Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

r Hétfő, 1985. augusztus 5. 5 Képernyő Kinek a szí „Kína és Japán kivételével sehol a világon nem volt és nincs konzervatívabb drámaíró, mint én vagyok" — irta magáról és darabjairól G. B. Shaw egy 1958-ban megjelent kötetben. Magyarázatul kritikusainak és pályatársainak. akik csak nehezen viselték, hogy színpada gondolati fórum, néha katedra, amelyről úgy, ahogy kell, vagyis didaktikusán tanít az igényességre, a szókimondásra. Ahogy mondani szokás, lerátja a leplet a polgári társadalom képmutatásairól és más torz vonásairól. A maguk korában Shaw müvei és bemutatóik: társadalmi és színházi tettek. Manapság? • Nos, kétségtelenül realista, eleven jellemei és dialógusai mögött nem győznek a színrevivők — azzal a bizonyos ..mélyebb elemzéssel" — valami „nekünk valót". mához szólót fölmutatni. Különben a kritikusok meg-megkérdezik: miért éppen Shaw, és miért éppen most, és kinek? Itt van például a legelső darabja, amit Sartorius úr házai címmel tévésitettek és mutattak pénteken, amit a színházakban Szerelmi házasság, A szerelem komédiája. a Szerelem ára. az özvegyek háza (ez az eredeti 'cím fordítása) címmel is játszanak. A „különc" ír mester ebben elmagyarázza, hogy Sartorius úr vagyona „piszkos pénz", melyet nyomorúságos bérházainak lakóitól kicsikart. Hogv amint erről tudomást szereznek a fiatalok. Sartorius lánya és a frissen fölesípett férjjelölt. az előkelő rokonsággal, ám kis pénzzel rendelkező Trench doktor, kénves- orrhúzogatások közepette igyekeznek elhatárolni magukat. Mie föl nem ismerik, hogv ő1' is egészen jól meglennének ebből a pénzből. Nosza, elhitetik magukkal, hogy az nem" is olyan piszkos, mert hisz Sartorius úr tataroztatni fogja a házakat, s az már egészen mellékes, hogy kifejezetten azért, mert kisajátítás előtt állnak, és kiritytyentve többet fizetnek értük ... A pénznek nincs szaga, s ebben egyetértenek az egymást követő nemzedékek — mondhatná a rendező a talán itt és most is érvényes szentenciát. Ám nem mondja. Ádám Ottó olv finoman és illékonyan jelzi a fiatalok könnyed megalkuvását és otromba képmutatását, hogy azt akár úgy is fölfoghatjuk: a szerelem halványítja sokadrangúvá morális érzékenységüket. A két nemzedék képviselői között így mosódnak el a különbségek is, melyek pedig ma is érdemesek lennének végiggondolásra, h™»v tudniillik Sartor'us legalább „átlátható", vállalja amit csinál. s nem igyekszik hófehérre mosott bárányként szelídkedni, amikor ragadozó. Amúgy korrekt rendezői munka a Sartorius úr házai, mindenkinek jut benne elég színészi feladat is. Amolyan patent színházi este részesei lehettünk. Színházi. mondom. mert attól eltekintve, hó?" a megfelelő időkben az arcokra közelített a kamera, semmi más „tévéjátékszerűséget" fel nem fedezhettünk. Minthogy szombaton megnéztem Csurka István Házmestersirató iának vígszínházi felvételét, s abban is láttam' hasonló ..közelieket". elég nehezen foghatom fel: most. itt és ígv. ahogv láttuk volt miért, minek és kinek a Sartorius úr házai? S. E. Rádiófigyelő i Riport, szerdán délután a Kossuth adón: A balesettől a műtőasztalig. Készítette: Szél Júlia. A kezdet: előre sejthető. Esküdni mertem volna, hogy szirénasivítás fog áradni rögvest a hangszórókból — s úgv lón. Az alig egy hónapja bevezetett úgy ügyeleti rendszer rádiós vizsgálata viszont — fenti szabványnyitány ellenére — másfajta szirénahangokat is produkált. Nem is akármilyen tanulságként. Aki ma Magyarországon az egészségügy bármely részterületével kritikai közelítésmódot is feltételezve foglalkozni kíván, gyaníthatóan alig kerül könnyebb helyzetbe, mintha egv jó kiadós darázsfészek körül erőteljesen hiányos öltözékben forgolódna. Ráadásul — lévén szó oly terrénumról, hol minden földi halandónak a szó szoros értelmében a bőrére megv a játék — az érdekviszonyok annyira speciálisak, hogy bevallom: meglehetősen pesszimistán tekintek egy, a hazai egészségügy anomáliáival foglalkozó, a