Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-20 / 221. szám

8 Csütörtök, 1985. szeptember 19. Magyar-indonéz tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) zelállóak. Elitélték az apart­heid politikát, és állást fog­laltak a namíbiai nép igaz ügye mellett. A délkelet­ázsiai helyzet eltérő meg­ítélése ellenére egyetértettek abban, hogy a térség béké­jével és biztonságúval ösz­szefüggő kérdéseket politikai eszközökkel, a párbeszéd erősítésével szükséges meg­oldani. Magyar részről mél­tatták Indonézia aktív hoz­zájárulását a vitás kérdések tárgyalásos úton történő rendezéséhez, A két fél megerősítette készségét a két ország kapcsolatainak elmé­lyítésére, amelyhez elenged­hetetlen egymás lehetősé­geinek még jobb ismerete, elsősorban gazdasági téren. Veress Péter és Johannes Sumarlin a két ország gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatainak fejlesztéséről, az együttműködés hatékony ki­szélesítéséről tárgyalt. Meg­vizsgálták annak lehetősé­geit, hogy a magyar válla­latok miként kapcsolódhat­nának be az indonéz gaz­daságfejlesztési tervek meg­valósításába. Este Losonczi Pál és fe­lesége díszvacsorát adott Su­harto elnök és felesége tisz­teletére a Parlament va­dásztermében. A díszvacso­rán a magyar é.s az indo­néz államfő pohárköszöntöt mondott. Losonczi Pál pohárköszöntője Az Elnöki Tanács elnöke elöljáróban meleg szavakkal üdvözölte Suharto elnököt és feleségét, valamint a kíséret tágjait, hangoztatva, hogy az ö tavalyi s az indonéz elnök mostani látogatása része né­peink barátságának éa gyü­mölcsöző együttműködésé­nek. Érdeklődésünk és meg­becsülésünk — mondotta — egyaránt szól az indonéz nép gazdag kultúrájának, s azok­nak az eredményeknek, ame­lyeket az ország dinamikus fejlődésével u nehéz világ­gazdasági helyzetben elért. IxKonczi Pál meggyőződését fejezte ki, hogy a tárgyalások hozzájárulnak a két nép ha­gyományos barátságának erő­sítéséhez, ós ösztönzést adnak a kölcsönösen előnyös együtt­működés további kiszélesíté­séhez. A továbbiakban arról szólt, hogy bár eltérően ítéljük meg a jelen és a jövő több kérdé­sét, az emberiség nagy prob­lémái, a népek létérdeke ügyében azonos nézeteket vallunk. Hangoztatta: — A világ békéjének, a nemzetközi biztonságnak « megőrzésével, az enyhülés­hez való visszatérés szüksé­gességével összefüggő alap­vető nemzetközi kérdésekben állásfoglalásunk: a helsinki Záróokmány alapelvei a ma­gyar küploJitika alappillérei közé tartoznak. Szilárd meg­győződésünk, hogy a békés egymás mellett élés mind­annyiunk közös érdeke és ennek pincs ésszerű alterna­tívája. — Hazánk nagy tisztelettel cs megértéssel tartja számon Indonézia erőfeszítéseit, ame­lyek úrra irányulnak, hogy a békés egymás mellett élés bandungi alapelveinek szel* lemében megszilárduljon a térség békéje és biztonsága. Indopézia aktív szerepet vál­lalt a térség konfliktusainak békés, tárgyalások útján tör­ténő rendezését szorgalmazó törekvésekben, és csatlakozott ahhoz a programhoz, amely meghirdette a béke, a füg­getlenség és az együttműkö­dés atomfegyverektől mentes övezetének létrehozását. Mind­ez szemléletesen bizonyítja, hogy Indonézia az el nem kötelezett országok mozgal­mának nagyrabecsült tagja­ként aktívan részt vesz a bé­kéért és az általános bizton­ságért, a népek közötti együttműködésért folytatott küzdelemben. A Magyar Nép­köztársaság messzemenően támogatja ezeket a nemes cé­lokat, és kész együttműködni azok megvalósításában. Losonczi Pál ezután hazánk belpolitikai életéről szolt, majd kiemelte, hogy hasznos tárgyalásokat folytattak ár-* ről, hogyan lehet továbbfej­leszteni és még több