Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

Csütörtök, 1985. augusztus 8. 5 Hová lettek a kőművesek ? Soha nem fogom elfelejte­ni M. Vince arcát. A mackó­termetű, lapáttenyerű kőmű­ves megtörten ücsörgött a munkásszálló lerobbant vas­ágyán, és tekintetét elhomá­lyosította a hirtelen fölisme­rés: mi értelme az életnek, ha a fia nem folytatja az ő mesterségét, ha másra töre­kedve fittyet hány az örök­ségnek, egy szakma becsü­letének. 1. Pécs főterén ismét régi szépségében áll a nevezetes „vasalóház", a vasaló alakjá­hoz hasonlító Lóránt-palota. A törtcnelm i belváros rekonstrukciójának részeként megújult épülettömb helyreállítása 30 millió forintba került. Pccs egyik legszebb épületét 1883-ban emelték. A régi pompáját visszanyert épület földszintjét üzletsor — köztük Pécs legnagyobb gyógyszertára — foglalja el. Kár, hogy a főtér lámpái nem a környezetbe illők AGIÍCOOP­tanácskozás Budapesten Augusztus 3—7. közért Budapesten tartotta ülését a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége oktatási mun­kacsoportja (AGITCOOP) végrehajtó bizottsága. A szövetség a világ legna­gyobb, 500 millió tagú) nem kormányközi szer­vezete. Az oktatási munka­csoport egy évtizede tartotta alakuló ülését Budapesten, s a szövetkezeti oktatás fej­lesztését tűzte ki feladatául. A végrehajtó bizottságnak az alakulástól kezdve ma­gyar tagja is van, Zsarnó­czai Sándor egyetemi tanár­nak, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatójának sze­mélyében. A végrehajtó bizottság mostani ülésén egyebek kö­zött a szövetkezeti felnőtt­oktatás kérdéseit, a nők képzésének helyzetét, az ok­tatás és a kutatás kapcsola­tát, az oktatási módszere­ket, valamint az AGITCOOP és az ENSZ szakosított szer­vezetei közötti kapcsolatok legfontosabb kérdéseit vi­tatták meg. Az elkövetkező években Egységes hazai fermékkódrendszer Magyarországon az elkö­vetkező években • bevezetik a fogyasztási cikkek és a beruházási javak egységes kódrendszerét. A Magyar Kereskedelmi Kamarában működő egysé­ges termékkód-irodában az MTI munkatársának elmon­dották, hogy a beruházási javak jelölésére Magyaror­szágon egységes termékazo­nosító kódrendszert dolgoz­tak ki. míg a fogyasztási cikkekre a világ számos or­szágában már alkalmazott nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszert vezetik be. A két. egymással kap­csolatban levő rendszer at alkalmazása minden eddigi­nél pontosabb népgazdasági szintű készletnyilvántartást tesz lehetővé, s nagyban hozzájárul a vállalati kész­letgazdálkodás hatékonysá­gának javításához. A munka már megkezdődött. 1986ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere ké­szül el. A hazai termékazo­nosítási jeleket úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek Gazdaságpolitikánknak egyre erösebb elhatározá­sa, hogy a gyenge, vesz­teséges vállalatok, több­sége hiába kilincsel ez­után „még egy utolsó" gyorssegélyért a központi szerveknél. Eladhatatlan, vagy tartósan ráfizetéses termékek gyártását nem segítik a bankok sem. Gazdaságunknak csak a nélkülözhetetlen terméke­ket gyártók és a nyereség­gel termelő cégek munká­jára van szüksége. Ez utóbbiaknál álljunk meg egy pillanatra! Ta­lán az 6em mindegy, hon­nan a nyereség? Milyen módszerekkel jutott hoz­zá a gazdálkodó egység? A Szegedi Kábelgyár­ban számlákat raknak elém. A végösszegük fo­rint rovataban hat szám­jegy. A kiállító a török­szentmiklósi targoncaszer­viz. Egy kicsit (néhány tízezer forinttal) drágáb­ban újították fel a moto­ros targoncát, mint ameny­nyibe egy teljesen új ke­rül. A gyár illetékesei kénytelenek lenyelni a békát. Fizetnek. Nem te­hetnek mást. Alkatrész­hez jutni az emelőgépek­hez ma nálunk több mint bűvészmutatvány. Szinte csak ennek a szervíznek van. Ha