Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-16 / 217. szám

Szombat, 1985. szeptember 14. 5 Az a bizonyos tartás csésze kávé Mensáros Lászlóval Próbán a Kisszinházban, Dobos Katival hogy valamilyen elvet, el­méletet ráhúznak valakire, valamire, nem szűnt meg. Szempontokat tartanak fon­tosnak, és nem egyenként osztályozzák az embereket. Ez a politikától független, bennünk van, minden em­berben. Könnyen ítélkezünk. Ennek az elhamarkodott ál­talánosításnak vagyok én is áldozata — a darabban. Visszatérve a kritikára: azt kifogásolják, milyen rezig­náltán fogadta ez a tábor­nok a kitelepítés hírét. Íme, mennyire ismeretlen foga­lom ma már az a bizonyos tartás! A kritikus nem gon­dolt arra, hogy ebben a kérdésben én vagyok a kom­petensebb, hiszen már vé­gigcsináltam, és láttam, hogy azok nem jajgattak, Régen láttuk utoljára sze- meg. A Galopp a Vérmezőn akaket kitelepítettek. Szem­rebbenés nélkül elviseltek mindenféle bajt. Ezt szere­tem ebben a szerepben. Az áldozatban itt kevesebb az indulat, mint az ítélkezők­ben, akik sokkal inkább te­le vannak gyűlölettel. Ez az gedi színpadon... azonban realista alkotás, — Majdnem tíz éve, hogy amelyen nagyot nemigen le­a Lear királlyal, a Rómeó het változtatni, és Júliával jártam itt. Ami — Szívesen játssza ör­Szegeddel kapcsolatban leg- leyt? inkább emlékezetes szá- — Nagyon szeretem. Eb­momra: a hatvanas-hetve- ben a drámában olyasmi nes évek előadóestjei. A kö- történt, ami negyven év óta induiat ítélkezésünk mozga­zönség nagyszerűen „vette a úgyszólván hiányzik Ma- tóia- Ennek a tartásnak az lapot". Szenzációs, forró gyarországon pedig azelőtt átélése, tudatosítása általá­hangulatú előadásokra em- természetes volt: színészre ~ lékszem, az egyiket magnó- írtak darabot, nem pedig szalagon meg is őriztem. _ fordítva, s kényszerűségből - Egyébkent elteszi, gyuj- játszatják el jlyen-olyan gatás, egyeztetés? Egyálta­U palyaja dokumentumait? ^mbenfkke, A Galoppot Ián: miért vallalta a ven­rám írta Görgey Gábor, dégjátékot? Ezért aztán minden erölkö ban visszahat a magánéle­temre is. — Nem fárasztó az utaz­H pályája Azért kérdem, mert életraj­zi sorozata fut most a Film, színház, muzsikában, felté­telezhető, Saját anyagából. Vagyis hát, megőrzi sikerei­nek nyomát? — Nem, ez egyáltalán — Megéri, mert olyat csi­dés és görcs nélkül tu- nálhatok, amit szeretek. Én dom játszani. Régen érez- választom, kedvvel merülök tem magam ilyen san a színpadon. otthono- bele, és abban a pillanatban mintha nem fárasztó. Rosszabb nem nem foglalkoztat. A sorozat velem történne az egész. Az kellemes környezetben, szá­nagyrészt MTI és egyéb ar- atmoszférát jól ismerem. • • chív színházi fotók alapján — Netán saját életéből? momra nem kedves embe­rekkel, esetleg több pénzt készült. A privát képeket Nincs összefüggésben keresni. Egyébként is na­gyon szeretem Szegedet. Végre egy város, ahol, az embernek nem kell lesüt­nie a szemét a szürkeség, a szeretem, de a színházzal az életemmel, fnkább az in kapcsolatosak inkább rossz duiataimra. alkatomra illik, érzést keltenek bennem. — Jellemezné néhány szó­— Talán nem szívesen '' ' emlékszik szerepeire? _ A pestj kritikák mindig kopottság miatt. Hanem ér­— Ha valami eszembe jut azon iovagoltak, hogy ez a demes felfelé tartania a fe­egy képről, csak a hiányér- téma p0iitjkaüag nem ak­zet, ongyotres, hogy mas- tualis 0, problemát dol. kepp kellett volna. f , _ kiteiepítést -, — Sikeres ember, önma- b , mm végérvényesen gát is annak tartja? — Lehet, hogy az vagyok, de mindig csak arra kon­centrálok, ami még hiány­zik. — Meg tudná mondani, mi ez? — Erre csak banális vá­laszt tudnék adni. Inkább az emberi vonatkozásai ér­dekesek ennek. Ügy értem, mindig vannak az ember­nek olyan dolgai, amelyek nem jöttek létre. Mindig a természetemmel kapcsolat­ban voltak bajaim, soha nem voltam nyugodt önma­gam felől: mindent felül­vizsgáltam, jól csináltam-e? — Kínálkozó alkalom er­re most a Szegeden is szín­re kerülő Görgey-darab, a Galopp a Vérmezőn, mely­nek főszerepét játssza, s amely ugyancsak önnel megy 1983 óta — nagy si­kerrel a Madách Kamará­ban. — Valóban, ahogy újból el­kezdtem próbálkozni, felme­rültek olyan gondolatok, ame­lyeket még nem vettem ész­re. Itt kontrollálom magam, visszamenőleg. Nagyon jó, hogy újra foglalkozom vele, mert új és új dolgokat fe­dezek fel. — Egyszerre játssza ugyanazt a darabot, két he­lyen, két felfogásban, két különböző gárdával. — Még nem tudom iga­zán, milyen lesz, hiszen csak a próbák elején-köze­pén tartunk. Valószínű, úgy fogom érezni, mintha két különböző müvet próbálnék. Más partnerekre másképp* reagál az ember, és ez, azt hiszem, nem engedi össze­mosódni, összekeveredni ben­nem a két előadást. A szín­darab egy folyamat, nem kell koncentrálni, hogy jaj, most másképp játsszam; a többiekhez alkalmazkodom. A dráma levegője, szelleme itt is, ott is ugyanaz. Más, veszélyesebb helyzet, ha ab­szurd mű lenne, és a rende­zők másképpen valósítanák jét, és csodálni a szebbnél szebb épületeket, látnivaló­kat. * Görgey Gábor drámáját, eljárt az idő. Ez nem igaz Pethes György rendezésé­igy. Magukat az egykori ki­telepítetteket nem rehabilitál­ták, nem kaptak vissza sem­mit abból, amit elvettek tő- premieren lük. De ezen felül a darab színházban aktualitása: az általánosítás, ben, Mensáros László és Do­bos Kati főszereplésével, szeptember 27-én, évadnyitó játsszák a Kis­Varju Erika Nyitás Párizsban A Nemzetközi Összeha- lyen többek között részt vett sajátos jegyeinek a.kialakí­sonlitó Irodalomtudományi a nagy olasz f'ljzófus, Lene- tásában. Társaság (hivatalos, francia detto Croce ás. Megjegyez- A harmadik világ mellett nyelvű rövidítéssel: AILC) zük továbbá, hogy a kolozs- az irodalomelméleti kérdé­sén augusztusban tartotta vári egyetem (ahol egyéb- sek vizsgálatára irányult a XI. kongresszusát a világ ta- ként Meltzl dolgozott) jog- legnagyobb figyelem. A sze­lén legnagyobb múltú okta- utódján, a JATE-n alakult miotikai, narratológiai és tási intézményében, a pári- meg a felszabadulás utáni el- más teóriák iránti fogékony­zsi Sorbonne-on. Az egyetem ső magyar komparatisztikai sagi érdeklődés manapság francia történelmi jelenetek- tanszék. eléggé általános jelenség. Ez kel díszített amphiteátrumai, roár-i^si koneresszusn is íelzi ~ vélemények üt­előadótermei mindig is nyit- * P3""1 K°n8resszasra k(jzésébő' kiderü't — hoevia va voltak azoknak a tana- iratoU le! Í^ÜSnU' ^ a isme­roknak, tudósoknak és székei"alapító Vajda György nak "ácsára helyező modern " Mihályon kívül Martonyi gondolkodás képtelen kiter­Éva, Kürtösi Katalin. Ko- .i"zteni matematikai logiká­cziszky Éva, és e sorok írója Jat <a ma8a egeszeben) a képviselte egyetemünket. szépségre, az emberi lelek es indulat birodalmara. Az iro­* dalmak összehasonlító kuta­tója szükségszerűen foglai­A