Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-24 / 224. szám

Kedd, 1985. szeptember 24. 5 I! konzervek tévéjáték illesztették program­amelyben az egyik fő­szórakozást nyújtó há­egy Nem arra gondolok, ami- sor. Miért? Csak barkoch- abban, hogy egy másik re rá van írva: lecsó, füs- bázni tudnék. Talán tévés konzervet. Váradi Hédi mii tölt kolbásszal (s aztán tájakon sincs az másként, sorát az után a esetleg húsgombócok van- mint egyebütt kies orszá- után nak benne, paradicsom már- gunkban, hogy — mint kul- ba, tásban, jobb esetben, mert turális hetilapunk glosszis- szerepet játszotta. A vasár­rémhírterjesztőktől hallót- tája írja — télen „Tél tá- nap esti Hal négyesben cí­tam már egyebeket is), bosnok" köti le az énergiá­Kozervnek azt a tévéműsort kat, nyáron a „Nyár" Bán Róbert-játékban, nevezzük, amit már hóna- („akit" ki tudja miért nem rom „old lady" meg pókkal, sőt évekkel ezelőtt személyesít meg hasonló- inas bájos krimijében Vá­megcsináltak, de akkor nem képpen az újságnyelv): dol- radi Hédi remekelt (part­mutatták be — sok oka le- gozni nemigen marad időnk, nereí het annak —, hanem csak s ami véletlenül mégis el- Nóra most. Hogy mi ebben a bá- készül — abból lesz a kon jos? Esete — konzervje — válogatja. „ , , , ,, most. És ebben a nagytér- Miklósnak adandó válaszait. Engemet a barkochba ja- mésszemlélelben ugvan ki tek mindig is untatott kis- fjgyei oda, hogy az újság- nősítenénk, ;)é, tán ezért nem szeretem írókról készült riport egvik találgatni a megkesett be- "alan.va" olyan lapnál dol­mutatók okait, a sejtéseit 8ozolt <akkor), amilyen ma pedig nem szívesen adja ki mar nmt-s ls S a szakma az ember. Ezért aztán álta- na8y öregjei, meg az az egy dekes. Egy ilyen konzerv­Iában megelégszem a kon- f™ (bár tehetséges) fiata­zervek nyújtotta apró kel- labb- a riportok után. szen- . .. . lemetességek — bajok —» tenciózus beszélgetésben Koa csöndes élvezetével Most ilyenformán mindhiába so- hoz — egyenesen bájos, kedden is mosolyogtam, mi- rolták. mitől lesz jó az új­kor is a nyárias estében ágiról S bár kihagytak: szemlélhettem kezdő pálya- ncm ba>- ha tehetseges, et­től egybekben még igazuk — lehetett volna. Ha a mii­miért snl fölmutatja, miként dol­akarnak újságírók lenni'' A R,)zik 'Ó1 az újságíró, meg „...mert az olyan érde- ha történetesen nem is írás­kés.'" című, sok szempont­ból valóban érdekes riport­film dss/.es érdekességét megjegyzi valaki az adás legalább másodrangúvá deg- yegen: kerem szepen. ez a Tragédia-rajongó, szitesen radálta ez a konzerv-báj, elvetel ekkor meg ekkor beszélö jrótól, Akinek mar hogv tudniillik elsősorban készült, ezert ilyen meg éghajlattani vizsgálódásokba olyan benne az ldo" es a kényszerült bocsátkozni a -lapjaras". Ezt meg ezt a Kállai Ilona, Tábori és Kézdy György nemkülönben!). Kíváncsian zerv. Amiket aztán ősszel vártuk hát a színésznő ked­és tavasszal nézünk. Mint ves szerepírójának, Gyárfás Miklósnak adandó vála Melyeket ezúttal nem mi­végtére nem fontosabb. mit és hogyan nyilatkozik, annál, hogy mit é.s hogyan játszik. Bár