Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

8 Hétfő, 1985. augusztus 26. j v. ktotfit tegyen a társadalom az építészeti örökségével? Mit vállaljon föl a rámaradt hagyaték, ból? — ezekre a kérdések, re keresi a választ a ma kezdődő háromnapos tanácskozás. A műemléki társadalmi bizottságok ugyanis augusztus 26—29. között megszervezik tizenharmadik országos értekezletüket. A tanácskozásra ezúttal mindazokat meghívták, akik szivükön viselik a magyar műemlékek sorsát: a társadalmi szervezetek, műemléki albizottságok, városvédő és városszépítő egyesületek, tanácsok, tanintézetek, tömegtájékoztató szervek, tervező és kivitelező cégek képviselőit. A témakörben már jó ideje tart a szerteágazó vita. a hasznosnak ígérkező mozgolódás, nem utolsósorEgy üzem egy műemlék ban a Magyar Televízió műemléki műsorainak hatására. Az eddig önállóan csatározó műemlékvédők azonban most közösen tárgyalják hazai adottságainkat, lehetőségeinket. Három tagozatban keresik Pápán a választ a kérdéskörre. Bár a találkozó helyszíne Pápa, a résztvevőknek országos áttekintést szeretnének adni. Ezért elviszik őket több olyan helyre. ahol sajátos műemléki gondokkal ismerkedhetnek meg: Városlődre, Nagyvázsonyra, Tihanyba, Vörösberértybe. Balatonfüredre. Megnézik a pápai történeti belváros helyreállítását is. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára A társa, dalom és az építészeti örökség címmel tart előadást. Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója hatérozati javaslatot terjeszt a résztvevők elé. Ebben a műemlékvédelmi albizottságok, városvédő és szépítő egyesületek, s a műemlékvédelem hivatásos szakemberei számára szövetség létrehozását javasolja majd. A szövetség célja az építészeti örökség védelmének összehangolá. sa az egész országban. Mozgalmat szeretnének indítani Egy üzem — egy műemlék címmel. Igy egyegy műemlék helyreállításához egy üzem — szövetkezet, gazdaság — munkát és némi pénzt adna. H. T. Miss Szeged - és társai Szép. ami érdek nélkül tetszik. Ha nőről van szó, s Olyanról, akit szívünk választott, hamis ez a tézis. És megint más, amennyiben csak szemeink villognak, mert ugye „a szomszéd rétje mindig zöldebb". Neves írónk, Fekete Gyula azt írja egy helyen: „A gyönyörű nö az abszolút, zsarnok, hiszen ö a gondolatoknak, az érzelmeknek is abszolút zsarnoka... a gyönyörű nő teljes hódolatot követel... mindenre kiterjedő alázatot és engedelmességet... Antiszociális lény? — Nem, nem, ahhoz túl sok öröm forrása. A puszta látványa is". Volt szerencsém örömei szerezni szemeimnek a hét végén, szombat este Szegéden, a Tisza-szdtH6Tknncertlermében. Ott rendezték meg Győr és Miskolc után a Miss "85 Magyarország szépségkirálynő választás harmadik elődöntőjét. Nők — pontosan húszan — vonultak el a zsűri, no meg a zsúfolt terem közönsége között. Előbb maguk kreálta ruhákban, csak úgy, bemutatkozásul. Ezután vetkőztek. Az egybcrészes fürdőruha testre simult, a 12 fős szakértő zsűri pedig munkához látott — és pontozott. Kezdetben az alacsonyabb számokat emelték maguk elé, mint régen a műkorcsolya VB-ken. A vetélkedő második fordulója: lekerültek az egybcrészesek és ... És jöttek a bikinis leápyok. Ügy éreztem, hogy az újabb versenyruhában látva a hölgyeket, emelkedtek a pontszámok is. A maximumot, hatvan pontot Ordögh Érika kapta. A várva várt pillanat, az eredményhirdetés, pontosan éjfélkor kezdődött, összesen 9 versenyző kerülhetett a következő. Pécsett rendezendő elődöntőbe, ugyanis a korábbi boszorkánybál győztese — Brean Mirjana — már továbbjutott. Tehát a kilencek névsora: Első és egyben Szeged szépe ördögh Erika (Szeged). 