Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

62 Péntek, 1985. augusztus 2. i Nicaragua Elrabolt békeharcosok # Managua, San Jósé, lése szerint átfésülik a ha­Washington (HITI, TASZSZ, tár menti területeket, ahol UPI) a támadás történt. A nicaraguai kormány A „Béke tanúi" elnevezé­szerdán jegyzékben szélitot- sű amerikai keresztény bé­ta fel a szomszédos Costa kemozgalom 29 tagja és 18 Ricát: tegyen sürgős intéz- újságíró — háromfős nica­kedéseket a San Jüan ha- raguai személyzet kíséreté­tárfolyón szerdán foglyul ben — kétnapos hajóútra ejtett amerikai keresztény indult a nicaraguai—Costa békeharcosok és az őket ki- Rica-i határ közelében, til­sérő újságírók mielőbbi ki- takozásukat fejezve ki szabadítása érdekében. ekképpen a nicaraguai el­Luis Amberto Monge Cos- lonforradalmár szervezetek ­ta Rica-i államfő válaszul nek nyújtott amerikai tá­bejelentette, hogy kormánya mogatás miatt. Szerdán minden tőle telhetőt meg- azonban fegyveresek tűz tesz a „békehajó" tagjai alá vették a hajót és a fe­tarlózkodAii helyének fel- délzeten tartózkodókat is­derítése és az aktivisták ki- meretlen* helyre vitték, szabadítása érdekében. Köz-J A nicaraguai külügymi­Közéleti napló SZŰRÖS MATYAS és OLAVI KORTEALHO MEGBESZÉLÉSE Szűrös Mátyás, az MSZMP dögeként hazánkban Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön délelőtt a KB székházában fogadta Olavi Kortealhót, a Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagját, aki az MSZMP ven­tölti szabadságát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk helyze­téről, valamint a két párt tevékenységéről és felada­tairól. IIERCZEG KAROLY KÖSZÖNTÉSE Herczeg Károlyt, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tagját, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkárát, 60. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevé­ben csütörtökön Németh Károly főtitkárhelyettes kö­szöntötte. HIROSIMAI TÜLÉLÖ LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN togat Fujimoto Masatosi, a hirosimai tragédia túlélője, a . Japán Túlélők Szövetségé­8. között Magyarorszagra ia- nek képviselője. Az Országos Béketanács meghívására augusztus 2. és Csonkacsúcs Marokkóban 0 Casablanka (MTI) Szerdán II. Hasszán ki­rály megnyitottnak nyilvá­nította az Arab Liga öt tag­állam bojkottálta rendkívüli csúcsértekezletét. A casn­blankai konferencia meg­nyitó ünnepségét a késő esti órákig halogatták, abban a reményben, hogy át tudják majd hidalni a napirend körül keletkezett ellentéte­ket. Ha ez (gy lett volna, esetleg Líbia — miután kül­döttei Casablankában vára­koztak Moamer el-Kadhafi résztvevökhöz. Arafatot vá­ratlanul engedték az emel­vényre, mivel beszédéről korábban nem volt szó. A palesztin vezető a Libanon­ban levő menekülttáborok lakóival szemben tanúsított atrocitásokat vetette azok szemére, akiket felelőseknek tart érte, és maga is egysé­get kért a Liga országaitól. A csúcsértekezlet a beszé­dek után zárt ajtók mögött ülésezett. Csütörtökön azu­tán bejelentették, hogy a résztvevők közül nyolc tagú nisztériumnak az akcióval kapcsolatban nyilvánosság­ra hozott kiizJeménye sze­rint az ARDE ellenforra­dalmi szervezet fegyveresei hajtották végre a támadást. San Jóséban az ARDE egyik vezetője azonban tagadta, hogy a szervezetnek bármi kö7.e volna a békeharcosok elrablásához. Washingtonban az ameri­kai külügyminisztérium szó­vivője bejelentette, hogy az amerikai kormány hiva­talosan kérte Managua és San Jósé segítségét ahhoz, hogy kiderítsék a „békeha­jó" utasainak sorsát és tar­tózkodási helyét. A szóvivő kijelentette azt is: az ame­rikai kormány egyelőre nem tudja megerősíteni, hogy az ARDE nevű nicaraguai el­lenforradalmi szervezet tü­zet nyitott az amerikai ál­lampolgárokra, de ennek ki­vizsgálását is kérte a fenti kormányoktól. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az amerikai külügyminisztéri­um már több mint másfél évvel ezelőtt figyelmeztette az amerikai állampolgáro­kat, hogy ne utazzanak Ni­caragua térségébe. A Fehér Ház — a Nem­zetbiztonsági Tanácson ke­resztül — közvetlenül kato­nai tanácsokkal látja el a sandinista rendszer ellen harcoló ellenforradalmáro­kat — jelentette csütörtökön a The New York Times, kormánytisztviselőktől és kongresszusi tagoktól szár­mazó értesülésekre hivat­kozva. A lap szerint a Nemzet­biztonsági Tanács munka­társai részt vettek azokban a kampányokban is, ame­lyek célja az volt, hogy rna-t gánszemélyektől é§ hivata­los intfZmijnyeHtől pénzt gyűjtsenek a nicaraguai el­lenforradalmároknak. Zavargások Dél-Afrikában Johannesburg (AP) Huszonkét ember halt meg csütörtök délutánig a Dúrban külvárosaiban .ki­robbant zavargások során. Több mint százan megsebe­sültek — közölték kórházak­ban. A dél-afrikai rendőrség, amely éles töltényt és könnygázt is alkalmazott, a véleményen vannak, hogy a Pretoriával szövetséges fejlett tőkés országoknak ké­ne keményebben fellépniük, engedményekre kényszeríte­niük a Botha-rendszert. Er­re a fellépésre azonban — úgy tűnik — még hosszú , . .... .... , . ideig várni kell. A fejlett réV? ,2,l:e\cl" tőkés országok szavakban „csak" hat halálesetet ismert el. s közölte, hogy 15 sze­mélyt letartóztattak. A kikötővárosban és kör­nyékén mindeddig viszony­lagos nyugalom uralkodott, s Natal tartományra nem s rendelt rendkívüli állapot. Hányan még? Kommentár Az utóbbi időben nem múlik el nap, hogy ne ér­keznének elszomorító hírek a Dél-afrikai Köztársaság­ból. Miért kell ezen csodál­kozni? — kérdezhetné bár­ki, és igaza van, hiszen a fajüldöző rezsim jó néhány­szor szolgált már hasonló Winnie Mandelát, az Afrikai ugyan elítélik a fajüldöző rezsimet, de érdemben mind­máig nem léptek fel vele szemben. Sőt, a legfőbb pat­rónus, az Egyesült Államok még az a javaslatot sem tá­mogatta a Biztonsági Tanács ülésén, amely önkéntes Nemzeti Kongresszus élet- szankciókat indítványozott a fogytiglani börtönre ítélt el- Dél-afrikai Köztársaság el­nökének feleségét, menekü- len. A Reagan-kormányzat­lesre kenyszeritettek. Ami a nak változatlanul alapvető legelkepesztobb. meg a nyíl- célja hogy fenntartsa a faj­vanos temetések számát is üldöző rendszert, mivel az korlátozták. Erről az intéz- támaszpontul szolgál a tér­kedesrol Desmond Tutu, Jo- ség felszabadító mozgalmai, hannesburg anglikán püspö- és az USA-nak nem tetsző hírekkel Amiért mégis el- ke .gv velekedett: „Ha már független afrikai országok C7r\»VIA»«lfrtolz n mrtrfnni hír ~ .. J. • „ i : 1 i i ' I _ szomoritóak a mostani hír­ügynökségi jelentések, an­nak oka az, hogy a fehér te­lepesek a nagy nemzetközi felháborodás, a megannyi el­itélő ENSZ-határozat dacára kitartanak kegyetlen elnyo a gyászt is megtiltják ne­künk, akkor valóban mély­pontra jutott az ország." A mélypont kétségtelen. Egyes megfigyelők szerint a rendkívüli állapot bevezeté­ellen. Ezek után kézenfekvő a kérdés: hányan még? Ezt a kérdést teszi fel a dél-afri­kai