ér­ragasz­címszavam­társaimat, kik rút ziman­kóban. teües hátterekbe ál­lítva nyilatkoztak ahogy kérdezőjének szegezi a kérdést: Tanár Úr, mit gondol? Madách kit tartott okosabbnak: Ádámot, vagy Évát? És a színésznő, az interjúalany sietve hozzáte­sal, hanem televíziózással szi: csak r°"Men gondol­foglalatoskódik. S legalább Hát nem aranyos? Amint félti a műsoridőt a néző, az első pillanatokban •aZ°ta_ X azt gondolván; tán Pesten hull a hó és hózik? Y. az eddigi „kérdései" is va­lóságos kiselőadások vol­tak ! s ezért rengeteget kel­kollega lett vágni belöiük Ahogya oo.r . * nem írja, mert... Vagy va ami ilyesmit. Mondhatta erre van idő... Am ezt a A dolog valóban cseppet volna szebben> blickfango- kedvesen árulkodó Váradi sen olyan aranyos, mint sabban, hiszen ért hozzá, ez föntiekből kitetszhet. Mert a szakmája. Amit, mint a szemlátomást gyors ütem- müsorban többször ben növekszik tevenkben a , . konzervek aránya, követke- leK- me8 lehet lanulni zésként egyre kevesebb a Aminthogy szakmai luda­friss, eleven, élő, „máról tosságot velek fölfedezni holnapra" születő-szóló mú- (talán "túlzott jóindulattal) konzervekből szokás, hiszen Hédi-félelmet, a Tanár Úr bőbeszédűsége miatti aggo­dalmat nem vágták ki. Ez­közöl- úttal: szerencsére. Hiszen ezek a mi kis csemegéink az effajta műsorokból. A konzervek bája. Sulyok Erzsébet rádiófigyelő A gondolat jele(i) Gondoltam egyet mostva- élénk, értelmes, és hálisten- képességének közérthető sarnap délelőtt, s 11 orakor nek a protokollizú udvarias- manifesztumait, a/az rop­bekapcsoltam a Kossuth-rá- kodás kísérleteit nagv ív- pant megnyugtató jeleit pro­diot, hogy meghallgassam ben megkerülő beszélgetés dukálta. A legbiztosabb fo­- a Gondolat-jelet, a radw révén, hogv az is tiszta gon- gódzókat arra nézvést, mi­ku urális hetilapja. mint dolati ajándékokkal lett töl igazan kulturális és mi­nallom. II evfolyamanak gazdagabb az ügyben, akit tői igazán értelmiségi jelle­38 szamai. Minden szépítés netán kultúránk e terrénu- gü egv program tömegkom­nelkul bevallom: teljesen ma nem foglalkoztat külö- munikácios alapokon Éppen ötletszerű volt a lenti akció, nösebben. abban, hogv a mélységet, a vártam semmiféle motivál? Következett - a Szellem- parttalan szabadsá­ság??ezt a?égvórTsmű- kep rova,ban ~ l>8y bécsi 8at- es az Emeleti vizsgáló­saggai ezt az egyórás mu- kiá,Iita ürü"vén ama kér- dus 'Senyessegét ötvözni úgy Jtahattam el" dÍ^lITZb^ -Ha egv érdekfeszítő, szi­ThTlenne ifyeT Sk'i'^k e8ys*8es ^Nemiséggel " ai lassa[' hangvétellel. általá­lenn- 'Iyen)' akl csak Osztrák-Magyar Monarchia, ni>s közelítésmóddal. Hogy és igaz-e. hogy egyfajta gondolkodik és gondolkod­aic-Á»/-><!"» tat- Uog.V a ráció törvény hallgatásával), vajon bírt-e nes és érthető-értelmes stí­úgv gondol egvet, és a Gon­dolat-jelben különféle gon- , . . , dolatokat kíván hallani. Ta- »brain-dram Ián ezért minősíthetők éo- ., , . ...... pen az utólagos reflexiók rakok részéről felenk? Alig feszítéseit hallhatóvá, ész­szintén tipikusnak, átlagos- husz porc n,fl,t . » („agyelszívás") lal- "usv a