Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

r Hétfő, 1985. augusztus 26. Befejeződött az OMÉK Színvonalüzletkötések Vasárnap, az OMÉK utolsó napján már a kora reggeli órákban hosszú sorok kígyóztak a vásárváros pénzt/árai előtt. Délelőttre megteltek a környék autóparkolói. Sokan érkeztek vidékről, hozzávetőleg 200 autóbusz állt a vásárváros környékén. A nagyközönség ezen a napon is színes, érdekes eseményeket láthatott; folytatódtak a divatbemutatók, a lovasparádék, a színpadokon pedig népitánc együttesek adtak műsort. Papócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, az OMÉK főbizottságának elnöke az MTI munkatársának egyebek között elmondotta: a kiállítás jó alkalmat teremtett a nemzetközi kapcsolatok elmélyítésére. A látottakból is lemérhető volt, hogy hazánk élelmiszergazdasága az elmúlt tiz évben megháromszorozta forgalmát a KGST-tagországokkal. Ezt a nagy fejlődést tükrözte a nemzetközi együttműködés megannyi látható eredménye a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a kutatásban és az ipari1 munkában egyaránt. Az OMÉK a vállalatközi kapcsolatok korszerűsítését is lehetővé tette. Számos olyan magas színvonalú együttműködést népszerűsített, mint például az NDK-beli Robotron, a magyar Migért és a Müszi kapcsolata, amely lehetővé tette nemzetközi színvonalú műszeregyüttes gyártását. A kiállításon az informatika és az ügyvitelszervezés ezúttal már emberközelbe került; figyelemre méltó volt, hogy a vásári közönség milyen magától értetődően fogadta a modern információs eszközök megjelenését, és milyen rövid idő alatt kialakult a „párbeszéd" az ember és a gép között. Az élelmiszeripari vállalatok 500 új terméket mutattak be. Ezek jó része az olcsó áruk körét bővítheti. A jelek szerint az élelmiszeripari üzemek fölkészültek a nagyüzemi gyártásra, a piaci bevezetéshez azonban javítani' kell a kereskedelmi munkát és növelni a bolti hálózat fogadókészségét. Kitűnően szerepelt a kiállításon a magyar mezőgépipar, a kistermelők bemutatkozása pedig azt bizonyította: tudatában vannak annak, hogy a magyar élelmiszer-gazdaság hosszú távon számol közreműködésükkel. Az üzletkötések szempontjából is sikeres volt a kiállítás. Az előkészítő munka, az OMÉK idején hozott számos konkrét eredményt. Például az Agrober 6,5 millió dolláros értékben, Egyiptom megrendelésére nyúlfarmot épít A Monsanto amerikai cég nagyteljesítményű analitikai berendezést szállít az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézetnek. A Műszaki Ügyvitelszervezési Iro. da 1,3 millió márka értékben kötött szállítási szerződéseket. Magyar—finn együttműködéssel bogyós gyümölcsbetakarító rendszert alakítanak ki, ezt harmadik országban is igyekeznek bevezetni. Francia vállalatok 50 hektárra küldenek vírusmentes őszibarack szaporítóanyagot, magyar almaoltványok ellenében. A Meriklon GT kubai vállalattal tárgyaltak magyar burgonyatermesztési technológia átadásáról. Gépek, emberek, éjsiaka Á hajógyár nyara Méltóságteljesen siet a fekete folyam. Éjjel van, csönd és sötét Tápén, a Tisza-parton. Néhány „villámlás" sejteti azért távolról, hogy dolgoznak a Mahart Hajójavító üzemében. Közelebb érve mindinkább kivehető: nem üres ez a gyár. A forgácsoló műhelyben teljes a kivilágítás, amott hátul emberalakokat