Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

Szombat, MAGAZIN Legyen munkátokon áldás" Váci Mihláy tavaly lett volna hatvanéves, de már közel tizenöt esztendeje elment. Bronzba öntött alakja ölelésre tárt karjaival azóta ott áll Nyíregyházán. Szobra előtt mindig van pár szál friss virág. A fcöltö özvegy édesanyja, idős Váci Mihályné, nyolcvanöt évet immár maga mögött tudva, ma is a nyírségi városban lakik. Legfeljebb telente — költözik — egynéhány hétre a fővárosban élő képzőmüvösz fiához, Andráshoz. Beszélgetésünk idején kórházban fogadott. Igaz, fejcsóválva kezdte: — Maga is jó helyen keres engem! Otthon bármikor megtalálhatott volna, de pont akkor jön, amikor kórházba kerültem! A krónikás — mintegy mentségül — megviselt könyvet szed elő táskájából. Idős Váci Mihályné évekkel korábban a Tények és tanúk sorozatban megjelent önéletírását, a Legyen munkátokon áldás! című kötetet. Annak idején pillanatok alatt elkapkodták. A szerző — Zsuzsa néni — szeme megcsillan. Arcán talán valami halvány mosolyféle is megjelenik az ismerős borító láttán. — Ha már így alakult ez a találkozás, hát ne menjen el — áll rá a beszélgetésre —, aztán hozzáteszi : — Kötelességemnek tartom, hogy ápoljam Mihály fiam emlékét. Bármilyen nagy fájdalom egy anya számára gyermeke elvesztése, úgy érzem, nem zárkózhatok el azok elől, akik felkeresnek, hogy biiszéljek fiamról, fia olvasta a könyvet, abból sok mindent megtudhat a családról, életünkről. — Visszaemlékezéséből valóban sok mindent megtudhat a költőről, de Zsuzsa néni életéről is az olvasó. Hogyan született ez a kónyv, amelyet lapozva joggal gondolhatjuk: Váci Mihály tehetsegének jó részét édesanyjától örökölte? — Mihály -fiam halála után kezdtem papírra vetni emlékeimet. Mikor a nyíregyházi megyei könyvtár akkori igazgatója, Horváth Gabriella tudomást szerzett róla, elhatározta, kiadja a munkám. Aztán hogy, hogy nem, fiam egykori barátjának, Fábián Zoltánnak, az írószövetség azóta elhunyt titkárának kezébe került a kézirat, aki azonnal eltette a paksamétát. Hónapokon belül, szokatlan gyorsasággal jelent meg, kicsit nekem is meglepetés volt. Férjem is nagyon várta, mikor veheti kezébe, de sajnos, ö már nem érhette meg. Nem sokkal korábban ö is meghalt. — Az ünneplés, a hatvanadik születésnap idején többet emlegették az utóbbi hónapokban Váci Mihály nevét, mint az utóbbi években megszokhattuk. Halála után mintha kicsit eltűnt volna az irodalmi köztudatból Váci Mihály. Édesanyja szerint mi lehet ennek az oka? — Mihály egyenes, szókimondó ember volt, aki fonákságok mellett nem tudott és nem is akart elmenni szó nélkül. Közben talán természetes, hogy nemcsak barátokat szerzett. — Élete bizonyára nem mindig csak munkából állt. Gondolom, Váci Mihály biztosan szakított időt szülei meglátogatására is. — Amikor csak dolga engedte, hazajött. Legújabb munkáit sokszor nekem olvaista föl legelőször, várta, mit szólok hozzá, mi a véleményem róla. Tudta, hogy tőlem csak őszinte szót kaphat. — Sokszor nem egyedül érkezett. Költőtársait is magával hozta: Simon Istvánt, Illyós Gyulát. Ilyenkor én főztem nekik, mert azt mondta mindenkinek, hogy igazán jóízűt csak otthon tud enni. Erről jut eszembe: egyszer éppen ebédeltünk — bablevest meg túrós tésztát csináltam, mert azt nagyon szerette —, mikor csöngetnek. Kimegyek, hát Kádár János áll a kapuban. Kérdi tőlem, itthon van-e Mihály? Mondom, hogy igen, éppen ebédelünk. Kerüljön beljebb! Addigra már Mihály fiam is kinn volt. Később derült ki, hogy küldöttség járt Nyíregyházán Kádár János vezetésével. Mikor ebédre került a sor. Váci Mihály