racl° torveny­alkalmaztatott volna az oszt- szerűségeit és az elme erő­elsőrangú lehetővé — s ígv élvezhetö­nak - netán még egyes és vé - teszi. A Gondolat je­altalanos dialektiká ét pél- ' , ;. p°nu>s' világos alias- . , dúzónak is foglalasok, egyertelmu, nyíl- lelt közvetíti. Nos, a jeleket ' vánvaló, mégis mélyenszán- vettük. Köszönjük. e/m? ? ?Gond°lat;Íel r t6' tö™r- múgis beláthatat­ezúttal a felelős szerkesztő. , a , , , r,. lan sze emtorteneti tav a­Bolcs István vezette. Rózsa . , , . , T r* + ,, , tokát felmulató elemzesek. I. Endre volt a szerkesztő ,, Volt meg ket újonnan meg­Domonkos László Gátat emelni az elmúlásnak László Gyula emlékezik. Mellette, balról: Trogmaycr Ottó, jobbról: Gáspárné Zauner "2, Éva, Itarátí Dezső és Katona Imre Ez a nemes cél vezérelte lemét tolmácsolta, „az élő töt idézte. Bálint Sándorról a Móra Ferenc Múzeum múltban látta a jelent". Er- meditatív, mégis derűs, gyer­szervezöit. amikor Szegedi re hívta fel a figyelmet mekien tiszta, és mélyen portrék címmel emlékestet László Gyula régészprofesz- emberi arckép születelt hirdettek. A múzeum disz- szor, az egykori növendék- Vinkler ecsetje nyomán, termében négy arcmás idéz- társ, amikor Vinkler izgé- Mint ahogy Katona Imre te a harmincas-negyvenes kony önportréja mellett e néprajztudós is a nevelő évek szegedi szellemi életé- sokszínű, kísérletező művész embert, a tárgyilagosságot nek élcsapatát: a néprajztu- rajzolói talentumát méltatta, mindenek fölött tisztelő tu­dós Bálint Sándort, a klasz- Sik Sándorról Vinkler dóst és „Szeged mindenesét" szika-filológus Kerényi Ká- rembrandti képet festett, tárta hallgatói elé. rolyt. a költő-irodalomtudös Ilit é.s hivatásszeretet. türel­Sik Sándort és a fostömű- mes figyelem, és vi.s.szafő­ve.sz Vinkler Lászlót. Vala- gott igényesség sugárzik te­mennyi arcképet Vinkler kintetéből. Azok a tulajdon­festette, a modellekhez meí- ságok. melyeket aláhúzta tó stílusban, 'mint ahogy az emlékezésében Baráti Dezső ö műterme volt azoknak a irodalomtörténész, aki Sik csütörtöki találkozóknak a Sándort, mint „a nagy pro­színtere, melyek összeková­csolták ezt a baráti társasá­got vallási, világnézeti, mú fajbeli különbözőségek elle nére. A szellem szegedi sza­badcsapatát képezték egv viharos korban. Műhely volt u javából, ahol otthonra ta­lált minden szellemi érték humánus gesztus, antifasisz­ta elképzelés, az európai áramlatokba csatlakozó tu­dományos és művészi alko tás. Négy portré ceruzavázla tát rajzolták föl. markáns vonásokkal azok. akik a megidézettek holdudvarában élhettek — barátok, tanítva nyok. pályatársak. Kerényil mediterrán örökzöldek kö­zött festette meg Vinkler. áttetszőnek, klasszikus tisz­taságúnak. Ilyennek idé/te alakját, személyiségét Gás­párné Zauner Éra pszicholó­gus aki annak idején mint egyetemi hallgató ülte vé­gig a nevezetes csütörtökö­ket. Az ókortudomány nem­zetközi hírű tudósának von­záskörébe — még „Szeged emigrációjának" idején is — olyan alkotók kerültek, mint a müvészetlilozól'us Fülep Laios, a zenetudós Szabolcsi Bence, a költő Gu­lyás Pál, az