konkrét tartalommal megtölteni az országaink közötti hagyomá­nyos megértést, barátságot és együttműködést. A megbe­széléseken mindkét fél kife­jezte a kapcsolatok elmélyí­tésére, a kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlesz­tésére irányuló szándékát. — Mi a magunk részéről — mondotta — készek vagyunk a konkrét lehetőségek továb­bi feltárására, országaink ke­reskedelmi, gazdasági, mü­szaki-tudományos és kultu­rális kapcsolatainak előmoz­dítására. Egyetértettünk ab­ban, hogy ezen a téren még távolról sem használtunk ki minden lehetőséget. A kap­csolatok fejlesztéséhez a je­lenlegi kedvezőtlen nemzet­közi és világgazdasági hely­zetben kölcsönös akaratra, közös érdekeltségre és kellő rugalmasságra van szükség, amellett, hogy meg kell küz­deni a nagy földrajzi távol­ságból adódó nehezségekkel is. Biztosithatom önt, Elnök úr, hogy a Magyar Népköz­társaság az eddigiekhez ha­sonlóun a jövőben is korrekt partnere lesz Indonéziának. Végül Losonczi Pál az In­donéz Köztársaság elnöke es felesége egészségére, Indoné­zia népének jólétére és bol­dogságára, országaink és né­peink barátságára emelte poharát. Suharto elnök válaszbeszéde Suharto elnök válaszában meleg szavakkal szólt a ma­gyar kormány és nép ven­dégszeretetéről, a küldöttség fogadtatásáról. Mindez tük­rözi azt a közeli baráti kap­csolatot — mondotta —, amely nemzeteinket, orszá­gainkat összeköti. — Bár a két országot rendkívül nagy földrajzi tá­volság választja el egymás­tól — folytatta —, Magyar­ország nem ismeretlen előt­tünk. A magyar nemzet olyan nagy zeneszerzőket adott a világnak, mint Liszt Ferenc, Bartók Béla és Ko­dály Zoltán, akiknek a ne­vei örökéletűek. A híres magyar tudósok, vagy a ma­gyar sport eredményei ugyancsak ismeretesek In­donéziában. — A magyar nemzetet bé­keszeretőnek ismerjük, amely sikereket ért cl a nemzeti egység megteremté­sében és megszilárdításában. Látogatásom fő célja tovább erősíteni a magyar néphez fűződő baráti kapcsolatokat, és elmélyíteni a kölcsönös megértést népeink, országa­ink között. Az indonéz elnök arról szólt ezután, hogy országá­ban nagy figyelmet szentel­nek a magyar nemzet áldo­zatos munkával elért ered­ményeinek. — A magyar nép vívmányai — mondotta — emlékeztetnek saját fej­lesztési törekvéseinkre is, amelyek népünk jólétének növelésére irányulnak, és a társadalmi igazságosság, az indonéz nemzeti sajátossá­gok talaján álló fejlett, vi­rágzó társadalom megterem­tését célozzák. Az ipari fej­lődés útjára lépve, értékes tapasztalatok forrása szá­munkra a magyar ipar. Ma­gyarország magasan fejlett mezőgazdasága ugyancsak olyan terület, amelyből gaz­dag tapasztalatokat meríthe­tünk, hiszen a mezőgazda­ság fejlesztése társadalmi­gazdasági előrehaladásunk­ban elsődleges helyet foglal el. Suharto a továbbiakban hangoztatta: — Azóta, hogy nemzetünk negyven évvel ezelőtt fegyveres forradalmi harcban visszanyerte függet­lenségét, mindig is független é.s aktív külpolitikát folytat­tunk. Baráti kapcsolatokat kívánunk teremteni, és együttműködni minden nem­zettel, tekintet nélkül világ­nézetére, társadalmi és poli­tikai rendszerére. Készek vagyunk az őszinte és köl­csönös megértésre, az a meg­győződésünk, hogy szükséges a nemzetek közötti békés egymás mellett élés, és csak szoros együttműködés révén érhető el az emberiség bé­kés, fejlett és virágzó léte­zése. Ezután arról szólt az in­donéz elnök, hogy napjaink­ban különböző veszélyek, így a fegyverkezési hajsza, és a riasztó gazdasági hely­zet következményei fenyege­tik a világ népeit. A fel­halmozott nukleáris fegyver­zet egyre nagyobb mérték­ben veszélyezteti a világ bé­kéjét és biztonságát. Olyan óriási összegeket fordítanak a pusztító eszközök előállí­tására, hogy e számok szin­te meghaladják azoknak az országoknak a képzelő ere­jét, amelyeknek ma még az éhség, a tudatlanság, a jár­ványok és az elmaradottság ellen kell küzdeniük. — Ezért — hangsúlyozta — melegen üdvözöljük a két nagyhatalomnak azt a szán­dékát, hogy jelentős erőfe­szítéseket tesz a fegyverke­zési hajsza megszüntetése, a leszerelés érdekében. A világgazdasági helyzet­ről szólva Suharto elnök megállapította, hogy számos tényező — így a világmé­retű recesszió, az infláció és a munkanélküliség nyomán jelentkező problémák — sok fejlett ipari országot ar­ra ösztönöztek, hogy protek­cionista intézkedéseket hoz­zon. Ez tovább rontotta a világgazdasági helyzetet. Hátráltatja a fejlődő orszá­gok társadalmi-gazdasági haladását az is, hogy a tö­ke, a technológia é.s a szak­képzettség csak korlátozot­tan áramlik ezekbe az álla­mokba. Mindaddig bizonyta­lansági tényező lesz a világ­ban a fejlődő országok hely­zete, ameddig lakosságuk — amely az emberiség többsé­gét alkotja — nem léphet a haladás, a felvirágzás út­jára. — Folytatnunk kell erő­feszítéseinket, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átala­kításáért, és azért, hogy a fejlődő országok fokozottab­ban vehessenek részt a vi­lágméretű gazdasági dönté­sek kialakításában. Ezzel összefüggésben rendkívül fontosak az új nemzetközi gazdasági rend létrehozására irányuló konkrét erőfeszíté­sek. Ugyanakkor a fejlődő országoknak meg kell szi­lárdítaniuk szolidaritásukat, és élénkíteni a kölcsönösen előnyös együttműködést más államokkal. Üdvözöljük ezért a magyar kormánynak azt a szándékát, hogy elő­segítse az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok ki­alakítását, különösen gazda­sági és kereskedelmi téren. Suharto végül kifejezte meggyőződését, hogy a Lo­sonczi Pállal folytatott tár­gyalás, amelyen a kétoldalú kapcsolatokat és a kölcsö­nös érdeklődésre számot tartó regionális és nemzet­közi kérdéseket tekintették át, igen hasznos volt, s lá­togatása tovább erősíti or­szágaink és népeink között a barátság szálait, szélesíti az együttműködést. Poharát Losonczi Pál és felesége egészségére, boldogságára, a magyar nép haladására és felvirágzására, a Magyar Népköztársaság és az Indo­néz Köztársaság közötti ba­rátságra ürítette. (MTI) Kádár János a Szovjetunióba látogat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának meghívására a közeli napokban baráti munkalátogatásra a Szov­jetunióba utazik. Szegedi pártküldöttség Szabadkán A Kommunista Szövetség Szabadka Községi Bizottsá­gának meghívására tapasztalatcserére Szabadkára utazott tegnap, csütörtökön a Magyar Szocialista Munkáspárt Sze­ged Városi Bizottságának háromtagú küldöttsége, Fraknóy Gábor nak, a pártbizottság titkárának vezetésével. A szegedi küldöttség három napon át tanulmányozza a Kommunista Szövetség munkáját, és megbeszéléseket folytat a testvérvárosi együttműködésről. Sajtóértekezlet Tokióban (Folytatás az 1. oldalról.) talos kíséretében levő ál­lamférfiak is. A japán—magyar gazda­sági kapcsolatok fejlesztésé­ben kiemelkedő szerepet vállaló Ivata Kazuo minde­nekelőtt annak jelentőségét emelte ki, hogy Lázár György személyében az első magyar miniszterelnököt üd­vözölhetik Japánban. Hang­súlyozta, hogy a két ország közötti általános kapcsola­tok, ezen belül pedig a gaz­dasági együttműködés fej­lesztése szempontjából rend­kívül fontos egymás kölcsö­nös megismerése. Ezzel ösz­szefüggésben nyomatékosan utalt a személyes érintkezé­sek szükségességére. Ivata Kazuo úgy értékel­te, hogy a kétoldalú gaz­dasági együttműködés terén az elmúlt időszakban sike­rült előrelépni. Ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy Lázár György mostani látogatása nyomán további eredményeket lehet elérni mind a gazdasági, mind pe­dig a japán—magyar politi­kui és kulturális kapcsola­tok fejlesztésében. Lázár György — miután köszöntötte a szigetországi üzleti élet vezető képviselő­it — hangsúlyozta, hogy ha­zánk minden téren, különös­képpen a gazdaság területén érdekelt a Japánnal való kapcsolatok szorosabbra fű­zésében. A Minisztertanács elnöke utalt arra, hogy Ma­gyarország a gazdasági fej­lődés meggyorsításának új szakasza előtt áll, olyan fej­lesztési program megvalósí­tásúra törekszik, amely szé­les lehetőségeket kínál a ja­pán bekapcsolódásra. Az ebédet megelőzően Lá­zár György szálláshelyén fogadta Murata Keidzsiro külkereskedelmi és ipari minisztert. A találkozón a kormány elnöke kifejtette, hogy hazánk a Japánnal va­ló gazdasági együttműködés továbbfejlesztésére törek­szik. Ugyancsak a délelőtti program keretében Lázár György a tokiói elektromos müvek villamosenergetikai múzeumában tett látogatást. Az 1984-ben megnyílt, rend­kívül modern múzeumban a Minisztertanács elnökét tájé­koztatták a villamosenergia Japánban történő alkalma­zásának széles területeiről és a jövőbeni felhasználási lehetőségekről. Lázár György kora dél­után a Japán Nemzeti Sajtó­klubban sajtóértekezletet tartott. „Tárgyalásaim Nakaszone Jaszuhiróval tartalmasak és hasznosak voltak. Bár kü­lönböző társadalmi rendsze­rekhez tartozunk, a megbe­széléseken kölcsönösen ki­fejezésre jutott, hogy teljes mértékben egyetértettünk a legalapvetőbb kérdésben, mégpedig abban, hogy egy békés világért kell dolgoz­nunk" — hangsúlyozta Lá­zár György, csütörtök dél­utáni sajtóértekezletén. A Japán Nemzeti Sajtó­klubban elhangzott, a láto­gatást értékelő nyilatkozatá­ban a Minisztertanács elnö­ke kiemelte: „A megbeszé­léseken kölcsönösen kifeje­zésre juttattuk az együtt­működés bővítésének szán­dékát. Ez egyaránt vonatko­zik a politikai kapcsolatok­ra, a magasszintű szemé­lyes kontaktusok folytatásá­ra, a gazdaságra —, amiben mi különösen érdekeltek va­gyunk —, a tudományos és műszaki együttműködésre, a kulturális, valamint az em­beri kapcsolatokra, ezen be­lül a turizmus fejlesztésé­re." Lázár György a további­akban rámutatott: „Egyetér­tettünk abban, hogy — bár a konkrét üzleteket a válla­latok kötik — a kormányok­nak is megvan a maguk sze­repe az üzleti kapcsolatok támogatásában, ösztönzésé­ben. Kifejeztem kormá­nyunk azon szándékát, hogy a magyar vállalatok számá­ra minél jobb feltételeket teremtsünk a nemzetközi versenyben történő eredmé­nyes részvételhez. Külön hangsúlyoztam, mennyire fontosnak tartjuk, hogy a magyar ipar megfelelő mér­tékben legyen jelen a japán piacon. Ugyanakkor nagyon szívesen vesszük, hogy a ja­pán ipar magyarországi tö­kebefektetésekkel, vegyes vállalatok létrehozásával és a harmadik piaci együttmű­ködéssel bővítse kapcsolata­it a magyar gazdasággal." Lázár György nagyra ér­tékelte, hogy találkozhatott Hirohito japán császárral, aki őszinte érdeklődést ta­núsított a magyar—japán kapcsolatok jelene és jövője iránt. A Minisztertanács el­nöke kiemelte a japán poli­tikai, gazdasági és társadal­mi élet számos neves sze­mélyiségével lezajlott talál­kozók szívélyes légkörét. A kormány elnöke hang­súlyozta, hogy hazánk a Varsói Szerződés Szervezete és a KGST tagállamaként, odaadó híve az országok kö­zötti békés egymás mellett élésnek, és gyümölcsöző együttműködésnek. Lázár György sajtóérte­kezletén több kérdés hang­zott el a magyar gazdaság