Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 199. szám 1985. augusztus 26., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Ny á rutó T obzódik a piac. Gyümölcsök pompás bősége, zöldségek változatos gazdagsága, parázsló pa­radicsom, paprikák alig leírható szín- és for­matobzódása, dinnyehegyek, bársonyokba burkolózó őszibarackok, üvegesre érett hamvas szőlőfürtök. . habos-fehér karfiolok, karvastagságú sárgarépák... Akár valamiféle kánaán képe. Pedig „csak" a nyár­vég jelképei sorakoznak a piaci forgatagban színe­sen, kavargó bőségben. S e szimbólum mögött ott tudhatjuk azt a meg­nyugtató tényt, hogy magtárban a jöv,ő évi kenyér­nekvaló, sőt, talán kemény valutára is cserélhető az idén bőven fizető hazai föld termése; lesz elengendő krupmli, elkerüljük az idei mizériát. . De szűköl­ködni fogunk az uborkák változatos savanyúság­variációiban, az üveghiány miatt panaszkodó kon­zervgyárak (felháborító, akárcsak a ládahiány!) kénytelenek sebességükből visszakapcsolni. Talán a házi befőtt- és savanyúságeltevések feléledő szokása — mondhatnám kényszerű divatja — enyhít a maj­dani gondokon (bár egy pillanatra elgondolkodva megálltam egy bolti pultnál, ahol valóban elegáns, praktikus, szép üvegeket kínáltak — 50-ért, meg 70­ért!). Ez az augusztus végi piackép egyszerre a szö­vetkezetek, gazdaságok, őstermelők és kiskerttulajdo­nosok közös munkájának eredménye. Augusztus utolsó hét végéjét hagytuk magunk mögött. Bár a nyár végi kánikulában élvezhettük a parázsló nap vad táncát; akik elmulasztották a bron­zosodást, pótolhatták; utolsó szellemi csemegéit kí­nálta a fölpezsdült nyári kultúra; az üdülők még kistrandolták magukat csomagolás előtt. Mert tűzzön bármilyen melegen a déli nap, reggelente lustábban ébred, s estefelé hamarabb fárad. Éle van a néha meglóduló szélnek, itt-ott köd szaggatja a hajnalokat. Búcsút int a nyár. Az az évszak, mely komoly és fölpörgetett társadalmi események sorozatát ko­ronázta meg az új parlament megalakulásával, de amely nem valami szívderítő időjárással és egy kényszerű bejelentéssel kezdődött: termelő ágazatunk nem teljesítette első félévi tervét. Természetesen minden józanul gondolkodó ember fölméri azokat a nehézségeket, gondokat, melyeket egy szokatlanul ke­mény tél megpróbáltatásai jelentenek, amit váratla­nul vesz ki közös pénztárcánkból egy természeti csa­pás, áradás, földmozgás, esőzés vagy szárazság. De szembe kell néznünk másfajta gyengeségeinkkel: bá­tortalanságunkkal, lustaságunkkal, kényelmességünk­kel, hibáinkkal. Egyik reprezentatív üzemünk minta­gyártósora hosszú ideig alkatrészhiány miatt pihent, csak egy nyugat-európai szakdelegáció érkezésére imitáltak néhány órányira magas szintű termelést, elismerő fejbólinlásra, meleg kézfogásra, őszinte gra­tulációra ingerlő világszínvonalú munkát. Egy másik gyárban megbízták a számitógépes-programozó cso­portot, dolgozza ki az alkatrészfelújítás új, hatéko­nyabb módszerét a beérkezéstől az újbóli felhaszná­lásig. A program szerint percnyi pontossággal kapcso­lódtak egymáshoz a mozzanatok, folyamatossá vált (volna!) a felújítás sokrétű munkája, csakhogy ami­kor a részlegvezető meglátta az új rend tervét, azt „javasolta", felejtsék el az egészet, mert a bevetés első napján kikéri munkakönyvét minden targoncás és segédmunkás. Annyira megszokták az eddigi „ren­det", Tcell nekik az az óránkénti félóra pihenés egy kis beszélgetésre, a dugisörökre, a rejtett kartya­csatákra ... A nyár jgazán nem a legalkalmasabb évszak a hiányok pótlására. Sok üzem ilyenkorra időzíti teljes leállását, a karbantartási ' munkák, felújítások, re­konstrukciók elvégzését. Ez a szabadságolások idő­szaka, kell-e bizonygatni, hogy 1. sok helyen észre sem lehetett venni, hogy a munkatársak