újat vennének, az beruházás,- aminek a kö­vetkezménye igencsak ma­gas adóbefizetés: kötele­zettség. (A generálozást egyszerűen költségként számolják él.) Tehát a szerviz él alkat­rész-monopóliumával, s mi­vel tudja, hogy megrende­lői szorult helyzetben van­nak, a számlázáskor el­képesztő vastagon fog a ceruzája. S hogy tarka gazdasági életünkben az ily módon indokolatlan jövedelemhez jutó egyedül lenne? Arról szó sincs! A KSZV szegedi kender­gyárában nemrégiben újí­tottak fel egy MAZ-darut. Kifizettek a szervizelőnek ezért a munkáért egymil­lió-hatszázezer forintot. (Egy új emelóberendezés ára ebből a típusból egy­millió-négyszázezer forint. Adók nélkül!) Pedig a felújított gép teljesítménye már soha­sem lesz olyan, mint ami­re a vadonatúj képes . .. B. I. a nemzetközi rendszerhez. A közelmúltban jelent meg az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnökének rendelete, mely előírja, hogy az egysé­ges termékazonosítási kód­rendszert 1988. január l-ig milyen termékeknél kell be­vezetni. Ebben a munkában mintegy öt-hatszáz vállalat, gyártómű vesz részt. Válla­latközi kapcsolataik szerété zésében fokozatosan áttér­nék áz egységes kódrendszer alkalmazására. A fogyasztási cikkeknél a nemzetközi termékszámozá­si és vonalkódrendszer be­vezetése nemcsak a hazai készletek nyilvántartásának korszerűsítése miatt fontos. Erre az exportálókat kész­teti az is, hogy Nyugat­Európában és Észak-Ame­rikában csak vonalkóddal ellátott termékeket lehet ér­tékesíteni. Jelenleg mar mintegy 500 olyan terméket gyártanak Magyarországon, amelyet vonalkóddal látnak el. Többek között ilyen cik­kek a Caola Hemovit és Öceán készítményei, a Szen­tesi Baromfifeldolgozó Vál­lalat árucikkei. és a Hunga­rofruct konzervei. amelye­ket döntő többségében ex­portra szállítanak. Hazánk 1984. január 1. ó'a tagja a Nemzetközi Termék­számozási Társaságnak. Az­óta a hazai szakemberek, egyre aktívabban kapcso­lódnak be a nemzetközi szervezet munkájába. Ennek, elismeréseként a 25 tagor­szágot tömörítő társaság végrehajtó bizottsági ülését idén decemberben Buda­pesten rendezik meg. Nemcsak a kőműveseket keserítette el a hatvanas években, hogy oda a mun­kájuk presztízse. A fizikai foglalkozások akkoriban egy­általán nem voltak vonzóak a fiatalok számára, mindenki tanulni akart, és apáiknál egy kicsit könnyebben bol­dogulni. Vince bácsi jól emlékezett még a tréfás-komoly intel­mekre. amikkel falujukban riogatták a tanulásra lusta gyerekeket: ha megbuksz, kőművesinasnak adlak! S akkoriban, amikor a fizeté­sek és a jövedelmek között nem 'voltak nagy különbsé­gek, és maszekolni, a hét vé­gén dolgozni jóformán csak „feketén" lehetett, fölért ez egy kisebbfajta büntetéssel. Ha nagy gondok árán is, de az állami építőipar mégis megszerezte azokat a kőmű­veseket, akikre szükség volt. Országos toborzóutakon ku­tatták fel az utánpótlást, és a vállalatok segítségével is­kolázták be őket. Nem keve­sen apáik példáját követve választották ezt a szakmát, mások beálltak a falujukból ingázó kőművesek közé. A legritkább esetben sikerült „megfogni" olyan fővárosi fiatalt, akinek semmi kap­csolata nem volt családján belül az építőiparral. És akik bekerültek az építőipari szakmák vonzáskörébe, azq­kat tovább hajtotta a föl­emelkedés vágya. Aki tehet­te, és képessége is volt rá, nem állt meg ennél a vi­szonylag egyszerű szakmun­kánál, hanem továbbképezte magát, minimum gépkeze­lővé. Ahhoz nem fér kétség, hogy túlmunkára és plusz­jövedelemre azok tudnak szert tenni, akik megragad­ták a kisvállalkozások lehe­tőségét. Ezeknek az eredeti helye a szolgáltatások fehér foltjai között volt. Éppen a hiány miatt boldogulnak jól a különböző társulásokban a kőművesek is, és ahogyan a lakásépítési programokat