régi nagv hagyományokat multán követő szociográfiai munka közeli megjelenésének esélyei elé. Marad(nak) hát a riportok). Például ez a mostani. Melynek rádióújságbeli beharangozójában olvashattunk arról a „valószínűleg végletes" esetről, hogy 3 regge) 9-kor történt baleset sérültje az ország fővarosában este 7-kor került műtőasztalra. S amely riportban az új ügyeleti rendszer gondjai kapcsán néha megdöbbentő számokat hallhattunk, például, hogy van intézmény, ahol 1400 órára kellene műtősnő, de csak 800-ra elegendővel rendelkeznek, hogy nincs elég nővér. nincs elég aneszteziológus, hogy 64 éves nyugdíjas asszony teljesít szolgálatot hajnalig, és hogy az új, „sűrített" ügyeleti rendszer távolról sem oldott meg mindent. Sőt. több tekintetben csak fokozta, fölnagyította és elmélyítette a nehézségeket. Egy alig félórás rádióriport, könnyen belátható, mindenkoron csak jelzésszinten vehető figyelembe. E funkciójában azonban — és ilyen volt Szél Júlia vállalkozása is — rendkívül fontos föladatot teljesít. Mert igaz ugyan, hogy attól, ha beszélnek arról: a közismerten borzalmas hazai telefonviszonyok az orvosi úgveletekkel kapcsolatban potenciálisan állandó katasztrófái is következmények baljós ígéreteit hordozzák magukban — még _ semmi sem fog megváltozni. Viszont szólni, figyelmeztetni, alkalmasint jelképesen akár ordítani is ilyen ügyekben: elemi kötelesség. Ha úgy tetszik, akár olvan hangerővel figyelmeztetni ekképpen, mint a sziréna a mentőautón. Hiszen a zárómondal (a közhelyes kezdettől megtett riportul örömteli módon nívós befejezése) így hangzott: „közgond és mérce. hogv egy társadalom hogyan látja el betegeit". S e mondat igazsága a leghangosabb sziréna, ami a magyar egészségügyben megszólalhat. Domonkos László tzt-tjedi ünnepi hetek Táblakcp-fcstcszeti Biennálé a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupola-galériájában, szeptember 19-ig. Nyitva: 18től 18 óráig. A Kass-galcria kiállítása a Vár utca 7. szám alatt. Keserű Ilona festőművész gyűjteményes kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10töl 18 óráig. Makovecz Imre építőművész kiállítása az újszegcdi November 7. Művelődési Házban, augusztus 8-ig, Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 14 óráig. Váradi Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klubjában, augusztus 20-ig. Nyitva: Szombat cs vasárnap kivételével 10-tőI 19 óráig. A munka poézise. Képzőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésének elmúlt 40 esztendejéről a Fekete Házban. Nyitva: 10-től 18 óráig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai (Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából; Ember cs környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek: Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyűjtcmeny; Buday György metszetei. A szegedi várban Szeged múltja, jelene és jövője — várostörténeti kiállítás. Ifj. Lelc József néprajzi gyűjteménye (Tápé, Vértó út 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. Szivárvány a kaszanyomban Jegyzetek a II. táblakép-festészeti biennáléról Akad ezen a monstre tárlaton — 158 alkotó 176 képét láthatják az érdeklődök két helyszínen — egy jelképesnek tetsző alkotás. Kocsis Imre Szivárvány '85 című fotótechnikával készíteti müvére gondolok, mely az Ifjúsági Ház egyik paravánján látható. Számomra több okból is kifejezi a seregszemle lényegét és ellentmondásait. Kocsis művén szivárvány húzódik a kaszanyomban, szivárvány, amely a lexikon szerint: „Az égbolton látható, körív alakú, színes sávokból alló fényjelenség, amely akkor keletkezik, amikor a rézsútosan sütő nap sugarai megtörnek a rendszerint távolabb hulló esöcseppeken." Együtt tehát minden szimbólum: a rendet vágó kasza, mely az aratást, a betakarítást idézi; a szivárvány, mely eső és napsütés, fény és árnyék különös játéka. Mindebből következik, hogy a festészet sarjúrendjéi igencsak -illuzórikusak. Arról nem is szólva, hogv mit körös ez h