egyharmada megérdemelt pihenését tölti, olyan flottul, pergőn zajlott a munka, mintha ennyi emberre tervezték volna; 2. az amúgy sem ezerszer áldott ügyintézésünk igencsak döcögött,, sántikált — a kollegina intézi, de ő most..., a kartárs aktái között lehet, majd utána­nézünk .... az osztályvezető elvtárs aláírása nélkül ez nem megy, de hát neki is jár... No, lassan visz­szazökkenünk a régi kerékvágásba: egyik helyen nem férnek majd egymástól a munkához, másutt he­tekig tart majd az élmények közös számbavétele ... Sorban is álltunk a nyáron. Honfitársaink egy része az NSZK konzulátusa előtt. Erről szólt a több hír, tájékoztatás, riport. Am sokan álltak (ültek, fe­küdtek, aludtak, kempingeztek) nem jószántukból tüzéptelepek előtt. Nem azok. akik NSZK-vizumért folyamodtak. Róluk szűkszavúbb tájékoztatások ké­szültek. Pedig ők érdemelték volna a több figyelmet, nagyobb nyilvánosságot és hatékonyabb segítséget. A nyár mégiscsak a feltöltődés, pihenés, gond­talan együttlét, kikapcsolódás két és fél, három hó­napja (hete!). Az idén 800 ezren üdültek kedvezmé­nyesen. Tudnának mesélni ennek színéről és visszá­járól, az árak sajátos alakulásáról az üdülőkörzetek­ben, a „bérletes" üdülőkről, a hazai fizetőeszköz és a turisták másféle pénze közti különbségekről étter­mekben, butikokban D él körűire elcsendesül a piac. Löttyedt paradi­csomok, repedt dinnyék, lecsavart répalevelek, törött tojások, hervadt virágok, rohadt őszi­barackok gyűlnek a vesszőseprúk nyomán. Garai Gá­bor versében a reggeli piaci pompát, a nyárvég jel­képeit tűzi szivünkre, mondván: „tudom, gazdag szü­ret lesz, tudom gyönyörű ősz jön.". Ha reményeinket munkával pecsételjük. Tandi Lajos Aramfelvigyázók Ahol nyáron is hűvös van Igazán kellemes munka­hely a Démász újszegedi körzeti diszpécserszolgálatá­nak terme. A légkondicio­nált helyiségben ' a legna­gyobb • kánikulában sem emelkedik a hőmérséklet 24 Celsius-fok fölé. A fal­nyi demonstrációs táblán nyugodt piros, zöld, sárga fénnyel világítanak a jel­zőlámpák. A számítógép monitorai is zöldes fényű ábrákat vetítenek a szom­bati nappali ügyeletesek elé. A telefon dallamcsen­gővel jelzi, hogy valaki beszélni kíván a szolgálat­ban levőkkel. E látvány ha­tására a paksi Atomerőmű vezérlőterme jut az eszem­be. El is mondom ezt Ben­de Szilveszternek, az éppen ügyeletes üzemirányitó disz­pécsernek. — Higgye el, nem azért mondom, mert itt dolgozom — válaszolja —, de nekem ez a munkahely jobban tet­szik, mert tágasabb és a demonstrációs tábla sem oly zsúfolt. A telefonkészü­lékek sem halmozódnak. Az itteni központ egy kagyló­val is sokat tud. — Most viszonylag ritkán „muzsikál" a távbeszélő. Gondolom, a februári nehéz hetekben nem hallgatott ennyit. — Ne is említse! Volt olyan ónos eső, hogy a 100 kilowattos távvezetékek is megsérültek. Egy vasárnapi szolgálatom idejében haj­naltól késő délutánig Kis­kunhalas és egész környéke áram nélkül volt. A két­oldali árambetáplálás elle­nére sem tudtunk áramot adni annak a körzetnek. Ugyanakkor bénult meg a mi egyik legfontosabb mun­kaeszközünk, a telefon. A Démász mind a 33 ki­rendeltségén műszaki ké­szültség vigyázza a hét vé­geken és az ünnepnapokon Papp Lajos új adatokat billentyűz be a számitógépbe is az áramellátást. Súlyo­sabb gondok esetén a laká­sukon készenlétben levő dolgozók is mozgósíthatók. A körzeti diszpécserköz­pontból mintegy négy-öt­száz vállalati alkalmazottal lehet kapcsolatba lépni munkaszüneti napokon is. — Lehet-e előre sejteni, hogy milyen lesz az itt töl­tendő tizenkét óra? — kér­deztem Papp Lajos szolgá­latvezető diszpécsert. — Hát, azt nem. — így augusztus végén mi veszélyeztetheti az Al­föld hét végi áramellátását? — Leginkább a délutáni zivatar. A nagy villámlás sok munkát adhat