is­merjük, még egy-két ötéves tervidőszakban nem fáj a fe­jük, ihogy kevés a munka. Az állami építőiparban azonban más a helyzet. A kisvállalkozások elszipkáz­ták legjobb embereiket, és itt nagy a hiány. Igaz, hogy ke­vesebb a fizetőképes megren­delés, de ha a szigorodó ver­senytárgyalásokon szereznek is munkát, ott a következő gond: kivel végeztessék el? Mert kőművesből — kon­junktúra ide, szakmai presz­tízs oda — válatozatlanul ke­vés van. Furcsa feladvány előtt áll­nak az' építőipari vállalatok munkaügyesei: van elég kő­műves szakmunkástanulójuk, megtartásukért egyre többet áldoznak is, ám amikor a munka frontján kellene pro­dukálniuk, hirtelen kevesen lesznek. Az ellentmondás magyará­zata az. hogy a kiművelt szakemberek nem ott helyez­kednek el, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: az álla­mi építőiparban. Ehelyett a szakmunkás-bizonyítvány átvétele után azonnal elszer­ződnek olyan téesz-mellék­üzemágakba, ahol elsősorban nem a szaktudásukra van szükség, hanem csak a jelen­létükre, lévén ezek az ága­zatok más elszámolási rend­szerbe tartoznak, mint az iparvállalatok. Itt ugyan nem tud sokat keresni egy fris­sen végzett kőműves, ám be­tartják a fölvételkor tett ígé­retet: sok szabad ideje lesz, amikor kedvére maszekolhat. - Eközben az állami épí­tőipar is egyre több kőmű­vest kívánna meg. Mert fel­adatai nem egyszerűen csökkennek, hanem átren­deződnek. És éppen úgy, hogy azokban ismét emel­kedni látszik az értő szak­emberek presztízse. Orszá­gos programunk, a felújítás és a rehabilitáció, értékeink és lakóéD'íleteink megóvása, újjávarázsolása. Ezt pedig csak a szakma legkiválóbb­jai képesek jól megoldani. Boltivet falazni nem tud, aki csak elméletben ismeri a mesterfogásokat. Pécsett például, ahol különösen sok a megvédendő műemlék­épület. jugoszláv és lengyel vendégmunkások vállalkoz­tak a város rehabilitációjá­ra, mert kevés a hazai szak­ember, és azok összetétele sem felel meg az újszerű feladatoknak. Tovább növeli a kőműve­sek hiányát, hogv a .paneles építés nagyüzemi eredmé­nyei mellett egyre vonzób­bak a ha<*vománvos építő­anyagokból emelt házak, és aki saját maga építkezik, szívesebben választja a tég­lát az előregyártott falele­mek helyett. Most már van elegendő építőanyag csak érmen az azt használó, ér­tő szakemberből van kevés, és monopolhelyzetükben még rr.indig élvezik az árfelhaj­tás gyümölcseit. Márpedig a magánerős énítkezéseknek továbbra' is naev jövőjük van. A hete­dik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban éDülő ottho­noknak körülbelül a 80 szá­zaléka így valósul meg. A ké-dés csak az: kivel? 3. Ahhoz, hogy az állami építőipar megtartsa kiváló szakembereit, hopv a pálya­választó fiatalok között népszerű és vonzó legyen a kőműves és az ács szakma, és hogy a kisiparos építők árajánlatai a realitás ta­laján mozogjanak, nem csu­pán sok, a mainál több kő­művesre lesz szükség. Ha-' nem olyan közgazdasági szabályozásra, bérpolitiká­ra. ami oda vonzza a mun­kaerőt, ahol aa a népgaz­daság számára a legszüksé­geseW>. A kísérleti bérszabályo­zással már elkezdődött vala­mi. az új keresetszabályozási formák 1985. január elsejei bevezetésével folytatódott. Reméljük, ezek csak a kez­deti lépései lesznek a várt kibontakozásnak. Sz. K. I 2-J A fordulópont nehezen köt­hető évszámhoz. Inkább las­sú érésű társadalmi, gazda­sági folyamatok eredőjeként változott meg mára a hely­zet. Ezen nem azt kell érte­ni, hogy minden építőipari vállalatnak van elegendő kő­művese, 'hanem azt, hogy most már könnyebb a szak­munkások toborzása. Emelke­dőben a szakma presztízse, és ennek egyenes következ­ménye, hogy rendre megtel­nek a szakmunkásképző is­kolák kőműves osztályai. A furcsaság viszont abban van, hogy a végzett