Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

r~ Hétfő, 1985. szeptember 9. 3 Jövőre talán újra látogatható Felújítják a zsinagógát Egy budapesti bádogos kisiparos vezetésével horganyzott lemezből ..szabják" a zsinagóga tetejét díszítő tornyocská­kat. Amint képünk is tanúsítja: Salánki mester művésze a szakmájának ... Nem ez volt a~z első ide­genforgalmi szezon, amikor nem tárta — nem tárhatta fel magát teljes pompájá­ban Szeged egyik legszebb szecessziós műemléke, a Gutenberg utcai nagy zsi­nagóga. A Baumhorn Lipót tervezte épület 1903 óta áll, három év alatt fölépült, ám ugyanennyi idő alatt nem fejeződik be a tatarozása. Az idén már egyáltalán nem fogadhattak benne lá­togatókat. Amikor a kedvünkért ki­nyitották, lehangoló látvány tárult a szemünk elé. Igazi munkaterü'et — a fémvere­tekkel díszített frieyszek­rény és a márvánvoltár ha­talmas fóliatakarót kapott, a padlón és a padokon min­denütt por, törmelék. A Délép munkásait dicséri vi­szont, ho"v a régi kupolát úgy bontották el, és úgv építettek újat. hogy belül semmilyen sérülést nem okoztak. Az épület belsejét ugyanis nem újítják föl, „ahhoz 82 éve nem nyúltak, de nem is szabad" — mond­ta kísérőnk, a zsinagóga gondnoka. A zsinagóga hajója 20 méter széles. A kupola kül­ső magassága 48 és fél mé­ter. a belső 32 méter, belső átmérője 10 méter. Monu­mentális alkotás, a felújítá­sa is nagy munka. Orgoná­ját húrom évvel ezelőtt ja vították: gyönyörű hango­kat lehet — lehetne — a kétmanuálos. 24 regiszteres hangszer 1276 sípjából elő csalogatni. Annak ideién a hívek adományából — összesen 608 millió aranykoronából — építették föl. Most — ed­dig — 20 millió forintba ke­rült. Reménykedjünk, hogy jövőre lekerülnek kerítésé­ről a lakatok, és eltűnnek parkjából a tiltó táblák. R. É. Épül a bábszínház Somogyi Károlynő felvételei \z állványok mögötti szecessziós épületese dát inkább csak sejteni lehet. A vörösréz­lemczborítás helyére is horganyzott lemez kerül Szent-Györgyi és Szeged Könyv készül a Nobel-díjas tudósról Szeptember 16-án lesz 92 éves áz USA-ban élő Nobel­díjas szegedi tudós. Szent­Györgyi Albert, az egyetlen magyar tudós, aki itthoni munkájával érdemelte ki a legmagasabb' tudományos elismerést. Világszerte isme­rik a nevét, életéről, tudo­mányos munkásságáról könyvtárnyit írtak. Tiszte­let övezi mindenütt emberi magatartása. tudományos eredményei alapján. Es mégis, az igazi, a teljes Szent. Györgyi-portré a vi­lág számára ismeretlen. Csak mi, szegediek ismer­hettük meg igazán. Nem­csak azért, mert itt érte el munkásságának első csúcs­pontiát. hanem elsősorban azért, mert az ellenforradal­mi korszak bonyolult viszo­nyai között itt bontakozott ki személyisége. Szegedi tartózkodásának 15 éve álatt megismerhettük Szent­Györgyit, az embert, a tu­dóst, a pedagógust, az ifjú­ság barátját, a politikust. A tudománynak szentelt élete a kutatással járó örö­mök. eredmények, csalódá­sok között zajlott. Emberi életútja ennél sokkal görön­gyösebb volt. tele buktatók­kal. Frontélmények, anyagi nehézségek, vándorlás egyik országból a másikba, labo­ratóriumból laboratórium­ba. Itt bontakozott ki en­gesztelhetetlen gyűlölete a militarizmussal, társadalmi képmutatással szemben. Sze­gedhez fűződik szembeszál­lása a fasizmussal, innen indul diplomáciai vállalko­zásra a különbéke érdeké­ben. itt kezdte üldözését a Gestapo, és innen menekült el, bujkálva a náci üldözés elől. Akkor is szegedi még. amikor bekapcsolódik a há­ború utáni szellemi újjá­építésbe. Erről a magát ma is ma­gyarnak és szegedinek val­ló békeharcos tudósról ha­marosan könyv készül, Szent-Györgyi Albert