Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

Hétfő, 1985. augusztus 5. 5 tztTjedi ünnepi hetek Várudvari esték. A Szegedi Kamaraegyüttes koncertje a Várban ma, hétfőn este fél 9-től. Az Omega együttes föllépése az újszegedi szabadtéri színpadon ma, hétfőn este fél 9-től (eső esetén augusztus 7-én). Táblakép-fcstcszeti Biennálé a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Máthé András belsőépítész kiállítása a Gulácsy Lajos-teremben. Szathmáry Gyöngyi szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum Kupola-galériájában szeptember 19-ig. Nyitva: 10től 18 óráig. A Kass-galéria kiállítása a Vár utca 7. szám alatt. Keserű Ilona festőművész gyűjteményes kiállítása a Bartók Bcla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nyitva: 10től 18 óráig. Makovccz Imre építőművész kiállítása az újszegcdi November 7. Müvelődé, si Házban, augusztus 8-ig, Nyitva: hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 14 óráig. Váradi - Gábor grafikai kiállítása a Sajtóház klubjában, augusztus 20-ig. Nyitva: Szombat és vasárnap kivételével 10-töl 19 óráig. A munka poézise. Képzőművészeti kiállítás Csongrád megye fejlődésének elmúlt 40 esztendejéről a Fekete Házban. Nyitva: lu-tól 18 óráig. . A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai (Móra-emlékszoba; Hunok, avarok, magyarok; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és népviseletek; Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyüjtemény; Buday György metszetei. A szegedi várban Szeged múltja, jelene és jövője — várostörténeti kiállítás. Ifj. Lelc József néprajzi gyűjteménye (Tápé, Vcrtó út 4.), nyitva: 3-tól 6-ig. Fesztiválfoszlányok Éppen csak elkezdődött, s máris azon kell kapnunk magunkat: íme, már félidőben vagyunk. A szó — fesztivál — a lexikon szerint ünnepi előadássorozatot, ünnepélyes seregszemlét jelent. S amennyire minden ünnepnek a világ dialektikája révén nemcsak fényei vannak, a dolgok sötétebb oldalai jelen esetben —foszlányok (is). Olyan csúnya jelenség-rongyocskák, amiket lehet kézlegyintéssel elintézni, amiken lehet idegeskedni. esetleg nevetni csupán — csak észrevétlenül hagyni nem. ... akkor egy kávé és ... mi is? A művésznő türelmesen elismételte a mondatot (belátta, mennyire nehezen követhető), majd ő is merengeni látszott. Talán azon tűnődött. mennyi minden is van még a világon, amj föllobbanó szerelmekhez hasonló gyorsasággal tovatűnni látszik. Varázsfuvola őszintén szólva, nehezen hittem volna, hogy bő félszázad, de csak az utóbb eliramodott negyedszázadnyi periódus után, szabadtérink rohamosan nehezülő anyagiműszaki feltételei közepette érne meg az idő Mozartot telepíteni a dóm elé. Pár száz kilométerre Salzburgtól. Pedig itt volt, megérkezett. Dacolva bárminő összevetési incselkedésekkel (mennyien ülhettek itt. akiknek hasonlítgatási alapjuk lehetett?), önmagát vállalva, kebleit kitárva: ide lőjetek. Varázsoperába csomagolt filozófia, mely lemond a nemzetközi szereposztás akár publicitynek sem közömbös segedelméről: merész nekirugaszkodás. Dehát ebben a Varázsfuvolában úgyszólván elképzelhetetlen az idegen szó, a szokottnál rakoncátlanabb a színpad, felette fontos a játék, a prózai szövegek érthetősége. Kétségtelen, Mozart színpadi hattyúdala azáltal, hogy a legnemesebb emberi érzéseket szippant lélegzetközelre, filozófia és népszínház, közönség és művészet szintézise. Nem dőre álom hát szabadtérre képzelni — kivált lemezen hallgatva, fotelben ringatózva odahaza, holdfényes éjszakán. Először Mozart-opera a szabadtéri játékokon A szabadtérin azonban kőkemény padokon ül a néző Mocorogva biztatja magát az élet nagy kérdéseiről, boldogságáról, szerelemről fantáziálni. Látja a reális és irreális furcsa keveredését, hogy a lángoló Tamino mellett ott a földön járó Papageno, az ideálkergető hős mellett a madártollú Naturbusch, észleli, hogy a lírához komikum, humor tapad — csak nehezen képes leszűrni, áthullamoz.tatni raagamagád- Katarzisba oldani. Pedig látványos a rendezés. Forrai Gábor differenciált, rokokós felületekkel kiképzett, huzatos oszlopainak, lépcsőiveinek mozgékony, térkompozíciói, Vágó Nelly színes és választékos jelmezei (ahonnan a papok bíbora és a rabszolgaférfiak ázott uniformisa valóságos eszmei distanciák), a sok eleven embercsoport, a színpadot keresztül-kasul átviharzó, tetszetős alakzatokba merevedő statisztéria — szemrevaló momentumok, egyszersmind elterelő hadmozdulatok. Éppen a tűnődésről terelik el a figyelmet, amire a darab máskülönben késztetne. Ez hát a szélesvásznú, szabadtériesitett Varázsfuvola-előadások mindenkori ambivalenciája. A Sötétségnek és Világosságnak aposztrofált hatalmak közötti harc, illetve az ember belső küzdelme a felemelkedésért, boldogságért, önmeg valósi tásért — túlságosan mély, gondolkodásra ingerlő erkölcstartalom, semmint, hogy futó dialógusok kimeríthetnék csupán. A Varázsfuvola úgynevezett szabadkőműves ideológiája tudniillik elmellözhetellen az előadásból, nélküle szürke a történet, a szokványos mesének nincs az a tartógerendája, homlokzata, ahová a muzsika fölemeli. Erzi ezt Oberfrank Géza, friss fordítással csiszolja költőivé azokat a szövegeket (kivált tetszik Sarastróé), melyeket Mozart és Schikaneder politikus tendenciával helyezett el a textusban. Az egyiptomi Izis—Ozirisz-kultuszt feltámasztó Sarastro ugyanis Mozart korának divatos szabadkőműves eszméjét képviseli. Felvilágosult, bár eresztékeiben középkorias etikai kódexet, mely aszerint választja ki a ..beavatottakat", hogy o hit altat tökéletesedjenek, a legfőbb bölcsességhez belső megtisztulás révén akarjanak eljutni, s a páholytagok testvéri szövetséggel támogassák egymást, olyan erények szolgálatában, mint szerénység, engedelmesség, bátorság, szeretet stb. Ezek a Nagy Templom építőkövei, amit a szabadkőművesek raknak föl, persze jelképesen. Ilyen eszmék konzseiális zeneszínháza a Varázsfuvola, ahová Mozart mélységes humanizmusát viszi, s ami ebbeli orientációjánál fogva illenék a dóm elé, ha ki lehetne találni, hogy a gondolat lábra keljék,, mégse fusson szanaszét. Sarastro próbáknak veti alá a jelölteket, s az ember, aki rááll a kockázatra, eljuthat a sötétségből a világosságba, ám az utat csak jelképesen járhatja be, a jelképek Viszont nehezen késztethetőek nyári, szabadtéri szórakoztatásra. Ellenben kezére játszik a rendezőknek, Carl Heinz ErJcrathnak és Oberfrank Gézának, a darab szimmetrikus szerkezete. E rendkívül tudatos dramaturgia nemcsak a színpadi felállásokban, de a zenében is következetes (mást ne emiitsünk, a mű Esz-dúrban indul és zárul; a mesealakok egyaránt négyszer lépnek színre; három a dáma és három a fiú stb.). Körülbelül úgy vázlatolható, hogy egyik oldalon a Sötétség erői (Ej királynője, Monostatos, a három udvarhölgy), másikon a Világosságé (Sarastro, /Sprecher és a papok, a három fiú), akik egymással a hatalomért, a hétágú napkorong birtoklásáért vívnak tusát, de a földiek sorsán keresztül: Pamináért majd Taminóért, Papageóért. Az