nekünk. Különösen a gyengébb szi­getelésű 20 kilowattos veze­tékeken lehet több zavar. S hamarosan kezdődik a gólyászezon. Tavaly nagyon' sok munkát adtak ezek a madarak. A vándorlásuk közben bepiszkítják az osz­lopoknál a kötéseket. Aztán a hajnali párában a guanó átíveléseket okoz. Az idén a veszélyes helyekre ma­dárriasztó drótszálakat tet­tek fel a szerelőink. A kö­vetkező hetekben vizsgázik az újítás. A további beszélgetésből kiderül, hogy a mezőgazda­sági repülőgépek permetler ve is kivonulásra késztet­heti a Démász szerelőit, de az idén háromszor a gépek­be is beleakadt a drótszál. Tudnak a diszpécserek a körzetben történő áramüté­ses balesetekről is. Az épít­kezések betonkeverői és a háztartási kisgépek a hét végén is veszélyforrást je­lentenek. Albert Zoltán osztályve­zetővel az ügyeletes páro­sok összeállításáról beszél­getünk. Szegeden nem az állandó összeállításra sza­vaztak. A pszichológusnak is az volt a véleménye, hogy a legjobb munkatár­sakat is megviselheti, ha már mindent tudnak egy­másról. — Egyébként nagyon ösz­szetartó kis csapat a miénk — mondja az osztályvezető. — Évente 5—6 közös ren­dezvényünk is van, kerti „bulik", kirándulások, de szilvesztereztünk is már együtt itt, az ebédlőben. A diszpécserekhez beér­kező méréseredmények, hi­bajelentések naponta nap­lóba kerülnek. Rögzíti eze­ket az ember és a számí­tógép. A pénteki kész doku­mentumot forgatjuk. köz­ben Albert Zoltán elmond­ja, mennyi mindenre képes máris a TPA 1140-es gépre épülő számítástechnikai rendszer. Az eredmény után néhány másodperccel az irányítók jelzést kapnak a gondokról, aminek alap­ján dönteni tudnak arról, .hogy milyen beavatkozás szükséges. Egy billentvű le­nyomásával működésbe hozható a postmortem rend­szer. Ezzel rögzíthetők az esemény előtt és után öt-öt perccel mért adatsorok. Szombaton nem volt ziva­tar. A fogyasztóknak is jó, ha a Démász diszpécserei­nek minél kevesebbszer kell lenyomni a postmortem rendszert indító számító­gép-billentyűt. B. I. flfgán miniszter látogatása Vasárnap elutazott ha­zánkból Muhammad Aziz afgán élelmiszer- és köny­nyűipari miniszter, aki Ka­polyi László ipari miniszter meghívására augusztus 16— 25. között tartózkodott Ma­gyarországon. A miniszte­rek áttekintették a két or­szág gazdasági kapcsolatai­nak helyzetét és bővítésé­nek lehetőségét. Kisiparos­találkozó Az I. országos kisiparos­találkozó kétnapos ese­ménysorozata szombaton kezdődött meg a gödöllői agrártudományi egyetemen. A találkozón a KIOSZ me­gyei szervezetei kiállításon mutatták be munkájukat. A vállalatok, szövetkezetek képviselői, valamint, a ve­lük kapcsolatban álló kis­iparosok megvitatták együtt­működésük fejlesztésének lehetőségeit. „Hét vége" képekben és elbeszélve Nagyszabású televíziós vállalkozás egyik helyszíne i\ol t Szeged. A szombat­vasárnap szokásos progra­mok elött-után.között olyan információs, játé kos-érdekes közjátéksugárzást produkált a Magyar Televízió, ami ta­tán megcsillantotta a jövő televíziójának arculatát is. A Nagyáruház presszója és a Dugonics tér volt a sze­gedi „főhadiszállás". Volt piaci körkép, tájé­koztatás üdülési és iskola­kezdési lehetöségek:\~-l, meg­ismerhettük az Üjvidéki Televíziót és a szépségver­seny területi győztesét, szó volt a környezetvédelemről, ízelítőt kaptunk zenéből, táncból. Es láthattuk a Ma­gyar Autóklub ügyességi versenyének döntőjét, ahol a délelőtti „selejtezők" győz­tesei csaptak össze az abszo­lút győzelemért. Szegeden a több mint száz jelentkező közül Szurovecz Ernő, a Szegedi Postaigazgatóság szállítási üzemének garázs­mestere bizonyult a legjobb­nak, és végül a harmadik helyet szerezte meg a négy helyszín közötti döntőben. Képeinken: a start pillanata és egy operatör.

Next

/
Thumbnails
Contents