többség irányában elfo­mó politikájuk mellett, az se nyílt beismerése annak, gultsággal egyáltalán nem afrikai őslakossággal, a több­séggel szemben, s nyoma hogy a fajüldöző rezsim már nem ura a helyzetnek. Azért sincs annak, hogy változtat- nyúltak az esztelen terror ni kívánnának ezen. Ellenkezőleg, túlzás nél­kül állítható, hogy napról napra, és szemrebbenés nél­kül fokozzák az elnyomást. Ezt bizonyítja, hogy július 21-én az ország 36 városá­ban és körzetében rendkí­vüli állapotot vezettek be, a rohamrendőrséget és a .had­sereget korlátlan hatalom­mal ruházták ifel. Azóta mindenki veszélyben van, ákinek a bőrszíne nem fe­hér. Az eltelt csaknem há­rom hét alatt több mint két­ezer embert tartóztattak le, százakat megsebesítettek, és legalább ötven személyt megöltek. Több tucat hazafi ellen pert indítottak haza­árulás vádjával — egyértel­mű, hogy halálbüntetés vár rájuk —, védőügyvédjükét, Victoria Mxengét meggyil­kolták, másokat, köztük eszközeihez, mert már csak így tudnak gátat szabni a 11 hónapja mind nagyobb mé­reteket öltő tiltakozó meg- nak? mozdulásoknak. Mások azon vádolható londoni Econo­mist is legutóbbi címlapján. Hányan pusztulnak el még ártatlanul a Dél-afrikai Köz­társaságban — csak azért, mert emberi életre vágy­Kocsi Margit Maróthy László fogadta Hans Reicheltet * Budapest (MTI) Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Minisztertanács elnök­helyettese csijtörtQkón a légkörű megbeszélésen részt vett Ábrahám Kálmán ál­lamtitkár, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédel­mi Hivatal elnöke,o« Kovács Parlamentben fogadta Hans Antal államtitkár, az Orszá­Reicheltet, az NDK minisz- gos Vízügyi Hivatal elnöke, terelnöTT-hélyéttesét. kornyo- jelen v«K-.--Xar-Mieinz;. Lu­zetvédelmi és vízgazdálkodá- genheim az NDK budapesti si minisztert A szívélyes nagykövete is. vezető döntésére — legalább bizottság alakult, jelképesen, részt vesz az A reggeli zárt ülés anya­ülésen. tgy azonban a helye pából Husszein jordániai ki­üresen maradt. Ez. azt jelen- rály felszólalásának kivona­tette, hogy ötre emelkedett tat hozták nyilvánosságra a távollevők száma (Szíria, az ammani lapok. Az urai­Líbia a Jemeni NDK, Al- kodó február 11-én Jasszer géria, Libanon), és hat tag- Arafattal, a Palesztinai Fel­állóm vélte tanácsosnak — szabadítási Szervezet vezé­rével kötött politikai együtt­működési megállapodást vé­delmezte. Ez a megállapo­dás tartotta távol Szíriát és Líbiát a marokkói király áltul szervezett találkozótól. • Az arab országok holadó pártjai és sajtószervei bi­cson­közöttük Szaúd-Arábia és Irak — hogy ne csúcssz.in­ten képviseltesse magát. Beszédében Hasszán saj­nálkozott amiatt, hogy az Arab Liga kulcshatalmai nem küldtek megbízottat Casublnnkába, és kijelentet­te: akik viszont jelen vun­nak, ne a nézeteltérésekre fáiják a casablankai összpontosítsanak. — Ez az kacsúcs összehívását. ülés — mondotta — nem A Szjriai Baath Párt fog összeomlani. Közös ne- (Arab újjászületés Szocia­vezőnk ama arab méltóság, Jista partja) regionális ve­aminek kifejező ereje most zetöségének egyik tagja, a megszállt területek es a Ahtrini szerint a tanácsko­palesztinok ugye. — A szo- cé)ja egyes arab orszá­lamokat udvarias taps fo- gok kapituláns politikájá­gadta, azután Sadli Klibi, nak törvényesítése, és a az Arab Liga főtitkara Camp David-j különalku emelkedett szólasra. O is folytatásának" számító jor­egyesült front kiepitésere dániai—palesztin