formáz a sólyatér ellenfénye. Ha nem tudnám, hogy hegesztők vonulnak munkahelyükre, félhetnék is. Vasgrádicson kapaszkodok a bárkába — így nevezik a szakemberek. A köznyelv uszálynak ismeri. Az 1840-es szállitóeszközt éjjel csinálják. Pontosabb így: a belső hegesztéseket csak éjszaka csinálhatják. Miért? Emberségből is. Ungi Gyula, az üzem vezetője így indokolja: — Nem gyakori az éjszakai műszak, mert drága Negyven százalékos pótlék jár a dolgozóknak ilyenkor, de a folyamatos kánikulában fizikai képtelenség nappal dolgozni. Számoljunk csak! A zárt térben a fekete vas nyeli a meleget, bent a szó szoros értelmében áll a levegő, s így a hőmérséklet eléri a 70 Celsiust, de ehhez adjuk még hozzá azt a sugárzó hőt, amely a hegesztőt közelről éri. Egyszerűen balesetveszélyes. — Említette, hogy drága az éjszakai munka. Szerintem viszont az elviselhetetlen melegben csökken az emberek teljesítő képessége, s ezért úgy gondolom, talán kiegyenlítik egymást, a kevesebb nappali teljesítmény és a több éjszakai fizetés. — Pontosan így van, s mi több, amilyen anyagi áldozatot vállal az üzem, olyan fizikai áldozatot vállalnak a dolgozóink, hiszen a kényelmes ágyat cserélik föl a munkára. * A hajófenékről torkot maró, szemet csipö füst tódul ki a szinte tenyérnyi lejárókból. Nagy teljesítményű ventillátor biztosítja a friss levegőt a hegesztőknek. Nem gyerekjáték, amit végeznek ezek az emberek. Szabó Lajos órabére 31,80, erre jön 40 százalék. Menynyivel több így a bére? — Naponta egy százassal. — Megéri? — Ügy van ezzel az ember fia, sok kicsi sokra megy. Számoljon úgy, ha elmegy a boltba, nem kétszáz forintja van, hanem három. Meggyőző érv. Fürtön lstván-25 éves fiatalember. Órabére 26,70, amit ha megemelünk a pótlékkal, akkor sem sok. — Nézze, én nőtlen vagyok, így könnyebben vállalhatom az éjszakázást, s ami pluszba jön, az a zsebpénzem. Az is előny, hogy ilyenkor a fejünk fölött nem ütik a vasat. Jártam magam is uszályban, amikor a hajókovácsok fönt dolgoztak. Szörnyű a fülnek, mikor egyegy kalapácsütés szinte detonál. * A gépműhelynek zenéje van. A marógép másként muzsikál, mint a fűrész, de más a hangja az esztergapadnak is. A forgácsolók nem a forróságtól menekültek az éjszakába, inkább a hirtelen jött nagyobb megrendelés miatt. Szorít az idő. * Éjfélkor leállnak a gépek. Mesterei asztalhoz ülnek, vacsoráznak. Ki-ki a hazait falatozza, de a villanyrezsón gyorsan kész a friss sült krumpli. Közösen csemegéznek egy tálból. Néhány korty tej, vagy szódavíz, és újra indulnak • a masinák. A nagy figyelmet igénylő munkában talán a gépzene tartja ébren a fáradt embereket. * Két óra. A hegesztők öltözője most rögtönzött ebédlő. Ók ilyenkor pihennek, falatoznak. Miklós Antalt faggatom. Miért vállalta az éjszakát? — Hát nem is tudom. Nagyon szeretem a munkámat, s ilyenkor kellemes környezetben szívesen dolgozom. Anyagilag nem éri meg, nekem 26,60-am van, de én is a „sok kicsi" elvet vallom. Két kisfiam otthon várja a pénzt, nekik soha nem mondhatom, hogy nincs. Eltűnődtem: mindenki azt mondta, nem éri meg. Akkor miért csinálják? Tessenek elgondolni, hogy ezek az emberek fölveszik a munkaruhát, arra a kötelező bőr védőruhákat (kötényt, karvédőt, lábszárvédőt, bakancsot), fogják a pajzsot és 1800 fokon — közvetlen