Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

9 Péntek, 1985. augusztus 2. i tzt-gedi ünnepi hetek Kacsóh Pongrác—Victor Máté: János a vitéz. Pop­daljáték bemutató a Dóm téri színpadon ma, péntek este tél 9-től. Az Akvarista szakkör és a MATOE közös kiállítása a SZOTE Dóm téri Okta­tási Epületében. Megnyitó: ma, péntek délelőtt 10 óra. A kiállítást dr. Be­rencsy György nyugalma­zott egyetemi tanár adja át. Táblakép-festészeti Bien­nálé a Móra Ferenc Mú­zeum Horváth Mihály ut­cai Képtárában, és az If­júsági Házban. Szathmáry Gyöngyi szob­rászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Ku­pola-galériájában szep­tember 19-ig. Nyitva: 10­től 18 óráig. A Kass Galéria kiállí­tása a Vár utca 7. szám alatt. Keserű Ilona festőmű­vész gyűjteményes kiál­lítása a Bartók Béla Mű­velődési Központban, au­gusztus 20-ig. Nyitva: 10­tői 18 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klub­jában, augusztus 20-ig. Nyitva: szombat és vasár­nap kivételével 10-tőI 19 óráig. A munka poézise. Kép­zőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődé­sének elmúlt 40 esztende­jéről a Fekete Házban. Nyitva: 10-töi 18 óráig. ' I // Bergendyék, „a gazdák n Mai vitéz" a János — Itt az ideje. hogy Var­ga Miklóst alaposan megis­merje Szeged színházpártoló közönsége. — Az István előtt semmi kapcsolatom nem volt a vá­rossal. Persze tavaly is „csak" a hangommal sze­repeltem, s a nézőnek az is fontos, talán az előadás ide­jén a legfontosabb, kit lát a deszkikon. Ki Varga Mik­lós? Röuden: érettségi után az esztergomi Grog együt­tesben énekeltem, gitároz­tam. 1975-től 80-ig tartott a Grog-korszak. Közben elvé­geztem a kereskedelmi és vendéglátó főiskolát Buda­pesten. Képzelheti, sokat kellett hallgatnom a szü­leimtől, a zenélés miatt. Ag­gódtak a jövőmért. Egyen­gették volna sorsomat, ahogy minden szülő teszi. 1980-ban indultunk egy tehetségkuta­tó versenyen, amelyen az együttes kiesett, egyedül én jutottam tovább, a szólista. Akkor enyhült meg talán apám szigorúsága is. A Ze­nit együtteshez kerültem, az­tán lettem a P. Box alapí­tó tagja,0 Két évié játszot­tunk, egy kislemezünk meg 2 nagylemezünk jelent még a Karthagóval és az Eddá­val. 1982 őszén átigazoltam a. svéd—magyar bandába, a Safariba. Nehéz hónapok kö­szöntek rám. Nem volt me­nedzserünk, végül találtunk, s Göteborgban nagylemezt készítettünk. Ennek a le­meznek köszönhetem az Ist­vánt. — A hangja miatt keres­ték. vagy a szerepet is kí­nálták Szörényiék? — Nem ismerem az elkép­zelésüket. A hangomat kér­ték, ez tény. A próbákon az utolsó rostáig ketten ma­radtunk Pelsőczivel. Végülis ő színész, jó színész, én meg csak énekes voltam és vagyok. A elöntés ismeretes. Kicsit rosszul esett, tudtam az első perctől, a rockope­rával bukni egyszerűen le­hetetlen. Nekem így is szép volt, nagyon szép. — JVem sok idő telt el, Kol'ay fölfedezte Varga Miklóst, a szereplöt is. ha úgy tetszik a művészt. — Tavasszal, március 15­én Petőfit játszottam, s áp­rilis 4-én, a Hősök terén szintén. A Nemzeti dalt éne­keltem. Ha ezekre gondol, akkor fölfoghatjuk előadó­művészi teljesítményeknek. Ezzel együtt meg kell mond­jam. árnyalatnyit változott a mi világunkban döntési jog­gal rendelkezők véleménye, rólam. — Mire alapozza ezt? — Nagy-nagy küszködés árán, kétévi próbálkozás