megálla­buzditott, es ennek akada- p^,. támogatása. A csúcs­lyait a következőkben jelöl- értekezlet aláássa az arab te meg: a palesztinkérdes egységet> s ezzel az arab or­megközelítése, a libanoni SZiigok feletti uralomra tö­helyzet, Irán és Irak konf- rekvő Egyesült Államok és liktusának megitélese, az jzrael érdekeit szolgálja — észak-afrikai (Magreb-) or- véiekedett Ahtrini. országok érdekellentétei, és Al-Baith szíriai a Camp David-i különpak- ** Al-tsaath szíriai tum miatt kirekesztett P'laP. « Camp D^vid-, Egyiptom visszafogadásáról J,ya™,a„, folyt u vita. na­fo­tett ma­lap felélesztésére kísérletnek nevezte a rokkói értekezletet. A Jasszer Arafat, a Paleszti- szerint a találkozó csak aka­nai Felszabaditasi Szerve- dályozza az arab népek zet Végrehajtó Bizottsága- előtt álló fontos problémák nak elnöke szólt ezután a megoldását. N. László Endre Aronymosás a Tiszán és mellékfolyóin 2. Aránylag könnyen és gyorsan felderíthető, hogy a Kárpát-medence területén hány helyen bányásztak arányat, mivel azonban sok nagyobb és még több kis folyóvizünk hordo­zott fövenyében aranyat, talán soha nem sikerül pontosan meghatároz­nunk az aranymosóhelyek számát. Az tény, hogy a Kárpát-medence területén négy nagy aranymosó­centrum alakult ki az idők folya­mán. Ezek a következők: a Pozsony­tól Esztergomig terjedő Duna-sza­kasz, a Muraköz és a Dráva vidéke, az Erdélyi érchegység folyói és a Felső-Tisza vidéke. Ezeken a nagy aranymosócentrumokon kívül még száz és száz helyen folyt — kisebb­nagyobb jelentőségű — aranymosás. A Felső-Tisza vidékét szándékosan tettem az utolsó helyre, mégpedig azért, mert erről tudjuk a legkeve­sebbet, erről áll rendelkezésünkre a legkevesebb írásos dokumentum. A jövő kutatóira vár az a feladat, hogy a levél- és irattárakban talál­ható, és a ma már csak szájhagyo­mányként élő anyagot felkutassák, felgyűjtsék, és feldolgozzák. Mielőtt a tiszai aranymosás rész­letes ismertetésébe fognék, el kell mondanom, hogy a királyi és feje­delmi rendeletek, pátenslevelek az aranymosóknak, az egész ország, a Monarchia idején pedig az egész Osztrák—Magyar Monarchia terüle­tén szabad mozgást biztosítottak. Ezek az aranymosók, ha az egyik he­lyen már „felmosták" a parti fö­veny aranyát, szedték a sátorfájukat, ladikjukba ültek, s talán az ország (vagy a Monarchia) másik végén folytatták munkájukat, azokon a he­lyeken, ahol a legjobb „kihozatalra" számíthattak. Az aranymosók egy igen jelentős részének a honfoglalás után még évszázadokig állandó lak­helye sem volt. Kóborló, „residenti­átlan" emberek voltak — családjuk­kal együtt. Ezzel a — királyi enge­déllyel — kóborló életmóddal még a múlt század második felében sem hagytak fel teljesen, bár léteztek — s igen sok ilyen volt már a XI. szá­zadban —, igazi aranyász települé­sek, falvak, melyek lakossága szinte csak aranymosással kereste meg ke­nyerét. Mert, ha vásároltak is föl­det, annak megművelését másokra bízták, mivel a földtúrást magukhoz méltatlannak tartották, ezek a sza­bad mozgáshoz szokott, aránylag független, büszke és öntudatos em­berek. Inkább azokról a helyekről vannak többé-kevésbé pontos információink, ahol az ilyen aranyásztelepülések la­kossága — legalább az év nagyobb részében — állandó lakóhelye köze­lében dolgozott, s csak az arany fogytával ült újra ladikba, s indult el távoli utakra, ahonnét csak a fa­gyok beálltával, a „gallérjég" meg­jelenésekor indult el hazafelé, hogy ott aztán az