2. Franyó Erika (Szentes), 3. Major Mónika (Békéscsaba), 4. Lippai Márta (Szeged), holtversenyben az 5—6. Csorlos Zsuzsa (Szolnok) és Pető Katalin (Kecskemét), 7. Torma Katalin (Gyula), holtversenyben a 8 —9. Szabó Gabriella (Kunszenlmárlon) és Metz Éva (Gyula). Szavazhatott a közönség is. A nézők sem tudlak dönteni, itt is holtverseny alakult ki: a plusz egy fő helyett ketten kaplak azonos pontszámot, éspedig Mészáros Szilvia és Szabó Anikó szolnoki hölgyek. * Magam tudom, mit nézek — néztem a versenyzőkön, de mire kíváncsi u zsűri egyetlet nőtagja, Vámos Magda, a Miss Szeged — eredményhirdetés után már pezsgővel Divat Intézet művészeti vezetője? — Mennyire harmonikus a lányok formája, ha manökenek lennének, hogyan tudná bemutatni a ruhákat és az érdekel, hogyan fotózhatok. A pontozók legtekintélyesebb alakja Gregor József operaénekes a következőket mondta: — Én hasonlítok. Mindenkinek van egy esztétikai ideálja, igy nekem is, s ahhoz viszonyítom a versenyzőket. Aki az elképzelésemhez legközelebb állt, az kapta a legtöbb pontot. ördögh Erika édesanyja könnyeit, törölgeti. — Lányom lett Szeged szépe. Rendkívüli boldogság ez Nézzen rám, én csúnya va gyok, Erika pedig jól sike rült. Kislányomat orosz-magyar szakra vették fel a bölcsész karra, de félek és izgulok, nehogy abbahagyja a tanulást. Újságíró akar lenni. Mondtam már neki, hogy a szépség múlandó. Erikái kérdezem: — Kedves kolléganő! Mi a véleménye édesanyja nyilatkozatáról? — Korai a kolléganő megszólítás, látja bele is pirultam. Az újságírás gyerekkori álmom, de nem adom fel, hátha sikerül. Az anyu megnyugtatására mondom: ne léljen, első az egyetem. A második helyezeit Franyó Erika., — Szokott tükörbe nézni? — Persze, de ne higgye, hogy öntelt vagyok. Merő kíváncsiságból. jelentkeztem. Budapesten dolgozom egy külker vállalatnál. Külkereskedő szeretnék lenni, bár érdekel a divattervezés is. — Szépségét értékeli? — Csak annyira, hogy a mostani képeket boldogan mutathatom majd az unokáimnak. Major Mónika a harmadik Ofotért boltban dolgozik Békéscsabán. — Hogyan kamatoztatja majd a sikert? — Manökenséggel, divattal kapcsolatos dolgokra gondoltam már... Ács S. Sándor Van nekünk egy vidám parkunk.. Van bizony. Ha hozzáteszem, hogy alig fél tucat magyar város mondhatja még el magáról, akár büszkék is lehetünk. Ha viszont sorolom a panaszokat — lehetne nagyobb is, szebb is. modernebb is — már nem, olyan vidám a kép. Kerekítve egy kicsit az évszámokon, épp húsz éve él c kettősség minden. vidám parkra áldozott beszélgetésben. A látogatók vitáiban. De mit mond a legilletékesebb. a park igazgatója, Vass Sándorné? Lehet, hogy ő „hivatalból" teljesen elégedett"' — Erről szó sincs bár az utóbbi években nekünk, itt dolgozóknak is egyre jobban tetszik ez a vidék. Rendezettebb lett a környék, a korhadt fákat kivágtuk, az élőknek fazont adtunk. Így aztán a parkot ma már nyugodtan ajánlhatjuk egy-egy hétvégi sétához. — Kibetonozott világunkban ez sem kevés. De azért a vidám parkot mégis inkább a nagyüzemi szórakoztatás jellemzi. — Igaz ez a szegedire is, hiszen 26 játék közül választhat az ide látogató. Láthat, használhat itt gokartot. csészealjat, gyerekforgókat, nyitva a játékte*em. és ... — A felsorolás helyet!; inkább beszéljünk a minőlégről. Udvariasan fogalmazva — senki sem ütheti rájuk a túlzott modernség bélyegét. — Ez sajnos igaz, észre veheti minden látogatónk. De amit sokkal kevesebben •tudnak — ma i hazánkban egyetlen Játékgyár sem működik. Ha nem találunk egy eladó kedvében levő maszekot. új játék vásárlásáról szó sem lehet. Az újat persze idézőjelben ériem. hiszen az a bizonyos eladási szándék csak akkor ébred, ha már minden pénzt kiforNyári kánikulában is kitart az. állandó vendég, az „Urkökorszakbeli" kétmotoros galott a vállalkozó forgójából. Ilyenkor „potom" 1 millió 800 ezerért akár csészealjat is vehetünk, hogv legyen mire még 5—S00 ezret költeni. S csak ezután jöhet a szórakozás. — Ilyen gazdag a vidám park? — Azt nem mondtam. De eltartjuk magunkat, sőt a bevételi tervet túl is teljesítjük, Üj beruházásokra persze ez nem elég. Ilyenkor fordulunk gazdánkhoz, a városi tanácshoz. Mint néldáuj most is — dodzsem ügyben. Amit a látogató észrevesz — ez a játékunk évek qta nem üzemel. Amit Viszont mi tudunk • — elkorhadt a födénr)szerkczet, az épület életveszélyes, a felújítás pedig 5 és fél millióba kerül. Mégis meglesz, talán egy-két éven belül. m Pillanatfelvétel a vidám parkról. Ennyi fért rá. S hogv mit írhatnánk még a kép hátuljára? Például a/.I, hogy egy napsütéses szombaton azért a strand még sokkal csábítóbb, hogv belépőjegy nincs, tehát, szó szerint nyitott minden kapuja, hogy 16 állandó és 28 időszaki alkalmazott működteti, s hogy ez az „időszak" április végétől az idén szeptember 29-ig tart. s hogy a vendégek ellátásáról a Repülőgép presszó (vagy vendéglő, vagy ivó?) gondoskodik. , Pardon, egy kérdőjel lemaradt. Ugyanis a gondoskodik szó után nagyon is 11,lenek. Ott jártunkkor úgy tűnt, még azt sem tartják fontosnak a vendégfogadók, hoev a pavilon környéke némileg megszabaduljon a szeméttől. Ez ugyan a fényképre nem fért rá. de hátuljára nagyon is idekívánkozik. Bátyi Zoltán Fűzfa a kiállitófere Valódi é> rajzolt egyaránt. Az a mártélyi Tisza-partról a vásárhelyi Tornyai Múzeum kiállítótermébe „átültetett". korhadt, sebes háncsú. széprajzolatú kiszáradt fűzfa a húszéves jubileumát ünneplő országos ifjúsági képzőművész tábor jelképe. A természet közelségére, az ősi formák organikus szépségére. a táj varázsára utal. A körülötte bemutatott kének sora pedig az idei tábor méltó munkakiállitása. Tartalmában és megvalósításában egyaránt kifejezi azokat a szándékokat, törekvéseket, melyekkel elkezdődött, megA fecskék már útra keltek Almos csend a tavakon. Melegedik, a pókháló harmatcseppjei átsimulnak a délelőtt barna áradásába. Messze a nádas felett barna.aranysárga köntöse lebeg egy vadászó rétihéjának. Amint szárnycsapás nélkül lebukik a magasból —, hogy táplálékát elfogja — azt hinné az ember, hogy lepottyant a növekvő melegtől. A nagykócsag billeg a kék viz-ég szélén, csérek kergetik egymást. A tiszai erdők függönye előtt kárókatonák halevő serege pihen a kis szigete, ken. A vízen pelyhes barátréce fiókok sietnek anyjuk utan. amott frissen kelt kis csikós búbos vöcskök „hajóznak" a tojóma. dár hátán. Furcsa nyár. vége az idei — furcsa keveredés a madárvilágnál! A rendhagyó meteorológiai tavasz-nyár különös eredménye! Tart még a fiókanevelés, de megindult az útra készülődés, egyes ma. daráink már útra is keltek, de az északi vendégek is megérkeztek. A fehér-tavi „madárszállóban" érdekés. színes élet folyik au. gusztus utolsó napjaiban. Az üres, fehéren vakító halastó porondjain százas kanalas gém csapat sétál, gat: pihennek, tollászkodnak. Nemsokára, egy ködös liajnalun, vagy egy hűvös tücsökneszes estén szárnyra kelnek Afrika felé. A sekély, zöld tócsákban nyüzsög az élet. Can. kök, gulipánok, lilék járják a sarat. Északi vendégek érkeztek az éjjel: aranylilék és víztaposók. Seregélyek felhős csapatai surrannak ál a nádszegélyek felett, az éjszakázó helyet szemrevételezik, de most még a szőlőskertek felé portyáznak. A partifecskék tegnap már útra keltek, s ma már a sarlósfecskék. is eltűntek. Csak a füstifecskók gyakorlatoznak a nád szélében, s a szikes réten „benszülött" gólyák vadásznak kövér szöcskékre. A nap a tetőre ért, dél van. A kis gólyacsapat szárnyra kell... a jegenyék susognak utánuk ... meffy a fecske, jön a vadlúd . . . í'ár nap, s itt van szep. tember. Csizmazia György erősödött és kivirágzott a fiatal képzőművészek mártélyi műhelye. Ennek a legfontosabb és legelőremutatóbb ténye: az éltető források felismerése és egy mé, d'rbe terelése. Első vonzerő és alkotói téma az a táj. természeti közeg mely otthont az ezeknek a nyári programoknak. Ritka az Alföldnek olyan vidéke, ahol olv köze] lenne egymás mellett két jellegzetes arca: egyik a folyómenti buja természet. a nádasok, füzesek vegetációja, virágok, madarak. halak világa. A töltés határozott ive mögött az asztallaD-sikság. magányos, elszórt tanyák terepe hatalmas eperfákkal, szikár akácokkal, tájékoztató jegenye-felkiáltóielekkel. a tanyákban élő parasztemberek környezetével. A másik kohézió a vidék művészeti haguománya. A táj ledér és reitett szépségeit jeles alkotók mentették vászonra már a századelőn. Gondoljunk csak Koszta József. Tornyai János, Endre Béla, Frank Frigyes, Novotnv Emil Róbert. Kohán Györ<»v és társaik műalkotásaira. A kortárs alkotók ma is szívesen keresik fel a vidéket nemcsak ihletért, motívumért. de élni-pihenni-kikaDcsolódni is. A harmadik csábító erő minden bizonnyal a húszéves tábor kiérlelt, közösséget kovácsoló. tehetséget pallérozó. mesterséget »\s szellemi táplálékot egyaránt kínáló műhely-jellege. Nem lehet véletlen, hogy egykori hallgatóinak euv része ma elismert művész, hogy azok is szeretettel emlegetik, akik az élet más területén dol* goznak. A negyedik forrás a munka számára kereteket biztosító dokumentumok, határozatok egysége. Az ifjúsági és a közművelődési törvény nemcsak keretet, inspiráló lehetőséget biztosít, de tartalmas háttérül is szolgál. A mostani /árótárlat ió otlele, hogy jelzésszerűen felmutatja a művésztanárok vgy-egy munkáját, mintegy biznlomerösitésü' rangot teremtön. példaadásul. Még a bölcsőringató Füstös Zoltán is jelen van, csakúgy, mint Fodor József. ílézsö Ferenc, Holler László, Erdős Péter: a fiatal művészek. Kollár Gl/örgy, Makó Judit. Szabó Tamás. Szatyor Győző: vagy a vissza-visszatérő régi hallgatók. Kolozsvári Grandpierre Miklós. Wieszt József, Mráz János. Szekeres Ferenc. Czakó János. A hall"atók anyagának legfőbb értéke a természetközelség spkféle feldolgozása és interpretálása. Fűzfák, virágok. tanvák természeti analízise, elemzései és átírásai magabiztosságról, érzékenységről, eredeti mondanivalókról tanúskodnak (Pósfai Péter, Rónási Tibor, Be ne János. Szabó Csilla. Villányi Zsolt, Kakuk Tünde, Balázs Péter. Atlasz Mariann) A komplexebb táiélménvek Kreivich Gyula. Ványai Magda. Ladányi Kornélia. Bányai Béla festményein a legmagasabb szintű. Az öreg fűzfa értékes anyagot vigyáz a vásárhelyi múzeumban. Tulajdonképpen vázlatokat. feljegyzéseket, tanulmányokat — nmelvekböl érett müvek születhetnek. Bizakodhatunk, hogy a szegedi téb tárlaton ezekkel is találkozhatunk. T. L.