közelről — öszszeolvasztják az acéllemezt. Egyetlen magyarázatot találtam: szeretik szakmájukat, saját munkájukat tudják az elkészült hajókban, és jó a közösségi szellem. Még egy: szerintem nem is olyan kevés az a pénz ... A. S. Alkonyattól virradatig Dr. Csonka Lajos és Móczár Mária egy balesetet szenvedett beteget látnak el' Szombaton este nyolckor a portás adminisztrál, az új betegek nevét írja be egy kicsike, alig ötkilónyi könyvecskébe. A látogatók régen elmentek. Csönd van a kórházban. A fennjáró betegek tévét néznek, csak az ügyeletes orvosok és az ápcA lónők dolgoznak ilyenkor. Ápolónők. Szinte valamennyiünknek van élményünk róluk. Letörölték izzadt homlokunkat, gyógyszert hoztak, hogy fájdalmunkat enyhítsék, adtakegy pohár vizet, szóltak egy jó szót. Kórház. Itt születnek és meghalnak emberek. A gyógyítók, prvc^ok és ápolók tanúi a folytatódás gyönyörű misztériumának és az elmúlás szomorúságának. — Nem nagy osztály a miénk — mondja Bartus Piroska, a neonatológián. Persze — mondom —, aprócskák a páciensek. Piroska és kolléganője, Király Éva, az újszülöttekre vigyáznak. Tizenkilenc apróság, egy híján húsz icikepicike ágyban. Az ápolónők este hatkor jönnek dolgozni, s csak reggel hét óra körül lépnek ki a kórház kapuján. Nézem a tizenkilenc kis emberkét az üvegablakon át. — Az egyik sír. — Éhes — mondja Piroska nővér —, de így is van jól, mert néhány perc múlva visszük a babákat az anyukákhoz. Négyóránként van szoptatás. — Gondolom, sok a dolguk ... — Sokan azt hiszik, hogy mi itt csak babázgalunk, pedig ilyesmire itt nincs idő. Volt itt az osztályon már harmincöt apróság is; és négyóránkénl tisztába kell őket tenni, azt a gyereket pedig, amelyik nem szopott eleget, nekünk kell megetetni. Cumisüvegből. — Mennyi tejet iszik egy újszülött? — Négynapos korában 40—50 grammot. Közben Király Éva puha mozdulatokkal fölemel egy újszülöttet és ráteszi a mérlegre. „Ezt kell mondaniuk, mert ezért fizetik őket Roppant érdekes jelenségre figyeltem fel. Mostanában egyre gyakrabban hallom a címbeli mondatot, legtöbbször kicseng belőle a „kár velük vitatkozni, hiába van nekem igazam, csak ezért' nem fogják elismerni" igen visszás felhangja. Legutóbb egy környezetvédelmi riportműsorban hangzott el. Két illetékes vitázott szenvedélyesen egy harmadikkal a keszthelyi Festetics-kastély parkjának védelmében, a tervek szerint közvetlenül mellette építendő műút ellen. Ez az omniózus mondat a harmadik illetékes szájából röppent fel, nem lévén több érve a park, a növényzet érdekében igazán szimpatikusán vitatkozókkal szemben. Elgondolkodtató dolog . .. Aki ilyet mond, az valószínűleg nem tudja feltételezni sem. hogy a másik hihet is abban, amiről beszél. Ebből aztán — számomra legalább is — az következik, hogy ő a fizetéséért védi a munkahelye — valós vagy vélt — érdekeit. .. A másik dolog, ami erről a mondatról eszembe jut: a „boldog békeidők/ ben" egy tisztviselő, ha nem értett egyet a főnökével, két dolgot tehetett. Vehette a kalapját és elmehetett haza, vagy elfelejthette a saját véleményét, és akkor kötelessége volt inaszakadtáig sajátjaként védeni a főnök elméletét. Ebben a környezetvédelmi vitában a főnök is ott volt. Ha elfogadnám az • „ezért fizetik" — kitételt, azt kéne mondanom, alaposan megdolgozott a pénzéért. De ettől óva intenék mindenkit. Ugyanis, a kastély igazgatójának alighanem a városi tanács a főnöke, munkaadója. Vitatkozván a tanácselnökkel, wilighanem a főnökével is vitázott, méghozzá az országvilág nyilvánossága előtt. És még csak azt sem mondhatom, hogy nem volt igaza. örvendeznék e szokatlan új divaton (remélem, az lesz!), ha nem birizgálna a címben említett mondat. Mert hát, éppen alighanem a tanács fizeti a kastély kezelőit. Lehetséges, kifejezetten azért, hogy ellent mondjanak. R. É. Sehmidt Ajidnou felvételei Bartus Piroska Mészáros Tamáskával a kezében — Kétezer-kilencszáz .gramm volt a születési súlya — mondja. — Ugye, milyen szép? A két nővér az elmúlt hónapban hatvan órával dolgozott többet, mint az előirt munkaidő. — Mozgalmas lesz az éjszakánk — mondja Bartus Piroska. Egy pici nemrég született, és kettő, órákon belül várható. A baleseti sebészeten Móczár Mária az ügyeletes ápolónő. Várnom kell ra. — Tudja, a kettes egyes bácsi rosszul van. A balesete után meg kellett fúrni a koponyáját, de mindez még nem elég, mert időközben tüdőgyulladást is kapott. Antibiotikumokat kap és nyugtatót. Mária kunszállási illetőségű, Kecskeméten végezte a tanulmányait, s egy pályázatra válaszolva nyerte el az itteni állását. — A szülészetre akartam kerülni ... — És most? — Most már nem, igaz, hogy ez fizikailag nagyon Ottlik Katalin pirulák cs fecskendők között nehéz munka, de megszoktam, és már értek is hozzá. — Hányféle kötözési módot ismer? — A koponyát is másképp kell bepólyálni, az orrot is, a bokát a csuklót is, de hogy összesen hányféle kötözési mód van, azt kapásból nem tudom, sok. Megérkezik az osztály ügyeletes orvosa, és a műtősnő. Tóth Mariann gyakorlóidejét tölti, tavasszal felvételizik, hogy később szakvizsgát tudjon tenni. — A munkámról kérdez? Az tetszik benne, hogy nehéz. (Huszonegy- éves leánytól pem emlékszem, hogy hallottam volna ilyen mondatot:) A neonatológián közben jóllaktak a csöppségek. Mészáros Tamás Endre tíznapos magyar állampolgár anyukája az osztály folyosóján: — Ügy tudom, itt dolgozik a kórházban ... — Ápolónő vagyok az intenzív osztályon. — És hogy látták el a kolléganői? — Szakmai és emberi szempontból egyaránt kifogástalanul. Hiszek neki, ért hozzá. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, Mészárosné már otthon lesz második kisfiával. Már vasárnap van, amikor Ottlik Katalin felüti a belgyógyászaton a teendők füzetét. És teendő sok van. Negyvenhárom beteg fekszik az osztályon, többségükben idős emberek. Agyvérzés, trombózis, infarktus, gyomorvérzés. Egyik sem enyhe kór. Szinte percenként szólal meg a nővérhívó berregője, és Katalin megy, fut. Egy különleges, lábra szerelt órával mérték meg, hogy az ápolónők egy-egy műszak alatt soksok kilométert gyalogolnak. Aztán egy kicsit elcsendesedik az osztály. Katalin kiporciózza a betegek reggeli gyógyszeradagját, előkészíti az injekcióstűket, a vérvételhez szükséges fecskendőket. Közben sűrűn nézi az óráját, mert az egy betegnek félóránként, egy másiknak pedig óránként meg kell mérnie a vérnyomását. Az elmúlt hónapban ő is hatvan órával töltött többet a munkahelyén az előirtnál. Nézem a tálcára kikészített injekcióstűket. Van belőlük vagy harminc. Nemsokára hajnalodik ... Petri Ferenc 4 I