Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-26 / 199. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 75. évfolyam, 199. szám 1985. augusztus 26., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Ny á rutó T

obzódik a piac. Gyümölcsök pompás bősége, zöldségek változatos gazdagsága, parázsló paradicsom, paprikák alig leírható szín- és formatobzódása, dinnyehegyek, bársonyokba burkolózó őszibarackok, üvegesre érett hamvas szőlőfürtök. . habos-fehér karfiolok, karvastagságú sárgarépák... Akár valamiféle kánaán képe. Pedig „csak" a nyárvég jelképei sorakoznak a piaci forgatagban színesen, kavargó bőségben. S e szimbólum mögött ott tudhatjuk azt a megnyugtató tényt, hogy magtárban a jöv,ő évi kenyérnekvaló, sőt, talán kemény valutára is cserélhető az idén bőven fizető hazai föld termése; lesz elengendő krupmli, elkerüljük az idei mizériát. . De szűkölködni fogunk az uborkák változatos savanyúságvariációiban, az üveghiány miatt panaszkodó konzervgyárak (felháborító, akárcsak a ládahiány!) kénytelenek sebességükből visszakapcsolni. Talán a házi befőtt- és savanyúságeltevések feléledő szokása — mondhatnám kényszerű divatja — enyhít a majdani gondokon (bár egy pillanatra elgondolkodva megálltam egy bolti pultnál, ahol valóban elegáns, praktikus, szép üvegeket kínáltak — 50-ért, meg 70ért!). Ez az augusztus végi piackép egyszerre a szövetkezetek, gazdaságok, őstermelők és kiskerttulajdonosok közös munkájának eredménye. Augusztus utolsó hét végéjét hagytuk magunk mögött. Bár a nyár végi kánikulában élvezhettük a parázsló nap vad táncát; akik elmulasztották a bronzosodást, pótolhatták; utolsó szellemi csemegéit kínálta a fölpezsdült nyári kultúra; az üdülők még kistrandolták magukat csomagolás előtt. Mert tűzzön bármilyen melegen a déli nap, reggelente lustábban ébred, s estefelé hamarabb fárad. Éle van a néha meglóduló szélnek, itt-ott köd szaggatja a hajnalokat. Búcsút int a nyár. Az az évszak, mely komoly és fölpörgetett társadalmi események sorozatát koronázta meg az új parlament megalakulásával, de amely nem valami szívderítő időjárással és egy kényszerű bejelentéssel kezdődött: termelő ágazatunk nem teljesítette első félévi tervét. Természetesen minden józanul gondolkodó ember fölméri azokat a nehézségeket, gondokat, melyeket egy szokatlanul kemény tél megpróbáltatásai jelentenek, amit váratlanul vesz ki közös pénztárcánkból egy természeti csapás, áradás, földmozgás, esőzés vagy szárazság. De szembe kell néznünk másfajta gyengeségeinkkel: bátortalanságunkkal, lustaságunkkal, kényelmességünkkel, hibáinkkal. Egyik reprezentatív üzemünk mintagyártósora hosszú ideig alkatrészhiány miatt pihent, csak egy nyugat-európai szakdelegáció érkezésére imitáltak néhány órányira magas szintű termelést, elismerő fejbólinlásra, meleg kézfogásra, őszinte gratulációra ingerlő világszínvonalú munkát. Egy másik gyárban megbízták a számitógépes-programozó csoportot, dolgozza ki az alkatrészfelújítás új, hatékonyabb módszerét a beérkezéstől az újbóli felhasználásig. A program szerint percnyi pontossággal kapcsolódtak egymáshoz a mozzanatok, folyamatossá vált (volna!) a felújítás sokrétű munkája, csakhogy amikor a részlegvezető meglátta az új rend tervét, azt „javasolta", felejtsék el az egészet, mert a bevetés első napján kikéri munkakönyvét minden targoncás és segédmunkás. Annyira megszokták az eddigi „rendet", Tcell nekik az az óránkénti félóra pihenés egy kis beszélgetésre, a dugisörökre, a rejtett kartyacsatákra ... A nyár jgazán nem a legalkalmasabb évszak a hiányok pótlására. Sok üzem ilyenkorra időzíti teljes leállását, a karbantartási ' munkák, felújítások, rekonstrukciók elvégzését. Ez a szabadságolások időszaka, kell-e