fiatalember ráharap. Átnyújt két „piros hasút". „Használja egészséggel" — szól a „lovas", aztán nyerítve elvágtat! * — Eladó ez a kabát? — Mintha magára öntötték volna — szól az eladó. Szerencsére, tükör nincs a közelben. — Mennyiért adja? — ötszázért! Ez magának sok? Mit kap manapság egy Adyért? — Nézze hát az anyagát! Megnézi. Jó anyag. Már a moly is szerette ... * Műanyag géppisztolyok kattognak, ötven a kis Jézus, negyven a Mária. A cukorkaárusok közül Farkas Mihálynál állnak a legtöbben. Á titok egyszerű: patikatisztaság és gyerekszemcsalogató színek vonzzák a nézelődőt. Az édességhez LUI-magazin dukál. Gyönyörű nők, pucéran. — Hogy a LUl? Fogy, fogyogat. Már csak ez az egy példány van. Negyvenért elviszed? Már vinné az érdeklődő, amikor az eladó belelapoz: — Ja, ez ilyen jó? Akkor hatvan! Egy óra múlva már harmincért is adná ... * Nincs talpalatnyi hely, 10 óra. Lassan csoszog, hömpölyög a tömeg a sorok között. A szerencsésebbek eladtak néhány cuccot a magán MÉH-telep készletéből, ami megmaradt, egy hónap múlva újból kihozzák. Kemény ezresek is gazdát cseréltek. S ami a legjobb az egészben: mindenki azt hiszi, olcsón vásárolt! Bagamcry László