opera négy dimenzióját Erkrath (jelmezekkel, freskószerü beállításokkal) úgy realizálja, hogy a két hatalmi tengelyt időtlen szférában hagyja; a hétköznapiságot jelen időbe teszi (Taminót mai öltözetben, a nézőtérről invitálja színpadra a három fiú); a meseszerűt, a tündérvilágot pedig a jövőre asszociálja. Eredeti ötlete a harmadik pap (Rácz Imre, Kojak-frizurában) „föltámasztása" amolyan kollaboránsnak. s a nyitány alatt kisebbfajta némajátékkrimit celebrál, hogy a figyelmes nézőnek akadjon lecke, később, megfejteni az összefüggéseket. Ennek a Varázsfuvola-variánsnak általában erös az igyekezete kötődni a ma emberéhez. A napkorongért folytatott küzdelemben úgy semmisülnek meg az Éjszaka seregei, mintha atomkatasztrófának esnének áldozatul, s ezt nemcsak onnan tudom, hogy a rendezők elmondták, de a nézőtér első soraiból látható is — kérdés persze, hátrébb menynyire. Hasonlóképpen a cicomás sárkányfogaton beúsztatott királynő rabszolgáiról, akiket nők korbácsolnak a színre, vajh meszsziröl is észrevehető, hogv mind férfiak? Mert a világítás például alig-alig segít; de ezzel más bajok is előfordulnak. Pamina és Papageno töksötétben bóklászik két lépcsözetcsonk és a középső oszlop árnyékában, de közel van Pamina ágya is, ami Sarastro E-dúr áriájánál okoz fejtörést. A „szívszeretet evangéliumában" tudniillik azt énekli a főpap, hogy „itt megtisztul a lélek, a csarnok mélye szent" — s mit látni, a lány hálószobáját, ahol szintén elképzelhető tisztulási folyamat (veselkednék is Monostatos), de föltehetően nem pont ez. Kicsit hosszúra nyúlik az előadás. Jó néhány dialógust „kinyitottak", amit máskor húzni szoktak — a szándék érthető, minél teljesebben bevilágítani az öszszefüggések rétegeibe, csakhát ebben a színházban gyorsabban kopik a türelmes figyelem. Megindítóan szép a két finálé, ügyesen, látványosan előkészítettek Sarastrónak és az Éj királynőjének bejövetelei, akad pár játékbeli ctlet (a madarak allegóriái, Tamino színeváltozása, a tűz-víz próbák Pethő László tervezte koreográfiája; <bár a Ku-KluxKlan-csuklyát nemigen tudom díjazni), úgyhogy nincs hiába ez a szabadtéri operakísérlet. És még kevésbé lenne, ha a zenei megvalósítás tudná hozni korábbi évek nosztalgikusán erős emlékezetű operaelőadásainak színvonalát. Hanem, fájdalom. alig-alig hozza. A kórusok cizelláltak, tömörek, tiszták (karigazgató Molnár László), a zenekari hangzásban viszont kisért a „süket" tér réme, hogy a hangszeresek nemigen hallják egymást, ezért sok a lötyögés, pontatlanság. Súlytalan a három udvarhölgy, Vámossy Eva, Szonda Eva és Erdélyi Erzsébet, ahhoz képest súlytalan, hogy a főnökasszony távollétében nekik kellene képviselniük az ármány felette fontos dramaturgiáját: szólamuk drámaibb, testesebb volumeent kíván. A papok, köztük Sinkó György evilági Sprecherje, helyükön vannak (Bárdi Sándornak, Kenessey Gábornak, Rácz Imrének a szituációs játék is megy), úgy ahogy megfelel a három fiú (persze lányok: Laczi Júlia, Gulácsi Enikő. Nagy Ibolya), a két őrt álló (Juhász József, Szakály Péter) pedig akár nagyobb szólót enekelhetne ebben az összeállításban. S most legszívesebben papírra rajzolnám a sóhajt, aminek kíséretében kénytelen vagyok leírni: éppen a vezető szerepekben nemigen kapni azt a hangi élményt, mi eleget tehetne szabadtéri követelményeknek. Andrejcsik István Papagenója a leggyengébb láncszem, mégha elbűvölően is játszik: kedvesen esetlen, fecsegő, szószátyár, de amint énekelnivalója támad, kiderül, baritonja