bizonygatni, hogy 1. sok helyen észre sem lehetett venni, hogy a munkatársak egyharmada megérdemelt pihenését tölti, olyan flottul, pergőn zajlott a munka, mintha ennyi emberre tervezték volna; 2. az amúgy sem ezerszer áldott ügyintézésünk igencsak döcögött,, sántikált — a kollegina intézi, de ő most..., a kartárs aktái között lehet, majd utánanézünk .... az osztályvezető elvtárs aláírása nélkül ez nem megy, de hát neki is jár... No, lassan viszszazökkenünk a régi kerékvágásba: egyik helyen nem férnek majd egymástól a munkához, másutt hetekig tart majd az élmények közös számbavétele ... Sorban is álltunk a nyáron. Honfitársaink egy része az NSZK konzulátusa előtt. Erről szólt a több hír, tájékoztatás, riport. Am sokan álltak (ültek, feküdtek, aludtak, kempingeztek) nem jószántukból tüzéptelepek előtt. Nem azok. akik NSZK-vizumért folyamodtak. Róluk szűkszavúbb tájékoztatások készültek. Pedig ők érdemelték volna a több figyelmet, nagyobb nyilvánosságot és hatékonyabb segítséget. A nyár mégiscsak a feltöltődés, pihenés, gondtalan együttlét, kikapcsolódás két és fél, három hónapja (hete!). Az idén 800 ezren üdültek kedvezményesen. Tudnának mesélni ennek színéről és visszájáról, az árak sajátos alakulásáról az üdülőkörzetekben, a „bérletes" üdülőkről, a hazai fizetőeszköz és a turisták másféle pénze közti különbségekről éttermekben, butikokban D

él körűire elcsendesül a piac. Löttyedt paradicsomok, repedt dinnyék, lecsavart répalevelek, törött tojások, hervadt virágok, rohadt őszibarackok gyűlnek a vesszőseprúk nyomán. Garai Gábor versében a reggeli piaci pompát, a nyárvég jelképeit tűzi szivünkre, mondván: „tudom, gazdag szüret lesz, tudom gyönyörű ősz jön.". Ha reményeinket munkával pecsételjük. Tandi Lajos Aramfelvigyázók Ahol nyáron is hűvös van Igazán kellemes munkahely a Démász újszegedi körzeti diszpécserszolgálatának terme. A légkondicionált helyiségben ' a legnagyobb • kánikulában sem emelkedik a hőmérséklet 24 Celsius-fok fölé. A falnyi demonstrációs táblán nyugodt piros, zöld, sárga fénnyel világítanak a jelzőlámpák. A számítógép monitorai is zöldes fényű ábrákat vetítenek a szombati nappali ügyeletesek elé. A telefon dallamcsengővel jelzi, hogy valaki beszélni kíván a szolgálatban levőkkel. E látvány hatására a paksi Atomerőmű vezérlőterme jut az eszembe. El is mondom ezt Bende Szilveszternek, az éppen ügyeletes üzemirányitó diszpécsernek. — Higgye el, nem azért mondom, mert itt dolgozom — válaszolja —, de nekem ez a munkahely jobban tetszik, mert tágasabb és a demonstrációs tábla sem oly zsúfolt. A telefonkészülékek sem halmozódnak. Az itteni központ egy kagylóval is sokat tud. — Most viszonylag ritkán „muzsikál" a távbeszélő. Gondolom, a februári nehéz hetekben nem hallgatott ennyit. — Ne is említse! Volt olyan ónos eső, hogy a 100 kilowattos távvezetékek is megsérültek. Egy vasárnapi szolgálatom idejében hajnaltól késő délutánig Kiskunhalas és egész környéke áram nélkül volt. A kétoldali árambetáplálás ellenére sem tudtunk áramot adni annak a körzetnek. Ugyanakkor bénult meg a mi egyik legfontosabb munkaeszközünk, a telefon. A Démász mind a 33 kirendeltségén műszaki készültség vigyázza a hét végeken és az ünnepnapokon Papp Lajos új adatokat billentyűz be a számitógépbe is az áramellátást. Súlyosabb gondok esetén a lakásukon készenlétben levő dolgozók is mozgósíthatók. A körzeti diszpécserközpontból mintegy négy-ötszáz vállalati alkalmazottal lehet kapcsolatba lépni munkaszüneti napokon is. — Lehet-e előre sejteni, hogy milyen lesz az itt töltendő tizenkét óra? — kérdeztem Papp Lajos szolgálatvezető diszpécsert. — Hát, azt nem. — így augusztus végén mi veszélyeztetheti az Alföld hét végi áramellátását? — Leginkább