szakmunká­sok valahogyan elvesznek az iskolát az élettől elválasztó rövidke útszakaszon. Kötvénykibocsátás A PM engedélyezte a Pest Megyei Iparcikk Kereske­delmi Vállalatnak 20 millió forint összértékű, mozgóka­matlábú lakossági kötvény kibocsátását A vállalat a kötvényt 7 éves időtartam­ra bocsátja ki. 1989—92 évek­ben 4 egyenlő részben tör­ténő visszafizetés mellett. Ez az első kötvény, ami után fix és mozgókamatot fizet gazdálkodó szerv,a ka­matláb ugyanis két részből tevődik össze. A vállalat minden évben a névérték 9 százalékának megfelelő fix •kamatot fizet, ezen felül a tulajdonosok részesülnek a vállalat nyereségéből is. A jövedelemből való részesedés nagysága a kötvény névérté­kének 0—4 százaléka között lehet, a kamatláb tehát 9— 13 százalék között mozoghat a vállalat gazdálkodásától függően. Az állami garancia a törlesztőrészletre es a 9 százalékos fix kamatra szól. A kötvény árusítását az Állami Fejlesztési Bank út­ján augusztus 15-én kezdik meg. A kötvények az ÁFB Szegedi Területi Igazgatósá­gánál augusztus 14-ig elő­jegyeztethetők, majd későb­biekben a készletektől füg­gően vásárolhatók. anyanyelvi konferencia Veszprémben, a Vegyipari Egyetemen szerdán plenáris üléssel, munkabizottsági ta­nácskozással és fórummal folytatódott az V. anyanyel­vi konferencia. A plenáris ülésen irodal­munknak a magyar nyelves a nemzeti tudat fenntartá­sában betöltött szerepéről folytattak eszmecserél. A többi között beszámoltak ar­ról. hogy a Magyarok Vi­lágszövetsége, valamint az anyanyelvi konferencia és 50 tagú védnöksége rend­szeressé tette a külföldi ma­gyar irótalálkozókat, kerek­asztal-beszélgetéseket. Itthon kiadták a nyugati országok­ban élő magyar költök Ván­dorének című antológiáját, és előkészületben van egy hasonló prózai kiadvány is. Ezen a konferencián ke­rült először napirendre a vizuális művészeteknek az anyanyelvi mozgalom prog­ramjába való bekapcsolása. Javasolták, hogy tágabb körben ismertessék a kül­földön élö magyarok között az óhaza képzőművészeté­nek kiemelkedő értékeit. Az elhangzott javaslatok között szerepelt az is, hogy a kül­földi magyar egyesületek, klubok képviselői nagyobb számban vegyenek részt a nyári egyetemeken és a ma­gyar népművészettel foglal­kozó tanfolyamokon. A pedagógiai munkabi­zottság ülésén vitára bocsá­tották a magyar nyelvet már egyáltalán nem ismerő gyermekek számára készülő tankönyvsorozat első fejeze­teit. E könyvsorozat kiadá­sát az előző, Pécsett tartott anyanyelvi konferencia aján­lásai alapján készítik elő. A konferencia védnöksége szer­kesztői munkaközösségként nyelvészeket, pedagógusokat és pszichológusokat kért fel a három korosztálynak szóló tankönyvek elkészítésére. A most bemutatott próbafüze­tek már alkalmasak a kisér­leli alkalmazásra. A 4—8 évesek számára ké­szülő gazdagon illusztrált könyv címe: Süni kalandjai. Anyagát a gyermekek hang­szalagról is meghallgathat­ják, s kiadnak hozzá egy szöveggyűjteményt, amely segítséget nyújt kisebb mű­soros előadások megtartásá­hoz is. A 8—12 éves gyermekek tankönyve Aranyablak, a serdülő korosztályé pedig, Magyar beszélgetések cím­mel jelenik meg diasorozat — és hangkazetta — mel­léklettel. A serdülők tan­könyvét egészíti ki a Ma­gyarázatok a magyar beszél­getésekhez című kiadvány, és a tananyaghoz segéd­könyvet adnak ki pedagógu­sok számára is. A vitában többek között szó esett arról hogy a tan­könyvsorozat elkészítése so­rán sokféle és igen különbö­ző oktatási és életmódbeli hagyományt és szokást kell figyelembe venni.' Szerdán rendezték meg az anyanyelvi konferencián az egyetemi oktatók fórumát is. Ennek résztvevői a magyar nyelv idegen nyelvként való oktatásának módszertani ta­pasztalatairól folytattak esz­mecserét. 1

Next

/
Thumbnails
Contents