Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 205. szám 1985. szeptember 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint A

címszó latin, annyit jelent: mindig. Móricz Zsigmond azt írja: valaha Debrecenben a régi diákok így hívták — a kenyeret. Semper. iviinchg eljó az idő, amikor régi diákokat emlegetünk (maiaknak), amikor mai scholák gondjairól kell szót ejteni, amikor pedagógusokról, osztályokról, tantervekről, tankönyvekről és (jó néhány éve már) reformokról is beszélünk. Valaha, gyaníthatóan sokadmagammal, elsősorban éppen emiatt nem kedveltem különösebben a szeptembert. Tudjuk (szintúgy latin eredetű mondás), az idők változnak és mi is velük változunk, de talán éppen ez a szó — semper — mélyebb tartalmai teszik nyilvánvalóvá, miért változhat meg idővel akár az ember régi vélekedése is a szeptemberi első napokról — no meg a változások örök dialektikus párja, a maradandóság is így kaphat koncentrált kifejezést. Semper, azaz mindig. Az állandóság, az öröklét szava. Igen. mindig elkezdődik hát a tanév ilyenkor és mindig hallunk a tennivalókról és a pillanatnyi helyzetről. Mindig lezajlanak a tanévnyitók, jó és kevésbé jó beszédekkel, mindig kicsit megszeppent arcú, szinte leírhatatlanul bájos elsősök tipegnek az iskolaudvaron, mindig kisimultabbak ilyenkor a pedagógusarcok és mindig kicsinosítottabbak maguk az iskolák. Elkezdődik hát, mint mindig. A hét végén megvoltak a tanévnyitók, s ezen a hétfői napon már a megszokott, bár az utóbbi két hónapban kissé elhalványult képek élednek újjá: órák, tantermek, nebulók. Ám olyan új tanév kezdődik — ami sok szempontból régi. Üj év, régi feltételekkel: hosszú évek óta változatlanul létező tanteremhiánnyal, zsúfoltsággal, eszközgondokkal, kevés pedagógussal, sok gyerekkel, már-már áttekinthetetlen tankönyvi-tantervi változásokkal, vitákkal a fegyelemről, az alapismeretekről, a tanárképzésről és még oly sok egyébről. Ráadásul az elmúlt egy-másfél esztendő látszólag csak még tovább kavarta a hullámokat: tavaly a Minisztertanács jóváhagyásával létrejött a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének programja, idén megszületett az új oktatási törvény. A semper szónak pedig időközben lett egy kissé elidegenítő hatása is, már ám; a „semper reformare", már-már permanensnek tűnő jelszavát illeti. Több mint érthető és főként üdvözlendő tehát, hogy mostanra a stabilitásra való törekvés, ez az érdemi munkában mindinkább hangsúlyos közóhaj végre hivatalos követelménnyé is vált: az örökösen változó-változtató iskolai világban végre az örök, az állandó, a maradandó újrafelfedezése. Az oktató és az oktatandó ember állandó, évezredek alatt kipróbált törvényszerűségei. A semper reneszánsza, ha úgy tetszik. És semper — mifelénk is. A mai napon Szeged 38 általános és 14 középiskolájában összesen 33 ezer diáknak (közöttük közel 3 ezernek az adott iskolatípusban először) szólal meg a csengő. Noha nem nagyon szeretjük a sok számot egyszerre, mégis mindig árulkodóbbak, mint első pillantásra látszanak: ezúttal már maga a mennyiség is feltűnő, s ha arra gondolunk, hogy ama bizonyos nagy demográfiai hullám egy-két év múlva eléri a középiskolákat, a már említett örök-egy gond, a zsúfoltság, mely általában a város iskolai összképének stabil jellemzője, a régi feltételek állandóságával együtt rövidesen még szorítóbb kényszerűségnek bizonyul. S noha a Szeged környéki iskolákban valamivel jobb a helyzet (Balástyán most adtak át új iskolát, Sándorfalván néhány nap múlva szintén négy tantermes intézményt avatnak, s a közeljövőben Deszk is sorra kerül), általános érvényű a tanulság: az ilyenkor mindig szokásos számvetéskészítéskor bizony a hagyományos feltételrendszerbe sűrítve kell végrehajtani mindazt, amit. „semperfeladatként" véghez kell vinni — most is. F