Sze­geden címmel. Minthogy nem tudományos feldolgo­zásnak szánják, hanem a nagyközönségnek, as cö'ía a professzor egyéniségének, szegedi tartózkodásának sokoldalú bemutatása, min­den kis adat, emlék, doku­mentum értékes lehet a mi­nél teljesebb Szent-Györgyi­kép kialakításához. Kérjük Szeged idősebb lakosait, idézzék fel régi emlékeiket, és a professzor­ral kapcsolatos anekdotákat, történeteket. A régi emlé­kek leírását, esetleges doku­mentumaikat (levél, fény­kép stb.) juttassák el a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem központi könyvtárába (Lenin körűt 109.), vagy te­lefonon (21-055) jelentsék be, ha hozzá tudnak járulni valamivel a Szent-Györgyi­portré megrajzolásához. Mi tagadás, augusztusban megijedtem: mégsem? A Lénán körúti építkezés, a bábszínház új épületének kialakítása azonban —nyil­ván okkal, gyanítom, pénz híján — csak egy hónapig szünetelt. Szeptember elejé­től megint „ráhajtott" a CsomiéiP gárdája, s most már kívülről is látszik: itt valami készül! Az építők ígéretének — miszerint az 1986-os évadot az új épület­ben kezdheti a Kövér Béla vezette lelkes társulat — valóra válásáért azért is szurkolunk, mert ez esetben fennállásuk 40. évfordulóját méltó körülmények között ünnepelhetik a bábuzók és hálás híveik, gverekközön­ségük. Tehát a legjobb együttműködést kívánjuk a megrendelő IKV-nak és a kivitelezőknek... A társulat mindenesetre már próbál, hogy az idei, még a Bartók művelődési központban rájuk következő szezonban is jó előadásokat tarthassanak. A bérletezési akció elin­dult: a tervezett öt előadás­ra — Tündér lbrinkó. Pi­nocchio, Csizmás Kandúr, Hollókirály, Piroska és a farkas — szóló bérlet ára: 60 forint. (Minden kedden és csütörtökön a Bartókban is árusítják, s mint szokás: az iskolákban.) A hónap végén. 24—25-én Szabadkán és Csantavéren vendégszerepel a szegedi társulat, december elején pedig Debrecenben és a környék helységeiben tarta­nak előadásokat. „Kilépni Szegedről" — jelszóval új vállalkozásba kezdtek, an­nak érdekében, hogy a kör­nyék egyetlen bábmühelyé­nek produkcióit a megye más városaiban és községei­ben is láthassák a legkiseb­bek. A repertoár darabjai­ról színes videofelvételeket készítenek, amelyeket akár tanyai, akár kisközségi isko­lákban is bemutathatnak. Az egyedülálló vállalkozás első eredményei: a Hamu pipöke, a Haqymácska és az Aladdin csodalámpáia című produkciók már videoszala­gon vannak. E. S. Riadó az éjszakában Munkásőrök harcgyakorlata A néptelen Lenin körúton felhúzott gallérral álmosan baktató ballonkabátos férfi hirtelen megtorpanva, „sín­be gyökerezett" lábbal szemléli a pillanatok alatt minden irányból előszaladó teherautókat, a puszta te­ret nyüzsgő forgataggá vál­toztató szürkéskék ruhások látványát. Szerencséje, hogy az első villamos is majd csak órák múlva indul . . . Riadó az éjszakában, kö­rülbelül ennyit érthet az előtermett munkásőr-soka­dalomból a kívülálló, aki­nek némi fogalma lehet a fegyveres testületről. „Belül­ről" viszont nagy eseményt, fontos erőpróbát, számadást jelentenek a megelevenedett éjszakai órák. Körmöczy Lászlónak, a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Gera Sándor munkásőregység parancsno­kának naplójegyzetei így rögzítik a péntekről szom­batra virradó napot. „ ... az egység... az éves kiképzési tervnek megfelelően végre­hajtotta harcászati gyakor­latát ... A megyei parancs­nokság harcparancsa értel­mében Algyő, Sándorfalva, Dóc térségében ellenséges csoportok tevékenykedtek. Pénteken este az egység­törzs megkezdte a harcfel­adat előkészítő munkálata­it.. . térképrajzolás, harci okmányok kidolgozása ..." Balatoni