író Németh: László vagy éppen Thomas Mann. Kisugárzása révén termékenvült meg' Vinkler László művészete is az óko­ri görögség örökségével, em­beri tisztaságával, s a XX. század váltóáramainak hatá­sa alatt, a kifejezések sok­színűsége közepette is a gö­rög ember tisztaságát, szel­fesszort" é.s a katolikus köl­Ha a résztvevők között több fiatalember ült volna, talán a remek tisztelgés egyúttal feladatfelismerö, tettekre sarkalló fórum is lehetett volna. Fáklya, ame­lyet. tovább kell(ene) adni!1 T. L. — voltakeppen nem tartal­mazott semmi különöset. Mindössze gondolatokat. Sót, ilyen, viszonylag rövid mű­soridőben sokszor azoknak valóban csak a jeleit. Mind­ezt mélyen. igényesen és okosan, az egyes rovatok rendje szerint, csupán négy témában kifejtve. A legelső — Párbaj alcímmel — a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatójával készített inter­ielent könyv kapcsán két beszélgetés a szerzőkkel, megemlékezés a napokban elhunyt Tóth Dezső művelő­dési miniszterhelyettesről, s végül a befejezés — mely­ben szokás szerint a hallga­tó felszólíttatott: a műsor készítői ezután is várják észrevételeit, hozzászólásait. Hát íme: Minden kulturális hetilap ..,„„. . ... legfőbb követelménye, az ju kapcsan azt v.zsgalta, ^ sajlóban éppúgy mjnl miért nincs nálunk a kor- a tévében, vagy a rádióban. társ magyar képzőművészet- az aktualitás es a változa­nek önálló múzeuma. Min- tossag fölött elsődlegesen — , , . .... , ... a gondolat. Ha úgy tetszik, den kiderült, mmden v.la- a gondolatisag. A Gondolat­gossá. egyértelművé lett. Rá- jej a gondolatoknak, az em­adásul egy olyan szellemes, béri elme elvonatkoztató Szovjet vendég Szegeden Kétnapos hivatalos latoga-"követően a Szeged-Szőregi tásra megyénkbe érkezett' Tisza-Maros Szög Tsz életé­Vlagyimir Nikolajevics Ar- ről kapott tájékoztatást a tyemjev. a Szovjetunió Álla- helyszíni látogatás során, mi Tervbizottsága alosztály- Ma> keJd délelőtt az ok­vezetője. Tegnap délelőtt tatási igazgatóság munkája­Szegeden Bartha László, a ról tájékozódik, majd a megyei pártbizottság titkára s/cgedi Móra Ferenc Múze­fogadla, s tájékoztatta vidé- um munkásmozgalmi gyűj­künk iparának, mezőgazda- teménye és a Somogyi­ságúnak helyzetéről, a me- könyvtár megtekintése sze­gyei gazdaságpolitikai törek- ,.epel a programban. Dél­vésekről. után a hathetes vezetőképző A szovjet vendég délután tanfolyam hallgatóinak tart az MSZMP Csongrád Me- előadást V. N. Artyemjev, gyei Oktatási Igazgatóságán aki az MSZMP KB vendé­tartott előadást a vezető geként tartózkodik hazánk­propagandisták számára. Ezt ban. Illett fizetni... Próbálkozhatunk ugyan s Majláth úgy gondolta a annak kiszámításával, hogy jelekből: ezért fizetnie illik. ha egy kilogramm toll ára 280 lorint, akkor mekkora At is adott Gellértnek 5000 forintot, a későbbi szállilá­mennyiségért fizetnek hat és suikor pedig — mint meséli: lé! millió forintot. Ám már csak azért is felesle­ges koptatni a ceruzát, mert korántsem biztos az említett 280 forint. Lehet az akár 250, vagy ennél kevesebb is, az ár persze sok