egyelőre kialakulatlan, vérszegény. Tamino érezhetően testhezálló Bándi Jánosnak. Jó technikával énekel, a kényes frázisokban lentről építkezve biztonsággal ,iut fölfelé, csak a matéria nem mindig szép, valószínűleg, mert fél a tértől, és ráerőltet. Üde jelenség Vajda Juli Papagenája, úgyis, mint szereposztásbeli telitalálat (pályakezdő művésznek praktikus híd a nagyobb erőpróbákhoz); Réti Csaba Monostatosa viszont mintha számára idegen figura kedvezőbb esélyeit fürkészné váltig. A fiatalon ígéretes, gyors karrierrel kacérkodó Iván Ildikónak posszibilis, nagy szerepe lesz az Éj királynője. Köszínhazban nyilván kiengedettebb, látványosabb for-. máját futná, ám itt sem kelt csalódást; az áriák indítását leszámítva tetszetősen dalol, újszerű megoldásokat is produkál, s derekasan kiszórja a koloratúrákat. Hasonló kettősséget érezni Csavlek Etelka Pamináján. Megejtöen finom váltásokra, dallamformálásra képes, érzékeny, szenzibilis, egészében nagyon szimpatikus — de olykor indokolatlanul visszafogott, nem igazán szabadtéri egyéniség még. Mindössze Grcgor József az, akit nemzetközi mérce illet, evégből külön klasszist képvisel. Egy máris teljesnek tetsző pálya gazdag termésével érett Sarastrója bölcs, feltétlen tekintély a színpadon. Nyeresége az előadásnak, hogy szerepe szerint is ennek kell lennie. Gyönyörű cantilenákat énekel, fényes magasságokkal, dunyhameleg mélységekkel; az F-dúr áriával például egészen fantasztikus, már ezért érdemes lehetett elővenni a Varázsfuvolát. ABC-áruház a lakótelepen. A vásárló Pick-szalámit akarna venni. Az ügy első pillantásra pofonegyszerűnek tűnik, amott sorakoznak sűrű sorokban az ínycsiklandóan szép rudak, húsz dekát legyen szíves! A szemrevaló elárusító kislány rózsis arcocskája beborul, akár a kora nyári égbolt: azt sajnos nem lehet. Csak ha egy egészet... esetlee ha egy felet. Másképp nem. Ilyen helyzetben csak hápogni lehet: no de miért, miért, az ég szerelmére? Mert szabadtéri van, hangzik magától értetődő természetességgel. Ja, az más, mondhatnánk ha nagyvonalú kedvünkben lennénk. De nem vagyunk. Még ha azt nem is veszszük, hogy a lakótelepi ábécékbe járók többnyire nincsenek abban a kimondott Csekonics bárói helyzetben (ha szabadtéri van, akkor sem) — az ügy ez esetben is enyhén szólva sajátos. Magyarázható ez az üzletvezetőnek is, megtoldva azzal, ne hivatkozzon semmiféle központi vállalati utasításra, hiszen pár nappal korábban a belvárosi üzletben szó sem volt hasonlóról — ám sebaj, afféle „hát adj neki, ha annyira kéri"-szerű mozdulat, s máris húsz deka varázsolódik a rúdból. Boldogság, győzelem. Végtére is tényleg szabadtéri van, nem? Végezetül, ám nem utolsósorban, az előadást összefogó Oberfrank Gézáról, a nagy vállalkozóról, aki merte venni a bátorságot. Mint tőle lassan evidens, teljes mellszélességgel belevetette magát, fordított, rendezett, vezényelt, ügyet csinált abból, hogy föltépjen egy hiedelmet, s esetleges hagyományteremtő legyen. Persze a fenti észrevételek jórészt neki címzettek. Ezt ő maga igényelte, hogy rajta múljék a siker vagy kudarc kockázata. A premiert követő vastapsot tekintheti akár biztatásnak — a tanulságokkal együtt. Hiszen, mint tudjuk, „csak akkor születtek nagy dolgok, ha báliak voltak, akik mertek .. Nikolényi István Az viszont valóban ügye.s dolog volt, hogy tavaly megnyílt a szép. reprezentatív Fesztivál ételbár, örültünk neki. (Állítólag a Somogyi-könyvtárban nem mindenki, de ne kicsinyeskedjünk.) A létesítmény