sokszorosító grafikai eljárással készült alkotás a festmények között, s mit keresnek Mayer Berta tűzzománcai vagy Nádler István égetett deszkadarabjai? Nem lehet közömbös, hol, milyen közegben jelenik meg egy ilyen országosnak hirdetett festőtalálkozó. A város színes fesztiválhangulatánái inspirálóbb közeget, nagyobb számú látogatót kívánni sem lehetne. Nem szólva a nagy tárlat mellé fölsorakozó kamarakiállításokról, különösen az olyan fontos bemutatókról, mint például Keserű Ilona, Szathmáry Gyöngyi, Makovecz Imre, Varga Mátyás és Tapa> Antal kiállítása, vagy a közeimúltban megnyílt Kassgyűjtemény. Ezért is érthe-, tetlen a Stúdió '85 múlt heti adása műsorvezetőjéneK, Kepes Andrásnak nem éppen kedvcsináló fölvezetése. A hiányzók felsorolásával — bizonyára kezébe akadt a katalógus! — kérdőjelezte meg nem csupán a tárlat színvonalát, de létjogosultságát is. Barcsay mester és Kokas Ignác mellett elhangzott például annak a Keserű Ilonának a neve is, akinek egész életművét bemutató keresztmetszet-kiállítása látható a Bartók Béla Művelődési Központban. Azt már meg sem kérdezzük, miért feltételezik egyesek, hogy egy képzőművészeti bemutató nem a müvektől jó vagy rossz, hanem a névsortól. Azt pedig megszokhattuk, hogy néhány televíziós műsor — s ebben a Stúdió '85 vezet — fönntartja magának a megfelleb. bezhetetlen ítélkezés jogát. Nem az elemzés, hanem a kinyilatkoztatás, nem az okos támogatás, hanem azr akadékoskodás lehetőségét. A müvek ismeretében egy alapvető megállapítás az elemzés élére kívánkozik. Ez pedig meglehetősen szomorú tétel: mintha a festők igyekeznének kivonulni a társadalmi terepekről. Nem képesek vagy nem akarják fölvállalni a közösségi gondok, problémák, örömök ábrázolásának szükségességét, igyekeznek távol tartani magukat mindenfajta politikumtól minden olyan gesztustól, témától, melybe esetleg elkötelezettséget lehetne belemagyarázni. Ha ezt teszik — mint például Eigei István, Jakab Eszter vagy Nagy B. István — félsikerrel. Az álmok és fantázia — a képek tanúsága szerint — nem szárny, nem lendítőerő, hanem menekülési lehetőség, zsákutca, bizonyos ideig édeskés, színes pótcselekvés. Egy másik tábor pedig — mondván tisztán, szakmai kérdésekkel foglalkozik — a fakturális hatásokra, a felületmegmunkálás minőségere, egyfajta új vizuális nyelv elemeinek kimunkálására vállalkozik, vagy művészettörténeti parafrázisokat készít. Ennek egyenes következménye, hogy magára marad az ember és annak napi gondja-baja, felszabadító öröme és gúzsba l'ötö problémája. így aztán meglehetősen , pesszimista a fi. szegődi táblakép-festészeti biennálé összképe — mintha jó néhány társadalmi jelenség esszenciálisán került volna be a képzőművészet e műfajának világába. Az sem véletlen, hogy a képek fordítva kerülnek nem csupán a katalógusba, de a falra is. De nézzük sorjában! A művészet, és művelődéstörténet biztos fogódzó lehet a mai alkotóknak is, részint hogy ráirányítsák a figyelmei példaképeikre, leróják tiszteletüket, vagy százados műveknek mai fénytörésbe helyezett új értékeit tárják föl. Ez az attitűd sikeres is lehet, mint például Kiss Zoltán László Változat című kepén, ahol Rembrandt Anatómiai leckéjének orvosait szembesíti egy mai probléma-gubanccal. Jovián György Hommage á Vincent című pop-műve gipsszel leöntött bakancsaival, írásos üzeneteivel és drasztikus faktúrájával már kevesebbet közvetít a Van Goghhoz való viszonyáról, egy leonardói arc igencsak idegen test Kopasz Tamás művén (?) — emberi haj és madártollak, valamint repedezett felületek közegében. Gara. buczy Ágnes Tűnő idő című álomképén Jan van Eyck Az Arnolfini házaspár című festményének férfialakja jelenik meg, Breznai József suta festményén Michelangelo Sybillája, Czétényi Vilmos emlékén a' Milói Vénusz — inkább csak motívumként, mint tartalmi üzenetként. Hogy az álom. a fantázia mennyire erőteljes tendenciája a mostani seregszemlének, azt hadd illusztrálja néhány alkotás. Babos László Jelmezben, ifj. Benedek Jenő Csendes part, Bráda Tibor Tavaszünnep, Bujdosó Ernő Kábulat, Tóth Ernő Kisvárosi kobold, Berki Viola A Hold fiai és Pataki Ferenc Nemzedékről nemzedékre különböző színvonalon, de valamiféle irracionalitás felé hajlón próbálnak szólni nosztalgiákról, elvágyódásról, naiv ábrándokról, mesékről. A másik igen erőteljes törekvés a gyakran öncélú felülethatásokra építő szál. A mostani tárlaton a homo. ké a főszerep. Müvek sokaságát állíthatjuk rendbe, melynek felületén meghatározó jelentőségű ez a természetes anyag: Kovács László Homokozó, M. Nóvák András Játszótér, Záborszky Gábor Csendélet, Mészáros Géza Megfagyott homok. Mások összegyűrt papírral (Tóth László), madártollak' kai (Kopasz Tamás), textilekkel (Király Sándor), egyes esetekben konkrét applikált tárgyakkal, csipkékkel (Ágh Ajekin Lajos), rézkürttel (Barabás Márton), kötéllel (Birkás István), korhadó ke. rilésdarabokkal (Nádler István) szeretnék hitelesíteni felületeiket. Persze a faktúra is hordozhat valódi indulatokat, kifejezhet komoly emberi tartalmakat. Iiyen például Tőig Molnár Zoltán két képe és Kiss Tóth Ferenc Műteremfala. ' A geometrikus törekvéseket képviselő Bak Imre szigóra ném éppen előnyére oldódik, Blaskó 'János Műterme példamutató alkotás, Balogh László Halásza igencsak keresett. Az előbbi két törekvés szintetizálása egyfajta új képi nyelv, egyfajta artikulált vizuális párbeszéd kimunkálásának igénye. Erre többen tesznek kísérletet, s nem is eredménytelenül. Bartl József Üzenet zárt térben és Nagy Sándor Zoltán Csakis boldog leszek című jelsora, illetve képregenye mintegy előlegezi két kiváló összegzés megszületését Az egyik Csáji Attila XX. századi képírása, a másik Halmy Miklós minden örökséget tisztázó és korszerű módon újrafogalmazó, Kodály emlékének szentelt müve. Az előző törekvéseknek mintegy ellenpontja a naturalizmus, a precíz ábrázolás vallóinak tábora. Már a témaválasztás, a kifejezés gondossága, a képkivágás sajátossága hozzátartozik szándékaik egyértelművé téleléhez. Marosvari György hipernaturalista csendélete, Mácsai István reneszánsz architektonikus környezetbe helyezett lányportréja, Zoltanfi István régi fotókat mai tájjal ötvöző képe, Ezüst György hasonló vállalkozása, Czene Gábor mesterségesen komponált enteriőrje. Szakáll Ágnes fekete-fehér filmkockája és Tardos Zoltán tér és idő nélküli festményei e sokszínű kísérletnek sikeres darabjai. Ez a vonulat már nem nélkülözheti az embert. Legyen az bravúrosan megoldott portré (Gyémánt László Amerigo Tol emlékének szentelt arcmása), vagy Kovács Péter a kiszolgáltatottakkal és szenvedőkkel együttérző nagyszerű munkái, valamint a Sváby nyomdokain haladó Balogh Géza és Kovács Tamás képei. E témában talán legmegrázóbb Patay László Egy öltöztetőnő emlékére című portré — egv illúziók között, primadonnák. szép •ruhák, hmn-is og.vongyök és álkoronúk világában megőszült asszony remek arcmása. És most hadd szóljak azokról a képekről, amelyek igazán . magával ragadtak, amelyek megrázó élményt jelentettek. Ilyen Dienes Gá. bor Csatakép című gondolati tisztaságot, bravúros rajzkészséget, festői erényeket egyszerre megcsiHantó műve. Ilyen Bernálh(y) Sándor okos, érzékeny, sejtelmes és szellemes, többféle technikát ötvöző No future? című képe és e tárlat nagv talányát is megfogalmazni látszó Várady Róbert-kép, melynek címe A drámaíró dilemmái, a szövege pedig: „ .. Nem hatol el művészete a többség tudatáig... E művészet végzetes. Feltart-e . . . valamit is: nem . . . másokat kétségbe ejteni! Vagyunk felelősek." így igaz — a szivárvány tűnő jelenség, a kasza örök szerszám. Tandi La jos Próbálják a János, a vitézt A Varázsfuvola vasárnapi búcsúelőadása után ma. hétfőn megkezdődtek a Szabadtéri Játékok következő bemutatójának. a János, a vitéznek próbái. Délelőtt a tarjáni lila iskolában (képünkön, balról jobbra, a címszereplő Varga Miklós, Gregor József és Koltay Gábor rendező), este a dómszínpadon dolgozott a stáb. Premier: pénteken