István, a Móra Ferenc egység parancsnoka ugyancsak felsőbb parancs birtokában ezalatt a dóci térségben a műút menti er­dőben, a hantházi majorban észlelt ellenség bekerítésé­nek, elfogásának tervén a védendő objektum őrzésének tervén munkálkodott. Elfog­lalt embernek kevés ener­giája marad önmagára — ha mégis kénytelen saját szervezetének biológiai jel­zéseit figyelni, baj van. A parancsnok fájdalmas arcki­fejezése árulkodik: gyomor­görcs. Erős injekció a se­gítség, ezzel kell kibírnia reggel. Harc közben nincs betegállomány! Éjszaka két óra tíz perc... a fázós ballonkabá­tos eloldalog, nem tudja, mitől zúg a feje. A körlet­ben a Gera Sándor egység­nél osztják a felszerelést, alegységparancsnokok kap­ják-adják az eligazítást. — Gépkocsira! — hang­zik a vezényszó és mindkét helyen kirajzanak a rrjenet­kész alegységek, s a térké­pekből tájékozódva a sze­merkélő esőt felváltó met­sző hideg szélben az erdei terepre, a védelemre, őrzés­re kijelölt pontokra indul­nak a munkásőrök. — Főnök hívja Karvalyt. Főnök hívja Karvalyt. Je­lentkezzék, vétel! — Főnök, Főnök, itt Kar­valy, jelentkezem, vétel! — Karvaly, Karvaly, uta­sítom, hogy a csoportjával hajtsa végre a támadást az algyői objektum ellen . . . A Gera egység harcállás­pontján elfogott rádióüze­netben hangzott el a ve­szélyt jelző felhívás. A pa­rancsnok azonnal kiadta a váratlan helyzethez alkal­mazkodó harcparancsát. Fél óra múlva meghiúsított tá­madásról, elfogott ellenség­ről adott hírt a parancsnoki készülék. Napkelte után a helyszínen tartózkodó Nagy­vári László városi parancs­nokhelyettes szavai szerint a hajnali esemény így zajlott le: Benkö János őrparancs­nok határozott harchoz ve­zényszavára indult bevetés­re a készültségi és tartalék­váltás, s megkezdte az el­lenség felszámolását, beke­rítését ..." A többit tudjuk. Harcszerű körülmények­hez híven a fegyver-torko­lattüzektől világított holdta­lan éjszakán váratlan ese­ményekben nem volt hiány. Hantháza körzeteben a Mó­ra Ferenc egység kötelékei elfogtak egy felforgató cso­portot. A foglyok egy óvat­lan pillanatban kitörtek. A szigetelő csoport tagjai, a két évtizede szolgáló idős munkásörök. Juhász Ferenc, Ocskó Pál és Faragó János mintaszerű zárással állták útjukat a menekülőknek ... Hűvös, nyirkos szél tépi'a dóci és sándorfalvi fákat. A két egység fáradt munkás­őrei szabályos alakzatban hallgatják a kitűnő feladat­megoldásról szóló értékelést. A megyei parancsnokhelyet­tesek, Halász Sándor és Szabó János méltatták a szabad idejüket feláldozó munkásőrök helytállását, amelyről a társfegyveres erők és a pártszervek kép­viselői is meggyőződtek. Ott volt a mórahalmi pártbi­zottság első titkára, Fülöp László és Oláh Miklós, a szegedi városi pártbizottság titkára is, aki a látottakat így értékelte: — A gyakorlat egyértel­műen bizonyította, hogy sok­rétű feladatok összehangolt megoldására is képesek munkásőreink. S ez azt je­lenti, hogy a testület jól betölti politikai szerepét. I. Zs. Diákok a Sanceren Szabad-idöpark lesz a városi periférián — majd, ha vendégfogadásra igazán alkalmassá és otthonossá alakít­ják a szorgos kezek — a „csokornyi" Sancer-tó és környé­ke. Ehhez nyújtottak aktiv segítséget a Ságvári Endre Gimnázium diákjai két héten át társadalmi munkában. A helyenként áttekinthetetlen buja természeti környezetben egy tisztáson létesült az állatóvoda ideiglenes építménye, amelyben egy őz és két vaddisznó „jelenti a kezdetet". A társadalmi munkában dolgozó ságvárisok makkot gyűjtöt­tek a vaddisznóknak, nyiladékok aljnövényzetét irtották és rendezték a terepet. Rá is fért...

Next

/
Thumbnails
Contents