mindentől függ — például a jól felsze­relt laboratóriumokban vég­zett minőségi vizsgálattól —, de még ez sem hozhat biz­tos eredményt. Mert mond­hat például a labor 250-el, attól az ügyvezető igazgató fizethet 280-at. A pécsi székhellyel műkö­dő gazdasági rendészet — együttműködve a Tolna é.s Fejér megyei rendőr-főkapi­tányságokkal — felderítő munkája eredményeként ugyancsak bonyolult, nehéz ügy kerekedett a könnyű tollpihékből, amelynek kez­detét a múlt év szeptembe­rére tehetjük. Majláth Lász­ló, a dombóvári áfész toll­gyűjtője ugyanis ez idő tájt Makó környékén járt, s fel­fedezett egy lehetőséget: a Hungatofeder itteni tollfel. dolgozó üzemét, egy frissen alapított kft-ét. Érdeklődött persze mindjárt — az ügy­vezető igazgatóval, Gellért Ákossal és másokkal beszél­getve —, mennyiért veszik át a tollat. A cégnek „ka­paszkodnia" kellett: részint életképességét, megalapo- gyűlt pénzt. az ügyvezető igazgató instrukciója alapján, aki az 5000 forinthoz csak annyi megjegyzést fűzött, hogy a következő alkalommal már kevés lesz — 20 ezret. Igen ám, de Majláth — aki Dombóvár és Döbrököz környékén szedte össze a tollat — beépített emberei nem akarták elhinni, hogy megvesztegetésre is kell pénz. A felvásárló ugyanis üzletfeleitől „gombolta le" a csúszópénzt, világosan meg­fogalmazva annak célját. Ezért egyikőjük egy alka­lommal elment Majlálhtal Makóra, s valóban: az a 20 ezer forint, ami a felvásár­lónál volt, amikor kiszállt a kocsiból, az irodából vissza­jövet már nem volt a zsebé­ben .. . Volt még egy bökkenő: szeptember 18-tól december végéig Majláth 6,5 millió fo­rint értékű tollat szállított a Hungarofedernek, jutaléka oly magas volt már, hogy meghaladta volna a havi 16 ezer forintot. Ezért test­vérét szervezte be az üzlet­be, aki nevét és munka­könyvét adta. Neki is elvé­gezték a szükséges admi­nisztrációt a tollfeldolgozó üzemben, így már két névre lehetett felvenni az össze­zuttságát, részint külföldi partnerének megbízhatósá­gát bizonyítandó. Ezért a szokottnál magasabb áron vásárolta fel a tollat, magá­hoz édesgetendő a forráso­kat. Szeptember 11-én Majláth kilépett az áfész_től, 18-án már be is írták a személyi igazolványába: a Hungaro. l'edernél tollfelvásárló. Csak magánszemélyektől vehetett át tollat, jutaléka 4 százalék, keresete havi 16 ezer fo­rintnál nem lehet több — ám mindezt csak 27-én hagyta jóvá a cég igazgató­tanácsa . . . Pedig Majláth 18-án már szállítmánnyal érkezett: 800 ezer forint ér­tékű tollal. Simán átvették, Majláth és testvére nevén — a Baranya megyei rend­őr-főkapitányságon folya­matban levő vizsgálat eddi­gi adatai szerint — hét alka­lommal érkezett szállítmány a Hungarofcderhez. Eszerint az oltani vezetők — az ügy­vezető igazgató helyettese: Szablár Károly, illetve Né­meth Béla gazdasági vezető — által felvett csúszópénz 115 ezer forint körül van — legalábbis Majláth elmondá­sa szerint. A vesztegetés. üzérkedés miatt a vizsgálat a négy gyanúsított ügyében a rend­őr-fől;apitányságon még fo­lyamatban van. Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents