Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

r Szombat, 1985. augusztus 31. Tanácskozott a SZOT elnöksége Üdültetés - Művelődés - Vállalatirányítás Pénteken ülést tartott a SZOT elnöksége, és több közerdekü k érdésrő; tárgyalt. Foglalkozott az 1986. évi kedvezményes szakszervezeti üdültetéssel, s megállapította, hogy a rendelkezésre álló helyek, az ideihez hasonlóan jövöre in 393 ezer dolgozó üdültetését teszik lehetővé. A beutalójegyek elosztásának elvei is változatlanok. A szakszervezetek arra törekszenek, hogy egész családok minél nagyobb számban jussanak el a szakszervezeti üdülőkbe, ezt azonban tavaly is nehezítette a megrövidült nyári iskolai szünidő. Azzal igyekeznek bizonyos javulást elérni, hogy a családos üdülés turnusonkénti időtartamát tizennégyről tizenkét napra csökkentik, így eggyel több turnust — háromezerrel több családot — tudnak fogadni a föidényben az üdülök. A szakszervezeti üdültetés térítési díjaiban nem terveznek változást, a gyógyüdültetés díja annyiban módosul, hogy azt egységesítik, vagyis az elö- és utószezonban is a föidény díjait számítják fel. A korábbi évekhez hasonlóan jövöre is 25 ezer — egyenként 200 forintos — ingyenes utalványt osztanak kj az iparági-ágazati szakszervezetek útján, ezzel is támogatva az arra rászoruló dolgozók üdülését. Az elnökség megvitatta a szakszervezeti művelődési intézmények hatodik ötéves felújítási és rekonstrukciós tervének teljesítéséről szóló jelentést, és a hetedik ötéves terv készítésének koncepcióját. Az idén záródó ötéves tervidőszakra 47 művelődési intézmény felújítását és rekonstrukcióját tervezték, várhatóan 'azonban ötven intézményt újítanak fel. A munkálatok — kisebb csúszásoktól eltekintve — kielégítően haladnak, ezt elősegítette, hogy más területeken a beruházások visszafogása miatt kapacitások szabadultak fel. A gond mégsem kevé6, mert az öt évre tervezett 155 millió forintos központi támogatás nem bizonyult elegendőnek, a végösszeg valószínűleg a 190 millió forintot is túlhaladja, s ez jövőre, illetve az ezt követő években okozhat nehézségeket a felújításokban és rekonstrukciókban. Mindenképpen hasznos azonban, hogy a hatodik ötéves tervben befejezett beruházások és felújítások az ország ötven intézményében jobb feltételeket teremtenek a dolgozók művelődéséhez. A hetedik ötéves tervidőszakban az áthúzódó pénzügyi kötelezettségek miatt központi forrásokból kevesebbet fordíthatnak a művelődési intézmények felújítására, mint a most befejeződő öt évben, s közösen kell keresni annak lehetőségeit, hogy r. meglévő eszközöket jobban használják ki, s helyileg is többet tegyenek a művelődési intézmények korszerűsítése érdekében. Az elnökség a továbbiakban az új vállalatirányítási formákra való áttérés kezdeti tapasztalatait tekintette át. Megállapította,' hogy a vállalatirányítási rendszer változásait a közvélemény élénk érdeklődéssel fogadta az iparági-ágazati szakszervezetek a vállalatok előzetes besorolásában részt véttek, s véleményt mondtak a tervezett új vállalatirányítási formáról, az esetleges szervezeti változtatásokról. A vállalati szakszervezeti bizottságok is sikeresen oldották meg előkészítő feladataikat. Az előzetes besorolás szerint a minisztériumi vállalatok 21 százaléka — 190 vállalat — államigazgatási, 62 százaléka — 558 vállalat — vállalati tanácsi, 17 százaléka — 151 vállalat — pedig közgyűlési, illetve küldöttgyúlési irányítás alá kerül. Az előkészítő bizottságok munkásgyüléseken, termelési tanácskozásokon részletesen tájékoztatták a dolgozókat a vállalat előzetes besorolásáról, az új vezetési forma lényegéről, az átalakulás tervezett időpontjáról. Ezeken a fórumokon általában egyetértettek az előzetes besorolással, de voltak ellenvélemények is. Az ipari tárca területén a vállalatok 86 százaléka értelt egyet az előzetes besorolással, és a bevezetés időpontjával, a vállalatok 8 százaléka az áttérés időpontjának, hat százaléka pedig a tervezett irányítási formának a megváltoztatását kérte. Az Ipari Minisztérium a vállalatok 13 százalékánál kezdeményezett szervezeti változtatást, más ágazatokban az ilyen kezdeményezés sokkal szűkebb körű volt. Az ipari vállalatoknak döntő többsége 1985 második, illetve 1986 első félévében áll át az új irányítási formára, így az új irányító szervek munkájáról általános tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre. A MÉM-hez tartozó vállalatok többségében már ez év június 30-ig megtörtént — gyorsan és "zökkenőmentesen — az átállás. A viszonylag rövid előkészítés ellenére az átállást a dolgozók nagy aktivitása jellemezte. A választásokon a dolgozók 75— 80 százaléka vett részt. A jelölőbizottság által javasolt személyeknek mintegy 60 százalékát választották meg. Az igazgatók, döntő többségét az új testületek megerősítették, mindössze hat vállalat eddigi igazgatója nem kapta meg a bizalmat. A tapasztalatok összességében kedvezőek. Az előkészítés és a választások egyaránt jó légkörben zajlottak le, érvényesült a törvényesség és a demokratizmus. A szakszervezetek azonban nerfi tartják kedvezőnek azt, hogy a közgyűlések viszonylag kevés fizikai dolgozót választottak a vezetőségekbe — arányuk nem éri el a 32 százalékot —, s nem egyértelműen kedvező az a tapasztalat sem, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy részében az igazgatóhelyettes tölti be a vállalati tanács elnöki tisztét. Az elnökség fontosnak tartja, hogy a vállalatirányítási rendszer korszerüsitése ne veszítsen kezdeti lendületéből, s minden segítséget meg kell adni az új testületeknek, hogy jól láthassák el feladataikat. A munkában az első nagy erőpróba a vállalati ötéves tervek kidolgozása lesz. A mar létrehozott vállalati vezető testületek és a szakszervezeti fórumok együttműködésének elvei alapjában mái' tisztázódtak, ezek gyakorlati alkalmazása azonban további nagy figyelmet és segítséget igényel a központi szakszervezeti szervektől. Ezért a SZOT Központi Iskoláján 800 vállalati tanácstag továbbképzését tervezik, s az Országos Vezetőképző Központ is szervez megfelelő tájékoztatást a vállalati tanácsok vezetői és tagjai részére. (MTI) Választások a szakszervezetekben Szegedi dolgozók akciónapjai A háború ellen Szeptember elseje, a második világháború kirobbantásának évfordulója, örök mementó az emberiség számára. Három évvel ezelőtt határozott úgy a Szakszervezeti Világkongresszus, hogy szeptember elsejét minden esztendőben a háborúellenes küzdelem szakszervezeti akciónapjává teszik. A SZOT elnöksége a napokban tette közzé felhívását a magyar szakszervezetek tagjaihoz, hallassák, hangjukat a holnapért, gyermekeinkért és unokáinkkért, a jövő nemzedékéért, önmagunkért. A veszély elhárítható! Békénk megóvható! — hangoztatja a felhívás. A szegedi és a környékbeli szervezett dolgozók is részt vesznek az akciókban, amelyeket valamennyi kontinensen minden olyan szakszervezet megszervez, amely tevékenysége középpontjába a dolgozók, a munkásemberek érdekeinek képviseletét, védelmét állítja. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának tisztségviselői elmondták, hogy a Medosz dolgozói ma, szombaton Székkutason rendeznek sportnapot, s ott emlékeznek meg.a szeptember elsejei akciónapról. At Szegedi Kuhagyár és a Centrum Áruház dolgozói hangos bemondókon át hallgatják meg az emlékező és felhívó szavakat hétfőn, szeptember másodikán. A következő napokban isiesznek rendezvények: a HVDSZ szeptember 7-én és 8-án Mártélyon tartja szokásos sportnapját, s a nyitó ünnepségen a nemzetközi akciónapra emlékeznek. Hasonlóképpen csatlakoznak az Állami Biztosító dolgozói, illetve a pedagógusok a tanévnyitó tanári értekezleteken, az ipari üzemekben a bizalmi választások alkalmával, vagy a soron következő testületi üléseken hallatják hangjukat a szeptember elsejei emlékezés nemzetközi akcióprogramjáról, a háborúellenes harc során. KNEB-ülés A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Megvitatta és elfogadta a gépi berendezések fenntartásával, felújításával és korszerűsítésével foglalkozó vizsgálati jelentést. A dokumentumot a KNEB a kormány elé terjeszti. A testületet tájékoztatták az új országos ellenőrzésekről. Közülük az egyik arra keresi a választ: hogyan érvényesül az anyagi és erkölcsi felelősség a leltározás során? Az ellenőrzés az iparra,' a közlekedésre. a postára, a mezőgazdaságra és a kereskedelemre terjed ki a fővárosban és nyolc megyében A párt XIII. kongresszusa, az országgyűlési képviselők és a helyi tanácsok tagjainak megválasztása után ezekben a napokban megkezdődtek a szakszervezeti tisztségviselők újra- és újjáválasztása. Csongrád megyében mintegy húszezer szakszervezeti tisztségviselő nyílt, vagy titkos választására kerül sor. A mozgalom megújulásában érdekelt az országban több mint négymillió, megyénkben pedig 172 ezer szakszervezeti tag. A most kezdődő választások szervesen illeszkednek abba a társadalmi folyamatba, amelynek egyik lényeges eleme a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. Ezen túlmenően a szakszervezeti mozgalom több hónapot igénylő tisztújítása része belpolitikai életünknek. A szélesebb közvéleményben is növekvő érdeklődés tapasztalható a választások iránt. A választási akciók politikai tartalmával szemben legfőbb követelmény a XIII. pártkongresszus döntéseinek megértetése, elfogadtatása, a cselekvő részvétel kiváltása a dolgozó emberek körében, összegezni szükséges az eltelt öt évben végzett szakszervezeti munkát, amelyről nagyon összegyűlt a mondanivaló. Nem hanyagolható el a munkahelyek termelési, gazdálkodási helyzetének értékelése, a hatodik ötéves terv vállalati teljesítése, a tanulságok elemzése, a hetedik ötéves terv koncepcióinak megvitatása. Szembe kell nézni a munkahelyek termelési és elosztási helyzetével, a bérek, árak jövedelmek, életszínvonal alakulásával, a dolgozók munkahelyi közérzetével, az ezt alakító tényezőkkel. A szervezett dolgozók, a tagság iránti felelősség arra kötelez minden tisztségviselőt, hogy reális, nyilt, kritikus és önkritikus mérleget készítsen a végzett munkáról. Mondjuk meg, hogy nagyon nehéz öt esztendő van mögöttünk, amely nagyon szokatlan feladatok elé állította politikai intézményeinket, köztük különösképpen a szakszervezeteket. Noha még néhány hónap hátra van ebből az évből, eredményeink módosulhatnak valamelyest, az azonban már kiolvasható, hogy a kormány és a gazdálkodó egységek súlyos gondjai nem enyhülnek. összefoglalható, hogy szocialista fejlődésünk iránya pártunk politikája által meghatározottan alakul — jynely a mai világban nem lebecsülendő —, de a gazdaság növekedési üteme nagyon vontatottan alakul. A hatodik ötéves terv gazdaságpolitikai céljai közül számos nem, vagy csak részben teljesül. Az életszínvonal legfőbb összetevőit (teljes foglalkoztatottság, reáljövedelem, lakásépítés támogatása, gyermekintézmények, egészségügyi ellátás fejlesztése stb.) meg tudtuk védeni, de számos dolgozói réteg reálbére és életszínvonala csökkent, és nem tudtuk megőrizni a nyugdíjak reálértékét sem. Ennek következtében feszültségek, ellentmondások keletkeztek a társadalomban, a dolgozók körében. Több év óta okoznak politikai feszültséget az áremelések. Állandó vitaforrás a fogyasztói árak és bérek alakulása, az életszínvonal megörizhetősége. Nem csökkennek a viták a fő munkaidőben és a gazdasági közösségekben elérhető jövedelmek nagyságrendjéről. Izgatja az emberek sokaságát a tüzelőellátás állapota. Ügy tűnik, hogy a gazdasági élet élénkülése is várat magára. A külgazdasági körülmények alakulásának kiszámíthatósága egyre nehezebb. Ezek a témák évek során halmozódtak fel. Jelen voltak a kongresszust megelőző pártfórumok vitáin, hiszen ezek a fórumok a társadalom legérzékenyebb jelzőrendszerei. De jelen vannak és napirenden maradnak a csoportértekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken és a tanácskozások, a viták hangulati, tartalmi kérdéseit adják. Reálisan számolunk azzal, hogy a szakszervezeti választási fórumok lesznek a feszítő kérdések felvetésének a legfőbb szinterei. A dolgozó, a munkásember számára nehezen érthető, hogy időről időre mind több és jobb minőségű terméket, munkát követelnek tőle, ennek ellenére nehezülnek megélhetésének körülményei. Az emberek világos választ várnak problémáikra. A témák megértésének egyik lényeges tényezője, hogy a világpiac leértékeli termékeinket, miközben óriási veszteségeink keletkeznek. Ennek terhei részben a gazdaságokra, másrészt a fogyasztókra, a vásárlókra hárulnak, A jelzett politikai és gazdasági problémák érzékeltelik, hogy a szakszervezeti választások egyfelől gondos felkészülést igényelnek, másfelöl a pártkongresszus határozatainak ismertetésével folytatódnak a társadalmi közmegegyezés állandó megújításához szükséges véleménycserék, a vitás kérdések tisztázása. A szakszervezeti szervezeteknek nem szabad kitérniük a viták elől, vállalniuk kell mindazt, amely társadalmi felelősségükkel jár. Ügy véljük, hogy 'az elmúlt éveknek éppen az az egyik legfontosabb társadalompolitikai tanulsága, hogy olyan fejlődési viszonyok közé kerültünk, amikor előrehaladásunk nem saját munkánk és eredményeink függvényében alakul, hanem az — esetek többségében — rajtunk kívül álló erőkön múlik. Ezek a külső problémák ne fedjék el saját munkánk eredményességeit. Ezek a körülmények gyakran szokatlan jelenségekben jutnak kifejezésre, amely a nyugodt fejlődést biztosító évtizedekhez szokott ember számára túlságosan bonyolultak, és megítélésükhöz idő szükséges. A dolgozó emberek elégedetlensége, türelmetlensége, nehezedő körülményeik hatása elsősorban a szakszervezetekkel szemben jelentkezik. Mindenekelőtt azért, mert nem láttatjuk velük eléggé, hogy a szakszervezetek mit tesznek érdekükben. Jogosan bírálják üdültetési munkánkat, a kisnyugdíjasok ügyeivel való foglalkozást. A mostani szakszervezeti választások jelentőségét az is aláhúzza, hogy társadalmi szükségszerűségként jelentkezik a szakszervezeti mozgalom továbbfejlesztésének, korszerűsítésének igénye. Mit jelent mozgalmunk korszerűsítése, milyen feladatokat kelle-e jobban megoldanunk? Alkalmassá kellene