tudományos programnak kozik elméleti kérdésekkel, ^ megfelelően minden korábbi- hiszen a különböző nyelven resszus alatt mindvégig érez- nál több irodalmár érkezett táreatfalnri^ alapon létrejö­ték ezt a nyitottságot, amely gatóknak, akik szellemi ka"- Université de Szeged. A tan- ^jttatotorcl^ landvágyból, más. idegen né­pek irodalma megismerteté­sének szándékából összeha­sonlító irodalomtudományi kurzusokat tartottak vagy hallgattak. A rendezvényre érkező ha­gyományosan jelentős ma­gyar delegáció tagjai a kong­köze! ugyanakkora érdeklő­déssel fordult a szingapúri, kongói vagy éppen a nemzeti kisebbségek kultúrája felé, mint a nagy európai irodal­makhoz. Ebben a magyar.iro­dalomkutatásnak is szerepe van: az AILC 3 évvel ez­előtt New Yorkban megvá­lasztott magyar elnöke. Vaj­da György Mihály, a Társa­ság elé célként tűzte ki az ázsiai, afrikai, dél-amerikai . ., ., vő műveket hasonlítja össze, a harmadik világ orszagaibol, irányzatok( müfajok, marnék akik hozzászólásaikban friss szerinti rendbe szerveződését szemléletet, előadásaikban új anyagot hoztak, s ezzel tágí­tották az európai és az észak­amerikai kollégák tudomá­nyos horizontját. A nyitás el­vi koncepciója a gyakorlat­ban, a szekciók munkájában fejeződött ki. E nagy tema­tikai egység több munkacso­port munkáját fogta össze, a társadalmi fejlődésben elma­radott népek kulturalizálódá vizsgálja, s nem abszoluti­zálja sem a nyelvi, sem az ein/kai, szociológiai kompo­nenst. Az .pedig, hogy milyen szempontok szerint válogat a hatalmas anyagban, milyen elvek alapján dolgozik, filo­zófiai, elméleti kérdés. Ez az elméletiség jellemez­le Martonyi Éva Narratív struktúra — archetipikus A .magyar komparatiszti­irodalmak behatóbb, kompa- " *„»,-,„;„,••. u„„„Ailz.iA' .. , ... .. , . ' ., sától kezdve az új irodalmak 'truktura cimu hozzaszola­ratista jellegű kutatásait. kia;akuiasán keresztül (ezek- sak Ht került sor az ikono­ből — mint a távoli, születő log'aról, mint összehasonlító bolvgót megfigyelő geológus irodalomtudományi discip­.. ,..„„,„. - azt is láthatjuk, milyen fő "naró1. szó16 tanulmányom kának (benne a szegedi egye- tényezők határozzák meg ál- közlésere is. temnek) egyébként szintén tulaban az egyes irodalmak a párizsi tartózkodás nagy múltja van. Két ese- létrejöttét) egészen a kultű- alatti munkát esti progra­ményt kell c vonatkozásb; in rák dialógusáig. Ehhez a mok (hajókirándulás aSzaj­különösen hangsúlyoznunk: kérdéshez kapcsolódott Kür- 11an, fogadások) tették sz.i­száz évvel ezelőtt a sok- tósi Katalin angol nyeivű ,lessé. Ezek közül jelentősé­nyelvű Erdélyben publikál- előadásával, amelyben a ka- gében kiemelkedik az a foga­tűk az első kifejezetten ösz- nadai irodalom és társada- daSj amit Jacques Chirac, szehasonlitó irodalomtörté- lom fontos problémáinak Párizs polgármestere adott a neti folyóiratot, Mellzl Hugó megjelenését vizsgálta egy kongresszus résztvevőinek x. lapját, amely tanulmányokat kortárs drámaíró, George Motel de Ville ívároshaza) közölt az európai és ázsiai Ryga művei kapcsán. A nem- reneszánsz stílusú épületé­népek literatúrájáról, köl» zettudat (identitás) kialaku- ben, A széles lépcsők, azosz­csönös összefüggéseikről, söt, iását és irodalmi megfogal- lopokkal alátámasztott ha­a Petöfiana rovatban Petőfi- mazását nehezíti számusra taimas fogadóterem aruny­poliglottr. címmel román, egy részről az a tény, hogy szjnű stukkódíszei, a