után végre kiadhattuk Sa­fari-nagylemezünket. ame­lyet a Hanglemezgyártó vál­lalt föl. A barátaim végnél­kül biztattak, kilincseljek önálló lemezért. Nem va­gyok rámenős, túlságosan el­bizakodott fajta. Nem sok reményt fűztem a főváros­ban, az Uránia moziban tartott önálló estemhez sem. Addig mondták, addig mond­ták azt is, míg ráálltam. Kí­sérőimnek jó zenészeket vá­lasztottunk, leginkább azo­kat, akik éppen ráértek. El Varga Miklós, a címszereplő sem akartam hinni, hogv a moziban, filmhez szokott kö­zönség visszatapsolt. Az Eu­rópát szándékosan hagytam ki az ott tartott előadásom­ból. Ráadásnak aztán már elénekeltem. A Start mene­dzsere lemezfölvételt kért. azóta arany lett. S. a kisle­mez-kategóriában azért elég ritkán tapasztalható ekkora siker. További két nagyról írtunk alá szerződést. Eny­nyi hát a változás. Koncer­tek sorát tartottam tavaly ősztől a V. M. Banddel. Ez egy zenész team, nem iga­zán zenekari funkcióval föl­ruházva. — Nekem úgy tűnik, elég­gé igénybe veszi ez az idei szerepe. János a vitéz úgy szólván mindvégig a szín­padon van, s a próbákon láttam. énekel is, nem „tá­tog" — Az Istvánt énekesre írták. A hangomra. Kacsóh dallama viszont változatlan, mégsem mondhatnám, hogy különösebb énekesi teljesít­ményt kívánna. A színészi játék megerőltetőbb. Ügy ér­tem, fizikailag is. Sokat moz­gok a nagy színpadon. Ko­reográfusunk jól megnézett, úgy látta, bírom a futást, a táncot, a széles gesztusokat. Vívok, karikás ostort pat­togtatok — ezt most tanul­tam meg —, a táncosok emelgetnek. — Néha már-már akroba­tikus mutatványokat csinál. — No, az túlzás, de nem fájdalommentes. Ha nem figyelnek mindannyian arra, hogyan tartanak, zuhanás közben óhatatlanul megütöm magam. Legutóbb az álla­mat sikerült. — Egyszerű embert, népi hőst. játszik. — A legteljesebb mérték­ben. Csak mái magyar. Negédes jellegétől fosztották meg az egész darabot. János is „mai vitéz". h- A szegedi •vendégsze­replés után? ^.-.öíilA -v. , ., v . . ' - .. - J.—­— Koncertezünk tovább a V. M. Banddel. Szeretnénk Koltayval filmet csinálni. Decemberben tervezünk egy nagy fővárosi föllépést va­lamelyik csarnokban, ezt is Koltay rendezné. Határozott elképzelésünk, hogy dalaink­ban, muzsikánkon érezzék hovatartozásunk. A moszk­vai VIT-en — egyenesen on­nan jöttem Szegedre — Bar­tók és Kodály feldolgozásunk igen vegyes visszhangot ka­pott. Populáris rockzenét ne­héz profilírozni tovább. A miénkröl érződnie kell: ma­gyar. Mag Edit — Egyszerre három em­berrel is tud beszélgetni? — kérdez Bergendy Péter, hát­rafordulva, majd' kitekere­dik a nyaka. Merthogy a bátyja mellett ülök a néző­téren, az előttünk levő sor­ban ö, Péter, a mögöttünk levőben István 14 esztendős fia, akinek közbeszólásaiból hamarosan kiderül, az „iga­zi" rock-, pop-, szalonzene­szakértő a családban .. . Hümmögök. — A bátyám nrofi nyilatkozó, én nagyjá­ból egyetértek vele. Rend­ben? Megállapodunk. Az alább következőknek jó háromne­gyedét valóban Bergendy István mondta, a többi az ifjabbak közbevetéseiből származik, az utólagos szét­válogatás lehetetlen... — Ha jól számolok. 