Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

« 2 Szombat, 1985. augusztus 17. II Szovjetunió moratóriumjavaslatát világszerte helyesléssel fogadták Mihail Gorbacsov válaszai a TASZSZ munkatársának o Moszkva (TASZSZ) Mihail Gorbarsov, az SZK1' KB főtitkára vála­szolt a TASZSZ munkatár­sának kérdéseire. Az inter­jút az alabbiakban ismer­tetjük. Kérdés: Hogyan értékeli a világközvélemeny reagálá­sát az új szovjet kezdemé­nyezésre, az atomrobbantá­sok moratóriumára? Válasz: A széles közvéle­mény hangulatából Ítélve ugy gondolom, joggal mond­hatom, hogy a Szovjetunió — amely egyoldalúan be­szüntetett minden atomrob­bantást, és felhívta az Egye­sült Államokat a lépéshez való csatlakozásra — új kez­deményezését világszerte he­lyesléssel fogadták. Számos országban, köztük az Egye­sült Államokban neves ál­lamférfiak, politikusok és közéleti személyiségek támo­gatóan nyilatkoztak az atom­legyver-kisérletek morató­riumának gondolatáról, kiáll­tak amellett, hogy a többi atomhatalom is kövesse a Szovjetunió példáját. Javas­latunkban konkrét, kézzel­fogható intézkedésről van szó, s az emberek az atom­fegyverkezési hajsza lelassí­tásának, majd pedig beszün­tetésének reményét látják bene. Tudom, hogy kezdeménye­zésünk nem mindenkinek tetszett. Nem tetszik azok­nak, akik Nyugaton ragasz­kodnak a fegyverkezési haj­sza fokozásához, uzoknuK, akik hasznot húznak a fegy­verkezésből és így nem akar­ják az atomkísérletek be­szüntetését. Azért éljenzik a moratóriu­mot, mert nem óhajtják, hogy leáttjanak az atomfegy­ver-futószalagok. Ragasz­kodnak ahhoz az illúzióhoz, hogy bármi módon katonai fölényre tegyenek szert. Eközben badarságokat ter­jesztenek a Szovjetunió poli­tikájáról, s arról, hogy miért hirdettünk moratóriumot az atomrobbantásokra. Pedig ez a mi részünkről becsületes és nyílt lépes volt. Azért szántuk el magunkat a moratóriumra, mert mély­ségesen meg vagyunk győ­ződve arról, hogy az atom­legyverzet növekedésének, további kifejlesztésének leál­lítására gyakorlati intézkedé­seket kell tenni. Egyáltalán nem törekedtünk arra, hogy az amerikai kormányt nehéz helyzetbe hozzuk. Akciónkról levélben előre értesítettük az Egyesült Államok elnökét; levelünkben javasoltuk az amerikai félnek, hogy ha­sonló módon járjon el ő is. Szeretnénk, ha az amerikai vezetés kedvező választ adna felhívásunkra. Washingtoni hivatalos sze­mélyeknek a moratóriumról elhangzó nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy Washington­ban sujnúlatos módon in­kább azon fáradoznak, mi­ként lehetne valahogyan ki­bújni a válasz alól. Bizonyá­ra nem tévedek, amikor azt mondom, hogy világszerte más magatartást várnak az amerikai kormánytól. Kérdés: Reagan elnök a napokban azt mondta, hogy az Egyesült Államok azért nem hirdethet moratóriumot az atomrobbantásokra, mert be kell fejeznie betervezett nukleáris programjait. Azt állította, hogy a Szovjetunió már befejezte atomrobbantá­sainak sorozatát és megen­gedheti magának a lélegzet­vételnyi szünetet. Ez igaz? Válasz: Az atomrobbantá­sok egyoldalú beszüntetésé­ről hozott döntés előtt a szovjet vezetés gondosan, be­hatóarj megvizsgálta ezt a kérdést. Nem volt egyszerű elszánni magunkat. Azért, hogy kimondjuk az egyolda­lú moratóriumot, meg kellett szakítani a kísérletek prog­ramját, s a programot nem fejeztük be. Az év folyamán a morató­rium bejelentéséig a Szov­jetunióban gyakorlatilag ugyanannyi atomrobbantás történt, mint az Egyesült Ál­lamokban. Amennyiben vi­szont a mostanáig végrehaj­lott összes atomkisérletekről beszélünk, úgy az Egyesült Államokban jóval több volt belőlük, mint a Szovjetunió­ban. Ezt a Fehér Ház is