a délutáni zivatar. A nagy villámlás sok munkát adhat nekünk. Különösen a gyengébb szigetelésű 20 kilowattos vezetékeken lehet több zavar. S hamarosan kezdődik a gólyászezon. Tavaly nagyon' sok munkát adtak ezek a madarak. A vándorlásuk közben bepiszkítják az oszlopoknál a kötéseket. Aztán a hajnali párában a guanó átíveléseket okoz. Az idén a veszélyes helyekre madárriasztó drótszálakat tettek fel a szerelőink. A következő hetekben vizsgázik az újítás. A további beszélgetésből kiderül, hogy a mezőgazdasági repülőgépek permetler ve is kivonulásra késztetheti a Démász szerelőit, de az idén háromszor a gépekbe is beleakadt a drótszál. Tudnak a diszpécserek a körzetben történő áramütéses balesetekről is. Az építkezések betonkeverői és a háztartási kisgépek a hét végén is veszélyforrást jelentenek. Albert Zoltán osztályvezetővel az ügyeletes párosok összeállításáról beszélgetünk. Szegeden nem az állandó összeállításra szavaztak. A pszichológusnak is az volt a véleménye, hogy a legjobb munkatársakat is megviselheti, ha már mindent tudnak egymásról. — Egyébként nagyon öszszetartó kis csapat a miénk — mondja az osztályvezető. — Évente 5—6 közös rendezvényünk is van, kerti „bulik", kirándulások, de szilvesztereztünk is már együtt itt, az ebédlőben. A diszpécserekhez beérkező méréseredmények, hibajelentések naponta naplóba kerülnek. Rögzíti ezeket az ember és a számítógép. A pénteki kész dokumentumot forgatjuk. közben Albert Zoltán elmondja, mennyi mindenre képes máris a TPA 1140-es gépre épülő számítástechnikai rendszer. Az eredmény után néhány másodperccel az irányítók jelzést kapnak a gondokról, aminek alapján dönteni tudnak arról, .hogy milyen beavatkozás szükséges. Egy billentvű lenyomásával működésbe hozható a postmortem rendszer. Ezzel rögzíthetők az esemény előtt és után öt-öt perccel mért adatsorok. Szombaton nem volt zivatar. A fogyasztóknak is jó, ha a Démász diszpécsereinek minél kevesebbszer kell lenyomni a postmortem rendszert indító számítógép-billentyűt. B. I. flfgán miniszter látogatása Vasárnap elutazott hazánkból Muhammad Aziz afgán élelmiszer- és könynyűipari miniszter, aki Kapolyi László ipari miniszter meghívására augusztus 16— 25. között tartózkodott Magyarországon. A miniszterek áttekintették a két ország gazdasági kapcsolatainak helyzetét és bővítésének lehetőségét. Kisiparostalálkozó Az I. országos kisiparostalálkozó kétnapos eseménysorozata szombaton kezdődött meg a gödöllői agrártudományi egyetemen. A találkozón a KIOSZ megyei szervezetei kiállításon mutatták be munkájukat. A vállalatok, szövetkezetek képviselői, valamint, a velük kapcsolatban álló kisiparosok megvitatták együttműködésük fejlesztésének lehetőségeit. „Hét vége" képekben és elbeszélve Nagyszabású televíziós vállalkozás egyik helyszíne i\ol t Szeged. A szombatvasárnap szokásos programok elött-után.között olyan információs, játé kos-érdekes közjátéksugárzást produkált a Magyar Televízió, ami tatán megcsillantotta a jövő televíziójának arculatát is. A Nagyáruház presszója és a Dugonics tér volt a szegedi „főhadiszállás". Volt piaci körkép, tájékoztatás üdülési és iskolakezdési lehetöségek:\~-l, megismerhettük az Üjvidéki Televíziót és a szépségverseny területi győztesét, szó volt a környezetvédelemről, ízelítőt kaptunk zenéből, táncból. Es láthattuk a Magyar Autóklub ügyességi versenyének döntőjét, ahol a délelőtti „selejtezők" győztesei csaptak össze az abszolút győzelemért. Szegeden a több mint száz jelentkező közül Szurovecz Ernő, a Szegedi Postaigazgatóság szállítási üzemének garázsmestere bizonyult a legjobbnak, és végül a harmadik helyet szerezte meg a négy helyszín közötti döntőben. Képeinken: a start pillanata és egy operatör.