tükrök, olasz, német, angol, francia, két különböző kultúrával ren- csillárok, a comme il faul cigány és kínai nyelven kö- delkezö népcsoport (angol és felöltözött személyzet rene­zölte a Reszket a bokor, francia) alkotja a Jakossag szánsz hangulatot keltett mert... c. költeményt. A zömét, ki-ki a maga tudati bennünk. S csak a Szajna­másik — most Párizsban is örökségével, más részről pc- part autóforgalmának zaja gyakran emlegetett — „nagy" oig számot kell vetni az in- tudatosította, hogy századunk dátum. 1931, amikor Buda- dián őslakossággal is, akik ? húszadik, nem a tizenhato­pesten megrendezték az első egyre határozottabban kér- dik összehasonlító irodalomtu- nek szót a valóban kanadai dományi konferenciát, ame- Irodalom érzelemvilágának, Pál József Feltárult törvények Becsei apró eszpresszóban, félbe vágóit szív alakú márványasztalkánál, somlói galus­ka, valamint illatos kávé mellett üldögélt Málna Melindával, miközben a két felszolgáló­nő enyhén szőrös, illetve csupasz bokáit nézte. M. M. író volt, költő és nem műfordító. Verseit a vízre irta, s Becsei egyszer, nem jókedvében, azt találta neki mondani, ugorjon utánuk; bal keze fején pedig szamóca formá­jú anyajegyet viselt, ez az alak azonban han­gulatai szerint gyakran változott, akár a sza­lamandrák mintázata. Történetünk idején ép­pen tengeri csillagot formázott, ami nem cso­da, hiszen hordozója szívesen képzelte magát bizton úszó gályának a férfiak tengerén, jól­lehet e percben így szólt: — Mondd, Becsei, miért van az, hogy ve­led csak magamban tudok beszélgetni? Szán­dékosan csinálod ezt? Neked mondjam, hogy ez őszintétlenség? Ha nem az, akkor mi? Sto eto? Ezt mondta Málna Melinda, s mosolygott, mint egy szép vipera, mely alkalmas időben lánnyá válik, aztán bemegy az emberek (pl. Becsei) közé; halovány kézfején pedig úgy ült a sötét anyajegy, akár hindu istenség a lótusz ölén. Becsei erre értetlen képpel nézett rá, s valami másról kezdett beszélni. — Latod — mondta M. M. a pillanatnyi őszinteség hevében, ami igen jól állt neki, bár mindenáron sejtelmes akart lenni, meg titok­zatos —, én kiadtam most neked teljesen ma­gamat, és te megint nem mondasz semmit. Pe­dig éppen ideje lenne már: kiderüljön, hánya­dán is állunk egymással. Mondj hát nekem valamit, Becsei. B. helyes érzékkel erre azt felelte, ö min­dig is egyértelmű volt, sosem játszott zsákba­macskát: május elsején felmászott a májusfá­ra, hogy lehozza onnét Málna Melinda fönn­akadt gázléggömbjét, kiugrott miatta az eme­letről, eldugott kis vasútvonalakon döcögött félnapokat, háromszori átszállással, hogy lát­hassa őt egyáltalán, strandpapucsa talpának récéi közül pedig kiszedte a kavicsokat, me­lyeket azóta is gondosan őriz... Kételkednie M. M.-nek tehát nincs miért, neki, Becseinek, viszont annál inkább, hiszen Málna Melinda kerek esztendeig nézte őt levegőnek, s meg­történt, hogy B. kénytelen volt az éjszakát jéghideg váróteremben tölteni, mert M. M. né­mely ismerősöket fogadott. — Ezek ulán — folytatta Becsei —, igen érthető, kedves Me­linda, hogy bár szívem a tiéd teljességgel, vi­szonylag óvatosabb módon (árnyaltabban) kell keresnem veled a kapcsolatot, végül is, nem én zártalak ki téged, hanem te zártál ki en­gem. nemdebár?... Így történt hát, hogy Málna Melinda hök­kenve tapasztalta: a saját tettei fordulnak el­lene, védekezésre módja nincs. Egyetlen ellen­szer lett volna, mégpedig önnönmaga meg­előzése, azaz, ha annak idején nem csúnyán, hanem szépen bánik B.