na­gyon jól tudja. A Szovjetunió az egyoldalú moratóriumról döntve, nem matematikai mérlegelések­ből indult ki, hanem elvi po­litikai elképzelésekből, arra törekedve, hogy előmozdítsa az atomfegyverkezési hajsza beszüntetését, ugyanerre buz­dítsa az Egyesült Államokat, és az atomfegyverrel rendel­kező többi országot. Célunk nem valamiféle lélegzetvétel a robbantások között, hanem az atomfegyverkísérletek ál­talános és teljes beszünteté­se. Olyan vélemények is hall­hatók, hogy az atomrobban­tások moratóriuma nem felel meg az Egyesült Államok ér­dekeinek. Márpedig a mora­tórium fontos lépés a halált­hozó atomfegyverek további tökéletesítésének beszünte­téséhez vezető úton. Minél tovább szünetelnek a kísérle­tek, annál gyorsabban avul­nak el a felhalmozott fegyve­rek. Végül pedig a morató­rium a lehető legkedvezőbb feltételeket teremti ahhoz, hogy megállapodhassunk az atomkísérletek beszüntetésé­ben, ahhoz, hogy további lé­pést tehessünk az atomfegy­verek általános felszámolása felé. Felvetődik a kérdés: mi az, ami itt nem felel meg az Egyesült Államok, az amerikai nép érdekeinek? Ez az út csak azoknak nem alkalmas, akik az erőszakra építenek, akik terveket szö­vögetnek újabb és újabb atomfegyverfajták létreho­zására, akik célul tűzték ki a fegyverkezési hajsza kiter­jesztését a világűrre. De mit érnek akkor a béke ©s a nemzetközi biztonság megszilárdításáról tett több­szöri washingtoni kijelenté­sek? Az Egyesült Államok az atomfegyverkezésben való lemaradásával próbálja ma­gyarázni, hogy miért nem kívánja az atomkísérletek beszüntetését. Ez csupán ki­búvó. Annak idején is ar­ról beszélt hogy „lemaradt" a bombázó repülőgépek, ké­sőbb pedig a rakéták ki­fejlesztésében. Ez minden esetben tudatos megtévesz­tés volt, s ezt később ma­ga Washington is beismer­te. Más szóval, az állítóla­gos lemaradást rendszerint akkor veszik elő, amikor a katonai fölény megszerzésé­re törnek, s egyáltalán nem törekednek fegyverzetkorlá­tozásra. Pedig éppen ezek azok a kérdések, amelyek­ben a politikai vezetésnek nem a szovjet veszélyt ecse­telő legendák alapján ha­nem a reális helyzetből ki­indulva. a saját biztonság, a nemzetközi biztonság érde­keinek szem előtt tartásával kell döntést hoznia. Kérdés: Hogyan látja az ellenőrzés problémáját az. atomrobbantások beszünte­tésére tett javaslat össze­függésében? Válasz: A nálunk, az Egyesült Államokban és más országokban meglevő tudo­mányos-műszaki lehetőségek kellő biztonságot kínálnak ahhoz, hogy még a cseké­lyebb erejű atomrobbantás is észlelhető legyen. Aki az ellenkezőjét állítja, az is nagyon jól tudja, hogy így van. Az atomrobbantások be­szüntetésével kapcsolatos egyoldalú lépések önmaguk­ban természetesen nem ve­zetnek az atomfegyver-kí­sérletek általános és teljes beszüntetéséhez. Ahhoz, hogy ez a probléma egyszer s mindenkorra megoldódjék, nemzetközi megállapodásra van szükség. A kötelezettsé­geken kívül az ilyen megál­lapodás tartalmazná mind a nemzeti, mind pedig a nem­zetközi ellenőrzés megfelelő rendszerét is. Röviden: mi az atomrobbantások beszün­tetésének ellenőrzése mel­lett vagyunk, de ellenezzük, hogy a kísérletek beszünte­tése helyett megfigyelők je­lenlétében folytassák azokat. Mellesleg, az atomfegyver­kísérletek általános és teljes beszüntetésének problémája egyáltalán nem újkeletű. A kérdést néhány évvel ez­előtt részletesen áttekintet­ték a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia kö­zött folyó háromoldalú tár­gyalásokon. Ezeken részle­tekbe menően megvitatták az ellenőrzés kérdéseit is. A felek sok tekintetben kö-. zel álltak a kölcsönös meg­értéshez. Az Egyesült Álla­mok azonban