25—26 éve vannak a pályán, egy­folytában, de még sosem láttam magukat filmben vagy színházi produkcióban. Most hogyan? Miért? — Sokszor kértek bennün­ket különféle szerepekre, min'j'.g azt mondtuk. in­kább nem, mi zenélünk, turnézunk, szabadságon va­gyunk, mit tudom mit csinálunk. Koltay Gábornak nem mondtuk. Az a hely­zet, hogy 21 évvel ezelőlfi megjelent egy kislemez, igen sok elfogyott belőle. Kacsóh Furulyanótájának változata volt. a mi átdol­gozásunkban. — Nosztalgia? — Na. ezt a szót nem sze­retem. Rólunk általában ez iut az emberek eszébe. Pe­dig igencsak kevesen lehet­nek, akik ma hallgatják a Bergendy Tánc- és Szalonze­nekart. és nosztalgiával gon­dolhatnak szép ifjúságukra... A mai 70—80—90 évesek a közönségünk soraiban? Nem jellemző. Egészen fiatalok, ;meg a beaten felnőtt 30-40­e.sek a mi közönségünk, akik neW . á..százádföfdiílón díva-, tos nóták, táncok, hanem a Beatles, meg a Rollinq, meg a Beach Boys iránt lehetnek nosztalgikusak. A mi 20-as. 30-as évekből föltámasztott zenéink „csak" tetszenek ne­kik. — Mit gondolok. miért? Fogadjunk, ezt akarta kér­dezni ! Apró hatásszünet, Péter hátrafordul: — Ugyebár fél órája föltette az. első kér­dését? Az lesz az utolsó is, nyugodjon bele. Ha a bá­tyám egyszer elkezd beszél­ni...) — Mi nem csinálunk mást. csak ugyanazt, mint régen. Ahogy kezdtük. S azért. Á királylány: Kővári Juciit Gregor József mellett lát­ni a színpadon, hiszen a francia király lányát ala­kítja. Ám egyébként is, átté­telesen Gregor mellett a he­lye: a szegedi énekesen kí­vül ő az egyetlen, aki végső soron majdhogynem „ellen­kező oldalról" került a Já­nos a vitéz szereplőgárdá­jába. Kővári Judit hivatásos énekesnő, a békéscsabai színház tagja. Ami egyben azt is jelenti, hogy a régi, hagyományos daljátékstí­lus neki igencsak a „bőrén" van. A kérdés csak az: va, jon ott marad-e? — Tulajdonképpen igen. Átdolgozás ide vagy oda, a francia királylány király­lány marad most is. Figurá­jában ugyanolyan, mint a megszokott, de még az elő­adásmódban is. Magas szop­rán szerep, ezen nem lehe­tett sok lényegeset változtat­ni, általában azt hiszem, ez az alak lett a legkevésbé más. Az elkerülhetetlen mi­nimum pedig, ami a poposi­tási műveletnek" köszönhető, igen jót tett a figurának. Emberibb, közvetlenebb, ál­talában jóval rokonszenve­sebb lett, operettes manir­jai eltűntek. Itt nem az a lényeg, milyen pozícióban szól a hang, hanem hogy milyen tartalom van mö­götte. Nem áriák vannak, hanem „musicalesített", könnyedebb emberi hangok és megnyilvánulások. — Vagyis tulajdonképpen a stílusban van változás. A „klasszikus" popmuzsika te­rületéről érkezett többséggel hogyan lehet egyeztetni a tradicionálisabb hangzás­világ beidegződéseit? ' — A2*- hiszem, ugyan­annyit kell alkalmazkod­nom a rockerekhez, ameny­nyit nekik énhozzám fis). Ha távol van egymástól a két zenei világ, úgy érzem, valahová középre állhatok. Egyébként az én világomtól nem annyira távoli a P°P­zenei hangzás, sok musi­calben játszottam már. Ügy gondolom, kölcsönösen nem túl nehéz alkalmazkodnunk. — A királylány színészi megformálásában is ilyen „középutat" választ? — A megformálásban nem a zenei anyagból indultam ki. Egy esendő fiatal lányt képzeltem magam elé, aki­nek nagyon nagy szíve van. Igaz, helyzeténél fogva ki­csit hisztis és többet enged meg magának a kelleténél, de tartása azért van. A zene újításai dacára ki kellett találnom a figurát, hiszen a színésznő színésznő marad mindig. D. L. István amiért akkor