-vel; de akkor még fiatalka volt, és nem tudta: rossz dolog a sze­meknek forgatása, mert abból lesz a fogaknak tsikorgatása. (Az eljárás egyébként az igaz­mondás törvényéből nőtt ki. Szükséges hozzá az igaz, amit el lehet mondani, beszerzésekor nem kell félnünk a megalázó élményektől, hi­szen egyszer majd — pl. most — úgyis visszá­jára fordulnak, minekünk meg előnyünkre válnak; ugyanezért ne toljuk el magunk elől az igen diszkrét, a másiknak tán jól is eső provokációk lehetőségét sem. Azonban vigyá­zat! Bunkóbb fajta emberek utóbbitól köny­nyen vérszemet kapnak, ami kész veszede­lem.) S Becsei folytatta: — Ha azt találod mondani, ugorjak kútba, akkor én beugrom a kútba. Persze, ez neked semmi, hiszen csodá­lóid úgy rajzanak körül, akár színes rovarok a magában álló, húsos növényt, mely cukrot ereszt, ha megvágják, gyökere méztől raga­csos, körülötte pedig édes a levegő. Nem va­gyok más, Melinda, mint egy cigarettacsikk, ne tiltakozz, egy csikk, melyet eltaposol, ha elszívtál. (Ez itt a túlzás törvénye: természe­tétől, mint észleltük, nem idegen némi gúnyor sem. Hatása hasonlatos a színtelen szeszeké­hez: erős, de jó, s vannak nők, akik igen al­kalmasak arra, hogy ráérős éjszakáikon hosz­szasan töprenkedjenek: inkább erős vagy in­kább jó?... Támadhatósága azonban igen nagy, és elegendő lenne, ha az illető nö — je­len esetben — türelmetlen toppantással csak annyit szólna: „Nem dohányzom.") A rúd megfordításának törvénye. Primitív dolog és gyerekes, éppen ezért semmit sem lehet tenni ellene. — Ha jól értettem — mond­ta tovább Becsei —, egyfelől azt állítod, ha­sonlítunk egymásra, másfelől meg azt, hogy alig ismersz. Már most, e kettő úgy üti egy­mást, mint az egyik verekedő a másik ve­rekedőt. .. Melyiket higgyem, melyik az igaz? Higgyek-e neked egyáltalán? És még íe mon­dod, hehe, hogy én vagyok az őszintétlen! Málna Melinda csak tátogni tudott a föl­háborodástól. E törvényben egyébként bennfoglalódik a vádaskodás törvénye is, és Málna Melinda nem tudta bebizonyítani szivével érzett igazságát Becsei szájával mondott hazugsága ellenében. Egy szava sem lehetett, tudták "ezt mindket­ten. Ha M. M. férfiembernek születik, most talán képen vágja Becseit, mivel azonban nö volt, inkább bízott a feltétel nélküli megadás hatásában, s egyébként is volt oly naiv, hogy úgy vélje: őszinteséggel megvásárolható a más emberek őszintesége... — Ide figyelj — mondta görbülő szájjal, vörösödő szemekkel —, ez már mánia, ez már becstelenség, érted? Becstelenség, amit csinálsz! Hát nem látod, hogy tárva-nyitva állok előtted? — Látom. Na és? — Há-hát, ez nem igaz — kacagott föl Málna Melinda —, ez egyszerűen nem lehet igaz. — Ezek szerint hiába téptem a számat teljes fél órán keresztül, mondhatok én neked akármit; amit te mondasz, tőlem teljesen füg­getlen, egy centivel sem jutottunk egymáshoz közelebb. Tök értelmetlen volt ez a beszélge­tés, nulla képző, nulla jel, nulla rag. Zeró morféma. — Igazad van, Melinda, módfelett iga­zad ... — Valóban? — M. M. hangja csengett. — Jó, hogy mondod, most már legalább tudom. Igazán nagyszerű. Becsei elmélázott. — Hát persze..., csak az a furcsa, még azt is tőlem kellett megtud­nod: tudod, hogy saját magadnak igaza van. (... És nem szakadt le az ég, bár erősen gon­dolkozott rajta.) Farkas Csaba \

Next

/
Thumbnails
Contents