megszakítot'a a tárgyalásokat, mégpedig azért mert a felvázolt kor­látozások zavarták a Penta­gon terveit. Többször javasoltuk az Egyesült Államoknak a tár­eyalások felújítását, és most is az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetését sürget­jük. Sokkal könnyebb len­ne tárgyalni és eredménye­ket elérni olyan körülmé­nyek között, amikor sem a Szovjetunióban, sem az .Egyesült Államokban nem folynak atomkísérletek. Az Egyesült Államok azonban nem akar visszatér­ni a tárgyalóasztalhoz. Ez nem jelenthet mást. mint azt, hogy az Egyesült Álla­mok nem óhajtja sem az atomkísérletek beszüntetését, sem a megbízható ellenör­zési rendszert. Más követ­keztetés nem vonható Je. Vannak akik azt mond­ják, hogy az atomfegyver­kísérletek beszüntetésének kérdését a genfi leszerelési konferencián kell megvizs­gálni. Nos, mi erre ott is készen állunk. Genfben azonban az Egyesült Álla­mok és más nyugati orszá­gok már hosszú ideje sza­boltálják az ilyen tárgyalá­sokat. A kérdés tehát nem az, ho*v hol vizsgáljuk meg az atomfegyver-kísérletek beszüntetését. A lényeg az, hogy komolyan és halogatás nélkül lássunk hozzá a kér­dés megvizsgálásához, egyebek között tekintetbe véve a közelgő szovjet— amerikai találkozót is. Kérdés: Véleménye szerint számíthatunk-e arra, hogy végül is kedvező döntés szü­letik az atomkísérletek kér­désében? Válasz: Gondolom, igen. Az Egyesült Államoknak a javaslatunkkal kapcsolatos jelenlegi magatartása nem ad ugyan okot a derűlátás­ra a reményt mégsem sza­bad feladni. A következők­ről van szó: túl nagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok felelőssége ahhoz, hogy elzárkózzanak a biz­tonság lényegi kérdéseinek megoldása elől. Amit ja­vaslunk. az reális lehetősé­get kínál a nukleáris fegy­verkészletek növekedésének leállításához, ahhoz. hogy végre hozzáláthassunk az atomfegyverek korlátozásá­hoz. és végső soron megsem­misítéséhez. fen W5S Hü" RÁDIÓTELEX „KOZMOSZ—1615" „Kozmosz—1675" jelzéssel hétfőn újabb műholdat ve­zényeltek Föld körüli pályá­ra a Szovjetunióból. A szputnyik fedélzetén tudo­mányos műszereket helyez­tek el a világűr tanulmá­nyozására. A műhold kez­deti keringési ideje 1149 perc; a Föld felszínétől mért legnagyobb távolsága 39 342, legkisebb távolsága 613 kilométer; pályájának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 62,6 fok. SlITA FOGLYOK SZABADULÁSA Kedden 101 síita foglyot engedtek szabadon az iz­raeli hatóságok a Haifa melletti Atlit börtönéből, A dél-libanoni Ansarbap ki­alakított fogolytábor fel­számolása után Atlitba szál­lított több mint 700 síita fegyveres szabadon bocsá­tását a júniusban elrabolt TWA-gép eltérítői követel­ték. A foglyokat átvitték libanoni területre és átad­ták őket a Nemzetközi Vö­röskereszt képviselőinek. Iz­raeli kátonai források sze­rint továbbra is Atlitban marad még 250 dél-libano­ni, akiknek szabadon bo­csátását az Izraellel határos dél-libanoni körzetben ural­kodó viszonyoktól teszi függővé fogva tartójuk. ALIJEV A KNDK-BAN Phenjanba érkezett ked­den a Korea felszabadulá­sának 40. évfordulója al­kalmából rendezendő ün­nepségeken részt vevő szov­jet párt- és kormánykül­döttség, amelyet Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács el­ső elnökhelyettese vezet. Egyidejűleg a KNDK nem­zetvédelmi minisztériumá­nak meghívására az ünnep­ségekre érkezett a Vaszilij Petrov, a Szovjetunió mar­sallja, a honvédelmi minisz­ter első helyettese és az általa vezetett katonai kül­döttség. LANGE LEVELE MITTERRAND-NAK Dávid Lange új-zélandi miniszterelnök levélben kö­zölte Francois Mitterrand francia elnökkel, hogy kor­mánya hivatalosan kérni fogja