elköszönt, habár az asztalnál Kádár János mellé ültették. Szabadkozott, hogy ő bizony édesanyjához megy haza ebédelni, mert az ő főztjével senki nem versenyezhet. Kádár János kevéssel utána azt mondta: megnézi Mihályt, mert szerinte biztosan valami csinos hölgyet látogat meg. Mihályt otthon találta, aztán elfogadta a meghívást, s nálunk ebédelt. Biztosan még számtalan egyéb olyan emléke van gyermekéről, amelyet szívesen olvasna mindenki, akit csak Váci Mihály személye, élete, munkássága érdekel. — „Legyen munkátokon áldás!" megjelenése után biztatott Fábián Zoltán, adjak újabb kéziratot. Szerkesztőségek is kértek írást, hozzá is kezdtem egy újabb könyvhöz, de lassan haladok vele. Fiamról szóló emlékeim mellett seregnyi dolgot szeretnék leírni az életemről: a kenyérsütést, a régi asszonyi munkákat, hogyan volt mindez valaha. Úgy érzem, a fiatalokat nagyon érdekli a múlt minden egyes mozzanata, még akkor is, ha apróságok. De hogy mikor lesz mindebből könyv, azt ne is kérdezze, mert nem tudom megmondani. cs. cs. Árpás Károly ...lészen eljövendő FEHÉR RUHÁS LÁNYOK JÖTTEK PACSIRTADÖGÖT SODORT AZ ÁR BOMLÓ HAJJAL LÁNYOK JÖTTEK FEHÉR RUHÁIKAT PACSIRTANYELVEK OSTROMOLTAK RAJZÓ MÉHEKKÉNT sírmárvány csontod szélhegedű húrja SZÁRAZ PACSIRTANYELVEK KERINGTEK ÉS JÖTTEK A FEHÉR RUHÁS LÁNYOK ÉJTELEN FÉNYBEN LÁNYOK FEHÉR RUHÁBAN TÁTOTT SZÁJJAL NYELVNÉLKÜLI ÜRESSÉGBŐL dies irae VILLÓDZOTT JÖTTEK FEHÉR RUHÁS LÁNYOK KITÉPETT NYELVEKEN TAPOSVA SZÁRAZ PACSIRTANYELVEK HULLÁSÁBAN KIBOMLÓ HAJJAL CSATTOGÓ FEHÉR RUHÁBAN JÖTTEK mindig fehér ruhás lányok Történetek a századelőről Az idei könyvnapra — ugyan megkésve — jelent meg Turai Kálmán író saját kiadásában a tizenéveseknek szánt történetekből álló rendkívül érdekes és lebilincselő könyv, a Libahajó, mely a magyar ifjúsági irodalom nyereségének tekinthető. Az egyes történetek a főhős fiúnak, Csóri-Vig Janinak és környezetének az első világháborút közvetlenül megelőző időt, majd a világégést átélő Tiszakönyöki református magyar paraszti lakosságának élményvilágából valók. Az író reális történelemszemlélettel ábrázolja a falu népének sok szenvedést, keserűséget, tragédiákat okozó világháborút, majd a tiszta magyar lakosságú területeket is megszálló, .nacionalizmustól fűtött idegen megszállók kilengéseit, a megaláztatásokat. Józan önmérséklettel mutatja be a falusi osztályharcot a maga élő valóságában, a szegények egymást támogató összetartozását, amikor *az az urasági halgazdaság érdekeivel találja magát szemben. Az elbeszélések főhőseinek sokoldalú jellemzése az író alapos emberismeretének bizonyítéka. Nagyon köztük élő embernek kell lennie annak, aki ennyire belülről tudja látni és láttatni a serdülő fiúgyermekeknek és a történetek fölnőtt paraszti szereplőnek lelkivilágát, leleményes, sokszor furfangos észjárását, pozitív és negatív jellemvilágát. Erre talán leginkább találó példát a Piros csizmák című elbeszélést említhetném meg, aminek olvasásakor az embernek Mikszáth Kálmán Kaszát vásárló paraszt című elbeszélése jut az eszébe, ahogyan öreg ösze bácsi ravasz, csalafinta észjárásával, hosszú huzavona és alkudozások után veszi meg a kis piros csizmát „barangolása hűséges társának" Csóri-Vig Janinak. Nagy szakértelemmel részletezi a Tisza-vidék növény- és állatvilágát, s ezzel észrevétlenül tudja megkedveltetni az olvasóval a magyar . táj szépségeit. Egyik-másik tájleírását Petőfi Alföldet ábrázoló költeményeivel párhuzamosan lehetne idézni irodalomórákon, ahogyan ő a fecskékről, sirályokról, libákról, a halak sokféleségéről, a napfölkelte csodálatos színpompájáról remek stílussal fogalmaz. Valóban „magyar táj magyar ecsettel" tárul elibénk. Ezt a célt szolgálja az író a szereplök i-zö nyelvjárással való beszéltetésével. így a színpompás tájleírások stíluseszközének gazdag változatosságán kívül édes anyanyelvünk egyik nyelvjárásával, a tájnyelvi kifejezések beépítésével is hozzásegíti az ifjú olvasóját népünk, szűkebb pátriánk megszerettetéséhez. Bizonyára úgy jár e könyvvel a tizenévesek társasága is, mint a kritika írója,, net^ fogja letenni egykönnyen, amíg a végére nem ér. De meg kell még említenem azt is, hogy az utolsó történetekből tudomást szerezhetnek a mai fiatalok, menynyire sok szülői nélkülözés és anyagi áldozat árán tanulhatott tovább az az ifjú, aki tehetsége révén ugyan alkalmas volt a továbbtanulásra, hogy a társadalmi ranglétrán följebb kerülhessen, de az akkori társadalmi rendszer nagyon kevés támogatásban részesítette tehetségeinket. Nem egészen mellékesen jegyzem meg, hogy szinte csodálkozni tudok azon, hogyhogy nem a horgászegylet patronálta ez érdekes történetek kiadását, hiszen aki „peccőzni" szokott, még a fölnőtt is, valóságos tankönyvként forgathatná szinte minden elbeszélését a könyvnek, annyi szakszerű fogást, szakismeretet meríthet „öreg ösze bácsi" oktatásaiból. HUSZKA LÁSZLÓ „Fűbe-fába az orvosság!" A Békés megyei népi orvoslásról szóló könyv szerzője dr. Oláh Andor szentendrei főorvos, aki több évtizede foglalkozik a magyar népi orvoslással, ilyen jellegű tanulmányai mar számos hazai és külföldi tudományos folyóiratban napvilágot láttak. „Fűbe-fába az orvosság! (Békés megyei népi orvoslás)" címmel a közelmúltban jelent meg, publikált és eddig még kiadatlan tanulmányainak gyűjteménye két kötetben. Az anyaggyűjtés 1952 és 1966 között történt. A könyvben először kerül bemutatásra egy egész megye népi gyógyászata, mégpedig a népi anatómia, élettan, kóroktan, tünettan, és betegségenként a népi gyógymódok is. A műből megismerhetjük a népi gyógyászat bőséges szókincsét és a benne rejlő pszichoszomatikus szemléletet is. Oláh doktor részletesen bemutatja egy orosházi „kenőasszony" tudományát, ismerteti a népi orvoslás történeti gyökereit a sámánizmustól a XVII. századig, Pápai Páriz Ferencig. A fokhagymával és vereshagymával történő gyógyítás példáján pedig az ősi népi és a modern terápia kapcsolatának a lehetőségét is felveti. Oláh Andor könyvének bevezetőjében kijelenti, hogy műve nem egyoldalú néprajzi vagy orvosi szempontból irányított, hanem több oldalú; figyelembe vett orvosi, művelődéstörténeti, elméleti és gyakorlati orvostudományi, orvostörténelmi, lélektani, szociológiai és folklorisztikus szempontot. Ugyanakkor szem előtt tartotta az újabb természetes élet- és gyógymódrendszer irányzatát is. A szerző reméli, hogy művét nemcsak szakemberek tanulmányozzák majd, hanem az érdeklődő nagyközönség is, például a honismereti körök tagjai, a helytörténeti adatok gyűjtői, a pedagógusok, valamint minden népi hagyományt kedvelő személy. Munkája közben jött rá maga a szerző is, hogy meg kell találnia „a hagyományokhoz való helyes viszonyt, hagyományos és mai kultúra egybeépítésének helyes arányát". Ebben nyújthat segítséget másoknak is Oláh Andor jelentős müve, amelyet a Békés Megyei Tanács V. B. Tudományos Koordinációs Szakbizottsága adott ki szép formában, szemléltető illusztrációkkal ellátva. BATARI GYULA Mezőgazdaság a képzőművészetben Mezőgazdasági témájú festmények, szobrok, gra- Képcink a kiállításról: Szurcsik János: Piac; fikák, érmek kiállítása nyílt a Mezőgazdasági Módcr I)czső: Az öreg kislóval; Kubinyi Anna: Múzeumban. Búza-tábla-kép.