összegyűjtött, s arany­ban dús anyagot feldolgozza, „ki­nyerje" belőle, s ezáltal értékesít­hetővé tegye aranyát. A Tiszán — és mellékfolyóin — is nagyon sok helyen dolgoztak ezek a távoli helyekről érkező aranyászok, s munkájukban nem akadályozhatta őket senki, mert szigorú királyi ren­delet biztosította szabad mozgásukat, működésüket, s ugyancsak királyi törvény büntette, igen szigorúan azo­kat — még a főrendüeket is —, akik munkájukban akadályozták őket. Te­hát abban a régi jobbágyvilágban az aranyász szabad volt, szabadon járt­kelt a birodalom egész területén, s ez tette őt büszkévé, öntudatossá. Míg az első három aranymosó­centrum területén „bőven találtattak aranyásztelepülések", a Felső-Tisza vidékén kimondott aranyász teleoülé­r,ek nem voltak. A környék férfila­kosságának egy része jövedelmező mellékfoglalkozásként űzte itt az aranymosást, viszont ez így nem biz­tosította az évente kétszer érkező „ranyszállitmány" rendszeres kiter­melését. (Általában ugyanis, árvizek alkalmával „terítette meg" a parto­kat aranjTövennyel a folyó: hóolva­dáskor, és a zöldár alkalmával.) Fridvaldszky erről így ír; magyar fordításban; „... Az aranyszedök ta­vasszal vagy ősszel, előző áradások után mossák a fövenyt, s ezen mó­don aranyat szemelnek ki..és az aranytartalmú fövenyt, mely több­kevesebb kaviccsal van keverve, el­különítik ..." Hogy az arany kárba ne vesszen, s a rendszertelen arany­kitermelés „ne csonkítsa a királyi jö­vedelmeket", Erdélyben és a Felső­Tisza vidékén — nem egyszer erő­szakos — telepítésre került sor. Az ország területén szerteszét kóborló cigányokat telepítették le ezekre a helyekre, hogy a hordalék teljes aranykészletének rendszeres kiterme­lése így biztosítva legyen. Részlet egy 17G9-es ilyen rendeletből: „... A ho­va telelni Arannyáz Czigányok men­nek jó passusokkal azok(na)k illendő taxára bordélly vagy kaliba hellyet kell engedni a Possessorok(na)k és Lakatosok(na)k, praejudiciumok nél­kül, és méltatlanul húzni vonni őket nem kell..." De nem egyszer nem csupán a kó­bor cigányokat, hanem egész falvak lakosságát fogta aranymosásra szigo­rú rendelet. Az Osztrák—Magyar Mo­narchia írásban és képben cimü — igen alapos — munkában például ezt olvashatjuk (XVIII. kötet, 454. ol­dal): Hosszúmezővel átellenben a Tisza jobb partján fekszik Körtvé­lyes község, a megye (Máramaros) egyik legszebb völgyében... A múlt század első felében és a későbbi év­tizedekben is e községben, úgyszin­tén Lonkán, Farkasréven, Felső-Vi­són, Técsőn, Visken, Huszton kincs­tári telepítvényesek a Tisza partjain arany mosásra alkalmaztattak . .." Kóborló cigány aranymosók in­kább csak Erdélyben és a Felső-Ti­szánál, valamint a Tisza mellékfo­lyóin űzték ezt a mesterséget. Egy 1757-es dokumentumban nem csupán erről, hanem még — a többiekétől eliérő — mosási eljárásukról is tör­ténik említés: „-... Találtatik a folyó vizekben is mint a Marosban, Ara­nyosban és más patakokban szerte széllyel, a Szamosban is igen szép arany, mellyet többire a Bányász Czigányok szoktak keresni, és moso­gatni ... tsak annyival különbőz en­nek keresése s mosása, hogy az Ara­nyász Czigányok nem tésznek fotokat deszkájokra, hanem azokat sűrűn megrovádzollyák, és az ollyan ro­vádzatokban meg ülepedik s meg marad az Arany ...". Írásom következő részében arról írok, hol, kik, hányan, és milyen eredménnyel mostak aranyat a Tisza fövényéből. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents