Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-24 / 198. szám

Szombat, 1985. augusztus 24. Avarok Frankfurtban A frankfurti régészeti múzeum homlokzatán hatalmas transzparens hirdeti az újonnan megnyílt kiállítás címét, Avarok Európában, s a városban mindenütt fellelhető plakátokon még kiegészítik a szöveget: Egy ázsiai lovas nép kincsei a VI—VIII. században. A sajtó már előre tudósított az eseményről, s a megnyitón közel 400-an csodálták meg a finom művű vereteket, a kiállítást, mely a hesseni kultuszminiszter, Vera Rüdiger, a bajor államminiszjer, Hans Maier profeszszor, Köpeczi Béla professzor, művelődési miniszter és Horváth István nagykövet védnöksége alatt, nyílt meg. A látogatók már a belépéskor kézbe vehették' a csaknem 100 oldalnyi katalógust — tele kyppej ** mely maradandóvá teszi a kiéUitqg,.. emlékét. A megnyitón IValtér MeierArendl tív,professzor, a múzeum igazgatója és Szajlai Béla, követségi titkár köszöntötte a vendégeket, majd Bóna István professzor méltatta az avarok jelentőségét Közép-Európa történetében. Az avar lovasok 567-ben jelentek meg a Kárpát-medencében, s a Dunántúlt megszállva lartó longobárdokkal együtt megsemmisítő vereséget mértek a Tiszántúlt megszálló gepidákra. Rövidesen 568 húsvétján a longobárdok kivonultak a Dunántúlról — újabb hazájuk emlékét ma is őrzi Lombardia —, s az avarok a bécsi medencéig megszállták a területet. Közel 250 évig voltak a Kárpát-medence urai. Az első 100 esztendő — a korai avarkor — idején félelmetes katonai erőt képviseltek, számos hadjáratot viseltek Bizánc ellen, végigrabolták a Bizánci birodalom Dunától délre eső városait. 670 táján az amúgy is sok szinü, de zömmel belső-ázsiai eredetű avarság újabb jövevényekkel gyarapodott. A Balkánon át bolgár—török népcsoportok érkeztek a Duna-mentére, ugyanakkor uralmukat az Enns folyóig kiterjesztették. 670 és 710 között változás játszódik le az uralmi rendszerben, az eddigi egyeduralkodó helyeit hármas uralomról tudunk. A VIII. században elsősorban a fémművességben történt változás. Az az érzésünk, hogy egyre inkább térnek át a megtelepedett paraszti életmódra. A VIII. század végén egyre erősödtek az ellentétek a Karoling birodalom és az avarok között, az első hadjáratot maga Nagy Károly vezette, sikertelenül. A század végén azonban belháború tört ki az avar vezetők között, s ez jelentősen meggyöngítette katonai hatalmukat. Olyannyira, hogy 796 nyarán Erik herceg kirabolta a^kagáni székhelyet, egyes adatok szerint 15 négyökrös szekeret rakott meg arannyal, és vitt el az Aacheni császári rezidenciába. 802-ben azután az avar hatalom véglegesen összeomlott, mert a bolgár kan, Krüm, hátba támadta áZ avarokat. Az avarok nem tudtak két fronton harcolni, 804-ben a kagán nyugatra menekült. A IX. század elején az avarok maradékát Nyugat-Dunántúlon telepitettek le. Valószínűnek tartható azonban, hogy az egykori népesség töredékei csaknem mindenütt tovább éltek. A kiállítás 29 tárlójában több mint 4000 tárgyat mutatnak be a tárlat rendezői. A művészeti vezető, H. Tóth Elvira mellett Kürti Béla és Müller Róbert gyűjtötték össze az ország 16 múzeumából a korra legjellemzőbb s legszebb leleteket. A technikai vezető Varjas Miklós volt, hiszen a kiállítás Szegeden készült, ősbemutatójára Moszkvában került sor, s Frankfurt után Nürnberg, majd Párizs közönsége is megcsodálhatja az avarok kincseit. Külön kiemelhetjük a kunbábonyi leletet, mely az egyetlen eddig előkerült avar kagán színarany sir felszerelése, de láthatjuk kisebb méltóságok arany ékszereit is, (közel 4 kg arany) természetesen bemutatjuk a fazekasság, a haditechnika a mindennapi élet emlékeit. Reméljük. hogy a tárlat hazaérkezése után a magyar közönség számára is hozzáférhető lesz. T. O. Szepesi Attila Szűz hava (Dömötör Mihály felvételei) Mint bolydult földön megjelölt vadak bóklásztunk a nyár díszletei közt feledve a zöld pagonyt emésztő mérgeket a zenétlen zenét a szárnyakat lehúzó pusztulást szemünk lehunyva léptünk olykor kristály éjeken jó feledni újra gyermekül a felszántott hegyek szélfolyosóit s mintha a rég betemetett csapdák hívnának futva futni lenn a romtenger alatt kiállni villám-porzsolt szirtre nézni lenn a hangyavárost tűnődni egy-egy bolygó fénycin: mécsvilág vagy csillag-é görbedni távol és közel nem tudva pontosan mitől közel vagy távol míg hordók nesze kél és denevér suhan ledőlni mohos köre hajnalig nézni paták nyomában pezsgő vadvizet tanulni a részletek türelmét hadrakelt égtájak között egy görbe hidal szélzúgatta fát s a lomb -hazatérés-órája idején álmodni Szaturnusz csöndjében szárnyakat hallgatni kondul-é szavunk egyetlenül s hogy visszakondul-é harangzúgás a föld aló' robinsoni sorsunk visszhangjaként. Andrássy Lajos Az emlékezések idején (A film címe: TEGNAPELŐTT) Romjai lettünk önmagunknak Te jobban-e vagy én egészen? Eladogattuk jobb erőnk: Semmit se kaptunk érte készen. Elment ez is. Elmúlt e nap A többivel. Két temetésen Temettem énemből a Fát A meseterrrröt: nincs ki értsen Meséinkből már hisz való Történetünk az: életünk Velünk pusztul ha porhudó Földbe pihenni térhetünk. Futottunk véres útakon Előre völgyön-meredélyen Gyönyörű holdak úsztak át Fejünk fölött a nyári égen Csak észrevenni nem jutott Időnk. S erőnk se vigalomra. Most nincs elég virág miből Juthatna minden sírhalomra. Eljött az Emlék Ideje A Jövőt odébb toltuk érte S amit nem mondtunk el: íme Más mondja el. Ugyan ki kérte Hogy bemocskolja tetteink És szándékaink szent hitét is? Hogy' lenne tisztább ez a kéz Ettől? És „nemvolttá" a Fétis?! A „Tegnapelőtt" ütlegel Mai tudósa véli: Ö igen S mi nem tudhatjuk mit tett az IDÖ És embere! Dehát ugyan kiben ,. Érett tetté az akarat: letűnt Korok után a tisztább indulat Álljon két lábra itt E földön is S hogy győzelmére most vélünk ihat? Ki áltatja a Bölcs Fiút Hogy apját korccsá merevítve Mellét feszítve állhat itt Ön-ön árnyékát lökve fénybe?! Ne legyen büszke arra mit Apjával együtt én hibáztam De tegye szebbé az útat Magá előtt hogy én is lássam Hogyan s hová jut nélküle?! Ősök csontjait verve itt még Nagyot nem tett egy fia sem Csak sűrűbbé vált a sötétség! Látni láttam én s jobban azt Ahonnan jöttünk s ahogyan Legyen — szeretném — ivelöbb Sorsod Fiú — én jó fiam! De mit belőlünk vett a múlt Jövő útadat kikövezni: Ne feszítsd föl még oktalan Mert ingoványba lépsz! Kitenni Jeleket: „Erre!" s „Erre ne!" Lehet a gondod s legyen is At kell hogy törj a cél felé Még meredekebb sáncon is. Rajtunk is átlép az IDÖ A történelem ránk taposhat De sírunkon a fű kinő: S ettől lesz réted balzsamosabb.