zenészek let­tünk. A három Latabárt kí­sérgettük az országban, elő­ször a Kelényi, aztán a Ho­(éczy-zenekarban voltunk szaxofonosok. Utána jött a Chappy-zenekar, őt lecsuk­ták 1951-ben, mert a dzsessz Amerikából jött ugyebár .. . Ezek mind big band-ek vol­tak, 25—30 éveket megért zenekarok. Amikor Hernádi Judit első nagylemezét csi­náltuk — mennyi is? talán három és fél éve —. akkoj támadt a nosztalgiám: big band kell. Igy lett a tánc­és szalonzenekar. — Várjon, elmagyarázom, miért kell az embereknek: melódiai dallam, frakkos és csokornyakkendős előadók, meghitt hangulatok, tánc ami közben egymáshoz le­het érni. lehet beszélgetni... Mert emberek. Manapság Péter olyan csúcson van a diszkó* zene, ahonnan már nincs tovább. Hosszú távon nem lehet érdekes az a zene, amihez csak egy jó progra­mozó kell. Olyanok az együt­tesek, mint a szoborcsopor­tok. A személytelenséget, az elviselhetetlenekig fokozott hangerőt, a kommunikáció tökéletes lehetetlenségét, a koncerteken az extázisig ug­ró belső feszültség levezeté­sének lehetetlenségét — nem lehet elviselni sokáig. — Remélem, mindent tud. Ja igen. azért is vagyunk] itt, mert szeretjük. ahogy Koltayék bizonyítják: nem­csak a színészek tudnak éne­kelni. Meg azért is, mert éppen szabadságon van a zenekar, ráérünk. Ha van még kérdése, bármikor meg­talál a téren ... Sulyok Erzsébet ff Ironikus vagyok u Hernádi Judit, Iluska mos­tohája A János a vitéz első dél­utáni próbája a téren. A színpadon a francia király udvara, itt nem fordul elő „Iluska mostohája". Hol le­het Hernádi Judit? Az öltözőben végre meg­találom. Nem túl jókedvű. — Ilyen vagyok, mit csi­náljak? A szerepemről nem tudok beszélni, legföljebb annyit: nem vasorrú bábá­nak készülök. Kevés a pró­baidő. Nem panaszképpen mondom, csak megállapítom. A színésznek az is dolga, hogy tudomásul vegye a munkakörülményeket. Más­ként kell dolgozni a szín­házban, a tévében, a film­vagy lemezfelvételen, és itt., szabadtéren. Mindig ilycai bele­nyugvó? — Egy fenét. Mindig meg­mondom, ha utálok valamit. — Hogy tűrik. — Egyre nehezebben. — Rengeteget foglalkoz­tatják . •. — Szerencsére. Talán túl sokat is. De kell a pénz. — Csak ezért? — Dehogyis! Énekelni nem tudok, de csinálom, mert si­kerem van. A színházat sze­retem, és talán birtokolom is a megfelelő eszközöket. — Például az iróniát... — Az nem eszköz. Ironi­kus vagyok, mert milyen más lehetnék. így elviselhető az élet, a körülmények, az egész háborúval ijesztgető világ. — És a humor? — Fogalmam sincs min tudnak nevetni az emberek. Sosem poentirozok szándé­kosan, némelyik szerepem­ben mégis humorosnak ta­lálnak. Mindenkinek szíve joga. — Mit csinált, mielőtt Szegedre jött? — Egy főiskolás vizsga­filmben vállaltam szerepet. Mert tetszett. — Milyen színházi felada­tok várják az ősszel? — Tudom már, de nem beszélek róla, mert nem tetszik. S. E. Elmarad a diaporáma-show A zord időjárás miatt tegnap, a tatabányai szín­pad sem léphetett fel, s mi­után nem készültek el a technikai berendezések, el­marad a szegedi várudvar­ba tervezett mai, péntek es­ti diaporáma- és mullivíziós show, valamint a jam ses­sion is. A megváltott je­gyek a Bartók Béla Műve­lődési Központ portáján visszaválthatók. A progra­mot kora ősszel láthatják majd az érdeklődók.

Next

/
Thumbnails
Contents