bizonyos meg nem ne­vezett francia állampolgá­rok kiadatását. Levele sze­rint nyomós ok van annak feltételezésére, hogy a fran­cia Csendes-óceáni atomkí­sérletek ellen tiltakozó nem­zetközi mozgalom Rainbow Warrior nevű hajóját, amely a Murüroa-korallzátonyra, a francia robbantások színhe­lyére készült, francia ál­lampolgárok robbantották fel Auckland kikötőjében, és a merényletet is Fran­ciaországban szervezték.1 REAGAN SZABADSÁGON Ronald Reagan amerikai elnök háromhetes szabad­ságra Kaliforniában levő Santa Barbara-i birtokára utazott — jelentette be hi­vatalosan kedden a Fehér Ház. Larry Speakes szóvivő újságírókkal közölte, hogy erre az időszakra nem vár­ható semmilyen fontosabb elnöki intézkedés. TOGÓI TANÁCSKOZÁS A Togói Köztársaság fő­városában kedden meg­kezdődött az afrikai biz­tonsági, leszerelési és fej­lesztési értekezlet. A ta­nácskozáson az Afrikai Egy­ségszervezet (AESZ) 50 tag­államának külügyminisztere vesz részt. Az értekezletet az A ESZ és az ENSZ kö­zösen szervezte az ENSZ egész világra kiterjedő le­szerelési mozgalmának ke­retébe^ -víGIji'* 1 N. László Endre Aronymosás a Tiszán és mellékfolyóin 6. A felsorolt adatok közül a legfris­sebbek is csaknem nyolcvan evesek ugyan, de a föld geológiai viszonyai sokkal lassabban változnak, miiu. a történelem, a határok vagy a divat. Az említett folyók hordalékát tehát újra alaposan át kellene vizsgálni, hogy a jelenlegi magyarországi sza­kaszukon hol fizetődhet még ki az aranymosás kicsiben, de talán nagy­üzemileg is. (Tudni kell ugyanis, hogy például már a múlt század végén kotrógépet állítottak üzembe az Ara­nyoson (Stantien és Becker). Száz tonna hordalékanyagból 300 gramm színaranyat nyertek ki!) De ez in­kább az elkövetkező évek feladata le­hetne ... S itt még néhány sor az aranymósás történetéből. Bizonyára kevesen tudják, hogy az agatirsz a legelső név szerint ismert nép, mely a Kárpát-medencében ta­nyázott, mégpedig a Maros mentén. Már Hérodotosz megemelékezik pom­pás aranyékszereikről, valamint arról is, hogy országuk folyóiban, azok lö­venyében sok az aranyrög és az aranypor. A magyar aranvászokról (az erdé­lyiekről) írja Heltai Gáspár a Kró­nika az magyaroknak dolgairól, az Erdélységnek nagy voltáról és bódog voltáról című munkájában (Kolozs­várott, Anno 1575): Az Erdélyország nemigen nagy ország, mert Bánfi-Hunyadtól mind Türcs váráig, mely Brassón túl va­gyon, alig vagyon negyven mélyföldig az hossza, a szélessége alig vagyon húsz... De az embereknek nagyobb része mind aranyászok. Mert a hegyekből és a patakokból kivájják a fövenyt, és megmossák azt, és szép, drága aranyat mosnak ki belőle, és gyakorta oly aranyokat, oly szép szömeket és góstyánokat ta­lálnak benne, hogy egyik egy girát, egynihányszor két avagy három girát is nyom...". (Egy gira — az olasz líra után — kb. 60 gramm.) Most pedig foglaljuk össze röviden azt, amit a mosott aranyról és jelen­tőségéről tudnunk kell! Az arany legnagyobb tömegekben másodlagos termőhelyeken, homok­ban, kavicsban található, hová a kő­zetekből került a víz mechanikai munkája következtében. Itt kísérői a kvarc, korund, zirkon, spinell, grá­nát, cianid, magnetit, néha platina és gyémánt. Lelőhelyei nemcsak a pata­kok és folyók völgyei, hanem .a ma­gasabban fekvő helyek is, amint ezt a bazalt fedte kaliforniai és ausztrá­liai (terciér korú) folyókavicsrétegek bizonyítják.