tetszetős, praktikus, színvonalas, és valóban alkalmas arra. hogy például a fellépő művészek is méltó, egyben a tőszomszédságban levő helyen ehessenek-ihassanak. Olyan környezetben, amire a legszigorúbban ítélkező lokálpatrióta is csak elégedetten bólinthat. A pincér nem bólintott. Enyhén ködös, távolbameredő szemekkel állt meg az asztal mellett, vagy negyedórával a vendég érkezése után. Gárszónunk borostás arcáról szemérmesen elkapva pillantását a művésznő egy kávét és egy üdítőt rendelt. Az úr borostái fölül fenti, jellegzetesen kifejezéstelen tekintetével, végigsöpört a táj felett, majd álmatagon visszakérdezett: A pénz is, tudjuk, a legkönnyebben tovatűnő dolgok közé tartozik. Ezért fontos utánamenni még a postára is, hová írásbeli értesítés szólít. Elegánsan ránk bízván a választást, hiszen tudatja. hogy a küldemény kézbesítését legközelebb ismét megkísérlik. Egybehangzó tapasztalatok szerint ajánlatos nem várni az ilyesféle kísérletezgetésekre, irány hát a hivatal. Ott ugyan 35 fok van, ajtó-ablak szemérmesen zárva, de az ember legyen edzett, s inkább szülővárosa postahivatalával büszkélkedjék, ahol íme, már külhoniak is megfordulnak: idegen mondatokat hallani kétfelől is. Meglehet, ha magyarul tudnának. s elolvashatnák a kiragasztott papirt, miszerint a nyugdijakat is annál az ablaknál fizetik ki, ahová a pénzküldeményesek is utasíttatnak. tán azon meditálnának, mily elmés prakticizmus is hozta közös nevezőre a két dolgot. A jó ideje mozdulatlan sorban az idős asszonyok nem meditálnak. Láthatóan inkább arra koncentrálnak, el ne szédüljenek, vagy ki ne ájuljanak a borzalmas levegőtlenségben a tovatűnő pénzre várók türelmesen kígyózó tömegéből. Lehet, valamelyikükön még az adoma is átvillan, mely szerint egyszer egy ember fáradtan nekidőlt a falnak, s mire fölpillantott, észre kellett vennie, hogy vagy százméteres sor képződött már mögötte. És amikor szóltak neki, mi baja van. miért nem megy tovább, felháborodva válaszolta: megőrült? Most, hogy már a sor legelején vagyok!? Még szerencse, hogy a szomszédos ablaknál, a tévéügyeknél, teremtett lélek sincs soha ... Domonkos László Széchenyi tér, troii- és buszmegálló. csúcsidőszak. Szokásos tömeg várja a megfelelő jármüvet, miközben a villamossínek felöl mini locsolóautó indul feléjük „munkába". Embertömeg néz, s gondolja, majd abbahagyja a locsolást a kisautó, mire hozzájuk ér. Embertömeg azónban ezúttal is naiv volt. Locsolás bő sugárban jő s várakozók — mint verebek macska láttán — rebbennek az úttestre vagy a cipőboltba. Már aki bír. Egy-két hajlott korú marad, s így könnyű lábfürdő részese lehet. Idegenforgalmi felelős persze sehol, hogy fölkarolná az ötletet: lábfürdő a Széchenyi téren. Természetesen rögzített időpontban. Hogy mindenki időben elmenekülhessen, aki utálja, ha lelocsolják .. . B. T. Mától Várudvari esték Színes programot ígér a Várudvari esték ma, hétfőn kezdődő eseménysorozata a Stefánián. A Szegedi Kamaraegyüttes Schubert F-dur oktettjét szólaltatja meg este fél 9-től. amit holnap, kedden este ugyanekkor, a Riverside együttes koncertje követ. Augusztus 7. és 8-án a tatabányai Bányász Színpad Guy Foissy: Két szerelő szív című darabját játssza. a Kiskunhalasi Színjátszó csoport pedig Kopit: Jaj apui-ját. Pénteken, augusztus 9-én, ugyancsak este fél 9-től a Diaporáma — multivizió — jam session műsor közreműködői Dozvald János, Wilpert Imre és Szabó András. A rendezvények gazdája a Bartók művelődési központ: jegyek itt igényelhetők. 1