helyzetére, a gazdaságirá­nyítási rendszer reformjára, és továbbfejlesztésére vonat­kozóan. A japán újságírók­nak adott válaszaiban a ma­gyar miniszterelnök áttekin­tést adott az 1968-ban meg­kezdett gazdasági folyamat fő vonásairól, a törekvések­ről, valamint a legújabb konkrét intézkedésekről a vállalati önállóság növelésé­nek és a reformfolyamat to­vábbi kibontakoztatásának területén. Szólott a KGST legutóbbi felsőszintű tanácskozásának jelentőségéről, és kiemelte a KGST-országok közös ta­pasztalatai tanulmányozá­sának fontosságát. Ezt a ta­nasztalatcserét valamennyi tagállam a gazdasági haté­konyság és a versenyképes­ség fokozásának szolgálatú­ba kívánja állítani — mon­dotta. Hangsúlyozta, hogy Ma­gyarország — a Varsói Szer­ződés más tagállamaival együtt — a kelet—nyugati párbeszéd folytatására —, a béke és a biztonság meg­szilárdítására, a fegyverke­zési hajsza megfékezésére törekszik. Kormánya nevé­ben kifejezte reményét, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, és Ró­náid Reagan amerikai elnök novemberre kitűzött talál­kozója előmozdítja a nyu­godtabb. békésebb nemzet­közi légkör kialakulását. „Bizonyos, hogy egy ered­ményes találkozó jótékony hatást gyakorolna minden kelet—nyugati érintkezésre. Persze találkozók november előtt is voltak, és folytatód­nak a csúcstalálkozó után is" — mondotta Lázár György. A sajtóértekezletet köve­tően a Minisztertanács el­nöke és kísérete az egykori császári fővárosba, Kiotóba utazott. (MTI) i vendégek Szentesen A megyénkben tartózko­dó lengyel, lódzi vajdasági tanácsi delegáció — Maria Wawrzynska, a Lódz Vajda­sági Tanács elnökének he­lyettese; L ongin Wojtal, Lódz város polgármesteré­nek helyettese és Elzbieta Wociskowska-Ociepa, a Lódz-Baluty Tanács vezető­je — tegnap, csütörtökön délelőtt Szentesre látoga­tott. Kíséretükben volt Sza­bó G. László, a megyei ta­nács elnökhelyettese. A helyi tanács épületében a vendégeket a város veze­tőinek nevében fogadta és köszöntötte Dóczi Gábor tanácselnök, majd tájékoz­tatást nyújtott Szentes tár­sadalmi, gazdasági, kulturá­lis életének aktuális kér­déseiről és az eredmények­ről. Egyebek között megem­lítette, hogy a 17 és félezer foglalkoztatott közül 2 ez­ren tartoznak az értelmisé­gi réteghez. A mezőgazda­sági nagyüzemek sikeres munkáját jól mutatja az, hogy az egy hektárra ve­títve az előállított hús mennyisége eléri az 1 ton­nát. Kitért az alapellátás intézményes megszervezésé­re, a tanács és a lakosság kapcsolatára. A várospoliti­kai döntések előkészítése és meghozatala demokratikus módszerekkel történik — mondotta. Nagy szerepük van a városkörzeti tanács­kozásoknak, a városi ta­nács mellett működő kü­lönféle bizottságoknak. A hetedik ötéves terv idősza­kában tovább fejlődik a vá­ros, és ennek a koncepció­ját társadalmi vita erősíti meg. A lengyel küldöttség tag­jai által feltett kérdésekre a városi tanács vezető tiszt­ségviselői válaszoltak. Ér­deklődtek a lakó- és utca­bizottságok munkája, a ta­nácstagok visszahívási le­hetősége, a városkörzeti megbeszélések, a tanácsi pénzügyi alapok és a la­kossági hozzájárulások iránt. A küldöttség vezetője meg­köszönte a részletes tájé­koztatást. A megbeszélés befejeztével Dóczi Gábor emléktárgyat nyújtott át a lódzi vendégeknek. A küldöttség ezt követő­en a Baromfifeldolgozó Vál­lalathoz ment, majd a ko­ra délutáni órákban fel­kereste a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat központját. Az itt folyó munkáról Tonnes Károly igazgató tartott tájékoztatót. A küldöttség tagjai rövid üzemlátogatáson vettek részt, majd visszautaztak Szeged­re.

Next

/
Thumbnails
Contents