Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

Szombat, 1985. augusztus 10. 91 Dóc mindenese Nem is nagyon kell faggatni az embereket, hamar kiderül, ki az idegen,_ és ki a hazai. A messziről jött ember Dócra megy, és észre sé nagyon veszi, hogy elárulta magát. (Ha egyáltalán megy idegen ebbe a faluba.) A dócj ember viszont Dúcba megy, és Dúcban lakik. így lehet ez már jó Anonymus óta, amikor a Gyümölcsény erdőről és a Körtvély-tóról esett szó. (A Körtvély-tó a régészek szerint a Dóci-tóval azonosítható.) Az.ért fontos mindezt tisztáznunk, mert így föl lehet tenni a kérdést: hová megy a dóci leány, ha elvégezte a közgazdaságit a Gutenberg utcában? Hányódik-vetödik hat hónapig a Volánnál, társadalombiztosítási ügyintézőként, mert társadalmi szerződés kötötte a vállalathoz, de a biztosítási ügyekhez édeskeveset ért. Szólt neki az akkori körzeti orvos, hogy üresedik a könyvtárosi szék, meg a művelődési otthon vezetőjéé is, össze is lehetne talán kapcsolni a kettőt, és hazajön Dócba. Egyszuszra elmondani js nehéz, a valóságban azonban igen egyszerű. Együtt lakik szüleivel és nevetős kislányával a falu túlsó szélén, onnan jár be naponta, mások ügyeit intézni. Igen hamar a falu mindenese lett. Értenie kellett olyasmihez is, ami azelőtt meg se fordult a fejében. Picike ez a falu, nála kisebb talán nincsen is a környékünkön. Homokpusztát, Alsóányást, Percsórát, Bodorszéket és Pitricsom egy részét is beleszámítva mindössze hétszáz lakója lehet, többsége annak is eljár dolgozni. Évekkel ezelőtt még Forráskútra is vittek innen asszonyokat buszok. Hol van ide Forráskút! Most? Bizakodni kezd az is, aki ellene szavazott a sándorfalvai téesszel való egyesülésnek. A lisztüzemmé avanzsált hatalmas istállóval szemközt, a régi gépjavító helyén zseblámpákat gyárthatnak az asszonyok, nem kell messzire utazniuk. Fiatal még, szinte mindenért tud lelkesedni Tóth Margit, mert hiszen róla beszélünk most. Amikor a választások voltak, vitte ő is az urnát a tanyák között, Pitricsomban összetalálkozott az ópusztaszeriekkel. Egyik tanya még ide tartozik, a másik már oda. Aranyosak voltak az öregek — mondja most —, majdnem agyonkínáltak bennünket. Legalább egyenek-igyanak valamit, ha már ilyen messzire eljöttek. A házak szépen változnak, tetőteresek épülnek itt is, mint akárhol, de maga az utca, vendégmarasztaló sarával hajszálra olyan most is, mint az uraság idejében volt. Illetve egy kicsit azért más. mert mostanában nem lőcsös szekerek, hanem autók vágják föl. Kicsit aggódik is, hogyan tudunk innen majd kimenni. — Ahogy a könyvtáros szokott. — Nem jó a hasonlat. A Trabant mindenhonnan ki tud menni, de maguk nem Trabanttal vannak. Az a legnagyobb baj, hogy a mentő se tud bejönni ezekre a sáros utakra. — Apránként jó lenne föltölteni valamivel. — Mindenre kapható a dóci ember, de erre nehezen. Aki nappal máshol dolgozik, attól ne várjuk el, hogy este lapátot fogjon. Otthon várja a fólia, maradék erejé; az js kiszívja még. — Azt hallottam, az alsósokat is be akarták vinni Sándorfalvára. — Nagy szerencsénk, hogy nem vitték. Így is zsúfolt a benti iskola. A fölsősök között is van, aki inkább Balástyára jár el, vagy bemegy Szegedre. — Valamikor pedig a művelődési házba is diákok jártak. — Két évet én is a színpadon voltam. A „világot jelentő deszkák" nekünk matekot, magyart vagy történelmet jelentettek. De tessék elképzelni azt az állapotot is, hogy kilencen jártunk egy osztályba, és összesen nyolc pedagógus tanított bennünket. Negyven éve alakult meg a MUOSZ Emléktábla-avatás Negyven evvel ezelőtt, 1945 augusztus 12-én tartotta felszabadulás utáni első közgyűlését, s egyben alakuló ülését a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ). A jubileum alkalmából hétfőn emléktáblát avattak fel az alapítás helyszínén, az ügyvédi kamara Szemere utcai dísztermében. Az ünnepi eseményen Nemes György Rózsa Ferencdíjas újságíró, a MUOSZ első választmányának