- Az említett két helyen kívül legfontosabb a Yukon folyó vi­déke, továbbá Kolumbia és Szibéria némelyik folyója. A legnagyobb aranyrögöt állítólag Nyugat-Indiában találták. Biztos értesüléseink vannak a chilei leletről, a ballaratiról, a brá­diról Erdélyben, a Viktóriáiról. A brádin kívül a múlt század második tizedében Verespatak mellett, a hí­res Katronca tömzsben bukkantak nagyobb aranyrögre, az ötvenés évek elején pedig az erdélyi Magurára ho­zott dús áldást, negyven és néhány fontnyi termésaranyat. Az 1848 óta vezetett statisztika sze­rint a forgalomba került arany 12,02 százalékát bányászott és 78,98 száza­lékát mosott aranyból termelték, az utóbbi évtizedekben azonban a Dd­nyászott arany egyre inkább túlszár­nyalja a mosott arany mennyiségét. Ha fáradságos is az aranymo­sás, hol marad ez az ércbányák fej­tési üregeiben fúrás-robbantá'ssal végzett „jövesztőmunkától"? Az érc­bányászat nyersanyagára megszabott minőségi követelmények is súlyosab­bak; a tonnánkénti 2 grammnál ke­vesebb aranyat tartalmazó érc nem „műre való", vagyis, termelése nem gazdaságos. Érthető, hiszen a csillék­ben kiszállított ércet nagy energia­felhasználással apróra is kell zúzni, hogy a piciny aranyszemek „kőbörtö­nükből kiszabaduljanak". Az arany­mosó a felaprózott anyagot — anya­gi ráfordítás nélkül — készen kapja, s csak az előkészítő munka hátralevő szakaszait kell elvégeznie..." Ez a magyarázata annak, hogy még az aranyban igen szegény föveny mosá­sa is inkább kifizetődik, mint az aranvban lényegesen gazdagabb kő­zetekből váló bányászata. Az általá­ban kevés aranyat "tartalmazó kőze­tekből a bányászat csak akkor fize­tődik ki, ha azokban az aranyon kí­vül van ezüst, vagy más hasznosít­ható fém is, például ólóm vagy réz. Minden aranyász vagy geológus tudja, hogy a folyó hordalékában ta­lálható arany — hdsszú „utazása" so­rán —, egyre kopik, hiszen rendkívül lágy fém, és még a folyóvizekben las­san utazó kemény kavicsok is egyre aprózódnak. Ezért az aranyászok, amikor nem állták útjukat államha­tárok, a lehető legjobban megköze­lítették a folyók, patakok aranyának lelőhelyét, mert ott könnyen — akár egy tál segítségével — kimosható, na­gyobb aranyszemekre bukkantak. Ahol bővében volt az ilyen lényege­sen nagyobb szemcsézetű arany vagy az aranyrög, ott az aranymosó-eljá­rást nem tökéletesítették, finomítot­ták, s az arany „aprajával" nem na­gyon törődtek, hagyták, hogy azt a víz tovább „utaztassa". Ahol viszont már csak egészen ap­ró szemcsézetű arany található a fo­lyami hordalékban, mint pl. a Duna és a Dráva esetében (a jelenlegi ma­gyar szakaszon), ott az aranyászt a körülmények rákényszerítették mosó­eljárásának finomítására, hogy a le­hető legapróbb szemcséket is felmos­hassa. Ez, csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy az Erdélyből telepitett tiszai aranyászokkal csak Tiszaújla­kig mosatták az aranyat. Hiszen ez csupán azt jelentette, hogy Tiszaúj­lakon alul már apróbb szemcsézetű arany van, melynek kinyerésére az erdélyi aranyászoknak nem volt meg­felelő módszerük és mosóalkalmatos­ságuk. Ismét csak a Dunát hozom fel pél­daként. A szakírók egybehangzó véleménye szerint, a csallóközi folyamszakaszon élt és dolgozott a dunai aranyászok népe. A valóság az, hogy ott is. s fő­ként. ott. de 30—40-es csoportokban látták őket Esztergomnál is!... A csalló- és Szigetközi aranyászok le­jártak aranyat mosni a Dunán, Pak­sig, Mohácsig. Tovább nem! Azért nem, mert Mohács alatt már olyan aprók voltak az aranyszemcsék, hon;/ azokat megfogni már ők sem tudták. Viszont, minden szakember tudja, hogv a dunai föveny aranya — igen aoró szemcsékben — leutazik „teme­tőjébe", a Fekete-tengerbe. A különb­ség a múlt és a ielen között az, hogv egykor az alpi arany jelentős részét kimosták, kevesebb veszett belőle kárba, mint most. amikor csak néhá­nyan mosnak a Dunából aranyat. (Vége) 4 1 k I

Next

/
Thumbnails
Contents