mielőbb válnunk a gazdaság mind bonyolultabb feladatainak konkrét munkahelyi segítésére; az elosztás (teljesítmény, nyereség, bér) helyben kitermelendő anyagi feltételeinek ösztönzésére; a nagyon különböző munkateljesítmények differenciált bérezésének érvényesítésére; az érdekek, érdekrendszerek változatos formáinak beillesztésére a termelő-alkotó ember munkahelyi cselekedeteibe; a jogok és kötelességek együttes kezelésére; a dolgozó emberek jogos érdekeinek bátrabb védelmezésére. .A korszerűsítés követelményeit ma már elég világosan látjuk. A továbblépésre kötelez bennünket a párt Központi Bizottságának 1983. októberi határozata is. Az új követelmények gyakorlati alkalmazása azonban nehézkesen bontakozik ki. A megszokottság súlyos visszatartó erő. Szervezeti rendszerünk korszerűsítését szolgálja, hogy tovább csökkentjük a testületek és a tagság közötti áttételeket. Ahol indokolt, csökkentjük a testületek és azok tagjainak számait. A testületet igyekszünk minél közelebb hozni az alap• szervezetekhez, a tagsághoz, a végrehajtáshoz. A fiatalok nagyobb arányú megválasztását kívánjuk elősegíteni azzal, hogy nem kötjük a mozgalomban eltöltöbb évekhez a tisztségvállalást. Növelni akarjuk a szakszervezeti tagság jogainak közvetlen gyakorlási lehetőségét. Gyakorolható az egyes és többes jelölés, titkos, vagy nyílt szavazás joga és lehetősége. A jelenlegi szakszervezeti választásokkal, szervezeteink demokratizmusának növelésével részt vállalunk a társadalmi demokratizmus további gazdagításából. Mindezekkel együtt felvállaljuk gazdasági életünk demokratizmusának fejlesztését, áz új vezető szervezetek megalakítását. Látható tehát, hogy a jelenlegi választásokkal a szakszervezeti mozgalom egészének korszerűsítésére, működőképességének javítására, a mai követelményekhez igazodására törekszünk. Ezért sem szabad a választási feladatokat formálisan kezelni. Külön is aláhúzandó feladata ennek a nagyon lényeges akciósorozatnak a szakszervezeti mozgalom mai feladatait vál-. laló és elvégezni képes tisztségviselők gondos kiválasztása. Régi igazság, hogy a mozgalom, a szervezetek és a testületek akkor tudnak megfelelő színvonalon működni, ha abban felkészült, elkötelezett, a munkahelyet ismerő, a tagság bizalmát élvező, a dolgozó emberek jogos érdekeit bátran képviselni merő emberek kollektíván dolgoznak. Alapvető követelmény, hogy a javasoltak, majd a kiválasztottak között megfelelő arányt képviseljenek a munkások, a nők és a fiatalok. Gondoskodunk a megválasztott tisztségviselők felkészítéséről. Már a kezdetben is azt tapasztaljuk, hogy a szakszervezeti csoportok tagjai növekvő igényességgel választják meg a bizalmiakat és a helyetteseket. A ruhaiparban, a MAV-nál, és a Medosz területén például a legfontosabb tanulság a mozgalmi felelősség, a bátor, de reális politikai hangvétel, a bizalom a jelöltek, majd a megválasztottak iránt. A posta területén is imponáló fegyelmezettséggel folynak a választások. A jelölő bizottságok minden alapszervezetben elismerésre méltóan, kellő politikai felelősséggel dolgoznak. Rajtuk, munkájukon múlik, hogy beszéljenek minden szervezett dolgozóval és érvényesítsék véleményüket, javaslataikat. A pártszervek és -szervezetek figyelemmel kísérik, segítik a felkészülést, véleményezik a szakszervezetekben dolgozó párttagok munkáját. Mindenütt készülnek a beszámolók, a jelentések. Számítunk a szakszervezeti tagság aktív részvételére, saját féladatának közös megoldására. • Ágoston József, az SZMT vezető titkára l iUKÍ 4