tagja, az Élet és Irodalom nyugalmazott főszerkesztője avatóbeszédében jelidézte a mégy évtizeddel ezelőtt történteket, amikor felmentették az addigi tisztikart, amely ideiglenesen a Nemzeti Bizottság jóváhagyásával működött. Szakosíts Árpád lett az ű,i szövetscg elnöke. s társelnokke választolták Darvas Józsefet, Horváth Mártont és Mihályfi Ernőt. Az Újságírók Szanatóriumi Egyesületének elnöke Kállai Gyula volt. Az akkor megválasztott 36 tagú választmány egykori tagja beszédében a többi között kiemelte: a negyvenes évek végének, az ötvenes évek elejének megtorpanása után, 1957-től új korszak kezdődött. Ma aligha van a szövetségnek olyan tagja, aki ne érzékelné, mit jelent a demokrácia a sajtóban. s ne tudná, hogy a tömegek bizalmát csak a tisztességes tájékoztatás őrzi t-meg. Az elhallgatás, a torzitás, mindenféle hirmanipuláció éppúgy méltatlan a szocialista sajtóhoz, mint a burzsoá sajtó botrónvkeverö, öncélú szenzációhajszolásának utánzása. Bármennyit lépett is előre a szocialista demokratizmus útján a magyar újságírás, még van tér, még van terep a további előrelépésre. Ennek nagy biztositéka a MUOSZ tagságának fiatalsága — hangsúlyozta a továbbiakban Nemes György, majd felavatta az évfordulóra emlékeztető táblát. Ezt követően a MUOSZ nevében koszorút helyezett el az emléktáblán Megyeri Károly főtitkár és Kapalyag Imre főtitkárhelyettes; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala koszorúját Németh Jenő elnökhelyettes és Gelléri Miklós főosztályvezető helyezte el. A szakszervezetek képviseletében Lux János, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, valamint Simon László, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Központi Vezetőségének titkára koszorúzott. Az avatóünnepségen jelen volt Karvalics László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. — Tehát haldoklik a falu? — Egy pillanatig se merném azt mondani. Annyiszor kiállítottak ennek mar halotti levelet, megszámlálni is nehéz lenne, mégis maradt. Néhány ház minden évben épül. tehát nem haldoklik. Az viszont igaz, hogy sok fiatal elköltözik innen. Békülőfélben van a két falu? Ennél nagyobb távolságra talán egy sincsen az úgynevezett anyaközségtől. — ösi ellentétek vannak itt, nehéz azokat eloszlatni. Most azért zúg a falu, mert Kűtörésen valaki elzárta a csatornát, és nem lehetett öntözni a paradicsompaprikát. Ha tizenöt hektár tönkremegy, irtózatos a veszteség. Beszól a mama a nyitott ajtón: már folyik a víz. Na, hála istennek, amire az eső megjött, már locsolni is lehet. — Szedjük elő a könyvtári számokat! — Négyezer-hatszázötvennégy kötetünk van, ha még jön két-három csomag, már nem férünk. A polcokat lenne jó megmagasitanunk, de még nem tudom, hogyan. Nyolcvan olvasóval vettem át a könyvtárat, most kétszázvalahány van. Ne felejtsük el, hogy az egész faluban hétszáz lélek él! Százszázhúsz ember rendszeresen jön könyvekért, és ez irtózatosan nagy szó. Az öregek a régi időkről szóló könyveket keresik, a fiatalok inkább a kalandosat. Szilvásit, Moldovat, Berkesit, a két korosztály közöttiek azonban egyáltalán nem jönnek. Aki befejezi a középiskolát, búcsút mond a könyvtárnak is. Ja, és a Gémes Esztert keresi mindenki. Egy példányt kaptunk, sorba állnak érte az emberek. — A művelődési otthon? — Nyáron nem ér rá senki, télen pedig nem tudjuk fűteni. Két olajkályha meg se kottyan neki. Talán most, ha visszatérünk a szenes tüzelésre, melegebb lesz. Hallom még, fóliáznak ők is. Jó lenne, ha a kislány óvodába mehetne, de ha beadják, hetekig nem eszik semmit, este rakja tele a pucrát, egész éjjel fáj a gyomra, akkor meg aludni r.em tud. — Szerencsére van egy dédnagymama is, ha dolgozunk, vigyázni tud rá. öszszel megy a kis barátnője is, ha ő is ott lesz, talán megszokja. Majszolja a csokoládét. Mondjuk neki, nagy bajok lesznek ebből, minden rágója elromlik majd. Belegondol jó erősen, elmegy a fürdőszobába, és ragyogóra mossa maszatos fogát. Fogadja is, hogy többet nem eszik. Most múlt négyéves. H. D. Közösségi jelmezben A

z egyik falu tanácsa harcba szólította a község apraját-nagyját. A tanácselnök a testületi ülésen azt ecsetelte, hogy ha nem itt építik meg az éttermet, hanem a szomszédos településen, csorbát szenved az össztársadalmi érdek. Az ellenérdekű társközség tanácstagja csontarccal hallgatott. Nem lett volna mit mondania? Alig valamivel később arra vitt az utam. Kihalt volt a falu. Az iskolát körzetesitették, a művelődési házat életveszélyes állapota miatt bezárták, a vendéglő vakolata évekkel ezelőtt búcsúzhatott el az épülettől — belső falát sűrűn mintázták az ázásnyomok. „Legszívesebben még a leheletünket is elvinnék" —, ütött bélyeget a szomszéd szándékára a vendéglős, miközben körbemutatott: egyetlen ép szék, asztal nem volt a teremben. „A fejlesztésre szánt összeg?! mindig a kölcsönös érdek figyelembevételével költöttük el, kerülve a párhuzamos beruházásokat, hiszen a két település egyesítése óta közösek dolgaink ..." — olvastam mégis a tanácsi jelentésben. Tudom: a tisztségviselők bármikor elém tehettek volna megannyi jegyzőkönyvet arról, hogy minden döntést megtárgyaltak, megszavaztak —, a társközség képviselője kritika nélkül pártolta terveiket. És senki ne higgye, hogy az anyatelepülés maga a Kánaán: középületei szintén ütöttek-kopottak, étterme se sokkal szebb, mint az említett vendéglő. Ám, néhány kilométerrel arrébb, egyik-másik beruházás megalapozottá tette azt a tévhitet, hogy a falu mostoha, a szomszéd ennek árán virágzik. Lám, az étterem ügyét sem vitatták sokáig, ott épül, ahol nem kéne. „Ezen ne vitatkozzunk ..." — hárítja el még a kérdést is a tanácselnök. — „A mi községünk nagyobb forgalmat bonyolít le!" Főként, ha a szomszédék vendéglőjében még ülni is veszélyes —, gondolom magamban. Mindegy, a lényeg: itt és most, éttermet építeni „össztársadalmi érdek". Lefegyverező a határozottság. Ráadásul, félreérthető szembeszállni össztársadalminak kinevezett érdekekkel. Talán ezért hallgatott a tanácstag? Vagy már régebben elszállt vitatkozó kedve? Kérdések, melyekre konkrétan válaszolni, szinte felesleges. hiszen nem egyetlen étteremről, nem két kisközség villongásáról van szó —, ennél sokkal többről. Másik történet: A gyárigazgató helvesen. azt tartja, hogy „egységben az erő", s egyszerűen nem érti meg a vele maidnem egykorú szakszervezeti titkárt: miért akadékoskodik a túlórázások miatt. A demokratikus érzelmeket pillanatok alatt kiűzvén magából —. kiabálni kezd: Legközelebb talán már a levelezését is ellenőrizni fogia a szakszervezet?! Szinte készakarva húzza feszesre idegeit, szavaiból szikrázik a bosszúság: visszaélnek a bizalmával, a testület előtt próbálja lejáratni. Szegény titkár zavarában vörösödik. Kezében gyűrögeti jegyzeteit, melyen az adatok fekete-fehéren bizonyítják, hogy az átlagon felüli túlóráztatás elsősorban szervezési hibákból fakad, nem pedig „begyűrűzik". Halkan utasítja vissza az igazgató vádjait. Véleménye: Az értekezlet állásfoglalása a kompromisszum jegyében születik: túlóráztatni kell, mert a gyár érdeke most ez kívánja, de a jövőben mindenki igyekezzék munkaidőben munkát adni az embereknek. Az igazgató mérge nem enyhül, jellemtelenségről, valamint a sokat emlegetett „egység aláásásáról" beszél. Eszébe sem jut, hogy az az egység, amire ő gondol: látszat. Az értelmező szótár inkább a szolgalelkűséget magyarázza így. t • yd'-":e\ • :'é'"é,ogatása nem könnyű. Még egyetlen fórumon se hallottam, hogy V."'J;'. AKARI ivítiiiet igenjéhez jutni, jog1,' bevallotta: neki ez a döntés szívügye, mert X. a barátja, jótevője, rokona. Viszont hallottam már olyan határozatokról, amelyek több szubjektív elemet tartalmaztak, mint amennyit kellett volna. Így írt például furcsa pályát az épülő autóút, hogy kikerülhesse az egyik tanácsi tisztségviselő telkét. Valahol, valakik, mindig az, össztársadalmi érdekekre hivatkozva, gondoltak a kelleténél többet magukra, vagy a hozzájuk közelállókra. De. a nagy szavakat sokszor senki sem meri lefokozni, hát még megkérdőjelezni! Pedig az országos érdek az egyének, a kisebb közösségek érdekeiből építkezik. Igaz. másképpen, mint azt néhányan gondolják. Mert az egyéni érdeket csak ideigóráig lehet közösségi jelmezbe öltöztetni. K

evés embert ültetnek azért vezetői székbe, hogy ő mindenkor, közvetlenül. az országos érdeket képviselje. Sőt! Valószínű, hogy egy ipari szövetkezet elnöke éppen azért lett az ipari szövetkezet elnöke, hogy a szövetkezettel törődjön, azt a közösséget képviselje. Oktondi szembeállításnak tartom a már hagyományos megye—megyeszékhely harcot, mely persze —, és szérencsére-jobbára. a pályán kívül folvik. A nemes vetélkedés azonban mégis hiányzik. Hiszen az ideális az lenne, ha mindenütt az országban a tanácsüléseken vitatnák meg a különböző részérdekeket, azokból formálva ki az egészet. Nyilvánvaló, hogv egv testület nem minden kérdés megválaszolására hitelés — az előterjesztések zömmel egyetlen változatára nehezebb felelős nemet mondani, mint felelős igent. Ha a tiszteletkörök helyett a szakemberek állá-montia' kristálvositiák ki a lehetséges változatokat. ezek már alapul szolgálhatnak a testületi eszmecserére. s netalántán. a körültekintőbb. a közösség érdekét előtérbe helyező döntésekre is. Tamás Ervin Pályakezdő pedagógusok Az idei tanév végén 4600 pedagógus kapta kézhez diplomáját a különböző felsőoktatási intézményekben; számukra 7800 állást hirdettek meg. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az első félévben a frissen végzettek több mint a fele. mintegy 2600 ifjú pedagógus vállalt munkát nevelési-oktatási intézményekben. A meghirdetett munkahelyekből a helyettesítő állások aránya az elmúlt években lényegesen nem változott: óvónőknél 15—16 százalék. tanítóknál 10—12 százalék, az általános iskolai tanároknál 5—6 százalék, a középiskolai tanároknál viszont alig éri el a 3 százalékot. Ennek oka. hogy az elmúlt években jelentősen megíiataL'lott a pedagógusgárda, s a fiatal nök többsége igénybe veszi a szülést követőem a gyermekgondozási szabadságot. Jellemző az is, hogy viszonylag magas a nevelői — napköziotlhoni és diákotthoni — munkakörök számn. Több mint 2000 friss diplomás sorsáról, elhelyez.keSomogyl Károlyné felvétele A Csongrád Megyei Építőipari Vállalat leányvállalata végzi a tűzoltólaktanya tetöés homlokzatfelújítását. A 3 millió 588 ezer forintos beruházás elkészültét október l-re ígérik a kivitelezők. Szép dísze lesz Szegednek a megújult, kicsinosított régi épület... déséről nem tudnak a főiskolákon és egyetemeken. Tapasztalatok szerint a munkáltatók nem tartják be a visszajelzési kötelezettségükről szóló rendelkezést. Némi javuló1-, tapasztalható i -Riyakozdők alaDbérét és a letelepedést segítő juttatásokat illetően. Ezen belül — képzettségi szintenként és egyes földrajzi területenként — jelentős a szóródás: legkedvezőbb a helyzet a fővárosban és Pest megyében, ahol a friss diplomásoknak felajánlott alapbér az országos átlag feletti. 3300—4000 forint között van. A tavalyi központi béremelés, valamint az űj bérbesorolási rendszer pályakezdők számára is kedvező volt: a megyékben a fizetések között átlagosan csak néhány száz forintos az eltérés. A fiatel Dedaeógusok a köv»!kező napokban — augusztus 15-is — a megyei tanácsok művelődési osztályainak segítségével közvetlenül az intézményekbe adhatják be pályázatukat a még betöltetlen — 400 óvónői. 1300 tanítói. 2200 általános iskolai. valamint 600 középfokú oktatási intézményi — pedagógus állásokra. A meghirdetett gvópypedagógiai és zenetanári munkaköröknek is csak felére kötöttek a pályakezdők szerződést az első félévben. Augusztus 15-e után az iskolák c«ak a megvei. illetve a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztály előzetes engedélyével köthetnek munkaszerződést pedagógussal.