elsorolni szinte lehetetlen, mennyi mindent is jelent e feladatgyűjtemény. (Bonyolultabb az tán még az elsős matematikakövetelményeknél is.) Viszont a mindig-újrakezdés, a mindig-nekibuzdulás örök időszaka is ez a mostani. Semper laborare, azaz: mindig dolgozni-kor. E követelmény pedig éppúgy kell jelentse a tanárok önállóságának további növekedését, szakmai-módszertani kultúrájuk fejlesztését, mint a döntő partner, vagyis a szülők jelentős részben még mindig egyáltalán nem kielégítő együttműködésének változatait, a tanulók fegyelmezettségében bekövetkezendő javulásokat, azt, hogy a hosszú távú tervezés és a napi feladatok között átgondolt, pontos és logikus harmónia uralkodjék, B hogy az oly gyakran nem éppen ideális feltételek között dolgozó, váltig messze nem kellőképpen megbecsült pedagógusok kiszolgáltatottsága legalább valamelyest csökkenjen. Az ember természetének egyik alapvető vonása, hogy az állandóban a változót, a változásban a maradandót megragadni képes. A dialektikára való ösztönös hajlamunkat látom ebben: a képességet, hogy sz örökösen formálódó világban változatlan tetterővel újrakezdeni tudjunk. Végső soron most sincs szó egyébről, csak arról, ami olyan fontos, mint a mindennapi kenyér. Amit valaha éppen diákok hívtak úgy: semper. Domonkos László John Block Budapesten Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meghívására a küldöttség élén vasárnap Budapestre érkezett John Block. az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere. Megbeszélések Vasárnap elutazott Budapestről Marut Bunnag, a Thaiföldi Királyság közegészségügyi minisztere, aki dr. Medve László egészségügyi miniszter meghívására küldöttség élén járt Magyarországon. A miniszterek megbeszéléseket folytattak a két ország közötti egészségügyi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A vendégek egészségügyi intézményeket látogattak meg, és találkoztak a Medicor valamint a Medimpex vezetőivel. flz egészségügyi felsőoktatás problémái 1 Tudományos szimpózium kezdődölt Szegeden A felsőoktatás egész rendszerében, ígv az orvosképzésben is mindinkább előtérbe kerülnek a tudományosan menalapozott oktatási módszerek. modern eszközök, korszerű lehetőségek. Egv évtizeddel ezelőtt az akkori egészségügyi miniszter Schultheisz Emil kezdeményezésére született elvi megállapodás arról, hogy alakuljon meg a modern orvosképzés tudományos társasága. Azóta nemcsak létrejött, de néhány vitát és tanácskozást is rendezett a Magyar Orvosképzési és Egészségüavi Oktatási Társaság. Első átfogó, országos jellegű tudományos szimpóziumát ezekben a napokban tartja Szegeden az orvostudományi egyetem oktatási épületében és á szemészeti klinika előadóiában. Mint Zoltán Örs Tamás e—etemi docens, a Társaság főtitkára elmondta, céliuk a korszerű felsőoktatási módszerek, audiovizuális eszközök. a korszerű vizsgáztatás tudományos kutatása, elemzése, az oktatás hatékonyságának mérése, értékelése, az orvosképző egyetemeken és az egészségügyi felsőoktatás más területein Ez a mostani az első olyan országos jellegű tanácskozás, ahol az orvosegyetemek mellett jelen vannak az oktató kórházak képviselői is. Körültekintően határozták meg a szimpózium témáit. A mintegy 200 résztvevő két szekcióban, a konferencia három napja alatt hét témakörben cserél véleményt: 1. az egyetemek szerepe az Egészséget mindenkinek 2000-re! világprogram stratégiájában; 2. az oktató kórházak szerepe és jelentősége az orvosképzésben; 3. az alapellátás — körzetorvosi gyakorlat — szerepe a medikusképzésben; 4. audiovizuális oktatóprogramok készítésének módszertani, didaktikai. technikai és technológiai szempontjai; 5. a tanszéki oktató-nevelőmunka, a tudás-ellenőrzés és az oktatás hatékonyságának mérési lehetőségei és módszerei; 6. szabadon választott téma; 7. Medivizió '85, (az egészségügyi felsőoktatásban készített oktatóprogramok bemutatója — televízió, film, demonstrációs poszter stb.). A Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság szegedi szimpóziuma tegnap. vasárnap délután nyílt meg a SZOTE oktatási éDÜletében. Forgács Iván, a Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőkei s a megnyitón szót kért Hutás Imre egészségügyi minisztériumi államtitkár. Fülöp Tamás, a Genfben székelő Egészségügyi Világszervezet (WHO) igazgatója. Cserháti István egyetemi tanár, a Szegedi- Orvostudományi Egyetem rektora és Zoltán Örs Tamás, a Társaság főtitkára. (Folytatás az 5. oldalon.)